Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

1980. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 llPSZÓ előtt a Gyula a Szolnok „mumusa”?—Mező­túron a vezető Ózd —Karcagon csüg- gedés helyett bizakodnak—Többre képes a Lehel? Ma: Szolnoki MÁV MTE—Gyulai SE, Szol­nok, Tiszaliget 13, Eöry, Mezőtúri Honvéd—Ózdi Kohász, Mezőtúr 13, Szentkúti, Eger SE— Karcagi SE, Eger 13, Varga, Nagybátonyi Bá­nyász-Lehel SC, Nagy- bátony 13, Ádám. A labdarúgó NB II. Kele­ti csoportjában az ötödik helyezett Szolnokot mind­össze egy pont választja el a vezető Ózdi Kohásztól. Le­hetetlen megjósolni, hogy melyik csapat lesz az őszi első, annyira váratlanok és kiszámíthatatlanok az ered­mények. Miután ennyire ki­egyensúlyozott a mezőny, a hátralévő mérkőzéseken nemcsak minden pontnak, hanem minden gólnak is nagy a jelentősége a végső helyezést illetően. A Szolno­ki MÁV MTE ma a Tiszali- getben Gyulát fogadja. — A héten a felkészülés rendben folyt, csupán a két vereség okozta nyomott han­gulaton kellett átsegíteni a játékosokat — vélekedett Szekeres József, a szakosz­tály elnöke. — A Salgótar­jántól elszenvedett vereség talán még elfogadható, Deb­recenben, a Kinizsi ellen azonban, különösen az első félidőben, a játékosok nem érezték a tétet. A második félidőben megrázta magát ugyan a csapat, de későn, és az utolsó percben nem lett volna szabad gólt kapni. Ez­zel lépéshátrányba kerül­tünk. — Hét közben elbeszél­gettünk a játékosokkal — folytatta a szakosztály el­nöke. — Gyula ellen nyerni kell, bár ez nem lesz köny- nyű. A csapat régóta mu­musunk, ráadásul Kocsis nagy formába lendült, en­nek ellenére úgy tartjuk, hogy a mérkőzést meg lehet nyerni. Szerdán a Ganz MÁVAG elleni előkészületi mérkőzésen már a Gyula el­len kidolgozott taktikát al­kalmazta a csapat. Rendkí­vül fontosnak tartjuk, hógy Kocsist kikapcsoljuk a já­tékból. Egyébként úgy vél­tük, hogy már túl vagyunk a nehezén, aztán kiderült, hogy még csak most jön a neheze, hiszen a hátralévő mérkőzéseket meg kellene nyerni az élcsoportban va­ló maradáshoz. Ez pedig nem könnyű... A játékosok közül Baran sérüléssel bajlódott, szerep­lése bizonytalan. * * * Mezőtúron az Ózdi Ko­hász lesz a Honvéd vendége. Nehéz 90 perc vár a hazai­akra, mivel az ózdi csapat meglepően jól szerepel eb­ben a bajnokságban, és je­lenleg listavezető. A két csa­pat eddigi találkozóin min­dig szoros eredmények szü­lettek, többnyire döntetlen­nel. Vajon a mezőtúri gár­da folytatja-e az utóbbi he­tek jó szereplését? Erre kí­váncsi a szurkolók többsége. A hazaiak szorgalmasan ké­szültek a mai találkozóra, bár többen sérüléssel és meghűléssel bajlódtak. Vé­kony még érzi a salgótarjá­ni sérülést, Tóth Kazincbar­cikán kapott erős rúgást, és Oláh lábán is megvannak a rúgások nyomai. Martinko- vics viszont két sárga lap miatt nem játszhat, Bencsik Gyula vezető edző bízik ab­ban, hogy fiai valamennyien rendbe jönnek. Olyan fe­gyelmezett és jó játékot vár csapatától, mint a legutóbbi két fordulóban. Az alábbi keretből jelöli ki a kezdő tizenegyet: Ulbert, Boros, Herédi, Dávid, Pribék, Mo­hácsi, Silye, Oláh, Czikora, Fodor, Nagy, Tóth, Benyó, Talapa. * * * Karcagon az utóbbi hetek több jó eredménye (három mérkőzésen öt pont) a fnár csüggedő sportközvéleményt újból bizakodóvá tette. Most sajnálják igazán a korábban hazai pályán elhullatott pon­tokat, melyekkel tarsolyuk­ban a 10. hely körül lehet­nének. Node a „tandíjat” meg kellett (?) fizetni. A csapat kialakulatlansága, ru­tintalansága pontokba ke­rült. Ügy tűnik, a gárda egye­nesbe került, most még a soron lévő ellenfelek (Eger, Szolnok, D. Kinizsi, STC) „nagysága” jelent olyan aka­dályokat, amelyek leküzdé­se az eddigieknél is nagyobb erőkifejtést igényel a játé­kosoktól. Az Eger előkelő 3. helye tekintélyt parancsol, annak ellenére, hogy az el­múlt fordulóban Gyulán ve­reséget szenvedett. A karca­giak mégsem teljesen esély­telenül utaznak neves ellen­felükhöz. A labda gömbö­lyű, — mondják, s a fut­ballban minden lehetséges. Tisztes helytállást remélnek, az egyik pont megszerzése már nagy sikernek számíta­na. Karcagi szurkolókban sem lesz hiány, hiszen szur­kolói busz indul, és üzemi kirándulók végcélja is a mérkőzés megtekintése. Az összeállításban nem várható változás. A kisebb sérülé­sek rendbejöttek, érvénye­sülhet a „győztes csapaton ne változtass” elv. * * * A jászberényiek Nagybá- tonyba utaznak a táblázaton előttük álló Bányászhoz. A vendéglátók hazai pályán eddig mindössze egyetlen pontot veszítettek, az MVSC- vel október 19-én mérkőz­tek döntetlenül. A csoport góllövőlistáját a vendéglá­tók csatára, Loch vezeti hét góllal, sok kellemetlenséget okozhat a kék-fehér védők­nek. A két csapat eddig hét alkalommal találkozott, há­romszor a jászberényiek, egymás után négyszer vi­szont a bányászok győztek. A legfájóbb vereséget 1974. november 10-én, az akkori NB lll-ban szenvedték el a hűtőgépgyáriak, amikor 6:0'- ra „lépték le” csapatukat. Kóczián flntal vezető ed­ző csapatát az alábbi keret­ből jelöli ki: László, Ger­gely, Fényes, Lakatos, Pozs- gai, Postás, Répási, Lukácsi, Sárközi, Pecha, Bacher, Pes­ti, Rostás, Fejes, Bukhár, Czigány, Török. ÖKÖLVÍVÓK SEREGSZEMLÉJE Zárt ajtók — de kik elől? A váci Borsos (fehér mezben) pontozással győzött Pippig T. Heinz szombathelyi versenyző ellen Fotó: Dede Tegnap délelőtt kellemet­len meglepetés fogadta azt a néhány nézőt, aki ki szán­dékozott látogatni a tisza- ligeti sportcsarnokba, a kö­zépfokú oktatási intézmé­nyek országos ökölvívó se­regszemléjére. Bár az elő­döntők a hírverés szerint 10 órakor kezdődtek, és jegyet sem kellett volna váltaniuk a szurkolóknak, fél 12-kor mégis a főbejárat valameny- nyi ajtaja zárva volt. — Mi az oka a zártkörű rendezvénynek? — kérdez­tük a sportcsarnok egyik dolgozóját, aki értetlenül nézett ránk. Aztán elmagyaráztuk, hogy a kezdéskor elfelejtet­ték kinyitni az ajtókat, mi­re pillanatokon belül előke­rült a kulcs, és bárki be­jöhetett volna — de senki nem érkezett. Az ökölvívó­versenyek ugyanis szűk „csa­ládi” körben zajlanak. Az egyik testnevelő meg is je­gyezte: — Négy éve járok Szolnokra a szakmunkásta­nulók versenyére, de ilyen kevesen még soha nem vol­tak— és az üres lelátókra mutatott. Az érdektelenség láttán pedig eltöprenghetett az em­ber: vajon azért nem jött senki, mert az ajtókat zár­va találta, vagy pedig azért nem nyitották ki a bejára­tokat, mert a néhány beté­vedő számára nem volt ér­demes. .. Ennek