Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-05 / 285. szám
1980. december 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tíz hónap után Idegenforgalmi mérleg Januártól októberig 12,6 millió külföldi vendég járt hazánkban, s bár szám szerint 'kevesebben jöttek, ösz- szességében többet tartózkodtak nálunk a tavalyinál. A szocialista országokból 9,5 millió vendég érkezett, megközelítően annyi, mint a múlt évben. Ezen belül a turisták és a kirándulók száma, tartózkodási ideje emelkedett, a hazánkon átutazó viszont kevesebb volt. Jugoszláviából 1,4 millió turista járt hazánkban. A tőkés országokból 1,8 millió vendéget fogadtunk, 7 százalékkal kevesebbet a tavalyinál — az átutazók száma nem változott, a kirándulóké és a turistáké csökkent — ugyanakkor viszont tovább tartózkodtak hazánkban. A rubelelszámolású, 4,7 milliárd forintos idegenforgalmi bevételünk 2 százalékkal maradt alatta az előző évinek, a 3,1 milliárd forintos tőkés bevétel viszont 28 százalékkal magasabb annál. Tíz hónap alatt 4,4 millió magyar állampolgár — a tavalyinál 2 százalékkal több — utazott külföldre, 3,9 millióan szocialista, több mint négyszázezren tőkés országokba. Idegenforgalmi devizakiadásunk 13 százalékkal növekedett. Kiállítás és vásár Gyesen azapuka A kiállítás egy részlete, előtérben Chlumetzky Ildikó kerámiái Gyerekjáték — no meg egy kis kézügyesség — az egész Eszter nővért már nagyon várták vissza a Hetényi Géza megyei kórház intenzív osztályán. Amint letelt a szülési szabadsága november 15-én munkára jelentkezett az öthónapos Gabikával pedig gyesen az apuka maradt ottiion. Remekül kijönnek egymással kettesben ők, férfiak. Nádas Gábor, a Szolnoki Nyomda Vállalat kéziszedő - szakmunkása olyan ügyesen teszi tisztába a „trónörököst”, készíti a vitaminfőzeléket, etet, mos és pelenkáz, hogy sok kezdő kismama megirigyelhetné. — Talán mert gyerekbolond vagyok, nagyon szeretem a kicsiket. Ezért nőttem össze az Áchim úti iskolával is, ahol már 1974 óta ifivezető vagyok. A gyesre is tudatosan készültem, hiszen még meg se született a fiú, amikor elhatároztuk, hogy én vállalom .. • Olvastuk valahol, meg a tévében is láttunk egy riportot arról, hogy indokolt esetben engedélyezik ... Persze nem ment gyorsan. Még nem volt itt az engedély, mikor a feleségem visszament dolgozni, fizetés nélküli szabadságra engedtek a nyomdától, de a Munkaügyi Minisztérium levele alapján november közepétől visszamenőleg megkapom a gyermekgondozási szabadságot és segélyt Gabika három éves koráig. Szó se róla,’ anyagilag is így kedvezőbb az építkezés előtt álló fiatal házaspárnak, de nem ez volt az elsődleges szempont. — Kezdetben, mikor még csak beszéltünk róla, kinevettek anyuék is, a kollégák is- Nem bíztak abban, hogy el tudom látni a kicsit. De miért ne tudnám? Szerintem ez igen is férfias példamutatás, büszke vagyok rá, hogy nem fog ki rajtam ... Beszélgetés közben kiürült a füles bögre. Az ifjabb Gábor jóllakottan gőgicsélve dűl hátra a chicco-székben, pihés fejebúbján „kispapái” puszi cuppan ... Fotó: Korányi Éva Szöveg: Hónai Erzsébet A tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban már évek óta hagyomány, hogy az év utolsó hónapjában vásárlással egybekötött kiállítást rendeznek. A nagyközség lakói körében igen népszerűek ezek a decemberi, többnyire iparművészeti kiállítások. Az elmúlt években több tízezer forint értékben a múzeumban vásárolták meg a karácsonyfa alá a különböző kerámiákat, tűzzománcot, szőtteseket, hímzéseket, bőrdíszműveket. Az idén három alkotó Varga Lászlóné népi iparművész szűrrátétjeiből, Chlumetzky