Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-16 / 294. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Több dolgozat, magasabb színvonal Tudományos diákköri konferencia Mezőtúron Tiszatáj — Dunatáj Miről ír a szegedi folyóirat legújabb száma? A DATE mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karán szombaton tartották meg a tudományos diákköri házi konferenciát. A tanácskozás négy szekciójában har­mincnégy hallgató, illetve alkotó közösség munkája hangzott el a bíráló bizottság és az érdeklődők előtt. Az idei konferenciára több tudományos dolgozat készült el, mint a korábbi években. A mennyiségi változás jól tükrözi, hogy a főiskolán egyre nagyobb teret kap a TDK-tevékenység. A kar ve­zetői, a tanszékek igen fon­tos feladatuknak tekintik, hogy az arra alkalmas, leg­tehetségesebb hallgatók ké­pességeiknek megfelelően bekapcsolódjanak az iskola, illetve azon keresztül szak­területük tudományos életé­be. A TDK-mozgalom nagy szerepet játszik az oktató­nevelő munkában, a hallga­tók ismeretgyűjtésében, tu­datformálásában. A diákkörök ifjú kutatói egy-egy tanszék tudományos munkájában vesznek részt. A kezdeti bizonytalan lépé­sek után legtöbbjük sikere­sen elsajátítja az anyaggyűj­tés módszertanát, a tudomá­nyos munkában előbbre vivő „miértek” megfogalmazását, az önálló gondolkodást. Mun­kájuk során megismerked­nek a legújabb hazai és kül­földi tudományos eredmé­nyekkel a tantervi anyagon túl — bár a felsőoktatási in­tézményekben szinte kötele­ző az adott tudományág je­lenlegi állásának elsajátítta­tása — még több ismerettel, alaposabb képzettséggel hagyják el a főiskolát. A szakma fejlődésével való lé­péstartás igénye a három év alatt szokásává válik a fia­taloknak, s üzemmérnökként is az állandó fejlődés, az ön­művelés változatlanul teret kap életükben, munkájukban. Bizonyítja ezt a szombati konferencia is, hiszen jó né­hány végzett fiatal élt a le­hetőséggel — a szabályok értelmében — hogy részt ve­gyen a tanácskozáson tudo­mányos. munkájával. A dolgozatok számának növekedése — a korábbi húszról — már önmagában is sugallja, hogy több jó tu­dományos munka található közöttük, mint a megelőző években, noha a főiskola rö­vid múltja ellenére eddig is igen szép eredménnyel sze­repelt az országos tudomá­nyos diákköri konferenciá­kon. Két évvel ezelőtt pél­dául az országos tanácskozá-, son elfogadott hét pályamun­kából hattal a legjobb há­rom helyezett között végez­tek a mezőtúri, hallgatók. Az idei házi konferencia a szigorú bíráló bizottságok vé­leménye szerint is színvona­lasabb volt a korábbiaknál. A dolgozatok tartalmasab­bak, a megfogalmazott téte­lek megalapozottabbak vol­tak, s sokat javult a hallga­tók logikai okfejtése, elő­adásmódja is. Külön említésre méltó, ahogyan megrendezték Me­zőtúron a házi konferenciát. A szekciók pezsgő vitájában, munkájában a hallgatók mel­lett részt vettek az állami gazdaságok, termelőszövetke­zetek szakemberei is. A ta­nácskozás jó fórumot terem­tett a tudomány és a gya­korlat szembesítésére, illet­ve meggyőzött arról, hogy a főiskola kutatásai egyértel­műen a mezőgazdaság szol­gálatában állnak. A dolgoza­tok jól tükrözték á kar tudo­mányos munkájának széles skáláját. A bíráló bizottságoknak nem volt könnyű dolguk a díjak odaítélésekor, a sok színvonalas munkából kel­lett kiválasztani a legjobba­kat. A társadalomtudományi szekcióban a Szécsi Imre ve­zette, nyolc hallgatóból álló alkotóközösség nyerte el az első díjat „Adalékok a hala­dó ifjúsági nápfrontmozga- lomhoz” című dolgozatával. A gépjavítás, karbantartás kérdéseivel foglalkozó mű­szaki szekcióban Dómján László szerezte meg az első helyezést, míg a gépüzemel­tetés műszaki szekcióban Koncz Jenő üzemmérnök munkája bizonyult a legjobb­nak. tígyancsak már vég­zett fiatal üzemmérnök; Kar­dos László nyerte meg az első díjat a gépesítés-ökonó­miai szekcióban. A jövőre sorra kerülő or­szágos tudományos diákköri konferencián a legjobb ki­lenc — két társadalomtudo­mányi, három műszaki, és négy agrártudományi témájú — pályamunka képviseli majd a mezőtúri főiskolát. Tál Gizella Lovász Beatrix fuvolatanárnő Molnár Erika és Tóth Edit duettjét hallgatja Zeneiskola Kisújszálláson A kisújszállási zeneiskolában 220 hallgató tanul külön­böző hangszereken. A napokban megkezdődtek a növendék- hangversenyek, melyeken a szülőknek, hozzátartozóknak és nevelőiknek adnak számot tudásukról a gyerekek. Képeink a felkészülésről készültek. Ok is hangversenyre készülnek. Két tanár, Pintér Istvánné és ifj. Papp László Veress Gabriella zongorata­nárnő négykezest gyakorol­tat tanítványaival Fekete Sándorné tanárnő ta­nítványával, Vatai Judittal MINDAZOK KÖRÉBEN, akik rendszeres vagy alkal­mi olvasói . a Szegeden megjelenő Tiszatáj című fo­lyóiratnak, ismeretes, hogy a periodika nem csupán a tájegységek kulturális ha­gyományainak őrzésére iro­dalmi, művészeti életének fórumot teremtő szervezésé­re vállalkozik. Azaz a fo­lyóirat szerkesztői és mun­katársai e nyilvánvaló fel­adatokat is olyan igényesen valósítják meg, hogy az egyszersmind érdeklődésre tarthat számot az olvasókö­zönség legszélesebb rétegei­ben is. Különös figyelmet érde­melnek az Erdei Ferenc születésének 70. évforduló­jára emlékeztető tanulmá­nyok. Vekerdi József — az Erdei Ferenc összegyűjtött művei sorozatban megjelent legújabb, A magyar társa­dalomról című kötet kap­csán — a szociológusról, míg Gombár Csaba Erdeiről, mint az államférfiról ír. Erdei Ferenc levelesládájá­ból közölt dokumentumok, 1940-ben írt ismeretlen ver­sének bemutatása, róla szó­ló baráti visszaemlékezés mellett érdekes olvasmánya még a folyóirat Örökség cí­mű rovatának Féja Géza ta­nulmánya. Látnivalóan nem az év­fordulók valamilyen kötele­zettséget teremtő kényszeré­ben születtek meg az egyéb rovatokban közölt bensősé­ges vallomások sem. Meg­emlékezés Sadoveanuról, kö­szöntő sorok az ötven esz­tendős Dobos Lászlóról és a kilencven éves Molter Ká­rolyról. Dobos László Po­zsonyban alkot, szervezi . a szlovákiai magyar irodalom életét, Molter Károly Ma­rosvásárhelyen él. S ezúttal máris utalhatunk a beveze­tőben jelzett állításunkra: a Tiszatáj általános érdeklő­désre tarthat számot, címét tágan értelmezve dunatáji gondok, örömök viselője, a szomszéd országok magyar és nemzeti irodalmának rend­szeres tájékoztatója. E sze­repkörben Beke György ri­portja és a Kritika rovat­ban közölt, külföldön meg­jelent könyvek ismertetése mellett még a Kelet-európai néző fejezetre érdemes az érdeklődő figyelmét felhív­ni. E rovat ez alkalommal Augustin Buzarának, a mai román irodalom egyik legje­lentősebb egyéniségének (több regénye megjelent magyarul is) az irodalom funkciójáról, hatásáról szó­ló érdekes esszéjét közli. A -publicisztikai írások mellett természetesen szót kell ejtenünk a folyóirat je­lentős részét kitevő versek­ről és szépprózáról is. A decemberi szám Keresztury Dezső, Tornai József, Kiss Dénes versei mellett néhány elbeszélést tartalmaz. Balázs József és Újhelyi János no­vellái egyaránt az 1950-es évek elejét idézik. Beke György évszázadokat átölelő riportjában a szerző a mezőségi Köbölkút hatá­rában levő „tatárlyukak” szemléléséből indul ki. E földbe vájt üregekbe mene­kültek a tatárjárás és a tör­ténelem egyéb viharai elől a település lakosai. Termé­szetévé válhat-e a barlang­ban élés, a befeléfordulás, a visszahúzódás a peremterü­leten élő embereknek, ki­merészkednek-e, s hogyan mi módon, az életformáju­kat jelképező tatárlyukból? Ezekre a kérdésekre keresi a múltat és jelent szembe­sítő választ az ismert író-ri­porter. A FOLYÓIRAT decem­beri számát csemegézve vé­gezetül Tóth Béla Tiszajá- rás című sorozatát kell meg­említenünk. A Hazai tükör fejezetben megjelent .tizen­kettedik rész szintén sajátos tanulságokat rejtő emberi sorsot villant fel. Arató Antal IKeddi jegyzetünk I Á tudományos technikai haladás társadalmi-gazdasági összefüggéseiről Az MSZMP Központi Bi­zottsága agitációs és propa­ganda osztálya, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága — Szolnokon, a Tiszaligetben — december 19-én és 20-án A tudományos technikai haladás társadalmi-gazda­sági összefüggései címmel országos elméleti tanács­kozást rendez. A főreferátumot Pál Lé- nárd, az MTA főtitkára tartja, majd a tanácskozás szekciókban folytatódik. A szekciók vezető elő­adásai között a tudományos­technikai haladás és a tár­sadalmi fejlődés, az ideo­lógia és a kultúra összefüg­géseit, a magyar népgazda­ság fejlődése, valamint a tudományos technikai ha­ladás kapcsolatát tárgyal­ják. Az előzőekhez hasonló nagy érdeklődés előzheti meg az egyes fontos kérdé­sekről elhangzó korreferá­tumokat. többek között az értelmiség szerepéről, a tudományos-technikai hala­dás és a közgondolkodás, a szocialista kultúra, a szo­cialista életmód összefüggé­seiről. Ez utóbbi témák azért is fontosak, mert a kultúra átfogja a tár­sadalmi és egyéni élet minden területét. A kultúra, mint a társadalom fejlődésének terméke és előmozdítója, magában fog­lalja az ember természeti és társadalmi környezeté­nek megismerésére, átalakí­tására szolgáló tevékenység eszmei, elméleti, műszaki, módszerbeli összetevőit. Eb­ből következik, hogy a kul­túra a társadalom önmeg­valósításának olyan terüle­te, amely a társadalom egyéb alkotó részeivel szo­ros összefüggésben változik. Kapcsolata a tudományos­technikai haladástól elvá­laszthatatlan, ugyanúgy, mint a szocialista életmód­tól. A tudományos és techni­kai haladásnak is jelentős része van abban, hogy az elmúlt évtizedekben nagy változások történtek az em­berek életében; változott a munkavégzés és időfel­használás módja. Ezzel pár­huzamosan új magatartás- formák terjedtek el, gaz­dagodtak a szocialista élet­mód vonásai. Minden bizonnyal elemzi majd az országos elméle'ti tanácskozás azokat az el­lentmondásokat is, amelyek az életmód és a termelő­erők fejlettsége, valamint a társadalmi-gazdasági élet szervezettsége által nyúj­tott lehetőségek között ma még fennállnak. Az iparpolitikai célkitű­zések és a tudományos­technikai haladás kérdései­ről szólva minden bizony­nyal reflektorfénybe kerül majd a gépesítés, valamint a termelékenység kérdése, s ennek részeként az auíb- matizáció előnyös és nega­tív hatása is. Ez utóbbival összefüggésben bizonyított, hogy ha a rutinjellegű mun­ka — szalagrendszer — éve­ken át tart, s nincs lehető­ség a munkafázisok változ­tatására, akkor ez nemcsak a szakmai fejlődésre káros, de háttérbe szorítja a mun­ka alkotó jellegét is, s az csupán jövedelemszerző te­vékenységgé devalválódik. A tudományos-technikai haladás társadalmi-gazda­sági összefüggései tehát az élet úgyszólván minden te­rületét befolyásolják vagy meghatározzák — ezért is nagy érdeklődéssel várhat­juk az elméleti tanácsko­zást. T. L. Karcagon Emlékülés Bethlen Gáborról Bethlen Gábor születésének négyszázadik évfordulója alkalmából tudományos emlékülést tartanak szerdán délután Karcagon, a Déryné Művelődési Központban. Az ülésen dr. Bársony István, dr. Veliky János és dr. Bicskei István, a KLTE Történelem Intézetének adjunktusai tartanak előadást Bethlen koráról, életútjáról, tevékenységéről. Ha hiányzik a bizonyítvány Jászberényben 1981. január 20-ig lehet jelentkezni a dol­gozók általános iskolájába. A városi tanács művelődésügyi osztálya a jövő év elejétől különböző tanfolyamok indí­tásával segíti a továbbtanu­lásban azokat a felnőtteket, akik nem rendelkeznek ál­talános iskolai végzettséggel. Az általános iskola 1—4. osztálya elvégzéséhez szüksé­ges tudnivalókat kapják az alapismereti tanfolyam részt- vévői. Két osztály képzési ideje 160 óra, ló hónapig tart, heti két tanítási napon. Az 5—6. és a 7—8. osztályt esti tagozaton végezhetik el, a képzési idő 320 óra. A tan­folyam 10 hónapos, heti 2 tanítási nappal, a tanulmá­nyi eredményeket a tanítási órákon és a feladatlapok alapján értékelik. Szerveznek intenzív tanfo­lyamot is, ami, 5 hónapig tárt, és 160 óra a képzési idő. A résztvevők egy tanév alatt két osztály anyagából szerez­hetnek bizonyítványt. A tan­év osztályozó vizsgával zá­rul. A továbbtanulni szándé­kozó változatlanul a munka­helyén, a legközelebb eső általános iskolában vagy a Déryné Művelődési Központ­ban jelentkezhet. 1981. a rokkantak éve Alapvetően a társadalom feladata, hogy rokkant tag­jai életét, oktatását, munka- vállalását, egészségügyi el­látását, megkönnyítse és se­gítse szabad idejük tartal­mas eltöltését — hangsú­lyozta tegnapi sajtótájékozta­tóján Trethon Ferenc mun­kaügyi miniszter. Az ENSZ- közgyűlés XXXI. ülésszaka a rokkantak évének nyilvá­nította az 1981-es esztendőt. A határozathoz csatlakozott, s az akcióprogramból tevé­kenyen részt vállalt a Ma­gyar Népköztársaság is. Mint a tájékoztatón el­hangzott, mindenekelőtt azt szükséges feltárni: mit je­lent a rokkantság — milyen gondokkal jlárj és milyen módon segítheti a társada­lom azok megoldását. /

Next

/
Thumbnails
Contents