Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
1980. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kicserélt termékek - Ki cseréit terméket 7 Űj gépet kínálnak minden évben A MEZŐGÉP a nehezebb utat választotta Ha jóI műveljük Legfőbb termelőeszközünk: a föld Beszélgetés Szabó Bélával, a tiszaföldvári Lenin Tsz állami díjas elnökhelyettesével A szolnoki MEZŐGÉP üzemeiben 1975-ben gyártott százötven termékből csupán tizenöt-húszat készítenek még ma is. Alapos „gyomlálást” végeztek tehát, pedig az 1976 elején alakult vállalatot senki nem kényszerítette, hogy új utakon járjon. Dolgozhattak volna kényelmesebben is, ha minden üzemben azt csinálják tovább, amit évekig. Még el is tengődtek volna valahogyan. A kényszer időszaka akkor kezdődött, amikor a vezetőség rájött: a nagyobb vállalat a korábbinál nagyobb lehetőségeket is kínál. A kínálkozó „szerencsét” üstökön is akarták ragadni — ehhez viszont a kényelemről lemondva, újat kellett nyújtani. Úgy határoztak, hogy fokozatosan a takarmánybetakarítás és a melléktermékhasznosítás géprendszereinek előállítására szakosodik a vállalat, a gyárakat pedig — a helyet hogy mindennel foglalkoznának — különböző részműveletek elkészítésére specializálják. Önszántukból Sok gondot okozott a hazai növénytermesztés igényeit kielégítő, korszerű gépek előteremtése. Mindegyik megtervezésére a vállalat műszaki gárdája nem volt felkészülve, a mezőgazdasági üzemek akkortájt jelentkező új igényeinek kielégítésével más gyártók és a hazai intézetek is keveset foglalkoztak- Egy megoldás kínálkozott: szélesíteni kapcsolatukat az NDK-beli Fortschritt kombináttal, és a tőkés világ vezető vállalataival kontaktust teremteni. (Az utóbbi terv „ha lúd, hát legyen kövér” szerű merészségnek tűnik, hiszen a vállalat nyugati exportja akkor szinte a nullával volt egyenlő.) Az elképzelés valóra váltása sok verítéket „csalt” a dolgozók homlokára. A gondokat jól érzékeltetik a tőkés partnerekkel kötött szerződések életben tartásáért tett erőfeszítések. A világcégek nem elégedtek meg azzal, hogy a szolnoki vállalatnál készülnek a magyar mezőgazdaságnak szánt gépeik. Világpiaci eladásra is rendeltek belőlük, és a szigorú minőségi követelmények teljesítése mellett egy még fontosabb dolgot is elvártak: a szállítási határidők napra pontos betartását. A MEZŐGÉP gyáraiban ekkor már nemcsak az okozott gondot, hogy a termést jelentősen drágítva, többször szétszedve és összerakva, küllemét utólag „kipofozva” lett elfogadható a termék. A szokatlanul rövid határidők miatt hajráztak, mert a munka szervezettsége még mindig a hazai szokásokhoz igazodott. Egycsapásra képtelenség volt alkalmazkodni. Gyors sikert legfeljebb az erőpróbát nem bíró vezetők leváltásáról remélhettek volna. (Az első jelentős tőkés megrendeléssel megbízott egri gyár vezetőségének néhány héj: után köszönték meg addigi munkáját, és azóta is több üzem és gyár irányítói távoztak- (Gyökeres változást azonban nem hozhattak a személycserék, hiszen kezdetben tagadhatatlanul kedvezőtlen feltételek között dolgoztak a gyárak. Kihagyott lépcsők A technikai felszereltség nem volt megfelelő, így rengeteg múlott a dolgozók képzettségén, rutinján. Csakhát az „emberi tényezővel” is volt gond bőven. A korábban vaskerítéseket hegesztő munkásoknak szokatlan' volt, hogy a varratok minőségét ellenőrzik, a lakatosoknak, hogy tükörsima felületet várnak tőlük. Az új termékekkel szemben támasztott magas követelményeknek az első időszakban csak jelentős veszteségek árán tehettek eleget. (A kényszerű pazarlást jelzi — bár a számok különbségében a gépesítettség javulása és a magasabb áron eladható termékek arányának növekedése is tükröződik —, hogy öt -éve a mainál kétszer több forintért .