Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-30 / 281. szám

1980. november 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az útszélesítéssel egyidejűleg enyhítik a Tiszabura belterületén lévő éles kanyar ívét is. A munkát a KPM tiszafüredi igazgatósága végzi Egy család, ahol mindig várnak valakit Noha az 57 éves kunhegyesi Balogh János kertes há­zában csak két szoba — egy kisebb és egy nagyobb — található, előfordult már, hogy negyvennyolcán szorong­tak a helyiségekben. Valamennyien közeli rokonoknak számítottak. Szombat van. A konyhá­ban beszélgetünk a szülők­kel. A zömök házigazda kez­di a beszélgetést. — Sajnos ritkán, nagyon ritkán adódik, hogy vala­mennyien egyszerre haza­térhetnek. Ez Kati lányom eljegyzésén történt utoljára, annak pedig már jó ideje. A közmondás nálunk is be­igazolódott: sok jó ember elfér kis helyen. Elvégre ha csak a gyerekeink, a vők, a menyem és az unokáim lá­togatnának haza, akkor is tizenkilencen ülnénk körül a nagy asztalt. A leírtakhoz hozzátarto­zik: a Balogh házaspárnak nyolc gyereke van. ők ma­guk ’48-ban esküdtek örök hűséget egymásnak, majd jöttek sorban az apróságok. János ’51-ben, Mária ’53- ban, Sándor ’59-ben, Erzsé­bet ’61-ben, Katalin ’63-ban, Judit ’65-ben, Márta ’67-ben és Krisztina, a legkisebb 1970-ben született. A három legfiatalabb lány kivételé­vel a többiek már kirepül­tek a szülői házból. Egy híján húsz — Az az igazság — vallja be Mária asszony, — hogy amikor összekerültünk, nem terveztünk ekkora családot. A házasságba önnönmagun- kon kívül csak azt vittük, ami rajtunk volt. Korábban nagygazdáknál cselédesked- tünk, abból a keresetből nem nagyon lehetett megtolla- sodni. Egymás szavába vágva mesélik: szülőknél laktak, egyetlen szobában, ahol az egész helyiség _ ágyakból, fekhelyekből állott. Sajnos akadt olyan ősz, amikor há­rom kicsi is a kórházi ágyat nyomta egyszerre. MáHa gyermekparalízises volt. Ka­ticát műtötték, és Erzsébet­tel is gyakran jártak az or­voshoz. — Sokszor azt se tudtam, hol áll a fejem. A párom messze dolgozott, hol a téeszben, hol az állami gaz­daságban, mindig ott, ahol többet lehetett keresni. Ké­sőbb a kőolajfúrókhoz ke­rült, és úgy tűnik, már on­nan megy nyugdíjba. Rá­adásul a baj őt se kerülte ki, de szerencsére pár hó­nap alatt kikezelték a be­tegségét. — Hatvannyolcig nagyon nehéz volt — szól a család­fő, — hiszen hol ide, hol oda hányódtunk. Laktunk téesz-majorban, gazdasági épületben, rokonoknál, isme­rősöknél. Pedig akkor már naponta kilenc éhes száj kérte a kenyeret. Állami, tanácsi segítsóggal Szerencsére a kunhegyesi Nagyközségi Tanács segítet­te őket. Pénzkölcsönt kaptak, és tizenkét éve megvehették ezt a 365 négyszögöles tel­ket, ' sőt állami támogatás­sal, OTP-kölcsönnel még egy takaros ház is került a portára. Két szobával, kony­hával, kamrával, melléképü­letekkel. — Az ólakra a jó­szágtartás miatt volt szük­ség, folytatja a feleség, — mert én ennyi pici gye­rek mellett állandó munkát nem vállalhattam. Egy-két napra még csak napszámba állhattam, de többre már nem, mert János messze dolgozott. Az apróságok pedig nőt­tek, cseperedtek: ing, kabát, ruha, cipő, táska kellett ne­kik. Nem beszélve az en­nivalóról! Naponta elfogyott két háromkilós kenyér, öt liter tej, hetven deka pari- zer vagy szalámi. A kereset viszont családi pótlékkal se nagyon haladta meg havon­ta a hatezer forintot. — Ügy segítettünk ma­gunkon — túr a hajába Já­nos —, hogy a kertet beül­tettem gyümölcsfákkal, hogy gyümölcsre se kelljen áldoz­ni. Az asszony meg a ház körül megtermelt minden zöldségfélét. Az ólban ba­romfi csipogott, és mindig röfögött egy-két malac. En hetente' kétszáz forintot vit­tem magammal, és higgye el, nagyon össze kellett húz­ni a nadrágszíjat, hogy ki­jöjjek ennyi pénzből. — Nehéz volt a kicsit be­osztani — sorolja az édes­anya. — A nagyok kinőtt ruhái, ha jók maradtak, a kicsikre kerültek. Kinéz­tem, mikor van a községben árleszállítás, hol lehet olcsó ruhaneműt kapni, és olyan­kor vettünk nekik ezt, azt. Arra büszkék vagyunk, hogy a szűkös esztendők ellenére sem