Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-04 / 259. szám

1980. november 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ispor^^port^sporJ ÍGY LEHET Ki segítsen, hogy segítsen — teszik fel a labdarúgó­berkekben a kérdést a szur­kolók egy-egy NB Il-es sze­zon indulásakor. Ilyenkor ugyanis a közvélemény ki­választ egy aspiránst, amely a feltételeinél fogva legesé­lyesebb arra, hogy aZ élme­zőnyben végezzen, netán az NB I. régi áhított régiójába jusson. Évek óta a szolnoki bsapat tarsolyába helyezik ezt a marsallbotot a Szol­nok megyei sportbarátok, lé­vén a legideálisabb lehetősé­ge a csúcs megmászására a megyeszékhely futballsport- jának. Aztán következik a szám­bavétel, amikor is a be- gyűjthető pontokat írják egymás mellé a szurkolók, sportvezetők. És ilyenkor többeknek félresiklik a ce­ruzájuk. Nem mindig érte­nek egyet abban a futball- drukkerek, miként segítheti a többi NB Il-es megyei csapat az élre törőt? Külö­nösen egy-egy megyei rang­adó előtt izzanak a kedé­lyek, hiszen ezek alatt a 90 percek alatt jelentősen meg­nő a tét. Nem mindegy a mintegy tízhónapos bajnoki kavalkádban, hogy ki kitől veszi el a pontot. Az egy megyéből való együttesek szűkebb pátriájukban bizo­nyos értékrendet próbálnak kialakítani az egymás ellen mutatott teljesítménnyel. Meg aztán jóval hosszabb ideig beszédtéma a megyé­ben egy-egy ilyen összecsa­pás, mintha az ország távoli csücskében nyer meg bár­ki is egy mérkőzést. A küz­delem a megyei rangadón jóval magasabb hőfokon iz­zik, mint egy átlagmeccsen. Ezzel is magyarázható, hogy gyakran bukik el az esélye­sebb gárda, mivel a táblá­zaton hátrább állónak a tét megsokszorozza erejét. Rend­ben is van ez így, hiszen a „testvérvárak” szurkolótábo­rai joggal elvárják a megal­kuvás nélküli, becsületes küzdelmeket. Hiába vár tehát bárki is támogatást ama jelképes csúcs megmászásában? A korábbi években úgy tűnt, hiába. Miközben Mezőtú­ron, Jászberényben számo- latlanul hulltak a bajnoki pontok a MÁV MTE nagy riválisainak tarsolyába, ad­dig éppen ezeken a pályá­kon kellett a szolnokiaknak legjobban megizzadni a győ­zelemért, már amikor nyer­ni tudtak. Most viszont a kiesés ré­métől is fenyegetett, de egyébként is mind jobban összekovácsolódó karcagi csapat bravúros győzelmet aratott Egerben, A Honvéd Szabó Lajos SE pedig a re­mek formába lendült Özdot állította meg diadalútján. A szolnoki piros-kékek gyen­ge szériájuk ellenére ezért nem kerültek hárompontos hátrányba azokkal a gárdák­kal szemben, amelyeknek legreálisabb esélyei vannak az éremszerzésre? Hogyan segíthetnek a me­gye labdarúgó NB II.-es csa­patai egymásnak? A válasz egyszerű: csak úgy, ahogy most a karcagiak és a mező­túriak tették. De, hogy egy csapaton mások segíhesse- nek: elsőként önmagán kell segítenie. — pb — LABDARÚGÓ NB II Karcagi bravúr Egerben Karcag—Eger l:0 (0:0) Eger, 1500 n., v.: Varga. Karcag: Kocsis — Debrecze- ni, Sándor II., Halász (Tü­dős a 89. percben), Varga I. — Antal, Hernádi, Szabó II. — Tassi, Varga II., Her- bály. Edző: Dóka János, Eger: Baár — Birincsik, Zsiday, Fitala (Szarvas a 77. percben), Veigl — Farkas, Móricz, Zágonyi — Horváth I. (Krisztián a 77. percben), Fenyves, Pécsi. Edző: Bán- kuti László. Váltott szögletrúgások után a 27. percben jobbról szállt a labda a karcagi ka­pu elé, a védők sorban el­vétették, s a meglepődött Pécsi fejese,, gyengére sike­redve Kocsis zsákmánya lett. Négy perccel később 30 mé­teres szabadrúgáshoz jutot­tak a karcagiak. A labdát Hernádi a 16-osra ívelte, Varga II. fejjel balra csúsz­tatta a jó helyen lévő Her- bály elé, aki kapásból fölé lőtt. A 38. percben Varga II. -t szerelték szabálytalanul a 16-os előtt, a szabadrúgást azonban Antal fölé bombáz­ta. Két perccel később Pé- c?si kapott labdát, lövése a hosszú sarok mellett hagyta el a játékteret. Szünet után először Hor­váth I. veszélyeztette a kar­cagi kaput, de labdája a ki­futó Kocsisról szögletre ke­rült. Ezután a bátrabban játszó karcagiak kezdemé­nyeztek többet. Az 58. perc­ben Hernádi a középre hú­zódott Herbályhoz továbbí­tott, aki jobbra sodródva az Ötös és az alapvonal talál­kozásáig vezette a labdát, majd a kimozduló kapus mellett Varga II. elé gurí­tott, s a csatár a hálóba lőtt, 1:0. Erősítettek az eg­riek, de Móricz 18 méteres szabadrúgását Kocsis véd­te, aztán egy fejcsatát kö­vetően Fenyvesi lőtt kapu fölé. Az első félidőben a kar­cagiak a biztonságos véde­kezésre összpontosítottak, szünet után már bátrabban támadtak, néhány ügyes kombinációval többször is veszélyeztették az egriek ka­puját. Jól osztották be ere­jüket is, hiszen, a hajrában önfeláldozóan, egymást ki­segítve hiúsították meg a vendéglátók rohamait. A győzelem ismét a nagysze­rű csapatmunka eredménye. A karcagiaknál Kocsis vé­gig megbízhatóan védett, a hátvédek Sándor II-vel az élen biztosan álltak a lábu­kon. A középpályán Hernádi szervezte a játékot, Szabó II. és Antal főként a védekezés­ben jeleskedett. A csatárok­nak ezúttal kevés lehetősé­gük volt, abból viszont egyet kihasználtak, s az a győzel­met jelentette. A vendéglá­tók, úgy tűnik, lebecsülték az újoncokat, közülük csak Móricz és Krisztián teljesít­ménye emelhető ki. — szöllösi — Gyula—Szolnoki MÁV MTE 1:0 (1:0) Szolnok, tiszaligeti stadion, 800 n., v.: Eöry. Gyula: Fiatal ökölvívók seregszemléje Sok tehetséget láttunk a szorítóban Vasárnap délelőtt ünnepé­lyes eredményhirdétéssed kezdődött a középfokú okta­tási intézmények országos serdülő és ifjúsági ökölvívó seregszemléje Szolnokon, a tiszaligeti sportcsarnokban. A szombaton este befejező­dött serdülő I. korcsoport helyezettjeinek adták át a díjakat. A serdülők második kor­csoportjának döntőivel foly­tatódba^ a küzdelmek. Az első igazii nagy csatát lég- súlyban láttuk. A debreceni Tóth kemény, jól helyezett ütéseitől a fővárosi Urbin hamair megroggyant, és az első menetben fel is adta a mérkőzést. Utána a nyíregy­házi Kovács megállás nélkül rohamozott, s a pécsi Dunai a második menetben feladta. Könnyűsúlyban a pécsi Du­nai és a debreceni Rigó jó mérkőzést vívott. A nagykö- zépsúlyúak összecsapása vi­szont aligha kaDott volna széDségdíjat. Dulakodtak, a fővárosi Fehér sokat szabály­talankodott. a makói Kertész jobb volt. Fehért mélyütésért le is léptették, de ehhez Ker­ítés® szimulálása hozzásegít tette. Az ifjúságii aknái az ajkai Árvái az egyik legtehetsége­sebb versenyző, ellenfele ere­jét a harmadik menetben felőrölte. A magyar bajnoki helyezett Lénárt szoros, jó mérkőzésen nyert, a hasonló eredményt elért Horváth vi­szont csak küszködött. A to­vábbi magyar bajnoki helye­zettek közül Urbán és Szili biztosan győzött, míg Szán­tó veresége meglepetés. Szol­noki győzelemnek is örül­hettünk. Félnehézsúlyban Cseh Zoltán lendülete még az első menetben feladásra késztette a kiskunhalasi