ellenére a küzdel­mek zavartalanul folytak, és néhány színvonalas ösz­szecsapást is láthattunk, így a könnyűsúlyúaknái igazán jó volt a Dunai (Pécs) és Nagy I. (Nyíregy­háza) összecsapás. Komoly ütések cseréltek gazdát a nehézsúlyúak küzdelmén: itt már egy-egy „pofonnak” komoly súlya volt. Mérlegen a Szolnoki Vegyiművek Ősszel javult, átgondoltabb lett a csapat játéka Nem volt szép búcsú: az utolsó hazai, a Székesfehérvári Volán elleni mérkőzésen jobb játékot és főleg győzelmet várt a száz főnyi szurkológárda. Ezek azonban elma­radtak, mert gyengébben ment a játék, a szolnokiak vereséggel vonultak le a játék­térről, és az ellenfél sánc mögé hullatott labdáiból elvesztett pontok miatt is sokat bosszankodott mindenki, összességében azonban nem ez jellemzi a Szolnoki Ve­gyiművek NB I-es férfi röplabda csapatá­nak szereplését a most befejeződött bajnoki év után. Az elért kilencedik helyezés és az utóbbi mérkőzéseken mutatott játék min­den elismerést megérdemel. Mint ismeretes, a bajnok­ság első szakaszának befeje­zése után a két részre osz­tott mezőnyben a Szolnoki Vegyiművek a 7—14. helyért játszott. Az egyesület el- nöikségének az volt a célja, hogy a csapat kerülje el a kiesést, és végezzen minél előkelőbb helyen a tábláza­ton. Nos. ezt nemcsak elér­ték, hanem^ túl is szárnyal­ták, hiszen ha végignézünk a táblázaton, kiderül, hogy a Kecskeméti SC és a Zala­egerszegi TE után a Szol noki Vegyiművek a harma­dik legjobb vidéki csanat. Megtisztelő cím. s ha ehhez hozzátesszük még azokat a mérkőzéseket, amelyek tűz- be-lázba hozták a közönséget, nyilvánvaló, hogy a szak­osztályban az elért eredmé­nyekért tettek is valamit. Emlékezetes, hogy a ta­vaszi fordulóban elég sokat bukdácsolt a csapat. Sok hi­bát láttunk a játékban, hi­ányzott az összhang, a meg­értés, s amikor ezeket szóvá tettük a szakosztály­vezetésnek. elmondták, hogy az edzéseken rendkívül ke­ményen dolgoznak a játéko­sok, olykor talán fáradtak is, és idő kell amíg csapattá kovácsolódnak Türelmet kér­tek a közönségtől Egyesek fenntartással fogadták ezt a véleményt, de aztán fokoza­tosan kiderült a szakosztály­vezetés igaza. Az őszi forduló első mér­kőzésén a csoportból kima­gasló Vasastól mindkétszer kikaptak ugyan, de aztán be­lelendő a társaság. Tűz, lendület volt a játékban, szel­lemes megoldásokkal, olykor sziporkázva állították meg-'' oldhatatlan feladat elé az ellenfelet. Bemutatták a röp­labda szinte minden szépsé­gét, változatát, tudtak lel­kesed,ni, küzdeni, harcos fel­fogásban játszani. Különösen a TF, a MALÉV és a Bp. Spartacus ellen játszottak kirobbanó formában, de a csúcsot talán a KSC elleni Magyar Népköztársasági Ku­pa-mérkőzés jelentette, ami­kor magas színvonalú játék­ban, teljesen egyenrangú el­lenfelei voltak a legjobb vi­déki együttesnek, s tovább­jutásuk sem jelentett volna meglepetést. Kár, hogy ezt a kimagasló formát nem tudták állandó­sítani, időnként hullámzott, ingadozott a csapat teljesít­ménye, Ez megmutatkozott, az írás elején említett Szé­kesfehérvár és a KOMÉP .el­leni találkozón is. Megítélé­sünk szerint a sportágban lassan veteránnak, számító Policsányi még mindig meg­határozója a csapat játéká­nak. Irányító munkája, lel­kesedése egyelőre pótolha­tatlan. Elnéztük egy-egy mérkőzésen, hogy többször vetődött a labdáért, mint tár­sai együttvéve. Ütőerőben is javulnia kell a Vegyiművek­nek. Szeghalmi betegsége után csunán Tószegi leüté­sei jelentettek veszélyt. He­gedűs Z. időnként felzárkó­zott két társa mellé, míg a többiek elsősorban a me­zőnymunkából vették ki ré­szüket, több-kevesebb siker­rel. Kimondottan gyenge pontja a csapatnak a sánc mögé ejtett labdák hárítása, a székesfehérváriaktól hazai pályán elszenvedett vereség csaknem teljesen ennek tu­lajdonítható. De az ellenfél sánca fölött átívelt labdák sem erősségei a játékosok­nak. s javulniuk kell moz­gáskészségben, nyitásban, gondolkodásban is. Ha a csa­pat levetkőzi fogyatékossága- gait, tovább javul, és egyen­letesebb lesz a teljesítmé­nye. akkor bizonyára növek­szik a mérkőzések látoga­tottsága is. A hírek szerint jövőre is­mét átszervezik a bajnoksá­got. A ' Szolnoki Vegyiművek az úi bajnoki rendszerben szeretne még előbbre lépni, előkelőbb helyen végezni a táblázaton. Az egyesület el­nöksége a jövőben is min­denben támogatja a csapatot. Még nagyobb súlyt helvez- nek az utánpótlás nevelésé­re. erősítési törekvéseikről is hallottunk, s azt ősszel lá­tottakból következtetve, iá- tékban is további javulás várható. Ha mindez ered­ményekben is kifejezésre űrt, sok öröme lehet, még a kö­zönségnek a Szolnoki Vegyi­művek NB T-es férfi röplab­da csapatában. (pataki) Események Kosárlabda. Megyei baj­nokság, férfi: Jászberényi Spartacus—Karcagi SE 8.30, Tiszafüredi VSZSE—Mezőtú­ri FSE 10. Női: Jászberényi Tanítóképző—Kisújszállás 10. Ökölvívás. Középfokú ok­tatási intézmények országos serdülő és ifjúsági sereg­szemléje: döntők, Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok 9. Röplabda. NB II. Férfi: Szolnoki TITÁSZ—Nyíregy­házi VSSC, Szolnok. TITÁSZ- pálya 10.30. Sakk. OB II: Szolnoki Me­zőgép—Láng Vasas Szolnok, Tanácsköztársaság úti mun­kásszálló 10. Tenisz. Városi férfi páros idényzáró bajnokság, Szol­nok, Tiszaliget 9. Labdarúgás. Megyei baj­nokság : Törökszentmik­lós—Szászberek 13, Abo- nyi, Jászapáti—Mezőtúri FSE 13, Balogh, Abádszalók—Túr- keve 13, Asztalos, Tisza Ci­pő SE—Szolnoki Vegyiművek 13, Tajthy, Tiszafüred—Jász- árokszállás 13, (Hajdú me­gyéből), Jászberényi Vasas— Rákóczifalva 13, (Heves me­gyéből), Tószeg—Kunszent- márton 13, (Csongrád me­gyéből), Besenyszög—J ász ki - sér 13, (Békés megyéből), Szolnoki Cukorgyár—Jászjá- kóhalma 10, Szűcs. Országos ifjúsági bajnokság: Karcag— Mezőtúri Honvéd 11.30, Czi- czás, Szolnoki MÁV MTE— Szegedi Dózsa Tiszaliget 11, Csipe. Országos serdülő baj­nokság: Karcag—Mezőtúri Honvéd 10, Juhász, SZMÁV MTE—Sz. Dózsa, Véső u. 11, Bohár. Idegenben szerepelnek: a női kosárlabda NB II-ben Törökszentmiklós Békésen a női röplabda NB .II-ben a Szolnoki Vegyiművek Nyír­egyházán, a sakk OB II-ben a Lehel SC Budapesten az FTC ellen, az SZMÁV MTE NB I-es ifjúsági tekézői a fővárosban csapattornán, bir­kózói Nagykőrösön, a vízi­labda MNK-ban a Szolnoki Vízügy Budapesten az FTC ellen, a labdarúgó NB II- ben Karcag Egerben, a Le­hel SC Nagybátonyban. Egy százéves kamasz a helyét keresi Nevetséges dolog egy száz­éves aggastyánt éretlen tacs­kónak titulálni. Márpedig a teniszsport — melyet 1874- ben szabadalmazott egy an­gol katonatiszt, és 1881-ben Magyarországon is ismert­té vált — kissé kamaszos tulajdonságokat visel. Ez azonban nem a születés, sok­kal inkább az újjászületés utáni rendellenesség. Mert egy bizonyos: a fehér sport hazánkban reneszánszát éli. Igényes sportág a tenisz, mi tagadás, hiszen hellyel- közzel akkora játéktéren, melyen két kispályás labda­rúgó csapat küzdhet, ketten, legfeljebb négyen pötyögnek. Nem ölesó a felszerelés sem, szakértelmet kíván a pá­lya karbantartása. Ha nem arisztokratikus időtöltés, de nem is tömeges foglalatosság, akkor mi tör­ténjen vele? Kissé ez a dilemma érző­dött a Szolnoki MÁV MTE tenisz szakosztályi ülésén, melyre nyolcvan meghívót küldtek szét a rendezők, legalább negyven résztvevőt vártak, és talán húszán le­hettünk, akik végighallgat­tuk a szakosztályvezető be­számolóját. A szakosztály tagjainak száma 120, és mintegy fele-fele arányban képviseltetik magukat a fel­nőttek és a tenisziskolások. A felnőttcsapat idei eredmé­nye az OB lll-ban harmadik hely; szó ami szó, nem ki­fejezett sportszenzáció, még akkor sem, ha most nem elevenítjük fel Szolnok te- mszmúltját, amikor is jó ne­vű versenyzőket adott a vá­ros a válogatottnak. Tisztes eredménynek tűnik a bronz­érem, ha figyelembe vesz- szük, hogy e sportágat a pi­ros-kékek színeiben tinéd­zsernek nem mondható jo­gászok, mérnökök és ,más fontos beosztású sportolók művelik, méghozzá szakér­tő edzői közreműködés nél­kül. Tőlük tehát ez derekas eredmény. De kérdés, meg­elégszik-e ezzel az egyesü­let és a megyeszékhely? Véleményünk szerint nem kellene ennyiben hagyni a dolgot. Először is a tisza- ligeti stadionban nem kevés költséggel épült egy hatpá­lyás teniszkombinát, amihez oly kevés kellene, hogy ideá­lis versenypályává váljon, sőt igazi otthona legyen a tenisznek; olyan otthona, amely akár országos hírne­vet is kivív magának. Hi­szen a fiatalok érdeklődése a sportág iránt egyre nő — a szakosztályi ülésen hova­tovább az is felvetődött, be kellene zárni az ajtót az új jelentkezők előtt a szakosz­tályban, mert egyre nehe­zebben tudják fogadni a fiatalokat. Ezt ma kevés sportág mondhatja el ma­gáról! Más kérdés, hogy a te­nisziskolába jelentkezők kis­sé zsákutcába jutnak. Fejlő­désük a jelenlegi szakmai munka mellett nem garan­tált. A serdülők és ifjúsági­ak versenyeit a megye ha­tárain túl alig ismerik. Rá­érős, kissé a régi teniszha­gyományokat idéző munka folyik a tenisziskolában, pe­dig a fehér sport világában sem ismeretlen az akcelerá- ció fogalma. Míg Gulyás István a 60-as évek elején túl a harmadik x-én vált vi­lágszerte ismert versenyző­vé, ma a 25 éves Borg már minden babért learatott, de ott toporognak a sarkában Lendlék a maguk húsz évé­vel. Ma a városi párosbajnok­ság után a tiszaligeti pá­lyákról lekerülnek a hálók, jelezvén, hogy a szabadtéri idény véget ért. A tenisz azonban nem vonul téli nyu­govóra, terembe húzódik, hi­szen tavasszal új bajnoki szezon kezdődik. Addig azonban a sportág vezetői­nek el kellene dönteni: ho­gyan tovább? Mert az OB UI-as csapat számára egy hatpályás te­niszstadion kisajátítása — kissé indokolatlannak tű­nik. . . — Pb —

Next

/
Thumbnails
Contents