voltak mezítlábasok, rongyosak, Sőt eddig már öten becsülettel kijárták a nyolc osztályt. Nem panaszként, de el­mondják : nyaralásra még sohasem futotta, húsz éve is elmúlt, hogy megfordultak a moziban, a presszót, az éttermet csak kívülről is­merik. Az összes szórakozást a televízió, meg a rokonlá­togatások jelentik. Ma már azért könnyebben élnek. János, a legidősebb fiú gépkocsivezető Pesten, Marikáék gyönyörű házat építettek Kisújszálláson, Er­zsiké, Katica Szalókra men­tek férjhez. Sanyi Pesten a Füszértnél raktáros. Judit még otthon lakik, noha már a BHG-ban dolgozik, a ke­resetét hazaadja. — Havonta így ötünkre már hat-hétezer forint jut. Vettünk mosógépet, hűtő­szekrényt is. de centrifugá­ra, szebb függönyökre, új szőnyegekre még nem futot­ta. Az se mellékes, hogy a gyerekek évente ingyen nya­ralhatnak az „olajosok” út­törőtáborában. — Hogy ne kelljen min­denért a boltba sietnünk, az ólban jelenleg is három sül­dő hízik, de baromfi sajnos egy sincs. Tönkre ment a drót, másikat kell húznunk a hátsó udvar köré. Erre is kell tartalékolnunk vagy hat—nyolcezer forintot. Az­tán mindig jön váratlan ese­mény is: elromlott a tizen­négy éves tévénk, csináltat­ni már nem lehetett. Üjat vettünk részletre, mert anél­kül már nagyon süket a ház — magyarázza Mária. Öröm a gyerekben A kérdésre, hogy vállal­nák-e még egyszer az éle­tüket, rögtön igent bólinta­nak. Majd magyarázzák: igaz, nehéz volt, nagyon „észen” kellett lenni, fogni a forintot, beosztani a ke­veset —, de megérte. A nyolc gyerek közül öt már a talpára állt, keres, meg­találta a helyét az életben. Kár, hogy egyiküket mási­kukat messze sodorota tő­lük az élet, ritkán látogat­hatnak haza. A kapuig kísérnek, ott búcsúznak el. Szomorkáson mesélik: ..ma. szombaton is már vagy tízszer kimentünk a kapuhoz, kihajolva a Kos­suth utcát figyeltük. Sanyi fiunkat várjuk, mert már régen járt itthon. ..” D. Szabó Miklós . MAJD A SZÁMÍTÓGÉP Lakáscsere szervezetten és maszek alapon Titkárnöképztt iskolát szervezett a TIT Titkárnőképző iskolát szer­vezett Szolnokon a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat a már gyakorló dolgo­zók számára. A résztvevők hét hónapig, heti két alka­lommal ülnek a Közgazdasá­gi Szakközépiskola padjai­ban, és a továbbképzés kere­tében ismerkednek a mun­kájuk jó elvégzéséhez szük­séges tudnivalókkal. Az isko­la tanrendjében szerepelnek jogi, gazdaságpolitikai, pszi­chológiai ismeretek, a ma­gyar nyelv ápolása, titkárnői magatartás. Az elméleti képzést gya­korlati foglalkozások is ki­egészítik, a posta jóvoltából megismerkednek a hagyo­mányos és a korszerűbb te­lefonközpontokkal, azok ke­zelésével. A Tisza Szállóban a helyes, kulturált felszolgá­lást tanulmányozzák. A szak­tanárok előadásait huszon­nyolcán hallgatják. Az isko­la elvégzéséről bizonyítványt kapnak a résztvevők. Karácsonyi képaukció Tegnap a MOM Szakasits Árpád Művelődési Központ­ban megnyílott a Bizományi Áruház Vállalat karácsonyi képaukciójának kiállítása, amely december 7-ig tart nyitva. Az árverésre decem­ber 9-én és 10-én délután 5 órakor kerül sor. Az aukción 302 festményt állítanak ki, összesen 6 mil­lió forint kiállítási áron. A kiállítás naponta 10—18 óra között tart nyitva. Orchideabarát­találkozó Szombathelyen Tegnap befejeződött Szom­bathelyen, a megyei művelő­dési és ifjúsági központban a háromnapos nemzetközi or- chideabarát-találkozó, ame­lyen hazai és külföldi — osztrák, csehszlovák, lengyel, NDK- és NSZK-beli, vala­mint szovjet — szakemberek véttek részt. A találkozón sz orchidea termesztéséről, sza­porításáról, gyűjtéséről hang­zottak el tudományos előadá­sok, viták. vasárnap délelőtt. A rendszeresen- jelentkező Vitray-műsor egyik legérde­kesebb adása volt a leg­utóbbi. Darázsfészekbe nyúlt a szerkesztő, amikor a mű­sor központi témájának a fővárosi lakáscseréket vá­lasztotta. A fővárosban tízezrek sze­retnének lakást változtatni, a nagyot kisebbre, a kicsit nagyobbra, komfortosabbra vagy kevésbé komfortosra cserélni. Óhajukat a világ tudtára adó apróhirdetések­kel tele vannak az újságok. Van tehát