Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, december 7. Barátok és családtagok te­hergépkocsira rakják Alva­rez Cordova baloldali ellen­zéki vezető holttestét Salvadort a jobboldali ter­ror újabb hulláma borította el: november végén a fővá­rosban elraboltak hat balol­dali politikust. A Forradal­mi Demokratikus Front (FDF) vezetősége éppen ülé­sezett, amikor a biztonsági szolgálat 200 egyenruhás és civil fegyverese megrohanta helyiségüket. Magukkal hur­colták őket az épületben ta­lált 25 személlyel — közép­iskolásokkal és oktatókkal — együtt. A hat áldozat megkínzott tetemére a fő­város déli részén egy temet­kezési vállalat telepén buk­kantak rá, az eltűnt diákok­ról és tanáraikról ezideig semmi hír. Napi 70—-80 áldozat A Salvador valamennyi haladó szervezetét felölelő egységfront meggyilkolt ve­zetői közt volt Alvarez Cor­dova, tavaly még maga is a kereszténydemokrata kor­mány minisztere, az ország SALVADOR A fejlődő Koreai NDK A Koreai Munkapárt — megalakulása óta — műkö­dése vezérelvének tekinti a nép anyagi és kulturális színvonalának folyamatos ja­vítását. Ha az utóbbi tíz évet — a párt V. kongresz- szusa óta eltelt időt — átte­kintjük, megállapíthatjuk, a Munkapárt erőfeszítései nem voltak eredménytele­nek. Az ipari termelés 1971— 76. között évente átlagosan 16,3 százalékkal nőtt. Az öt­napos termelési eredmény 1977-ben egyenlő volt az 1944-ben elért egész évivel! A gyorsan növekvő ter­melés együttjárt a nemzeti jövedelem emelkedésével. Az egy főre jutó nemzeti jö­vedelem 1979-ben — át­számítva — elérte az 1920 dollárt. Ä A gazdasági eredmények lehetővé tették a dolgozók életkörülményeinek fokoza­tos javítását, ami megfelel a párt politikájának, hiszen a Koreai Munkapárt fele­lősnek érzi magát az ország népének sorsáért, és sokat is tesz jelen- és jövőbeli boldogulásáért. Ezen az úton a jelentő­sebb állomások: 1970-ben 31,5 százalékkal emelték va­lamennyi munkás, technikus, hivatali alkalmazott bérét, ezt követően pedig az ala- csonybérűek keresetét még 10—24 százalékkal javítot­ták. 1974-ben eltörölték az adózást. Ugyanebben az év­ben 21 800 féle fogyasztási cikk árát csökkentették, át­lagosan 30 százalékkal, egye­sekét 50 százalékkal. Szélesedett a közvetett juttatások köre is: ma in­gyenes az oktatás, az egész­ségügyi ellátás, a lakásokat állami költséggel építik', mindenkire kiterjed a társa­dalombiztosítás, a fizetett szabadság, az üdülés, a sza­natóriumi elhelyezés. A front tovább él egyik legnagyobb földbirto­kosa, aki szakított a juntá­val, s minden vagyonát, be­folyását felhasználva a for­radalmi erőkhöz állt. Meg­gyilkolták Juan Chacont, a Népi Forradalmi Tömb fő­titkárát, Manuel Francot, a Nemzetközi Demokratikus Unió vezetőjét és Humberto Mendozat, a Népi Felszaba- dítási Mozgalom képviselő­jét. Az FDF nyilatkozatában leszögezte, hogy bár mozgal­mukat érzékeny veszteség érte, az erőviszonyok mit sem változtak az országban. A Front — amely egyébként még aznap megalakította új Vezetőségét — tovább él! A véres események óriási felháborodást keltettek az országban és a határokon túl. Több latin-amerikai fő­városban tüntetéssel tilta­koztak a demokratikus szer­vezetek a salvadori junta s a vele együttműködő halál- brigádok terrorcselekményei ellen, melyek ma már na­ponta 70—80 áldozatot kö­vetelnek. Tengerészgyalogosok készenlétben Tovább fokozza a feszült­séget a közép-amerikai föld­részen, hogy a Salvadort junta szövetségeseitől kért és — úgy tűnik — kap tá­mogatást hatalma fenntartá­sához. A napokban Guate­mala, Honduras és El Sal­vador katonai erői közös hadgyakorlatot tartottak „a gerillák megsemmisítésére”. Több lap szerint a gyakor­laton az USA tengerészgya­logos egységei is részt vet­tek. Diplomáciai és katonai források alapján még decem­berben összehangolt támadás várható a felszabadító erők ellen: a hondurasi határ kö­zelében összpontosuló, s je­lentős területeket ellenőrző hazafiakat kívánják meg­semmisíteni. A hivatalos hondurasi nyilatkozat annyit közölt, hogy megkezdődött a guatemalai egységek át­csoportosítása Honduras te­rületére. Katonai körökben kijelentették: „Készek va­gyunk a Salvadort hadsereg korlátlan támogatására. További értesülések sze­rint az amerikai tengerész- gyalogosok változatlanul ott tartózkodnak a salvadori parti vizeken. Az USA min­den anyagi és katonai támo­gatást megad a Honduras- ban és Guatemalában állo­másozó somozista csapatok­nak s a kubai ellenforradal­mároknak, akik ugyancsak salvadori bevetésre készül­nek. A kapitány a helyén Amikor a matrózokat men­tőcsónakba ültették, a cirká-. lót megközelítette a japán Sziranui torpedónaszád és a Szadumaru szállítóhajó. Meg­álltak és figyelték az esemé­nyeket. A japán hajókról két mentőcsónakot eresztettek le, s a félig elsüllyedt hajó pa­rancsnokának felajánlották: menjen át a torpedónaszád­ra. Miután elutasító választ kaptak, a japán mentőcsóna­kok eltávoztak. A japán hajók közeledté- vele a „Nahimov admirális” parancsnoka utasítást adott a fenéktelepek kinyitására. A hajó süllyedése meggyor­sult, Rogyionov kapitány a hajó elsüllyedéséig a pa­rancsnoki hídon maradt. így írja le az eseményt az 1911-es orosz Katonai Enci­klopédia. A dokumentum adatait a Csuzima című kötetben meg­jelent tanúvallomásokkal egészíthetjük ki. Novikov— Priboj, a szerző, egy másik hajó legénységének tagja volt. Később életét annak szentelte, hogy a lehető leg­hitelesebben írja le a csuzi- mai ütközetet. Minden , hoz­záférhető dokumentumot felkutatott. Számos szemta­nút hallgatott meg a 2. hajó­raj pusztulásáról. Munkájá­ban a többi között leírja a következő epizódot. Az egyik japán mentőcsónak a süllye­dő hajó fedélzetéhez úszott. A hajó fedélzetére felment egy japán tiszt és néhány matróz. Ekkor Rogyionov ka­pitány és Klocskovszkij kor­mányos megkísérelte, hogy felrobbantsa a cirkálót. Ez nem sikerült, mert a vezeték már megsérült. A hajó fe­délzetére lépő japán tengeré­szek elől az orosz tisztek el­rejtőztek, így figyelték a hí­vatlan vendégeket. A japá­nok felhúzták a hajóra zász­lajukat, majd beszálltak mentőcsónakjukba és eltá­voztak. A Lisszabonba érkezőnek már a repülőtérről a belvárosba vezető úton (eltűnik a plakát- és felíraterdő. Az október 5-1 parlamenti választás után ugyan sókat eltávolítottak, de a 'december 7-i mai elnökválasztásra újabbak kerültek a (alakra. A Francisco Sa Camelro vezette jobboldali blokk. a Demokratikus Szövetség (AD) hirdetményei mellett a Portugál Kommunista Párt által vezetett APU (Egyesült Nép Szövetség) zöld—piros plakátjai, Mario Soares szocialistáinak lepedőnyi darabjai, az ultrabalos PCTP vérvörös papírlapjai. A házak (alairól Eanes elnöknek és a jobboldal jelöltjének, Soares Carneirónak arcképe tekint le az emeletes buszokra, a közlekedési múzeumba illő. apró sár- ga villamosokra, a dübörgő forgalomra. Árbocán a hadilobogó lengett A „Nahimov admirális” pusztulása Az utóbbi napókban, a szovjet közvéleményt csak­úgy, mint a világsajtót fog- /lalkoztatja a kérdés: mi lesz a sorsa a régi orosz haditen­gerészet hajójának, a „Nahi­mov admirális” cirkálónak? A hadihajó 1905. május 2-án süllyedt el, egy japán hajó­rajjal folytatott küzdelem­ben, a Koreai-öböl semleges vizén, az 1904—1905-ös orosz —japán háborúban. Miért foglalkoznak ma egy 75 éve történt eseménnyel? Az ok egyszerű. Egy japán üzletem­ber meg ákarja kaparintani az elsüllyedt hajón lévő ér­tékes rakományt. Csakhogy a cirkáló pusztulásának kö­rülményei semmilyen alapot nem adnak arra, hogy a ha­jót japán hadizsákmánynak tekintsék és önkényesen ren­delkezzenek vele. Mi történt a Nahimovval? A „Nahimov admirális” 7780 tonna vízkiszorítású, orosz építésű cirkáló volt. Az orosz —japán háború idején az orosz haditengerészeti flotta 2. Csendes-óceáni hajórajá­hoz tartozott. A 29 hadihajó­ból és hét teherhajóból álló hajórajt a Balti Flotta állo­mányából indították útnak a Japán-tengerre. Ezekután a cirkáló annak a hajórajnak a harcrendjébe tartozott, me­lyet 1905. május 1-én a szám­ban és minőségben erősebb japán flotta, a Koreai-öböl­ben megtámadott. A csak­nem két napos tűzpárbaj kö­zepette szerzett sérüléseket a parancsnokság erejéhez mér­ten kijavította, de e miatt a cirkáló elmaradt a hajóraj­tóL Amikor már semmi re­mény nem volt a többi hajó utolérésére és mivel a hajó védhetetlenné vált, Rogyio­nov kapitály, a cirkáló pá­rán csnóka május 2-án reggel nyugat felé kormányozta a hajót, hogy eljusson a koreai­partig. Az ellenséges flotta azonban újra és újra meg­támadta a cirkálót. A kritikus helyzetben a parancsnak elhatározta: el­süllyeszti a hajót, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe. Elhatározását nem a part- menti sekély vízen akarta végrehajtani, hiszen így a hajót az ellenség elfoglalta volna, hanem megparancsol­ta, hagy a hajót a legköze­lebbi parttól, a japán Csuzi- ma-szigetiöl öt mérföldnyi- re, az akkori nemzetközi konvenció szerint semleges vízen állítsák meg. Veszélyes helyzet A letépett zászló haditengerészeti térképen feltüntették. Az elmúlt 75 évben Ja­pán nem tett kísérletet arra, hogy az elsüllyedt hajót ha­dizsákmánynak nyilvánítsa és kiemelje. Erre semmilyen joga és alapja nem volt. Ma a Szovjetunióval szembeni barátságtalan magatartás késztet bizonyos japán körö­ket a nemzetközi jogot és a jószomszédi viszonyt megsér­tő akcióra. Szjatoszlav Kozlov, a hadtudományok kandidátusa, nyugalmazott vezérőrnagy Összeállította: Majnár József Amint a mentőcsónak el­távolodott, a parancsnok és a kormányos előjött rejteké- ből és letépte az ellenséges zászlót. Végül az orosz flotta hadilobogója lebegett az el­pusztult, de magát meg nem adó cirkálón. A hajó hama­rosan elmerült. Rogyionovot és Klocskovszkijt az ötvény magával ragadta, de a men­tőöv a felszínre dobta őket. Este japán halászok mentet­ték meg a két orosz tisztet. Japán fogságba kerültek. A hajó tehát a japán Csu- zima-szigettől öt mérföldre, akkori felfogás szerint, sem­leges, nemzetközi vízen süly- lyedt el. A hajó pusztulásá­nak helyét annak idején a Az FDF gerillái A ■ külföldi beavatkozás közeli veszélye érthetően ag­godalmat szül. Panamai megfigyelők szerint bármi­lyen intervenció közvetlen, súlyos veszélyt jelentene az egész földrész biztonságára nézve. Az FDF egyik veze­tője ugyanakkor kijelentet­te: „Semmiféle külföldi ha­talom nem dönthet a salva- doriak sorsáról. Készek és képesek vagyunk szabadság- jogaink megszerzésére, meg­védésére. Hat bajtársunkat megölték, de nem egy szer­vezettel, csoporttal állnak szemben, hanem egy néppel, melynek pusztán két lehe­tősége maradt: győzni, vagy meghalni”. Cziráki Péter * KORKÉP KÜLPOLITIKÁÉ Csúcstalálkozó Ázsia békéjéért D eonyid Brezsnyev december első fe­lében hivatalos, ba­ráti látogatásra In­diába utazik. Fon­tos esemény ez, melynek kö­zéppontjában kétségtelenül Indira Gandhi miniszterel­nök és a szovjet vezető tár­gyalása áll majd: várhatóan komoly, nyílt légkörű meg­beszélésre kerül sor a két politikus között a világ köz­véleményét foglalkoztató problémákról. Leonyid Brezsnyev és Indira Gan­dhi már több ízben talál­kozott egymással, ebben az évben például Belgrádban, Tito elnök temetésén. Elő­zőleg 1976-ban folytattak hi­vatalos tárgyalásokat. India és a Szovjetunió barátsága és együttműködése megfelel a két nép alapvető érdekinek, nem befolyásol­ják konjunkturális megfon­tolások. Sikeresen kiállták az idő próbáját: több mint kilenc éve, hogy a két or­szág barátsági és együttmű­ködési szerződésén alapulva fejlődnek a kapcsolatok. E kapcsolatok nem korlátozód­nak a két ország érdekeire, hanem a világbéke megőr­zésének eszközévé váltak, pozitív hatást gyakorolva a nemzetközi politikai légkör­re. A szerződés hatása a mai bonyolult helyzetben fontosabb, mint valaha, hi­szen az enyhülés súlyos megpróbáltatásnak van ki­téve. Az Egyesült Államok bizonyos körei ugyanis sze­retnék a saját javukra meg- váltzotatni az erőviszonyo­kat, s feléleszteni a hideg- háborús korszak szellemét. Az USA arra törekszik, hogy kihasználja a megoldatlan közel-keleti problémát és a maga javára aknázza ki a veszélyes iraki—iráni kato­nai konfliktust. A világ népei nyugtalan- kodnak amiatt, hogy az im­perializmus erői és a pekin­gi hegemonisták szorosabb­ra vonják soraikat Ázsiában. Mind az Egyesült Államok, mind Kína az állítólagos szovjet katonai fenyegetés­sel próbálja leplezni agresz- szív terveit. A dél-ázsiai né­pek aggodalmát váltja ki az Egyesült Államok és más imperialista hatalmak foko­zott katonai jelenléte az In­diai-óceán térségében is. Ilyen helyzetben a Szov­jetunió és India közös fel­lépése a nemzetközi politi­kában fontosabb és idősze­rűbb mint Valaha. India ázsiai hatalom, de tekinté­lyes ország az egész világ­ban, mert politikája a bé­kés egymás mellett élés és az el nem kötelezettség el­vein alapul. Jól tudjuk — mondotta Leonyid Brezs­nyev, hogy Indira Gandhi, a kiemelkedő politikus kor­mányának irányvonalára a békeszerető külpolitika, a józan ész és a realizmus a jellemző. □ Szovjetunió szilárd meggyőződése, hogy megvannak' a lehe­tőségek a két or­szág együttműkö­désének elmélyítéséhez, a térség problémáinak meg­oldásához és ahhoz, hogy együtt pozitív hatást gya­koroljanak a nemzetközi helyzetre. Moszkvában sen­ki nem vonja kétségbe, hogy Leonyid Brezsnyev és In­dira Gandhi megfontoltsága és tapasztalata, a kölcsönös érdeklődésre számottartó problémák megvitatása elő­segíti a szovjet—indiai kap­csolatok továbbfejlődését és megerősíti az ázsiai konti­nens, sőt a világ békéjét. Nyikolaj Obotov

Next

/
Thumbnails
Contents