Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-10 / 263. szám

If SO. november 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Faragó új arca Mint játékost, szerte a világon ismerik, mint embert azonban Magyar- országon is kevesen. A Vasas vízilabdacsapatá­nak tagját főként a mér­kőzésekről ismerik. A szolnokiak tavaly a szá­razföldön is találkozhat­tak vele: május 1-én a tiszaligeti szabadtéri színpadon szerepelt a szakmunkástanulók olim­piáján rendezett diszkó­műsor keretében. Faragó Tamás a világ-, olimpiai és Európa-bajnok pólós pár nappal azelőtt láto­gatott Szolnokra, hogy letelt volna az eltiltása, amelyet 1978-ban, egy já­tékvezetőnek adott em­lékezetes pofonja miatt kapott. Azóta sok minden tör­tént viele — csak éppen más előjellel. Pedig lát­szólag nem változott: maradt: a hosszú haj, a fülbevaló. A külsőségek­nek fittyet hányó játé­kos azonban rácáfolt azokra, akik botrányhős­nek „tisztelték”, s a to­vábbiakban is hasonló produkciókat vártak tőle, mondván, a vér nem válik vízzé. Ami amúgy igaz is, csakhogy Fara­gó kétségtelen tehetségét más téren is kamatoztat­ta. Eltiltásának lejárta után mindenekelőtt a medencében: jó játékkal került tússzá a váloga­tottba. részt vett a nyá­ri olimpiai játékokon. Bár a magyarok Moszk­vában várakozáson alul szerepeltek, a Vasas já­tékosa a „csak” bronzér­mes gárdának is erőssé­ge volt, idehaza pedig bajnoksághoz segítette klubcsapatát. Ugyanakkor — s ez a legfrissebb hír róla — befejezte tanul­mányait az Állatorvostu­dományi Egyetemen. Ez persze nem jelent szen­zációt, miként ő sem tartja annak a Hétfői Hírek tanúsága szerint — csak újabb adaléknak személyiségének megíté­léséhez. Nem lebecsülen­dő a cél, amit maga elé tűzött, és amelyet teljesí­tett. Faragót a vízben nyújtott játéka tette naggyá mások szemében, de bizonyos, hogy önma­ga szemében többre tart­ja a nagy nyilvánosság mögött végzett munkát. Ha el is szaladt vele a ló, volt ereje keményen kézbe venni a gyeplőt. Nem vakította el a sport- siker. s ez mindenkép­pen tiszteletet parancsoló vonás. Az egykori szoba- festö-mázoló és tapétázó szakmunkás felnőtt fej­jel vágott neki a gimná­zium négy osztályának, s alig másfél év leforgása alatt leérettségizett. Ma már állatorvosként' szá­mítanak rá az egyik lo­vasiskolában. Nemsokára szakedzői képesítést is szerez a Testnevelési Fő­iskolán, de ki tudja, mi­lyen meglepetést tartogat még számunkra. Amikor a tavaly má­jus 1-i diszkó után be­szélgettünk vele. ama bi­zonyos pofonról, megje­gyezte: „Azt tartja a mondás, hogy okos em­ber más kárán tanul. Gondolom az is igaz, hogy aki nem teljesen hülye, az a maga kárán is tanulhat.” Nos. a té­nyek öt igazolják. Ügy tűnik, a rossz emlékű po­fonnal végképp lezárult valami. Faragó Tamás új arca rokonszenves és példamutató, szóval egé­szen más. Hogy meny­nyire. arra további tettei adnak választ. — cl — Labdarúgó NB fi Karcag könnyen megadta magát A karcagi Szabó II. kihagyott helyzete az első félidő végén (balra), illetve a szolnokiak harmadik gólja, amelyet Cson­tos lőtt Fotó: Dede Vízilabda MNK Búcsú kiábrándító játékkal Hasznosnak ez a lövése sem talál a kapuba FTC—Szolnoki Vízügy SE 4:2 (1:0, 1:0, 1:1, 1:1), Szolnok, Damjanich-uszoda, 200 n. v.: Bíró, Puskás. FTC: Szakonyi — Molnár, Müller, Varga, Fehér, Wiesner, Udvardi. Csere: Szol- lár, Kohán. Edző: dr. Mayer Mihály, Szolnok: Pintér F. — Bogdán. Cseh, Varga, Pintér I.. Hasznos, Tóth. Csere: Len­gyel. Hegmann, Orbán. Edző: Urbán Lajos. A gólok sorrend­je: Wiesner (e), Udvardi, Müller. Tóth (e), Szollár (e), Heg­mann (e). Kupahangulat lesz. — je­lentette ki Ürbán Lajos a vízilabda Magyar Népköz- társasági Kupában a leg­jobb nyolc közé jutásért ját­szott visszavágó előtt. Biza­kodást érezhettünk a kijelen­tésben, hiszen a Szolnok a fővárosban jó játékkal 6:6-os döntetlenre végzett, s a ha­zai környezetben biztos to­vábbjutónak számított. Aztán jött a keserű kiábrándulás, mert a Vízügy játékosai be­mutatták. hogy csapnivaló­an rosszul is tudnak játsza­ni. .. Cseh kapufája volt az el­ső esemény, majd Varga ki­állítása után előnyből szer­zett vezetést az FTC. Hasz­nos csavarja nem sikerült, miként Pintér I. húzása sem. Folyamatos, gyors, sok- mozgásos volt a iáték. de látszott, hogy a Vízügy se­hogy sem talál magára. Tóth gyenge ejtését a kapus el­csípte, a második negyed elején Cseh előnyös helyzet­ből a kapufára lőtt. Varga újabb kiállítása után Pintér F. remekül védte az egyedül hagyott fővárosi Varga lö­vését. de a/.tán Udvardi a kimozduló szolnoki kapuvé­dő mellett a hálóba továbbí­tott. Újabb előnyhöz jutott a Vízügy, lassan járt a lab­da. az egyedül maradt Heg­mann csak nézte, hogy tár­sai egymásnak adogatnak, aztán Hasznos a kapufát ta­lálta el. A harmadik játék­rész elején mindenki meg­lepődött. ahogy Müller tá­volról bombagólt ragasztotta jobb felső sarokba. Ezzel már 3:0 volt az FTC javára. Két gyenge, kapu mellé szállt szolnoki lövés és görcsös erőlködés volt a válasz, vé­gül előnyös helyzetből sike­rült szépíteni. Az utolsó ne­gyed elején kivédtek egy hátrányos helyzetet, de aztán (Fotó: Tarpai) a védők összehoztak eg.v gólt. Nem segítettek az állandó cserék sem. Varga ejtését Szakonyi a lécre tolta, az FTC kihagyott egy ember- előnyös helyzetet, aztán Or­bán lövését Szakonyi kiütöt- ' te. Hegmann előnyből szé­pített, majd bántó védelmi hibából Udvardi egyedül maradit Pintérrel szemben, de az üres kapu helyett a kapusba lőtt. A másik olda­lon Hasznos Szaikonyiba vág­ta a labdát — és vége. Nem lehet magyarázatot találni a szolnoki csapat mi­nősíthetetlenül gyenge játé­kára. Érthetetlen, hogy a fő­városban szinte leiskolázták ellenfelüket, hazai pályán vi­szont alárendelt szerepet játszva simán kikaptak. Mintha túlságosan ..nagy mellény” lett volna néhány játékoson, lebecsülték ellen­felüket, s mire felébredtek késő volt. önzetlenségből sem vizsgáztak jelesre, va­lamennyi játékos mélyen tu­dása alatt szerepelt, A min­den tekintetben jobb FTC megérdemelten jutott to­vább. Tényleg kupahangulat volt. csak fordított értelem­ben. _ (pi) futó Kocsisról kipattant, és László az üres kapuba ta­lált, 1:0. A gól a hazaiakat papri­kázta fel, átvették a játék irányítást, ekkor viszont a piros-kékek ellenakciói vol­tak veszélyesek, s Kocsis két ízben is vakmerő kifutással tisztázott. A 40. percben László távoli lövését a kar­cagi kapuvédő szögletre ütötte, Földesi sarokrúgása után Porhandához került a labda, aki az alapvonalról a berobbanó Nászt találta meg átadásával, és a MÁV MTE 11-ese nem hibázott, 2:0. Ezután két sorsdöntő mo­mentum következett: a 45. percben Szabó az ötös sar­káról Bartos kezébe lőtt, majd a második félidő első percében Szatmári átadását Csontos úgy lőtte a hálóba, hogy a labda Kocsis kezét is érintette — 2:1 helyett 3:0 lett az eredmény, s ezzel el is dőlt a találkozó. Mindkét kapu előtt adódott még helyzet a gólarány módosí­tására; az 50. percben Her- bály beadását Tassi 5 méter­ről föléfejelte, 10 perc múl­va Szatmári közeli lövése Kocsisról pattant ki. Petró a 70. percben Herbálv labdá­ját vetődve fordulásból re­mek mozdulattal küldte ka­pura, de Bartos védett. A 72. percben László száz szá­zalékos helyzetben