kereslet-kínálat mindenféle lakásra, mégis ritkán találnak egymásra a cserepartnerek. S ha igen, az is a véletlenen múlik, és évekbe telik. Magukra van­nak utalva, mert hivatalo­san senki sem foglalkozik a közvetítéssel. Évekkel ez­előtt egy leleményes „ma­gánzó” megpróbálta a nem­létező hivatalt pótolni (nem is sikertelenül), de vállalko­zása törvényt sértett. A műsor bebizonyította, hogy van megoldás: a szá­mítógép, amely ^ a cserélni szándékozók közül képes az egymásnak megfelelő part­nerek csoportját kiválaszta­ni. A gép tehát segítséget nyújthat ahhoz, hogy a la­káscserék szándéka ne le­gyen éveken át pusztán re­ménytelen óhaj. Igénybe ve­szik-e vagy sem a gép ..tu­dását”. mé~ nem döntötték el a szakemberek. Azt vi­szont igen. hogy az eddigi­nél sokkal jobban kell ösz­tönözni és segíteni a cseré­ket. Csütörtökön így döntött a kormány. Az ésszerűbb, oko­sabb lakásgazdálkodáshoz > hozzá kell tartoznia a szer­vezett lakáscserének is, amely egyfajta lehetőség ar­ra, hogy enyhíteni Tehessen az ország egyik legégetőbb társadalmi, problémáját. Egy példa: a fővárosi lakásigény­lők harminc százalékának a gondját lehetne megoldani lakáscserével. A módosított jogszabályok az anyagi ér­dekeltség megteremtésével és a soronkívüli ügyintézés biztosításával ösztönöznek a cserére. Az említett új ren­delkezések elsősorban azok­nak a városoknak a lakóit érintik és érdeklik, ahol sok ezren várnak lakásra, mint történetesen Szolnokon. A megyeszékhelv lakásigény­lőinek száma évek óta hat­ezer felett mozog, köztük van annak a négyszáz taná­csi lakásnak a bérlője is, akik minőségi csere révén szeretnének igényeiknek (jo­gos igényeiknek) megfelelő otthonhoz jutni. Esztendőről esztendőre legfeljebb öt-tíz ilyen kérést tudott a tanácí teljesíteni. Két esztendővel ezelőtt azonban az országban első­ként Szolnokon elkezdtek a szervezett lakáscserékkel foglalkozni. Dr. Krizsa Sán­dornak, a városi tanács igazgatási osztályvezetőjé­nek tájékoztatása szerint ta­valy és az idén már több mint hetven szervezett la­káscserét bonyolítottak le. A szisztéma roppant egyszerű: az új, többszobás, összkom­fortos lakások egy részét a minőségi cserére váróknak utalják ki, nincs kizárva, hogy az így megüresedett lakásba is minőségi csere útján költözhetnek be az új lakók, és a láncolat utolsó lakását megkaphatja olyan igénylő, vagy kisajátított otthona helyett az, akinek megfelel. Az új rendelkezések le­hetővé teszik, hogy tovább tökéletesedjen ez a módszer, és az eddiginél nagyobb la­káscserealappal rendelkez­hessen a tanács. Azt viszont, hogy a maszek alapon bo­nyolított egymás közötti cse­rékre, a hallgatólagosan köztudottá vált, igen magas szabadpiaci árakra milyen hatással lesznek az új ren­delkezések, nem lehet előre kiszámítani. Az tény, hogy eddig elvétve fordult csak elő. hogy komfortos, több­szobás lakását a tanácsnak felajánlva cserélte kisebbre valaki. Tavaly és az idén Szolno­kon a lakásügyi hatóság va­lamivel több mint 170 úgy­mond’ egymás közötti lakás­cserét hagyott jóvá, és ti­zennégyet utasított el, mert nem szentesíthetett többek között olyan cserét, amely­nek az a vége, hogy a négy- gyerekes család egyszobás lakásba zsúfolódjék össze (még akkor sem, ha bérleti jogért tulajdonjogot kapott volna), mint ahogyan nem járultak hozzá ahhoz sem, hogy az öt éven belül ki­utalt összkomfortos három­szobás lakását kisebbre, korszerűtlenebbre cserélje a bérlője, miután a tanács ál­tal felajánlott hasonló lakást nem fogadta el. TERMÉSZETESEN a ta­nács hozzájárulása csak azokban az esetekben kell, ha a cserelakások legalább egyike tanácsi, amit bármi­lyen személyi tulajdonban lévő házra, lakásra el lehet cserélni. Ezt a tanács ponto­sabban a lakásügyi hatóság ma csak azzal tudja segíte­ni, ha a cserékkel járó ügy­intézést gvorsan, rugalmasan és törvényesen végzi. K. K. Befejezéséhez közeledik a tiszafüredi szolgáltatóhoz építése. Az épületben az Állami Biz­tosító, a takarékszövetkezet és a Szolnok megyei Fényképész Szövetkezet műterme kap helyet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents