Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
Családi magazin 1980. DECEMBER 14. 12 A jó tanács sosem árt Barátnő az asszony életében Az ember társas lény. Már gyermekkorában keresi a pajtásokat, később a barátokat, barátnőket, akikkel megbeszélheti problémáit megoszthatja' örömét- és bánatát is. A megosztás szebbé teszi a szé/pet, elviselhetőbbé a fájdalmat. Sok férj és feleség féltékeny házastársa múltjára, és erőszakkal, el akarja szakítani a leánykori barátnőktől, illetve a legénykori barátoktól. Vannak apró, ártatlan női titkok, amelyeket nem lehet a férjjel megbeszélni, de el kell mondani valakinek. Az asszonyi tapasztalatcsere kiterjedhet nagyon sok mindenre; „Te hogyan szoktattad bilizésre a gyereket? — Miképpen osztod be a pénzt, hogy félre is tudtok tenni? — Mit tanácsolsz, mit vegyek Pistának a születésnapjára? — Gondolod, hogy jól áll majd nekem a hosszú haj? — Bikinit vegyek vagy inkább egybe fürdőruhát? — Milyen krémet használsz, amitől ilyen szép sima a bőröd?” ... és sorolhatnám sokáig a jó barátnővel megbeszélhető kérdéseket. A baráti beszélgetésnek szigorú kritikának kell lennie. A jó barátnő figyelmeztet arra, ha előnytelennek találja az új hajviseletünket, ha rosszul áll valamelyik ruhánk. A férj nem mindig vesz észre ilyesmit, s ha netán észre is venné, nem tudna tanácsot adni a módosításra. A barátnői tereferélhet ártatlan pletykák is színesítik, jólértesültségüket elsuttogják egymásnak. Ajánlanak egymásnak jó könyveket, az elolvasottajcat „női szemmel” megbeszélik; egy-egy filmre vagy színházi előadásra is felhívják a figyelmet.Űjabban a hímzőláz hozza össze a barátnőket egy-egy órácskára. Mintákat, sőt fonalakat is cserélnek. Nem új jelenség ez, minden kornak megvan a maga kézimunkadivatja, a jelenlegi a subázás időszakát váltotta fel. A felszínes beszélgetések néha — szükség szerint — elmélyülnek. Ilyen eset az, amikor az' ok nélkül és alaptalanul féltékenykedő asz- szonyt a barátnő nyugtatja meg, eloszlatja aggodalmát. Sokszor billentette egyenesbe a jó barátnői beavatkozás — megtűzdelve egy-egy taktiEgy kis csomagolás... Az üzletben vásárolt tárgyakat, ajándéknak szánt apróságainkat papírba csomagolják, esetleg zacskóban adják a kezünkbe. Az örömszerzés céljából vásárolt, vagy készített holmit azonban sokkal szívesebben bújtatjuk valami másba, valami ünnepibb burkolat mögé. Kartonpapírból, színes tapétamaradékokból készíthetünk csinos, mutatós hatszögletű dobozokat, különböző méretben. Munkamenet: A szabásmintán bemutatott mérethez 17x31 cm nagyságú papír szükséges. Ezt beméretezzük, derékszögű vonalzó segítségével 5 cm széles csíkokra osztva kiszabjuk, mindkét oldalszélét 4 cm hosszan bevágjuk. E szélrészeket visz- szahaj tógátjuk. Elkészült a hatszögletű henger, az 1 cm oldalszélt a kezdőszélhez ragasztjuk, és az alsó, felső szélen az összehajló kockákat egymásra hajtogatjuk. A megtöltés, az ajándéktárgyak elhelyezése után a két végződést csillag alakúra vágott alufóliapapírral leragasztjuk vagy vékony díszkötözőszalaggal összefogjuk. Más méretű dobozkészítésnél, a magasságváltozást a 17 cm-en belül, a 9 cm növelésével vagy csökkentésével érjük el. (Prósz) FEJREVALÓK Kis lakásban is ki-ki hódolhat egyéni kedvtelésének a csöndes esti órákban, fme: a zenét hallgató férj ringatózik a hintaszékben, nem zavarja olvasó asszonyát. (Fotó: Korényi Éva) kai tanáccsal — a már-már meginogni készülő házasságot. Szerencsés eset az, amikor a véletlen úgy hozza, hogy a házaspárok jó barátok, vagyis az asszonynak jó barátnője a férj barátjának a felesége. Ezekben az esetekben nincs is probléma. Ha a férjek nem illenek össze, az bizony véget vethet több éves barátságnak is. Jó, ha egy asszonynak több barátnője is van. Egyikkel jól tud együtt vásárolni, segít az anyag és a fazon kiválasztásában, a másikkal irodalomról, zenéről, színházról beszélgetnek inkább, s van, aki a gyermeknevelésben remekel, de kedves az is, aki kitűnő háziasszony és a tarsolyában mindig hoz egy-két jó receptet, vagy valami háztartási újítást. Csak azoknak rossz — kegyetlen rossz —, akik képtelenek barátkozni, s már gyermekkoruktól kezdve úgy szokják meg, hogy magányosak, problémáikkal egyedül birkóznak meg. A zárkózottságukat rendszerint megtartják akkor is, ha férjhez mennek, és a megosztás örömét a férjük mellett sem érzik meg. Dr. Gergely Károlyné Bokkon Gábor: Gabi meséli Egyszer — vagy másfél éve volt egy hóesésem, ami csak nekem kavargóit, zúgott, tombolt, szakadt. De mivel előre tudtam, sőt: én terveztem! Nem fáztak — pihés szívüket elrejtették ingem alá a madarak. — Gyere, mami, pancsoljunk együtt! Télen és hideg időben a jólöltözöttséghez szükséges a helyesen megválasztott kalap vagy sapka, ami egészségi szempontok miatt is fontos. Esőben, hideg szélben, télen fedetlen fővel járni nagy könnyelműség. A hidegben megfázhatnak a hajhagymák, és ez hajhulláshoz vezet. Óvakodni kell a fej túlbu- gyolálásától is. Ezért, fűtött helyiségben ne viseljük a téli szőrmesapkát akkor sem, ha rossz frizuránkat akarjuk eltakarni vele. Ilyenkor inkább selyemkendővel cseréljük fel, amelyben megfelelően tud levegőzni a fejbőr. A fejrevalót a ruhával és a többi kiegészítővel összevetve, az öltözék jellege szerint válasszuk ki. Valódi nemes szőrméből készült bundához vagy finom nyúlszőrkalapot vagy színben, szőrmében hozzá illő, valódi (ne mű-) szőrmesapkát viseljünk. A szőrmesapkák kucsma formájú változatai is tartósan divatosak, de nagyon elterjedtek, különösen a fiatalok körében az oroszos, füles sapkák, az „usankák” is. A kapucni nemcsak a kabáton levő (azzal egybedolgozott vagy rágombolt) fejre- való, mert ma már kapucnis kötött pulóvereket, ruhákat, blúzokat is viselnek. rurcsiorrú tervei B ár már beköszöntött a tél, s hideg északi szél fújt, a föld keménnyé fagyott, a baromfiudvaron változatlanul zajlott az élet. A tyúkok a szemétdomb körül kapirgáltak, a hízásra nem fogott libák és kacsák gágogva, illetve hápogva le- föl sétálgattak. Bodri kutya éber őrként figyelte őket, s néha fázósan összerázkódott. Ott futkározott és túrká- lásra alkalmas helyet keresett három süldő malac is. A gazdasszony kiengedte őket az udvarra, hadd mozogjanak. A nyáron születtek, már megerősödtek, a hideg nem árthatott meg nekik. A három süldő közül a legkisebbet a baromfiudvar állatai egymás között csak Turcsiorrúként emlegették. Azért, mert olyan pisze orra volt, hogy az még egy malacnál is ritkaság. Nos, Turcsiorrú viszont nem volt olyan szerény, ahogy azt kicsisége láttán az ember gondolná. Nem beszélt róla ugyan, de nagy terveket forgatott a fejében. Egyébként éppen azért hallgatta el ezeket, nehogy valaki megakadályozhassa megvalósításukat. Változtatni akart a világ — akarom mondani a baromfiudvar — régóta kialakult rendjén. Mert miért van — gondolta— a kacsáknak úsztatójuk, s nincs a malacoknak hempergésre alkalmas pocsolyájuk? Nem igazság, hogy a kacsáknak eny- nyire a kedvükben járnak. Vagy például Bodri kutya 0 akkor megy be a házába, s jön ki onnét, amikor akar, s őket, a süldőket viszont legfeljebb kiengedik, aztán meg bezárják. ' Először arra gondolt, hogy a kacsákat világgá zavarja, s aztán kijelenti, hogy a kacsaúsztató most már az övé. Nagy lendületet véve a nehézkesen totyogó kacsák közé rohant, és sikerült is szét- ugrasztania őket. De a kacsák annyira nem ijedtek meg, hogy elhagyják a baromfiudvart, Ezután Bodri kutyára próbált ráijeszteni. A közelébe sündörgött, majd az öreg disznókat utánozva, hangos röfögéssel rámordult. Bodri azonban nem ijedt meg a saját árnyékától, s foga fehérjét kimutatva olyan hangos ugatással válaszolt, hogy Turcsiorrú néhány percre mindenféle világmegváltoztató tervről elfeledkezett. Ahogy elmúlt a félelme, még több mindennel próbálkozott, de sorra kudarcot vallott. Végül is azt érte el, hogy még testvérei is elfordultak tőle. Hiába ment közéjük, s próbált hozzájuk dörgölőz- ni, azok megvetően félrefordították a fejüket, és távolabbra ballagtak. Turcsiorrú ezután már nem támadott senkire sem, hanem magyarázkodni kezdett. Elsősorban a két süldő-testvérének szánta a szónoklatot. Elmondta, hogy szerinte rosszul van berendezve a baromfiudvar, mert mindenki nagyobb szabadságot élvez, mint ők. Mindenkinek van saját helye, csak nekik nincs. A két süldő-testvér közül az idősebb — látva Turcsiorrú kínlódását — válaszra méltatta. Mondta többek között, hogy nekik ehhez semmi közük, hiszen ők tulajdonképpen nem is baromfi- udvar lakói. Ne is akarjon az itt kialakult renden változtatni, mert egyrészt semmi köze hozzá, másrészt úgy sem tud... Turcsiorrú azonban ezt nem értette meg. Azt gondolta, hogy a bátyja megalkuvó. E zután azonban senki sem állt szóba vele. Nem is is törődtek vele. így aztán nem volt jobb választása, mint hogy fülét, farkát behúzva — egyedül maradva — a disznóól mellett a jéghideg, fagyott földre lefeküdt, s várta, hogy a gazdasszony beengedje... Szente Pál