Ildikó és Váczi László kerámiáiból nyílt — pénteken délután — vásárlással egybekötött kiállítás. Akinek nem engedi a pénztárcája a szebbnél szebb díszítő és használati . tárgyak megvásárlását, programnak is megéri szétnézni a múzeumban. Gyönyörködhet a szebbnél szebb futókban, alátétekben, térítőkben, amelyek a debreceni Varga Lászlóné keze munkáját dicsérik. Chlumetzky Ildikó, szolnoki fazekas pehelykönnyű étkészletei, s egyéb tárgyai nemcsak a lakás díszei lehetnek, hanem valamennyit használhatja is a háziasszony, Szűralátétek. Varga Lászlóné munkái ugyanúgy mint egykori elődje. A szépen formált fazekakban, pecsenye- és kuglófsütőkben elkészített ételeknek állítólag „még az íze is más.” S aki idegenkedik a kerámiák konyhai használatától, az választhat a karcagi Váczi László „porcelán” csillogású falitányérjaibóí. A kiállítást január 15-ig nézhetik meg az érdeklődők. Két találkozás Megbékélés Ül a bácsi. Ünnepélyes feketében. Ö az időt kérdezi tőlem, mert beszélgetni akar az út unalma ellen. Én azt, hogy honnan és hová utazik? Mondja: Vásárosnaményba, onnan busszal még tovább. Naményig együtt megyünk. Gondja lehet, mert magába roskadtan ül, mintha megbánta volna, hogy beszélgetni akart. Később mégis megkérdezi: — Rosszféle embernek látszom én? Ritka kérdés, második mondatnak különösképpen. Előbb azt hiszem, hogy én bántottam meg valamivel, de nem, hiszen ö sem barátságtalan. Mondom hát: — Miért nézne ki annak? Különben sem írják az emberekre az olyat. Bólint elégedetten. Tetszik, amit mondtam, de a következő mondatával meglep megint: — Pedig engem most ítéltek el, pénzbefizetésre, de az is ítélet ... Nézem a tisztességben megőszült elítéltet, ő meg alig várja, hogy mesélhesse már: — Tudja, úgy volt, hogy régen veszekszik rám a szomszéd, mert árnyékol ; a kertjére a fám. Nem is ő haragszik, hanem a felesége, mert nekem ö jó komám volt régen. — Milyen fa? Alma? — Dió. Évente megterem egy jó zsákkal, és nem is akármilyent, hanem papírhéjút. Tavasszal úgy felpiszkálta a szomszédot a felesége, hogy az baltát fogott a fámra. — És maga? — Én meg ráfogtam a villát, mert az volt ott közel. Nem szúrtam meg, annyira nem mentünk, de nem szégyellem, hogy bizony kicsúszott a csúnya a számon. Ezt hallották meg a szomszédok, aztán elítéltek engem a szó miatt . . . — És a szomszédot? — Azt is. Mert tanúm az volt nekem is. Meg a balta miatt. Azt látták ... — Hát a villát? — Azt nem számították, mert a füvet forgattam. Maga tanult embernek látszik: lehet még fentebb menni ezzel? Nevetéssel bajlódik bennem a kevéske jogtudomány, és szívem szerint fellebbeznék is a szép magyar beszéd tekintetes ítélőszékéhez, mert aki így mondja el a csúnya szavak históriáját, az felmentést érdemelne. Rá is szánnám magam valamilyen jó tanácsra, de Vásárosna- ményba érünk, és a leszállás sodrása elviszi mellőlem az öreget. Később a lkjisvendéglőben látom még ugyan, de zavarom, mert éppen egy magakorú, ünnepélyes feketébe öltözött emberrel koccint. Egészségükre. Hadd teremjen a megbékélés jövőre is egy zsák diót. Riogatok Szamoskér határában, a táblák szélén kérdeztem egy öregembert: — Maga a csősz itt bátyám? — Nem, öreg vagyok én már ahhoz is. Csak kijöttem. Nézem a határt. Jólesik a szemnek. — Nehéz év volt? Néz erősen, válaszra való ember vagyok-e? Annak ítél: — Nehéz, de most a ma- dárriogatókat nézem ... — Riogatókat? Nem madárijesztőnek mondják? — Riogatok már csak ezek... Harsogón zöld a határ, a táblákon szerte madárijesztők yédik a termést. — Aztán miért riogatok? — Hát nézze — mondja és mutatja is, — ezt a gyerekholmit az unokám is felve- hetné, azt a kalapot meg én, hordtam rosszabbat is annál. Azt a kabátot ott városon is elhordta volna a szegényebb- je. Valamikor bizony este jöttünk volna, hogy lelopjuk innen ... Nézem a bábukat, és gyermekkorom toprongyos madárijesztői egyszeriben megszelídülnek. riogatnak csak. Felfelé a madarakat, befelé — így gondolom — az emlékeinket. ■ Bartha Gábor A tiszafüredi múzeumban Gyógyítás alulnézetben A BETEG általában nem tudja elbírálni, hogy a kórházban az állapotának megfelelő gyógymódot alkalmazzák-e? A diagnózis felállítása, a terápiák kidolgozása természetesen szakértelmet kíván; ezekbe laikusnak nem lehet beleszólása. És hadd szögezzük le nyomban, hogy felesleges is lenne, mert mindez az orvos dolga. Fel- készültségének, szakértelmének eredménye, amihez hozzájárulnak a gyógyító intézmények objektív adottságai. Nyilvánvaló, hogy korszerű épületben', újonnan beszerzett műszerekkel kedvezőbbek a gyógyítás feltételei. Ám a beteg ítélőképessége ebben az esetben is csak a látszatra szorítkozik. Látja, hogy tágasak a kórtermek, vakítóan tiszták a falak, ápoltak a mellékhelyiségek, jó a világítás, akár este is lehet olvasni, ami sajnos egyáltalán nem tipikusEgyszóval a kórház úgynevezett hotel-része megfelel nevének. És a beteg mégsem mindig elégedett. Van ugyanis a gyógyításnak egy olyan tényezője, amit nem pótol semmi. Amit a beteg a maga laikus módján ■ is észlel, lemér, és amiből messzemenő következtetéseket von le. Ez pedig a gyógy- intézmény légköre. Orvosol? és beosztottak munkaközi kapcsolata, ami bánásmód formájában sugárzik a betegre is. Különös. Az egyik kórházi osztályról azzal távozik ' a beteg, hogy jó szakemberek az orvosok, megtanulták szakmájukat a nővérek, mégis hol itt, hol ott volt valami hézag a gyógyításban. Többnyire szervezetlenség vagy hiányos együttműködés miatt nem kapta meg a gyógyszert, csak külön kérésre, vagy reggeli után derült ki, hogy aznap éhgyomorra kellett volna vizsgálatra mennie- És amikor ezt szóvátette, őt gorombították le, hogy miért nem jelentkezett előbb. Az ilyen és hasonló dolgok miatt értékes ápolási napok veszhetnek kárba, ami a kórháznak anyagi és és ágyveszteség, a betegnek hosszabb ápolás és felesleges szenvedés. Amellett az orvosba, az orvoslásba vetett bizalom megrendülése. Az intenzív osztályokon fekvők mondják, hogy ott — úgy tűnik, ez tipikus —, nem fordulhat elő ilyesmi. A betegségek súlyossága, az életért folyó harc ugyanis nem tűr lazaságot. Az intenzív gyógyítás szép eredményei nem jöhettek volnál létre orvos és nővér szoros egymásrautaltságában végzett munkája nélkül. Ez csak olyan szellemben, olyan légkörben lehetséges, amelyben a beteg állapota diktálja a munkatempót és a munkastílust is. Nem rendkívüli eredmény ez. Hanem annak tulajdonítható, hogy az intenzív osztályok vezetését csak olyan orvos vállalja, aki képes felülemelkedni mindenféle önös érdeken- Le- gven az jövedelem vagy magánélet. Itt, ha megérkezik a mentő, minden megszűnik, ami ..világi”. Egyetlen dolog számít: az életveszély elhárítása. És nincs nagyobb öröm, mint amikor ez sikerül. És nincs nagyobb bánat, minit amikor az osztályra visszaküldött beteg állapota ismét rosszabbodik, mert ott már koránt sem olyan lelkiismeretes az ápolás. LELKIISMERETES ápolás — tulajdonképpen ez az, aminek megléte egy-egy intézmény falai között is oly nagyon differenciálhatja a gyógyítás hatásfokát. Objektív adottságoktól szinte függetlenül. És ez az, ami — ha feltételei adottak — a vezetéstől függően mindig hasznosítható a gyógyítás javára. L- M. íme a fontos „jogosítvány"
