Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-19 / 297. szám

1980. DECEMBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tini-diszkó, fenyőünnep, mesemondóverseny Az úttörőházak téli szüneti programjából Hétfőn beköszönt a téli szünet. A megye úttörő­házai változatos kulturális, szórakoztató és sportprog­ramokkal, vetélkedőkkel, játékdélutánokkal várják a kisdobosokat és az úttörőket. A szolnoki Tisza Antal Űttörőház hagyományai kö­zé tartozik, hogy a téli szü­neti programsorozatot ünne­pélyes megnyitóval köszön­tik a pajtások. Ezt az idén sem halasztottak el; tegnap a szandaszőlősi Ságvári End­re úttörőcsapat Fenyőünne­pi ajándék című műsorával — amelyben a Spóra együt­tes is közreműködött — vet­te kezdetét a szünidő prog­ramsorozata. Pénteken Hor­váth Mihály újságíró, az Üttörővezető című lap fő­szerkesztő-helyettesének . sípszavával csaptak össze kicsik és nagyok az ügyes­ség-bátorság sportvetélke­dőn. Vasárnap délelőtt a Dzsungel könyve című fil­met vetítik, délután a kis­dobosoknak lesz klubdélután Nagy Tibor gitáros-énekes közreműködésével az úttö­rőházban. A jövő héten a Lúdas Matyi című filmet láthatják az érdeklődő paj­tások, kedden a „gyermek- alkotók találkozója”-t ren­dezik az úttörőházban. Az év utolsó napjain a kisdo­bosok majd az úttörők ta­lálkoznak vidám, zenés disz­kóprogramon. Karcagon a Déryné Mű­velődési Központ, a Csoko­nai Könyvfar és az úttörő­ház közösen állította össze a téli szünidő programját Hétfőn az úttörőknek ren­deznek -rejtvényfejtő dél­utánt a könyvtárban, ked­den a kisdobosoknak mese­vetélkedőt az úttörőházban. Ugyancsak kedden délelőtt a játékkészítés titkaival is­merkedhetnek a pajtások a művelődési központban. 29- én a kisdobosok teadélelőt­tön, az úttörők az ifjúsági klubban búcsúztatják az óévet. 30-án délelőtt a nap­közisek ügyeskednek az út­törőházban; bábokat és kü­lönféle játékokat készítenek, a hetedik és nyolcadik osz­tályosok ~ pedig tini-diszkón szórakoznak majd. Törökszentmiklóson 22-én a Dózsa filmszínházban tart­ják a városi fenyőünnepélyt amelyen a város iskoláinak legkiválóbb kisdobosai és úttörői vesznek részt. 23- án a kisdobos-klub tagjai játszanak együtt a Rózsa téri Általános Iskola torna­termében, délután az úttö­rőházban rendezik meg az úttörők „Utazás Magyaror­szágon” — elnevezésű ve­télkedőjét. 29-én Mendére indulnak téli túrára az út­törőház természetjárói, 30- án Kovács Miklós fizikussal találkoznak a tudományos- technikai úttörőszemlére ké­szülő pajtások. Január 4-én a karcagi úttörőház „kül­dötteit” látják vendégül Törökszentmiklóson. Mindig időzavarban Egyetlen nő az oktató-nevelő tisztek között Kiss Erzsébet azt mondja magáról, hogy fiúsítva van, hiszen buszvezetők, kalauzok között nőtt fel. Édesanyja is itt dolgozott Szolnokon, a Vo­lán vállalatnál, és így iskolás korban sokat megfordult 4 telepen. Nem csoda, hogy érettségi után ő is ott vállalt munkát. Volt kalauz, majd forgalmi szolgálattevő. Több mint száz emberrel rendelkezett napon­ta. Gondot csak az okozott neki, ha kiesett egy menet­rend szerinti járat, és pótol­ni kellett — főleg akkor, ha nem volt miből. „Ilyenkor kezdődött a toldozás-folto- zás” — mondja. Perceken belül kellett döntenie. A Vo­lán Tröszt tiszti iskolájának elvégzése után már köny- nyebb volt a helyzete. Néhány évi gyakorlat után az oktató-nevelő tisztek fel­sőfokú szakosított