Dar- most. A döntőket végignéz­te Csötönyi Sándor, a Ma­gyar ökölvívó Szövetség utánDÓtlás vezetője is. A lá­tottakat így foglalta össze: — Amit láttam, annak örülök. Több fiatal nevét megjegyeztem, tehetségesek, Urszán Béla, balról aki a döntőben a székesfehérvári Var­ga ellen győzött kérdés, hogy miként gazdál­kodnak velük az egyesüle­tekben. Kiemelném elsősor­ban a debreceni Tóthot, a nyíregyházi Kovácsot, aztán a dombóvári Szekerest, a váci Borsos személyében pe­dig végre van egy jó nehéz­súlyú versenyző, mert ebben a súlycsoportban az utóbbi években nem jöttek fel fia­talok. Az ifjúságiakat köze­lebbről ismerem, kapcsola­tot tartok velük. Árvái, Lé­nárt és Urszán jó versenyző, jövőre már az ifjúsági válo­gatottban is számítok rájuk, de ügyesnek tartom Szán­tót is . — Hozott valami újat az idei seregszemle? — Az idén Szolnokon ver­senyzett először együtt a há­rom korcsoport, és át lehe­tett tekinteni az egész me­zőnyt. Több kollégám figyel­te a mérkőzéseket, a tapasz­talatokat majd összegezzük. Nem rossz ez a versenysoro­zat, reméljük mély hagyo­mányai lesznek s a legfonto­sabb, hogy van olyan „anyag” amelyet lehet formálni. Szol­nokon is sok tehetséges fia­tal található, csak rendezni kell a személyi feltételeket. Győztesek és a szolnokiak he­lyezése. Serdülő. I. kcs. 1966-os születésűek, kispapírsúlytól fel­felé: Tóth (Dunaújváros 340. SZKI), Hoch (Esztergom 311. SZKI), Gyarmati (Debrecen Gép­ipari SZKI), Kalányos (Orosz­lány 312. SZKI). Lakatos (Hat­van 213. SZKI). Kottán (Zala­egerszeg 407. SZKI), 3. Szabó (Szolnok 605. SZKI). Szőke (Za­laegerszeg 407. SZKI). Horváth (Debrecen Gépipari SZKI), Lé- -ka (Nyíregyháza 110. SZKI). Ta­kács (Nyíregyházi gimnázium). Lovas (Debrecen Gépipari SZKI). Serdülő. . II. kcs. 1964—65. Kis­papírsúlytól felfelé: Németh (Ta­tabánya 314. SZKI). Kákái (Pécs 500. SZKI). Tóth (Debrecen 109. SZKI). Siető (Nyíregyháza 110. SZKI). Kovács (Nyíregyháza 110. SZKI). Dunai (Pécs 500. SZKI), Trenka (Tatabánya 314. SZKI). Szekeres (Dombóvár 516. SZKJ). Hirtz (Miskolc 1. SZKI). Dormán (Debrecen 127. SZKI). Kertész (Makó 601. SZKI). Danka (Buda­pest 35. SZKI), Borsos (Vác 204. SZKI). Ifjúságiak, papírsúlytól felfe­lé: Árvái (Aika 301. SZKI). Lé­nárt (Kisvárda 111. SZKI), Szen­tesi (Debrecen 127. SZKI). 3. Be­ne (Szolnok 605. SZKI). Urszán (Komló 501. SZKI). Szili (Pécs 500. SZKI), Szécsényi (Dunaúj­város 340. SZKI). Rózsa (Kisvár­da 111. SZKI), Gombos (Debre­cen 109. SZKI). cseh (Szolnok 605. SZKI), Demeter (Budapest 31. SZKI). A felajánlott különdíjak közül a legküzdőképesebbnek járót ser­dülő I-ben Hoch Tamás (Eszter­gom). serdülő II-ben Trenka Im­re (Tatabánya), ifjúságiaknál Lé­nárt Mihály (Kisvárda) kapta. A legtechnikásabb serdülő I-ben Kottán Zoltán (Zalaegerszeg), serdülő II-ben Tóth József (Deb­recen), ifjúságiaknál Árvái Ru­dolf (Ajka) volt. Az intézetek közötti pontversenyben: 1. Ta­tabánya 314. sz. SZKI 31. 2. Nyír­egyháza 110. sz. SZKI 24. 3. Pécs 500. sz. SZKI 22 ponttal. Dí­jat kaptak az intézetek edzői is. (pi) Szabó — Novák, Plástyik, Cseh, Otott — Zámbori, Ko­csis, Csató — Lipták, Mol­nár, Vágó. Edző: Szűcs Mi­hály. SZMÁV MTE: Bartos — Porhanda, Sebők, Baran, Tóth — Csontos, Földesi (Palcsó az 57., Batári a 75. percben), László — Kán­tor, Szatmári, Nász. Edző: Géléi József. Kz első izgalmat Baran 25 méteres lapos szabadrúgása jelentette, amely alig ment el a bal kapufa mellett, majd Földesi balról küldött 20 méteres lövését ütötte szögletre Szabó. A 11. perc­ben Szatmári bal oldali be­adását a gyulai kapus csak ujjheggyel érte el, a labda László elé került, ám Szabó másodszorra biztosan hárí­tott. Egy perc múltán Kán­tor bal oldali beadását Lász­ló négy méterről a felső ka­pufára fejelte, a visszapat­tanó labdát Földesi fölévág- ta. A mérkőzés 34. percében Szatmári labdáját László Csontos elé játszotta, a kö­zéppályás azonban 14 mé­terről a kapu fölé tüzelt. A 41. percben Nász bal oldali beívelését Földesi közelről toldotta meg fejjel, de a lab­da elsuhant a kapu előtt. Három perccel később Ba­ran előre ívelését Otott vet­te le, majd jó érzékkel fut­tatta a bal oldalon. Baran hiába eredt a csatár után, nem bírta utolérni, és Bar­tos is későn mozdult ki ka­pujából. Vágó elvitte mel­lette a labdát, az alapvonal mellől kapu elé lőtte, s a nagy lendülettel érkező Lip­ták két. védő között sodorta a hálóba, 1:0. A 64. percben a fellazult szolnoki védelem mellett Molnár lesgyanús helyzetben ugratta ki Kocsist, aki le is fékezett, aztán a kifutó Bar­tos kezébe lőtt. A másik ka­punál Kántor jobbról beívelt szögletét Palcsó az ötös bal sarkáról fejelte mellé. A 72. percben Lipták átadását Molnár a 16-osról lőtte fö­lé, majd Kocsis jobb oldali partdobását Vágó továbbí­totta szintén a kapu fölé. A 84. percben Kántor jobbról küldött beadását Sebők kö­zelről fejelte kapura. A lab­dát Szabó a szolnoki játé­kos elé ütötte vissza, aki másodszor a bal kapufát ta­lálta el. A gyulai együttes nem ok A szolnokiak utolsó helyzete: Kántor beadását Sebők fe­jelte kapura. A kapusról újra hozzá kerülő labdát másod­szorra a bal kapufára lőtte Fotó: Dede nélkül „mumusa” a szolno­kiaknak. Egyszerűen nem megy ellenük igazán a já­ték. A mérkőzés zömében a ha£ai gárda diktálta az ira­mot, és kezdeményezett töb­bet, fölényét azonban kép­telen volt gólokra váltani. Mintha a csatárok sem hit­ték volna, hogy bevehetik az ellenfél kapuját, kapkodtak, rosszul céloztak. Aztán — ahogy ez tavaly is történt — a vendégek háromhúzá- sos támadása után a szolno­ki kapuban kötött ki a lab­da. A gyulaiak keveset „ci- cáztak”, sallangmentesen szőtték támadásaikat, s ha kellett higgadtan tartották a labdát. Plástyik, Cseh, Otott, Zámbori, valamint Molnár és Vágó jeleskedett elsősorban a csapatból. Saj­nos a hazai gárdából sen­kit sem lehet kiemelni. A védelem sokat bizonytalan­kodott, a középpályások in­kább küszködtek, mint irá­nyítottak. Az alacsony szín­vonalhoz mérten bíráskod­tak a játékvezetők is, Eőry lassan reagált az események­re. — constantin — Mezőtúri Honvéd—Ózd 1:0(0:0) Mezőtúr, 1500 n., v.: Szentkuti. M. Honvéd: Ul­bert — Herédi, Dávid, Pri­bék, Mohácsi — Silye, Oláh, Czikora — Fodor (Nagy a 82. percben), Homonnai, Tóth. Edző: Bencsik Gyula. Ózd: Szögedi, Sipos, Biró, Mada­rász — Fükő, Ligeti, Bács­kái II. (Bácskái I. a 65. percben), Tóth — Utassy, Dudás. Edző: Pallagi Róbert. A 17. percben Tóth lövését Szögedi bravúrral tolta ki a bal felső sarokból, majd Mo­hácsi szabadrúgását ütötte ki Homonnai elé, aki egyből lőtt, és a felső kapufát ta­lálta telibe. A 30. percben Tóth már a 16-oson belül járt, de kivárt, és az ózdi védők mentettek. A fordulást követően na­gyobb iramban folytatódott a játék. Először Homonnai előtt nyílott gólszerzési al­kalom, ám a középcsatár nem találta el a labdát. A 65. percben Dudás lövését védte szépen Ulbert, aztán Fodor erős labdáját hárítot­ta Szögedi. Nagy erővel tá­madtak a hazaiak, az ózdi­ak elkeseredetten, de jól vé­dekeztek. A 77. percben Oláh viharzott el a bal oldalon, de az utolsó pillanatban Si­pos szögletre mentett előle. Négy perc múltán Czikora kapta Fodor átadását a ven­dégcsapat térfelének köze­pén, betört a labdával a 16- osra, s a védők felvágták. A játékvezető habozás nél­kül a 11-es pontra mutatott, miközben Fodor az egyik ózdi védővel ütközött úgy, hogy le kellett vinni a pá­lyáról. A büntetőnek Tóth futott neki, nagy nyugalom­mal élesen lőtt a bal alsó sarokba, 1:0. Ezután az óz­diak megpróbáltak egyenlí­teni — sikertelenül. A mezőtúriak ha nehezen is, de megszerezték a két pontot; második félideji jobb játékukkal rá is szolgáltak a győzelemre. A Honvéd kapujában Ulbertnek kevés dolga akadt, a védők közül Pribék és Herédi emelke­dett ki. A középpályán Czi­kora játéka volt a leghasz­nosabb. Elől Fodor nagy küzdelmet vívott az ózdi vé­dőkkel, Tóth is sokat volt játékban, rendszerint jól si­kerültek a cselei. Homonnai nagyon akart, helyzeteit azonban nem tudta értéke­síteni. Az ózdi csapatból Szögedi, Sipos, Madarász és Ligeti dicsérhető. — sindel — Nagybátony—Lehel SC 2:2 (2:1) Nagybqtony 1000 n., v.: Ádám. Nagybátony, Palczhu- ber — Verbot, Antal, Ber­ták, Orosz — Hugyecz, Dó­ra, Bocsi — Kiss, Szabó J., Loch. Edző: Dávid Róbert. Lehel SC: László — Gergely, Lakatos, Fényes, Czigány — Rostás, Postás (Szívós a 85. percben), Répást — Sárközi, Pecha, Bacher. Edző: Kó- czián Antal. Nagy lendülettel kezdtek a hazaiak, s már a 2. perc­ben megszerezték a veze­tést: Szabó futott el a jobb szélen, s beadását Kiss lőt­te a hálóba, 1:0. Az 5. percben Bacher Sárközi sza­badrúgását kapu fölé vágta. Négy perccel később egyen­lítettek a jászberényiek: a 16-os jobb sarkáról Sárközi rúghatott szabadot, a labda a kinn álló kapus fölött ju­tott a léc alá, 1:1. Ezután Rostás beadását Palczhuber csípte el Sárközi elől, majd a jobb szélső beadását Orosz mentette szögletre. A 24. percben Szabó ismét elfu­tott a jobb szélen, de belőtt labdáját Dóra az ötösről fö- lévágta. A 30. percben Hu­gyecz partdobása után Dóra csúsztatta tovább a labdát, amelyet Kiss hét méterről lőtt a kapuba, 2:1. A 41. percben Bocsi szabadrúgását László csak másodszorra tudta megfogni. A térfélcsere után nagy lendülettel kezdett a Lehel. A 49. percben Rostást sza­bálytalanul szerelték a ka­putól 25 méterre, Sárközi szabadrúgását Palczhuber szögletre ütötte. Egy perc­cel később Bacher szögletét Fényes hat méterről rúgta mellé. A 60. percben Répásit szerelték szabálytalanul 18 méterre a kaputól. Sárközi Bacher elé gurította a lab­dát, és a szélső óriási erő­vel lőtt a bal felső sarokba, 2:2. A 70. percben Lakatost durva játékért kiállította a játékvezető. A változatos találkozó el­ső félidejében a vendéglá­tók, míg a második félidő közepéig a jászberényiek játszottak jobban, a hajrá is­mét a hazaiaké volt. A Le­hel kapujában László nem tehetett a gólokról, a köz­vetlen védelem a kezdeti kapkodás és bizonytalanko­dás után fokozatosan játék­ba lendült. A középpályán Répási és Postás, míg a csa­társorban Sárközi, valamint Bacher teljesítménye emel­kedett az átlag fölé. A nagy- bátonyiak közül Hugyecz, Kiss és Loch dicsérhető. — lászló —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents