Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-29 / 303. szám
1980. DECEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Koprodukcióban Fény a kórteremben Pizsamás „óvodások” TÁRSADALMI MUNKA A hagyományokhoz méltóan Különböző korú gyerekek díszítik a rajzlapon a fenyőágakat. Egyikük a szaloncukor papírját csipkézi, a másik kört vág ki a tűzpiros sztaniolpapírból. a harmadik pedig már ragasztja a kész díszeket. Az óvónő mellett „készenlétben ott a furulya, a xilofon. Bármelyik óvodában elleshettük volna ezeket a perceket, az izgatott, játékba merült gyerekarcokat. A felvételt mégsem óvodában, hanem a megyei tanács kórházának gyermekosztályán készítette fotóriporterünk. Nagy Jenőné. a szolnoki Ságvári körúti óvoda óvónője már javában otthon lehetne, hiszen lejárt a munkaideje. — KISZ-szervezetünk vállalta, hogy társadalmi munkában eljövünk a kórházba, foglalkozást tartunk a beteg gyerekeknek. Bábozunk, mesélünk,, rajzolunk, verset, éneket tanítunk nekik. Ha majd gyógyultan visszamennek az óvodába, nem kell mindent elölről kezdeniük. de ennél sokkal fontosabb, hogy amíg játszunk, addig sem a betegségük foglalkoztatja őket — összegezi tapasztalatait Nagy Jenőné. — Bizonyára más mód- -szerekkel foglalkozik velük, mint a csoportjával. — Az óvodában sokkal több kisgyerek tartozik a csoportomba, mint ahány- nyal a kórházban találkozom. Velük mégis nehezebb hiszen enyhíteni kell gondjaikat, vigasztalni kell őket; az injekciót azért kapják, hogy meggyógyuljanak, a doktor bácsitól nem kell félni, hiszen az ő egészségükért fáradozik. — Elmondta az óvodai csoportjának, hogy nemcsak az ő „óvónénijük”? — Hogyne. A gyerekek még ajándékot is küldtek beteg társaiknak. Németh Márta, az Újvárosi Általános Iskola tanítónője először iött a gyerekosztályra. Számtan és nyelvtan feladatokat ad az iskoláskorúaknak, akik most még izgatottabbak, mint általában, hiszen látogatási nap van a kórházban. Eleipityerednek, miért nem jön anyu, a másik meg azért Sír, mert már el is ment, s őt nem vihette magával. A tanítónő, mint egy varázsló percek alatt megvigasztalja őket. színes ceruzát ad a kezükbe, együtt rajzolnak házat, kertet. Mire az utolsó virág is ott „illatozik” a rajzlapon, felszáradnak a könnyek. — A foglalkozásokon nem az a célunk, hogy bővítsük Matematikaóra a kórházban a gyerekek tudását, hanem pótolni, ismételni a meglevőt. Matematikai és anyanyelvi feladatokkal segítünk ,a gyerekeknekt hogy ; ne felejtsék el, amit eddig tanultak, s az iskolát. Az Újvárosi és a Költői úti Általános Iskola fiatal pedagógusai hétről hétre eljárnak kórházi „tanítványaikhoz”. — A gyerekek körében is igen szívesen látott vendégek — mondja László Gyu- láné, az osztály pszichológusa. — Örömmel veszi kezébe a ceruzát még az is. aki egyébként nem szeret tanulni. Hiszen számukra minden jobb, mint az ágyban feküdni. — Néhány éve könyvtár- avatóra hívott bennünket a gyermekosztály. — A megyei könyvtárral közösen alakítottuk ki hat évvel ezelőtt a 950 kötetes könyvtárunkat. Csakhogy nem minden gyerek ismeri még az ábécét. Hogy ők se unatkozzanak, különböző programokat találtunk ki. Sétálni vittük a gyerekeket, játékokat vásároltunk nekik. Néhány hónapja pedig a fiatal pedagógusok siettek segítségünkre, de említhetném a Május 1. Ruhagyár dolgozóit, akiktől babaruhának valót vagy a Papírgyárat. ahonnan papírt kapnak a gyerekek. Világszerte foglalkoztatja a szakembereket, hogy miként lehetne a kórházakban olyan miliőt teremteni, ami hozzájárulna a betegek mielőbbi felgyógyulásához. A különböző módszereknek különösen a gyerekeknél van nagy jelentősége, hiszen számukra a családtól való elszakadás megrázó élmény. Érzelmi kitöréseik nemcsak a gyógyulásukat, hanem sok esetben vizsgál- hatóságukat is hátráltatja. Fotó: TKL. — Ma már általában senki sem vitatja a környezet gyógyító hatását — mondja dr. Pintér Sándor, az orvos- tudományok kandidátusa, osztályvezető főorvos. — Egyre kevesebben hívei a „börtön” kórháznak, ahol a beteg fekszik, s az orvos, mint valami „fegyőr”, vizitel. A gyerekosztályon pedig egyenesen tűrhetetlen ez a fajta módszer. Most, amikor már eljutottunk oda, hogy lényegesen csökkentek a járványos gyermekbetegségek, és egyre több gyereket meg tudunk gyógyítani, a következő lépésünk csak az lehet, hogy otthonosé tesszük a kórházat, hiszen a lelki kiegyensúlyozottság, öröm, szoros kapcsolatban áll a testi állapottal. A főorvos szobájának falán egy képsor szinte nem engedi el a tekintetet. A fotókon egy nyitott hasfallal született csecsemő műtősének, gyógyulásának stációit láthatjuk. A képek alatt angol nyelvű magyarázat. A képsor ugyanis már megjárt egy nemzetközi konferenciát is. Amit a természet elhibázott, a szolnoki orvosok egy új műtéti és kezelési eljárással helyre tudják hozni. Szinte az egész országból a gyermekosztályra hozzák a nyitott hasfalú újszülötteket. Az intenzív osztályon a valóságban is láthatunk egy, a műtéten már átesett párhetes szombathelyi gyereket. Alszik, lélegzik, él! A polcról műanyag játékmackó, kiskacsa lesi leendő kis gazdáját, akárcsak a többi kórteremben. Némi szín, fény a gyerekek életében. A falak viszont vakítóan fehérek. Milyen szívesen néznék pedig a képeket, kerámiákat, szőtteseket, menynyivel megnyugtatóbb lenne a kórház a száznyolcvan feldúlt lelkű, csupa félelem beteg gyereknek. A kórház már eddig is szinte erőn felül igyekezett otthonosabbá tenni a rideg kórtermeket.. Vásároltak többek között televíziót, néhány mesefigurás kerámiát, képet. A többszöröse is elférne. Tál Gizella Három Bartók-film Bemutató 1981-ben A Bartók-centenárium alkalmából jövőre három, a nagy zeneszerző életét, munkásságát idéző koprodukciós filmet mutat be a televízió. Az MTV és a CBC kanadai tv-társaság közös produkciójaként 60 perces zenés do- kumentJumfilm szüjletett Bartók-concerto címmel. Az alkotás eredeti dokumentumok felhasználásával kíséri végig a világhírű zeneszerző életútját. A műsorban a Magyar Rádió és Televízió zenekarának előadásában Doráti Antal vezényletével hangzik fel a concerto. Zongoradarabjaiból a kiváló Bartók-inter- pretátorként ismert Kocsis Zoltán és Ránki Dezső játszik. A Kékszakállú herceg vára című Bartók-operából Kék- szakáll címmel készült tv-J változat. Az MTV, a BBC, az Unitéi és DECCA közös alkotása — Szinetár Miklós rendezésében — új formában dolgozza fel a világhírű dalművet. A hangfelvételeket a Londoni szimfonikusok közreműködésével Magyarországon készítették — Solti György vezényletével. A főszerepeket Sass Sylvia és Kováts Kolos énekli. A jövő évben forgatják — és tűzik műsorra — a harmadik alkotást, a zeneszerző életét megjelenítő, hatrészes, egy-egy órás tv-film sorozatot. A film az egyik legnagyobb európai gyártó és forgalmazó céggel, a francia Gaumont-tal közös produkcióban készül. A vállalkozás művészeti vezetője Szinetár Miklós, rendezője pedig a Franciaországban élő André Szőcs. Több lehetőség a pálya- választásra Békés megyében tovább bővült a pályaválasztási kínálat. Békéscsabán egy osztállyal megnyílik a Zeneművészeti Szakközépiskola, ugyancsak a megyeszékhelyen a Kereskedelmi és Köz- gazdasági Szakközépiskolában ezúttal számítástechnikai-folyamatszervező, a 611. számú szakmunkásképzőben pedig víz- és csatornaműkezelő osztályba is lehet jelentkezni. A Megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet által karácsony előtt közreadott tájékoztató füzet részletesén ismerteti á helyi és a szomszéd megyebeli továbbtanulási lehetőségeket. hogy a megyében nagy hagyományai vannak a közösségért végzett, önzetlen társadalmi munkának. Hirtelenjében nehéz lenne felsorolni, hogy csak az utóbbi öt-tíz évben mi minden épült ilyen módon, ebből a hatalmas erőforrásból; hány óvodai hely, hány iskolai tanterem, mennyi játszótér, vízmű, öregek napközije és így tovább. Hagyomány, amit szívesein, és mind többen ápolunk, amelyre büszkék vagyunk. És nem érdemtelenül. Idézzük csak fel: pártunk XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére meghirdetett itelfepülésfejlesztési társadalmi munkamozgalomnak Bács-Kiskun és Komárom megyék mellett Szolnok is kezdeményezője volt. E területek tanácsi és népfrontszerveinek kezdeményezését támogatva fordult felhívással a Hazafias Népfront Országos Tanácsa az. ország valamennyi népfrontbizottságá- hoiz, hogy szervezetten vegyenek részt a versenyben. Újságíró vagyok, annakidején az én feladatom volt hírt adni a lap hasábjain arról, hogy Törökszentmiklós, Fegyvernek és Tiszajenő népfront- és tanácsi testületéi útjára indították ezt a nagy jelentőségű mozgalmat. Nem sokkal később már arról írhattam, hogy a megye tele- püjlésein élők összesen 400 millió forint értékű társadalmi munka elvégzésére tettek vállalást. Nem volt olyan városunk, községünk, ahol ne vették volna számba, mi az, amire szükség van, és aminek megvalósításában számítanak a társadalmi munkások segítségére, és ahol az elhatározásokat ne követte volna tett. Aztán hányszor és hányszor írtunk arról, hogy itt parkot építenek, ott óvodai bővítésnél dolgoznak szocialista brigádok; itt napközit csinálnak az öregeknek, ott járdát betonoznak, megint másutt játszótér készül a gyerekeknek. A politika rangjára emelkedett a megyében a közös célok megvalósításáért érzett felelősség. És ma, amikor összegezzük a társadalmi munkákat — segít ebben, hogy a Hazafias Népfront megyei bizottsága a közelmúltban tárgyalt e témáról ;—, miről írhatunk? Milyen eredményekről adhatunk számot? Ariról, hogy nagyban javult a megyebeli települések kommunális, szociális ellátottsága, jobbak lettek az állampolgárok élet-, lakóhelyi és munkahelyi körülményei. A mozgalmon belül hosz- szabb-rövidebb ideig tartó akciók sikerei bizonyítják ezt. Megépült 30 játszótér, 24 park csaknem 100 ezer négyzetméter területen, elültettek 124 ezer fát és díszcserjét, elkészült 3 általános iskolai tornaterem, 125 óvodai hely, 14 sport- és játékudvar, 25 kilométer vízvezetékhálózat, 26 ezer négyzetméter új járda, 47 ezer négyzetméter közforgalmi út. És egy év alatt 25 létesítmény terve készült el társadalmi munkában, amelynek következtében nemcsak 1,5 millió forint megtakarítást értek el a tanácsok, de az előzetes számításoknál sokkal hamarabb készülhettek el például az iskolai napközik, az ebédlők. És akkor még nem szóltam a lakosság önkéntes anyagi hozzájárulásáról, mert ez is hagyomány immár szűkebb hazánkban. A közművek fejlesztéséhez (útépítéshez, vízvezetékhálózat bővítéséhez, gyalogjárda építéshez) 10 millió forintot adott össze a lakosság. Tanácstagok, népfrontaktivisták állítják: településfejlesztési célok elérése érdekében nem is nehéz szervezni nálunk a társadalmi munkát. Szívesen dolgozik idős és fiatal, kétkezi munkás és értelmiségi. Egy újabb adat: a kongresszusi és felszabadulási munkamozgalom keretében mintegy százötvenezer ember vállalt és végzett társadalmi munkát megyénkben. És a népfirontbizottsá- gok, a helyi tanácsok megbecsülik az önzetlenül segítőket. Közülük sokan részesültek Kiváló és Érdemes Társadalmi Munkás kitüntetésben. A nagyszabású verseny eredményeinek értékelésére jövőre kerül sor. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala a közelmúltban kidolgozta és megküldte a megyéknek azt az értékelési rendszert, amely alapján az ország különböző kategóriákba csoportosított településeinek eredményeit összehasonlítják, és a legjobb eredményt elérő 3 megyeszékhely városnak, 6 egyéb városnak, 6 nagyközségnek és 6 községnek nemzetiszínű zászlót adományoz. Április 4-én vehetik át. ezeket az arra érdemesek. A megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy ha a megyében valamely település elnyeri a nemzetiszínű zászlót, annak jutalmat ad. Ha az, a megyeszékhely lesz, akkor 1 millió forintot, az egyéb városoknak. 800. a nagyközségeknek 700, a községeknek 500 ezer forintot. valamelyik településünk a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nemzetiszínű zászlaját? Nem tudni. Egy biztos: a megye mindenképpen nyert. Pontosan 400 millió forintot. A felajánlott társadalmi munkák ugyanis minden településen teljesültek. V. V. A szépségtől a szépségig 1980-ban a legtöbb levelet a Szépség (nem) előny? című cikk megje- jelenése után postázták a címemre. A negyvenkét tollforgató között akadt, aki dicsérte a témaválasztást, a bemutatott lányok címeit kérte, szépségüket ecsetelte, de volt, aki azt javasolta, hogy sürgősen cseréljem ki a szemüvegemet. A sok reagálás közül mindössze kettőre térek ki. T. nagyközségből érkeztek az alábbi sorok: „Tisztelt fotóriporter és újságíró kartárs! Nem 'mondom. akadtak a bemutatott frtekók (!) között olyanok, amelyekre mind a két látókám odaragadt, de azért azt tanácsolom maguknak, ha a mi községünkben járnak, okvetlen keressék fel a sógornőmet! Főleg azért, ha szépet akarnak látni (a cím, név ezután mellékelve volt), Ö olyan nő, aki felé, ha bármelyik világtájról közelítenek, csak ennyire marad idejük,, hogy kileheljék: huhuhuhuhu... !” A legszebb levelet viszont K. S.-né 77 éves karcagi olvasónk küldte: Tisztelt Szerzőpáros! Jó érzés volt nézni ezeket az üde, fiatal arcokat, tiszta szemeket az ifjúsági oldalon. Bocsássák meg, hogy egy ilyen vén matróna tollat ragad, de az egyik kép megszólalásig hasonlított hatvan évvel ezelőtti önmagámra. És ne vegyék kioktatásnak, de higgyék el, az ember életét annyi, de annyi szépség gazdagítja, ami idő nélküli, végtelen! Mert régi igazság, a külső báj a földkerekség leghűtlenebb kísérője, hiszen élőbb vagy utóbb valamennyiünktől elmenekül, hogy tovább éljen a nálunk. negyven, ötven évvel fiatalabbakban. De azért nekünk, öregeknek is marad szépség, nem is kevés. Mert vajon az nem szép, hogv én naponta segítem a három unokám nevelését, és ha beteg az egyik, ápolom, gondozom, hogy az anyja ne essen ki a munkából? És az is csodálni való, ahogy ma nálunk gondoskodnak a magatehetetlen korombeliekről! És az nem gyönyörű, amikor két gaiambősz ember egymást támogatva totyog a járdán? Ráncos az arcuk, fáradt a szemük, és mégis szép, mert ha elvették egymás fiatal éveit, részt vállalnak az öregségből is. Még egyszer köszönöm, hogy eszembe juttatták a fiatalságom, és arra kérem önöket, meg a szerkesztőség többi tagját, hogy szeressék tovább az emberi szépséget, az arcokon éppúgy, mint a mindennapi viselkedésben.” Köszönjük a kedves sorokat és csak ennyit válaszolunk: továbbra is kutatni fogjuk a szépséget az élet. minden területén, és ehhez várjuk olvasóink segítségét. D. Szabó Miklós lény, Elnyeri-e