állítottak elő” egy dollárt.) A szolnoki MEZŐGÉP-nél azonban úgy tartották — és tartják ma is —, hogy áldozatok árán is a harmadik lépcsőfokra kell ugrani az elsőről. Az egyesülés kínálta lehetőségek kihasználására csak így volt esélyük. Igaz, a nagyobb vállalat nagyobb jövedelmei meg is engedték a kísérletezést, a gyorsabb fejlődésre reményt adó kockázatvállalást. Bár már a vállalat meg- álakulásakor égető kérdés volt az ország devizabevételeinek növelése, a hazai cégek kétségtelenül könnyebben jutottak nyereséghez itthon. A szolnoki MEZŐGÉP vezetői azonban nem választhatták ezt a kevésbé göröngyös utat. Különösen azután nem, amikor az ötödik ötéves terv első éveinek eltelte után kiderült, hogy a mezőgazdasági gépek hazai kereslete csökkenni fog, elegendő megrendelést csak külföldről várható. A határokon túl viszont csak a leg- korszerűob gépek adhatók el — sőt a belföldi vevőket is csak úgy tarthatják meg, ha legújabb igényeik kielégítésére is képesek Először kis haszonnal Fokozta a külföldre orientáltságot, hogy — reális ígéret ellenében — a Magyar Nemzeti Bank az úgynevezett konvertibilis árualap fejlesztésére hitelt adott. A szolnoki vállalatnak -pedig feltétlenül szüksége volt beruházásra, megalakulásakor kidolgozott terveit másként képtelen lett volna megvalósítani. Egyre szorosabbra fűzte hát kapcsolatait a műszaki fejlődésben élenjáró cégekkel. A termékváltás folyamata fel is gyorsult, amikor a vállalatnak már forintokban is kifejezhető érdekei fűződtek az exporthoz. (Érdemes megjegyezni, hogy — a hasonló profilú hazai vállalatok között szinte egyedülállóan — a szolnokiak ma á tőkés piacon érik el a legnagyobb hasznot. A nyereséget tekintve mércének pedig ez a tröszt egyik legeredményesebben gazdálkodó vállalata.) Három évvel ezelőtt termékeinek még csak 49 százaléka volt olyan gyártmány, amely még hosszú ideig kifizetődőén készíthető. ma 68 százalék. De másként is fogalmazhatunk: 23,4 százalékról egy százalékra csökkent azoknak a mező- gazdasági gépeknek az aránya, amelyek gyártását feltétlenül meg kell szüntetni. 1977 és 1989 között évente 4—5 új teVmék gyártását kezdték meg. A változások nemcsak a gyakori , licencvásárlásoknak köszönhetők. Legalább ekkora szerepük van a más cégekkel kialakított szerződéses kapcsolatok változatos formáinak.* * * A szolnokiak nemcsak arra vállalkoznak, hogy kész ■ dokumentumok alapján egy-egy mezőgazda- sági eszközből valahány darabot elkészítenek. Arra is kaphatók, hogy részt vállaljanak a fejlesztő munkából. Az NDK-beli Fortschritt, a nyugatnémet Class és a dán Dronningborg bégekkel kötött megállapodások szerint a külföldi partnerek fejlesz-- tik az alapgépeket, a szolnokiak pedig a különböző termények betakarítását szolgáló adaptereket. A vállalat egyáltalán nem mondott tehát le a fejlett műszaki tervező apparátus kialakításáról. Bár még a legtávolabbi céljaik között sem szerepel, hogy kizárólag „saját” gépet készítsenek, az egyre élesedő árharc miatt nem nélkülözhetik az új