tanfolya­mára került. Lehettek vagy százan, — közöttük egyedül ő volt nő. A tröszt oktató­nevelő tiszti állományában most is egyedül képviseli a női nemet. Ügy látszik, nem­csak a családjában „egyet­lenke”. Nála többnyire idősebb buszvezetőket, kalauzokat, taxisokat oktat a kötelező to­vábbképzéseken közlekedési és forgalmi — kereskedelmi ismeretekre. Hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt is szerzett. Más kérdés, hogy nincs mit vezet­ni. Ideje se nagyon lenne a kocsikázásra, hiszen hivatali elfoglaltsága mellett KISZ alapszervezeti titkári teendő­ket is ellát, ráadásul tagja az üzemi KISZ-bizottságnak. Tisztét nem tessék-lássék módon tölti be. Erre vall az, hogy az alapszervezetükhöz A Bakony közepéből, Pá- lihálásról tegnap elszállítot­ták a parlamenti úttörőün­nepség fenyőfáját. A 80 éves lucfenyőt Hein Pál motor- fűrészes fakitermelő, a veszprémi Erdőgazdaság dol­gozója döntötte ki, és a tartozó két ifjúsági brigád közül az egyik a vállalat Ki­váló ifjúsági brigádja lett, ifjúsági szervezetük pedig megkapta a KISZ KB dicsérő oklevelét. Kiss Erzsébet „Kiváló If­júsági Vezető” kitüntetést és aranyikoszorús KISZ jelvényt kapott. Hivatali munkájában való helytállását a „Kiváló dolgozó” jelvény kétszeri megszerzése fémjelzi. Arra a kérdésre, hogy mi készteti az átlagosnál több teher vállalására, mindössze annyi a válasz: „Az ember­nek szeretni kell másokért dolgozni.” Nem csodálom, hogy hozzáfűzi: „Mindigidő­zavarban vagyok, főleg mos­tanában, mert édesanyám nemrég jött ki a kórház­ból ...” S. B. Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat darujá­val emelték rá a különle­ges szállító járműre. A fenyőt dróthálóval kö­rülfogva, fokozott közleke­désbiztonsági kísérettel indí­tották útnak a fővárosba. A mezőtúri főiskolán Erdei Ferencre emlékeztek Erdei Ferencre, a kollégi­um névadójára emlékeztek tegnaa? Mezőtúron, a DATE Mezőgazdasági Gépészeti Fő­iskolai Karán. Az ünnepsé­gen megkoszorúzták Erdei Ferenc mellszobrát, majd a kollégisták fogadalmat tettek, hogy példaképük, névadójuk tiszteletére, emlé­kére megpályázzák a „kivá­ló kollégium” címet. Az Erdei Ferenc 70. születés­napja alkalmából rendezett házi ünnepség záróakkordja­ként megnyitották a kollé­giumban a magyar politikai és társadalmi élet kiemel­kedő egyéniségének életút­ját, műveit bemutató kiállí­tást. Emlékérem pedagógiai munkáért A Magyar Pedagógiai Társaság arany emlékérmét ebben az évben dr. Somos Lajos nyugalmazott főisko­lai tanárnak ítélték oda, kiemelkedő jelentőségű ne­veléstudományi munkásságá­nak elismeréseként. A ki­tüntetést az elnökség teg­napi ünnepi ülésén adták át. Karcagon Tudományos ülés Bethlen Gábor életéről Négyszáz éve _ született Bethlen Gábor, erdélyi feje­delem, korának egyik legje­lentősebb politikusa. Az év­forduló alkalmából tudomá­nyos emlékülést rendeztek Karcagon, a Déryné Művelő­dési Központban. Az emlék­ülésen — amely nyilvános volt, s mintegy kétszáz ér­deklődőt vonzott — Bethlen Gábor politikai pályafutásá­ról, életútjáról dr. Bársony István, dr. Veliky János és dr. Bicskei István, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Történettudományi Intézeté­nek adjunktusai tartottak előadást. Útnak indult a Bakonyból a parlamenti fenyőfa Kultúra és közösség (3.) Ha nincsenek egyedül A tiszafüredi járást hosz- szabb időn keresztül úgy emlegették „közművelődési berkekben”, mint a megye egyik „hátrányos helyzetű, elmaradott” területét. _ Te­gyük hozzá: nem is volt egé­szen méltatlan a járás erre az elnevezésre. A gyenge tárgyi feltételek párosultak azzal, hogy a közművelődési intézményekben a szakem­berek egymásnak adták a kilincset, a köművelődés irányításában pedig érzékel­hető volt a bizonytalanság, a kapkodás. Nyugodtan dolgozhatnak Hatvani Istvánná, a járási hivatal művelődésügyi osz­tályvezetője sem tiltakozik a régebbi állapotok ilyetén jellemzése ellen. De azt sem mondja, hogy most aztán minden szép, minden jó. Mindenesetre néhány, ob­jektiven is értékelhető ered­ményről számot tud adni. Elsősorban arról, hogy a művelődési otthon hálózat­ban a korábbihoz képest nagyot javultak a személyt feltételek. A járás település- hálózatát javarészt közös ta­nácsú kisközségek alkotják: okkal tekinthető tehát fon­tos előrelépésnek a közmű­velődési szakembergárda sta­bilizációja. Tekintsünk végig a járá­son — ebből a „látószög­ből”. — A három nagyközség­ben — mondja az osztály­vezetőnő —, képzett, ta­pasztalt szakemberek veze­tik az intézményeket. Kun­madarason ez eredmények­ben is megmutatkozott már, de a tiszafüredi nagyközsé­gi-járási művelődési köz­pontban és az abádszalóki művelődési házban is — véleményem szerint — ha­marosan jelentkezni fog­nak az eddiginél jobb ered­mények. Mindenesetre: a népművelők nyugodtan dol­gozhatnak, s a fenntartó és szakmai felügyeleti szervek — no és a települések lakói — egyre többet várhatnak el tőlük. — S mi a helyzet a kis­községekben? — Nagyiván és Tiszagyen- da intézményeit is főiskolát végzett népművelők irá­nyítják. Tiszaderzsen, Tisza- örvényen és Kócson jó ké­pességű, lelkiismeretes, ké­pesítés nélküli fiatal klub- könyvtárosok vannak. Tisza- burán a pedagógus Bőgős házaspár végez olyan mun­kát, ami főhivatású nép­művelőknek is becsületére válnék. Reménykedünk, hogy a többi településén is be­tudjuk tölteni a nemrég — különböző okok miatt — megüresedett állásokat. — Mire alapozzák ezeket a reményeket? — A járásban — ezt nyu­godtan mondhatom — szinte mindegyik településen adva van minden ahhoz, hogy a fiatal, pályakezdő népműve­lők letelepedhessenek Köz­bevetve el kell mondanom, hogy a megyei tanács jóvol­tából minden évben egy újabb szolgálati lakás vásár­lására van lehetősége a já­rásnak. A „tisztességes fize­tés” — főképp a kezdőknél — egyre kevesebb gondot jelent. Mindennek így is kell lennie, mert az intézmény- hálózat épületei bizony kor­szerűtlenek, s új létesít­mények nem épülhetnek egyik napról a másikra. Furcsa paradoxon: rossz létesítményekbe is lehet éle­tet lehelni, ha bírja szívvel, szakértelemmel a népműve­lő. Lapunk hasábjain is megírtuk, milyen rossz mű­szaki állapotban van a ti- szaderzsi klubkönyvtár. En­nek ellenére — a falu né­pének tanúsága szerint — a klubkönyvtár körül soha nem volt olyan nagy moz­gás, mint mostanában. Pe­dig fiatal vezetőjének — Pintér Imrének — nincs (egyelőre nincs) népművelő szakképesítése. Tiszaszentimrén nincs művelődési otthon, van vi­szont könyvtár és egy tsz- tanács közös fenntartású klub, és egy minden kezde­ményezésre nyitott iskola. Egyszóval: ha szűkösen is, de volna mire építeni a szervezett közművelődést. Fontos személy Nincs a járásban település, ahol ne kapna valamekkora hangsúlyt a tanács, a párt és a gazdasági szervek mun­kájában a közművelődés. Ennek