Kocsist találta telibe, a visszapatta­nó labdát Csontos az üres kapu mellé gurította. Csalódottan távoztak a karcagi szurkolók a mérkő­zés után a pályáról, hiszen csapatuk remek sorozata erőteljesebb, jobb játékot ígért. A megyei rangadóra azonban a hazajak elfogul­tan, „megszeppenve” álltak ki, és lendületes, csupaszív játékukból vajmi keveset mutattak. A szolnokiak az elmúlt hetek teljesítményé­nél jobb játékot nyújtottak, de a találkozó színvonala így sem haladta meg a köze­pest. Bartos kevés dolgát jól látta el, teljesítményének ér­tékét növeli, hogy kellemet­len sérülése ellenére vállalta a játékot. Porhanda az egész pályát bejátszotta, a csapat erőssége volt. A Sebők—Ba­ran kettős könnyű helyzet­ben volt, jobbára a közép­pályán szervezték a táma­dójátékot, Tóth megbízható­an játszott. A Csontos—Föl­desi—Batári középpályás sort a hazaiak hagyták „villog­ni”, László számos akcióból kivette a részét, egy nagy helyzetet azonban elhibázott. Szatmári ügyesen osztoga­tott, Nász erőszakosságával volt hasznára a csapatnak. Kocsis a kapuját gyakran hagyta el indokolatlanul, né­hányszor bravúrral hárított, ám szinte valamennyi gólba „lett volna beleszólása”. A karcagi védők feladták a ha­zai pálya előnyét, a házigaz­dákra jellemző szikrázó vé­dekezésből vajmi keveset mutattak. Debreczeni az el­ső gólnál tétovázott, Sándor viszont a hátvédsor legbiz­tosabb tagja volt. Halász és Varga I. váltakozó sikerrel harcolt a szolnoki csatárok­kal. Antal kissé nehézkesen mozgott, olykor lemaradt a támadásokról. Hernádi sem tudta megismételni az előző heti jó játékát, és Szabó II. cseréje is indokolt volt. A legnagyobb csalódást Tassi okozta, több helyzetet el­puskázott, a kapu előtt ha­tározatlan volt, miként Var­ga II., aki néhány egyéni akciónál nem mutatott töb­bet. A csatársor legjobbja Herbály volt, számos jó lab­dát ívelt a kapu elé, belül azonban nem talált partne­rekre. Németh nagyvonalú­an, közmegelégedésre vezet­te a mérkőzést. — palágyi — Lehel SC — Borsodi Volán 4:0 (4:0) Jászberény, 800 n., v.: Mester. Lehel: László — Gergely, Fényes, Fejes, Czi- gány — Postás, Rostás, Szí­vós — Pecha, Répási, Buchár (Török a 80. percben). Edző: Kóczián Antal. B. Volán: Kiss — Szanyó, Lugosi, Nyi- kes (Egerszegi az 51. perc­ben), Kőhalmi (Bujdos a 64. percben) — Miklós, Varga, Babus — Csányi, Orlóczki, Körösi. Edző: Balázs András. A 4. percben Répásit buk­tatták az oldalvonal köze­lében, a szabadrúgást Pos­tás csavarta kapu elé, és az elalvó kapus mellett a lab­da a bal alsó sarokban kö­tött ki, 1:0. A 8. percben szögletrúgás után kavarodás támadt a hazai kapu előtt, de Miklós az ötösről az üres kapu fölé lőtte a labdát. Há­rom perc múlva Postás jobbról ívelte a labdát kö­zépre, s Répási 12 méterről fejelt a hálóba, 2:0. A 16., majd a 22. percben Rostás növelhette volna a Lehel előnyét, de mindkét esetben hibázott. A 23. percben Pos­tás—Répási volt a labda út­ja, de a beadást a kapus el­csípte. Kisvártatva Rostás egyéni alakítás után durran- lott fölé, majd Répási be­adását tette ártalmatlanná Kiss. A 35. percben Répási balról benyesett szabadrú­gását Fényes vágta a hálóba, 3:0. öt perccel később a re­mekül játszó Rostás jó lab­dával ugratta ki Pechát a bal összekötő helyén, és a fiatal csatár biztosan lőtt a kapuba, 4:0. Szünet után folytatódott a Lehel fölénye, de már sok hiba csúszott a támadások­ba. A 73. percben Rostás szabadrúgását védte Kiss. aztán Répási elől szedte fel a labdát a Volán kapusa. A 79. percben bal oldali táma­dás után Szívós nyolc mé­terről emelt kapu fölé, két perc múlva lövését a léc alól tolta