konstrukciókat, az új megoldásokat javasolni képes szakembereket. Egy- milliárd forintos exportjuknak egyharmadát tőkéspiacon értékesítik, kemény valutáért eladni pedig gyakran egyet jelent az alacsony árral. Legalábbis • közvetlenül az üzlet megkötése után. Később azonban, ha képesek termékeiket továbbfejleszteni, magasabb árat is kiharcolhatnak. Ha a partnervállalat hosszútávú megállapodást kínál, akkor az először minimális haszon ellenére is érdemes vállalkozni. Kapkodás vagy rugalmasság? Több közül idézzük a WN—20 jelű rotációs fűkasza esetét. Ezt az eszközt először kínkeservesen gyártották Törökszentmiklóson. Ha kifogás nélkül dolgoznak, akkor is kevés nyereséget értek volna el az eredeti szerződés szerint. Később aztán nemcsak a nehézségeket szüntették meg, hanem az addig importált forgácsolt alkatrészek elkészítését is vállalta a MEZŐGÉP, korszerűsítette a felületkezelés technológiáját is. Nem volt kár az erőfeszítésekért. A fejlesztésekre hivatkozva minden különösebb ellenkezés nélkül megkapta a vállalat a tőkés partnerétől a kért magasabb árat. A MEZŐGÉP-nél minden üzlet megkötésekor felmérik, hogy az évek múlva milyen előnyökkel kecsegtet. így van ez akkor is, ha csak kényszerűségből vállalkoznak valamilyen termék legyártására. Tavaly még kétmillió négyzetméternyi istálló- és raktárépület vázának elkészítésére kapott megrendelést acélszerkezeti üzemük. Az idén viszont már tudtak munkát adni az ott dolgozóknak. mert szinte senki nem kereste itthon az építkezésnél használt termékeket. A tétlenkedés megszüntetésére jobb híján egy nyugatnémet megrendelést fogadott el a vállalat: ma huzalokból készülő kiskonté- nerek gyártását végzik az épületszerkezeti üzemben. Az üzem lényegesen bonyolultabb feladatokat is meg tudna oldani, ezt a munkát mégis el kellett vállalni, hiszen egy-két évig pénzt hoz. A vállalat vezetői azonban nemcsak ilyen rövid távra gondolkodnak * előre. Beléptek az NSZK-nak a szállítás és a konténerizáció fejlesztésével foglalkozó szövetségébe. Talán — hiszen konténerből ilyen munkát követelő is van — az épületszerkezeti üzem lehetőségeit teljesen kihasználó megrendelésre is szert tesznek az új kapcsolatok révén. * * * A vállalat mostanában hol az. egyik, hol a másik termék készítésére ..áll át”. Kívülálló kapkodásnak is minősíthetné ezt a taktikát, ám ha így ítélne. tévedne. Bizonyítékként érdemes egy rövid történetet idézni. Első fele ajnározásnak i„ tűnhet: ..Azért tudunk ezzel a vállalattal együtt dolgozni — mondta az egyik tőkés cég képviselője. — mert igen rugalmasan alkalmazkodik igényeinkhez ...” A mondat második része-azonban feltárja a ..kapkodás” magyarázatát: ..-..amint ezt nem brodukáliák a szolnokiak, megszűnik minden kapcsolatunk.” V. Szász József „Az idén hektáronként 1,4 tonnával több búzát, 2,5 tonnával több kukoricát, 5 tonnával több cukorrépát termeltünk, mint az ötéves terv első esztendejében” — adatok a tiszaföldvári Lenin Tsz üzemi párt-végrehajtóbizottságának nemrégen készült, a termőföld ésszerű kihasználását elemző beszámolóból. Milyen erőfeszítéseket takarnak a száraz számok, hogyan érnek el évről évre magasabb terméshozamokat, erről beszélgettünk Szabó Éélával, a közös gazdaság állami díjas termelési elnökhelyettesével. — A terv szerint az idén 440 millió forint értékű mezőgazdasági és élelmiszer- ipari terméket előállító termelőszövetkezetük gazdálkodásában milyen szerep jut az alkotmányosan is egyik legfőbb nemzeti kincsünknek tartott termőföldnek? — Korszerű, kiváló eredményeket produkáló állattenyésztésünk és az egyre sokrétűbb, .gazdaságos melléküzemági tevékenységünk mellett is a (legfőbb termelőeszközünk : a föld. A 7 ezer 975 hektárnyi területünkből 7 ezer 179 hektár szántó, idei termelési értékünkből 180 millió forinttal részesedik a növénytermesztési főágazat. Jelentőségének megfelelően ezért is fordítunk nagy gondot a termőterületeink karbantartására, észszerűbb hasznosítására. — Ez a tevékenység egy nagyon is kézenfekvő, egyszerű munkával kezdődik, a termőterületek rendbetételével. Szövetkezetünkben már az előző tervidőszakban, a helyi téeszek egyesülésekor felszámoltuk az elhagyott tanyahelyeket, kialakítottuk a korszerű termelési technológiáknak megfelelő, optimális tábíamére- teket, üzemi úthálózatot. Az utóbbi években a föld termi, képességének maximális kihasználása, lehetőségek szerinti fokozása volt a legfontosabb feladatunk a _ magasabb terméshozamok" elérése érdekében. Lehetőséget, hogy úgymond' további tartalékokat pedig a talajművelés korszerűsítésében, az okszerűbb tápanyag-visz- szapótlásában és az intenzív öntözésben láttunk és látunk. — A felsoroltak közül melyiket tartják a Lenin Tsz-ben a legfontosabbnak? — A talajművelést, de aligha állíthatnánk fel közöttük egyértelmű fontosságú. sorrendet. Agronómiái szakembereink helyesen, komplexen értelmezik a racionális földhasználatot, ezért a termőképességet meghatározó tényezők maximális összhangjának megteremtésén munkálkodunk. De maradjunk talán a talajművelésnél, amelyet nem túlzás, ha úgy mondom, forradalmasítottunk az utóbbi években a gazdaságunkban. Szántóterületünk két különböző talajtípusát, a Tisza melletti kötött réti agyagos és a Körös menti réti cser- nozjom földeket más-más technológiával műveljük. A Tisza melletti táblákban nem szántunk, csak két-há- rom évenként 50—60 centis mélylazítást végzünk. A közbeeső esztendőkben ezeken a területeken csak tárcsával műveljük a talajt, de mihelyst lazítógép-kapacitásunk lehetővé teszi, ezzel a módszerrel fogunk dolgozni a Körös melletti földeken. — Az újszerű talajművelési technológia nem elterjedt, jószerével nem is nagyon ismerik a megyében. Hallhatnánk valamit az előnyeiről? — Közgazdászaink elemezték a kétféle művelés költségeit. A négyévenkénti lazítás az őszi-tavaszi felületi talaj munkákkal együtt hektáronként 235 forinttal kevesebbe kerül, mint a mélyszántás és a kapcsolódó jó néhány soros művelés. Még a mi termelőszövetkezetünk nagy gépkapacitását figyelembe véve is, hosszadalmasabb a hagyományos talajművelés. Ennek különösen most, a tenyész- idők kitolódása miatt megkésett betakarítás után van nagy jelentősége. November első dekádjában került le a földjeinkről a kukorica és a cukorrépa. A most megkezdett mélyszántás elhúzódhat az esősebb, hiáegebb napokra, amikor már jelentős ta- lajszerkezet-rombolással jár ez a munka. És még egy fontos dolog: a minőségi talajelőkészítés alapfeltétele, hogy azt a legkedvezőbb időben végezzük. A felületi munkákhoz meglevő nagyobb gépkapacitással lényegesen jobban kihasználhatjuk az arra legmegfelelőbb napokat. — Az új módszerrel tehát gyorsabban és olcsóbban készíthető jobb minőségű magágy, anélkül, hogy megzavarnánk a termőréteg mikrobiológiai rendszerét és vízháztartását. Ha már a víznél tartunk: milyen jelentősége van gazdálkodásukban a mesterséges „csapadéknak”? — A tiszaföldvári határban mondhatni, minden évben' van aszály, mert az évi 450—500 milliméter csapadékból csak 200—210 milliméter esik a tenyészidőszakban. A termőterületünk 48 százalékát rendeztük be öntözésre, ami nem kevés, hektáronként ' ezer forint fenntartási költséget jelent évente. Földjeink vízháztartásának javítására az öntözési idény meghosszabbítását tartottuk legfontosabbnak. Márciusban már vizet juttatunk a búzatáblákra, és még szeptember végén is alkalmazzuk az úgynevezett tározó öntözést. Mesterséges csapadékellátásunk hatékonyságát még tudnánk javítani, de ahhoz naprakészebb meteorológiai prognózisra lenne szükség. Akkor még okszerűbben tudnánk öntözni. — Ezt a kifejezést egyre gyakrabban halljuk a tápanyag-visszapótlással kapcsolatban is. Ügy tudom, az utóbbi években jelentős mennyiségű műtrágyát takarítottak meg Tiszaföldváron. — Sajnos, éveken keresztül nagyon szélsőséges információkat, ajánlásokat kaptunk ezzel kapcsolatban a kutatóintézetektől, sok esetben a termelési rendszerektől is. Próbálkoztunk ezek alapján hektáronként egy tonna hatóanyag kiszórásával a tervezett 500 tonnás cukorrépa-, öt tonnás búza- és 8 tonnás kukorica- terméshez. Nem értük el a várt hozamokat. Ezért az utóbbi években pontos talajerővizsgálatok alapján szabályozzuk a műtrágya meny- nyiséget. A gyakorlat rávezetett bennünket arra, hogy a kevesebb műtrágya is _ a z idén például hektáronként 360 kilogramm — lehet hatékonyabb, ha jobban figyelembe vesszük az egyes kultúrák szükségleteit, a talaj természetes tápanyagkészletét, és a különböző gyökérzónáknak legmegfelelőbb mélységben, optimális időben helyezzük a talajba a drága anyagokat. A termelőszövetkezet idei 440 milliós termelése csaknem 150 millióval haladja meg az öt évvel ezelőttit. Az új tervidőszakban várható termelésfejlesztéshez látnak-e még további tartalékokat a racionális földhasználatban? — A növénytermesztési hozamok további növelésében csak részben hagyatkozhatunk az újabb, jobb termőképességű fajták megjelenésére, a termelési technológiák korszerűsödésére. Földjeink adottságainak jobb összhangjának megteremtése továbbra is feltétele a hatékonyabb gazdálkodásunknak. Van még mit finomítanunk a talajművelési technológiákon, például, hogy mindenütt azonos minőségben kerüljön megművelésre a táblák teljes területe, beleértve a sarkokat, forgókat is. Van még lehetőség a szerves és szervetlen talaj- tápanyagarány javítására is. Jószágállományunk intenzívebb karámozásával, a trágyáié melléktermékekkel — zúzott csutkával és szalmá- val ~ történő felitatásával, a háztájiban termelődő valamennyi trágya kihordásával 1982-ig az idei 43 ezer tonnáról 60 ezer tonnára kívánjuk növelni a szervestrágya felhasználásunkat. Mesz- sze nincsenek még kihasználva az öntözési lehetőségeink se, a fajtaszerkezethez és a talajadottságokhoz kell jobban igazítanunk a mesterséges csapadékellátást. Mindezek a megyei pártértekezlet, a hatodik ötéves terv várható mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés- fejlesztési követelménynek megfelelően nagyon is a közeljövő feladatai gazdaságunkban — summázta beszélgetésünket Szabó Béla. Temesközy Ferenc A tiszaroffi Aranykalász Xsz-ben az idén 4100 bárányt értékesítenek olasz exportra