megfelelően a nép­művelő személye is fontos­sá vált. ö ma már nem az az ember a falu lakói sze­mében, akinek plakátfestés és ragasztás, székhordás és jegyszedés a feladata. Túl­zás lenne persze azt állíta­ni, hogy mindez általánosan igaz, hogy gyökeresen meg­változott a helyzet: de ez az érzékelhető tendencia. Hatvani Istvánná vélemé­nye megegyezik sok népmű­velőével : — Érzésem szerint a helyi pártszerveknek, alapszerve­zeteknek van elsősorban szerepük a szemlélet bizo­nyos mértékű megváltozásá­ban. Abban, hogy olyan helyre került egy-egy kisebb közösség „tudatában” a közművelődés, ami megille­ti. Következésképpen nőtt a népművelőszakma tekinté­lye, erkölcsi megbecsülése. Persze ezzel együtt sem merném állítani, hogy a népművelő személye ér, jelent annyit egy-egy lakó- közösség szemében, mintegy pedagógusé vagy az agrárér­telmiségié. Maradjunk a tiszafüredi járásban. Pár évvel ezelőtt a megye tizenhét tantestüle­tében — ebből négy a tisza­füredi járásban — egy új, többé-kevésbé kísérleti jel­legű munkakörben láttak munkához a közművelődési igazgatóhelyettesek. Olyan településeken, ahol a tanács­nál nem alkalmaznak köz- művelődési szakembert. Az igazgatóhelyettesek lénye­gében egy-egy település köz- művelődésének koordinálá­sát kapták feladatul: első­sorban az iskola és a műve­lődési ház, a könyvtár, a mozi komplex együttműkö­désének megteremtését. A füredi járásban a négy köz- művelődési igazgatóhelyet­tes tulajdonképpen hét köz­ségben dolgozik. Tiszaörs és a vele egytanácsú — Nagy­iván és Tiszaigar, továbbá Tiszaroff-Tiszagyenda, Tisza- bura-Pusztataskony és Kun­madaras nagyközség kultu­rális életét igyekeznek segí­teni. Működésük mindenhol igazolta a. reményeket. An­nak ellenére is, hogy az igazgatóhelyettesek a leg­különfélébb munkaköri le­írások szerint végzik mun­kájukat. Egyikük — a tisza- örsi Hajnal Imre — mondta a munkaköri leírásról: Új népművelők — közművelődési igazgatóhelyettesek — Annak nem sok hasz­na volna, ha a munkaköri leírásom szerint csinálnék mindent, önállóan kell dol­goznom egyszerűen azért, mert nincs kialakult gyakorlata a több tele­pülésre is kiterjedő műve­lődésszervező munkának. Központilag a közművelő­dési igazgatóhelyettesek munkaköre, státusza ma még teljesen rendezetlen (egyikük „se hal, se hús”- nak nevezte beosztását) — ám a gyakorlat igazolta be­állításuk helyességét. Ennek a ténynek kellene kiindulá­si alapnak lennie a későb­biek során. A közművelődési igazgató- helyettesek „megjelenésé­nek” hasznát hosszan sorol­hatjuk. A legfontosabbak: a művelődésügyi intézmények vezetői között megerősödhe­tett a személyes kapcsolat, ez jótékonyan hatott a közös működésre, ami a rendezvé­nyek sikerében is mérhető. Az igazgatóhelyettes — mint pedagógus — tekintélye, szavának súlya jelentős, ve­zetők és a falvak lakói kö­rében egyaránt. S mögötte — érinthető és mozgósítha­tó közelségben — ott vannak a települések legjelentősebb értelmiségi rétegét alkotó pedagógusok. Ugyanakkor — az iskolába járó gyereke­ken és szüleiken keresztül — szinte az egész felnőtt lakossággal kapcsolatban áll. És persze a népművelő sincs egyedül... VÉGE Szabó János Üjra együtt táncoltak. Az Állami Balett Intézet egykori, néptáncszakos növendékei — ikik ma már különböző együttesekben táncolnak az Állami Népi Együttes székházában fiatal koreográfusok táncait mutatták be

Next

/
Thumbnails
Contents