szögletre a kapus. Az utolsó percekben előbb Pecha fejelte, majd Postás rúgta kapufára a labdát. A tartalékos Lehel az első félidőben nagyszerű játékot mutatott, szünet után alább hagyott a lendület, a befeje­zések sem sikerültek. A jász­berényieknél Lászlónak ke­vés dolga akadt. A hátvédek végig jól álltak a lábukon. Fényes még gólt is szerzett. A középpályások közül Ros­tás és Postás jó teljesít­ményt nyújtva egymást múl­ták felül. A csatársorban Répási tűnt ki. A vendégek­nél Varga és Orlóczki játéka dicsérhető. — lászló — Debreceni Universitas — Mezőtúri Honvéd 0:0 Debrecen, 500 n., v.: Kar­mai. D. Universitas: Mező — Szabolcsi, Király, Lute- rán, Pistár — Belényesi, Mo­hácsi (Kincses a szünetben), Fidler, Lakatos — Varga, Bállá. Edző: Nagykaposi Ele­mér. M. Honvéd: Ulbert — Herédi, Dávid, Pribék, Mo­hácsi — Vékony, Czikora, Tóth (Homonnai a 75. perc­ben) — Martinkovics, Fodor, Oláh (Talapa az 56. perc­ben). Edző: Bencsik Gyula.­A 8. percben szabálytalan­kodtak kapujuk előtt a ha­zai védők. Czikora Tóthoz gurította a szabadrúgást, és a szélső lövése a felső ka­pufáról vágódott a kapu mö­gé. Változatos játék után a 28. percben Bállá nagy lövé­sét Dávid blokkolta le. Tíz perc múlva a mérkőzés leg­nagyobb helyzete maradt ki: Oláh indította Fodort a bal oldalon, a szélső remek helyzetbe hozta Martinkovi- csot, ám a középcsatár az üresen maradt kapu mellé gurított. A második félidő­ben a DUSE kezdett jobban. Az 50. percben Lakatos nagy lövését védte kitűnő érzék­kel Ulbert, öt perc múlva pedig Bállá elől mentett a Honvéd kapusa. A 62. perc­ben Czikora futtatta Fodort a jobb oldalon, a szélső ka­pu elé lőtt, de Tóth lövés helyett leadta a labdát, és a védők felszabadítottak. Az utolsó negyedórában nagy hajrát vágott ki a hazai együttes, egyre-másra vezet­te támadásait, azonban a Honvéd-védelem minden esetben tisztázott. Ezen a találkozón az utób­bi idők két sikercsapata nem birt egymással. A Honvédőn meglátszott a szerdai nehéz MNK-mérkőzés az FTC el­len, úgy tűnt, a csapat tagjai fáradtak voltak, és talán ez volt az oka, hogy nem győz­tesen hagyták el a debreceni pályát. Ulbert jól védett, biztos őre volt a hálónak, a hátvédek egyszerűen, sal­langmentesen oldották meg feladatukat Dávid vezérleté­vel. A középpályások nagy területen játszottak, és vala­mennyien a csapat érdekeit tartották szem előtt. A csa­tárok nagy harcot folytattak a hazai védőkkel, egy-két esetben azonban nem a vé­dőkön múlott, hogy érintet­len maradt hálójuk. A csatá­rok közötti sorrend: Fodor, Martinkovics, Tóth. A hazai együttesből Király, Pistár és Lakatos játszott átlagon fe­lül. — sindel — Karcag, 1500 n., v,: Né­meth. SZMÁV MTE: Bartos — Porhanda. Sebők, Baran. Tóth — Csontos, Földesi, Batári — László (Szabó a 73. percben), Szatmári, Nász (Kántor a 69. percben). Ed­ző: Géléi József. Karcag: Kocsis — Debreczeni, Sán­dor, Halász, Varga I. — An­tal, Hernádi, Szabó 11. (Er­dei a 49. percben) — Tassi (Petró az 53. percben), Var­ga II., Herbály. Edző: Dóka János. Remek talajú pályán, szo­lid napfényben kezdődött a megyei rangadó. A karcagi csapattól mindenki elsöprő támadójátékot várt, ehelyett a piros-kékek szerveztek több akciót; a 9. percben Nász lövése egy védőről pat­tant szögletre, három perc múlva viszont Tassi szép cselek után 11 méterről gyatrán mellélőtt. Továbbra is a szolnoki csapat játszott mezőnyfölényben, és a 24. percben Nász erőszakossága gólt eredményezett. A bal szélső Debreczenivel csatá­zott, akinek hazaadása a ki­Szolnoki MÁV MTE—Karcag 3:0 (2:0)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents