Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-28 / 279. szám

1980. november 28.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Ösztönző jogszabályok a lakásgazdálkodás, az építési feltételek és a lakáscsere fejlesztésére

A Minisztertanács, akárcsak 1976-ban, most ismét áttekintette a legfontosabb lakásügyi jogszabályokat és megállapította, hogy alapvetően továbbra is alkalmasak szabályozó szerepük betöltésére. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt is megmutatták, hogy egyes részletek kiegészítése, módosítása jobban szolgálhatja a lakásgondok megoldását. Ezért az építésügyi és város- fejlesztési miniszter és a pénzügyminiszter előterjesztése alapján — figyelembe véve más tárcák, a tanácsok és a társadalmi szervezetek javaslatait — döntött a kormány a lakásügyi jogszabályok korszerűsítéséről.

Az új .szabályozások kedvezőbb feltételeket teremtenek a tanácsi elosztású lakásalap jobb kihasználására, a lakásgazdálkodás fejlesztésére. A központilag kiadott módosítások és ágazati irányelvek szerint a jövő év első felében a tanácsok is fölülvizsgálják és kiegészítik saját lakásügyi rendelkezéseiket. Fontos követelmény, hogy a tanácsok előtérbe helyezzék a szervezett lakáscserét. Ezért szükséges, hogy az új és a megüresedő lakásoknak egy részéből — amit tanácsi rendelettel határoznak meg — lakáscserealapot hozzanak létre. Lehetőleg olyan igénylők kapjanak lakást, akik maguk is szabaddá teszik addigi otthonukat. Ezt a lehetőséget növelik a módosított jogszabályok az anyagi érdekeltség bővítésével, mert aki a tanács javára lemond lakásáról — például összeköltö- zés esetén —, térítésként megkapja a lakáshasználat- ba-vételi díj háromszorosát, aki pedig a nagyobb helyett kisebb lakást kér, a díj kétszeresére tarthat igényt. A

cserét ösztönzi a gyorsabb -ügyintézés is, mert a névjegyzéken kívül, soron kívül foglalkozhatnak az ilyen kérelmek teljesítésével.

Az állami bérlakások építésének hozzájárulásaként fizetendő lakáshasználatbavételi díj összege indokolatlanul elmaradt a lakásellátás többi formájának lakossági terheitől. Az építési költségeknek jelenleg mindössze 5—6 százaléka. Az eredeti arányok visszaállítása indokolja azt, hogy az új rendelkezésnek megfelelően 1981. július 1-től a használatbavételi díjat átlagosan kétszeresére növelik. Ennek megállapítását azonban a korábbinál jobban differenciálják. A szociálpolitikai kedvezményeket továbbra is érvényesítik, az összkomfortos és komfortos lakások esetében pedig öt év helyett tízéves részletfizetést engedélyezhet a tanács.

A kormány arányosabbá teszi a lakásépítési terhek megosztását az állam és a lakosság között és az egyes építési formákban. Így a jövő év július 1-ével lép hatályba például az a módosítás, amely szerint a tanácsi értékesítésű lakások vásárlásánál ugyanolyan magas kedvezményt, állami támo-. gatást kapnak a leendő tulajdonosok, mint a munkás- lakás-építésnél. Ezzel tehát egységesítik az állami támogatást, ami a tervezést is , egyszerűsíti. A szociálpolitikai kedvezményeket továbbra is fenntartják és az állami támogatás összegével együtt levonják a lakás árából. Az így megmaradt ösz- szegnek azonban a korábbi 12 helyett csupán 10 százalékát kell befizetnie készpénzben a leendő tulajdonosnak.

A tanácsok, illetve az ingatlankezelő vállalataik a

műszakilag megoldható tetőtérbeépítésről, emeletráépítésről címjegyzéket állítanak össze, és beépítik a felújítási programjukba.- A címjegyzék a munkáltatóknak es a magánszemélyeknek is kedvező lehetőséget kínál.

A fiatal házasok és a többgyermekes családok részére — ha kérik — az első öt évben további 10—10 százalékkal csökkenthető a köl- csöntörlesztés havi összege. Űj megoldás, hogy a fiatalok, a lakás megszerzéséhez szükséges készpénz-befizetés összegére is kölcsönt kérhetnek.

A lakásügyi rendeletek korszerűsítésével együtt most került sor az otthon-házak — nyugdíjasok háza, garzonház, szobabérlők háza — lakásainak, lakóegységeinek az általánostól eltérő országos jogi szabályozására, ami részletesen meghatározza rendeltetésüket, a lakások és a lakóegységek kiutalásának és a bérleti jogviszony folytatásának rendjét. Továbbá a módosított jogszabályok különböző kedvezményekkel ösztönöznek arra, hogy a téli tartózkodásra alkalmas üdülőknek minél nagyobb részét hasznosítsák állandó vagy átmeneti lakásként.

Újabb kiegészítések intézkednek a bérleti jogviszony folytatásáról, a társbérletekről és a megüresedő bérlakások felhasználásáról is. Egyúttal teljes körűvé tették azt a majdnem négy évvel ezelőtt megjelent jogszabályt is, amely megszüntette az állami telkek értékesítését. így a jövő évtől már a hagyományos családi házak építői is csak tartós használatra kaphatnak álfami telkeket.

Az új szabályozások illetve végrehajtási utasítások rövidesen megjelennek.

Küzdelem az idővel, birkózás a sárral

(Folytatás az 1. oldalról.) sorral, hat lánctalpas erőgéppel, 38 szállítójárművel emberfeletti munkával küzd ezekben a napokban az idővel, a sárral a hektárokért, minden egyes tonna rizsért, cukorrépáért, kukoricáért.

Lendvai Attila, a tsz fiatal növénytermesztési ágazatvezetője derékban kettétört néhány kukoricaszárat. Úgy láttam, elégedett volt, már amennyire ebben a rendkívüli őszi, vagy inkább téleleji hajrában elégedett lehet egy mezőgazdasági szakember.

— Szerencsére még állja a kukorica az esőt, a reggeli ködöket, ahogy mondják, nem roggyan még a szár. Mostmár a talaj is szikkadt annyit, hogy a kombájn, ha nehézkesen is, de végigjárhat a táblán. A szállítójárműveknek viszont, amint látja, rá kell segíteni.

Valóban, lánctalpas erőgép vonszolta a kombájnok ürítette szemmel teli pótkocsis Zetort. Vágta, gyúrta a nehéz masina a puha kukoricatarlót, nem lesz köny- nyű utána elfogadható talajmunkát végezni.

— Ha kínlódva is, de muszáj hajtanunk — magyarázta az ágazat vezető. — Jó termést takarítunk be. Egy- egy hektáron a tervezettnél egy tonnával több a hozam, ötszáz hektáron termett a gazdaságunkban az abrak- nakvaló. Ennek a mentésénél már csak az a fontosabb, hogy a cukorrépánk kikerüljön mind a földből, a fagyok előtt.

Két gépsorral, egy kiszedővel, és egy rendfelszedővel a tsz kétszáz hektárnyi cukorrépájának utolját takarították be ottjártunkkor.

S. Tóth Gyula főagronómus csatlakozott hozzánk a répatábla szélén.

— Szeretnék nyugodtab- ban aludni az éjjel — mondta, — megnéztem hát, befejezik-e a gyökerek kiszedését ma estig. Érdemes volt

S. Tóth Gyula: A vártnál jóval kevesebb a szem a kalászokban, de ami rizs megtermett, azt be kell takarítani

kihasználni minden órát, úgy látom az utolsó hektárok vannak hátra. Jó néhány napon át már a hajnali fagyokon megindultunk, és este, míg a sorokat látták, dolgoztak a két1 géppel, az egyiket kölcsön kaptuk.

Terepjárónk pilótája, Farkas Simon a rizsföldekre menet jóindulatúan figyelmeztette a főagronómust:

— Ügy autózzunk itt a határban, hogy holnap egy szolnoki utam van, és az utolsó harminc liter benzint tankoltam.

— Már megint ez az üzemanyagellátás — bosz- szankodott S. Tóth Gyula. — Az ÁFOR kunhegyesi telepéről mindig az utolsó percben kapjuk meg a benzint, az olajat, hiába van két saját kutunk. A kukorica betakarítását amúgy is a szárítókapacitás határozza meg, de a mirfep azért kellett lemondanunk az éjjeli műszakot, mert nem kaptuk meg idejében a fűtőolajat. Higgyék el, nem híányzik, hogy ilyesmi szaporítsa a gondjainkat. Elég kerékkötő nekünk a sár.

Hogy mennyire az, volt alkalmunk tapasztalni. A rizstáblák mellett tengelyig érő kátyúban fura masina araszolt egy lánctalpas után kötött pótkocsihoz.

— Nem is tudom mi lenne, ha ki nem találjuk ezt a holdjárót —> mutatja az éppen ürítő gépet az ágazatvezető. — A gépműhelyünkben újították, csak ezzel tudjuk megközelíteni a [kombájnokat 'a xizsföldön. Ebbe ürítenek az aratógépek, ezzél kivisszük a szemet a tábla szélére, átürítjük a pótkocsira, amit lánctalpas traktor vontat a kö- vesútig, ahonnan Zetorral megy tovább a tisztítógéphez. Szóval csak így, több felvonásban tudjuk beszállítani a termést: Nagyon sokba kerül ez az őszi színjáték.

Visszafelé a főagronómus a terepjáró ablakából nézte a lánctalpasok hagyta, víztől csillogó, mély nyomokat a rizstarlón. Csendesen ■ mondta:

— És ezt még fel kell majd szántanunk. Jövőre is termelni kell ezeken a földeken . ..

Tcmesközy Ferenc

A KÖVETKEZŐKBEN SZÓBA KERÜLŐ KÉT BERUHÁZÁST (A Tö- TöKSZENTMIKLÓSI ÁLLAMI GAZDASÁG BARTAPUSZTAI SERTÉSTELEPÉNEK REKONSTRUKCIÓJÁT ÉS A JÁSZBERÉNYI SZENNYVlZTISZTÍ- TÓMŰ KÉSZÍTÉSÉT) KÉT HÓNAPPAL AZ ELŐÍRT HATÁRIDŐ ELŐTT FEJEZTÉK BE. MANAPSÁG EGYÁLTALÁN NEM JELLEMZŐ JELENSÉG EZ, MÉGSEM EZÉRT KÍVÁNKOZIK A TÖRTÉNET AZ ÚJSÁG HASÁBJAIRA. INKÁBB AZÉRT MERT A BERUHÁZÓK ÉS A KIVITELEZŐ NEM A BÁRMIKOR IGAZOLÁSKÉNT LOBOGTATHATÓ, IKTATOTT LEVELEK ÉS JEGYZŐKÖNYVEK MEGSZERZÉSÉRE TÖREKEDTEK, FENYEGETÉSRE. VAGY BIZONYÍTÁSRA ALKALMAS

99

ujjlenyomatok” nélkül

le képesek voltak együtt dolgozni.

Szokatlan dolgokra bukkanhatunk a két beruházás históriájának fejezeteit lapozgatva. A hasonló munkáknál természetes . száraz tények — a szerződéskötés, a határidő-megállapítás, a vállalkozási díj rögzítése —, persze megszabták a „felek” teendőit és a menetrendet, ám a hivatalosan rögzített kötelességek és jogok húzta határozatokat számtalanszor „megsértették”.

— Tisztán láttuk — mesélte Berczeli István, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság igazgatója, — hogy a hitelszerződésben meghatározott, 1981. június 15-i időpontnál hamarabb kell munkára fogni a kibővített sertéstelepet. így a tervezettnél korábban növelhettük az exportra szánt sertéshús termelését 1000, majd egy év múlva újabb 1000 tonnával. A bővítés eredményeként ugyanis összhangba került a sertéstenyésztés különböző fázisait szolgáló épületek befogadó képessége. (A régi telepen csak 1200 kocának szoríthattunk helyet, bár 2000 anya szaporulatát is fel tudtuk volna hizlalni.) Olyan kivitelezőt kerestünk tehát, aki az év végi átadásra vállalkozik, és a Tiszamenti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat ilyen partnernek bizonyult. Szerződést kötöttünk 1980. december 31-i átadásra. Ennél kedvezőbb ajánlat nem érkezett.

Tulajdonképpen örülhettünk volna, hogy ennyit elértünk, mégis újabb kívánsággal álltunk elő. Kértük hogy szakaszosan, a sertés- tenyésztés rendjéhez alkalmazkodva készítsék az épületeket. A TRVVV szakemberei rövid gondolkodás után azt mondták, vállalják kérésünk teljesítését. .. Szerencsére be is tartották ígéretüket. Ha nem így történik, sokat veszített volna a gazdaság. A már vemhes kocákat ugyanis nem ellethettük volna szabad ég alatt.

A telep szakaszos átadásáról szóló dokumentummal nem találkozhatunk az iktatott iratok között. Az ígéret „csak” elhangzott — egy kis jószándék híján, vagy mulasztásokat leplezve, az adott szó el is szállhatott volna.

— Ha pedig így történik a dolog — ecsetelte a bizalom kockázatát Berczeli István, akkor jócskán ráfizetünk, és perre sem mehettünk volna a TRVVV-vel. A kivitelező 1980 december végi átadásra szerződött.

Miért nem biztosította De magát a szükséges papírokkal az állami gazdaság’ Állítólag azért, mert a szakaszos átadásról szóló szerződés kidolgozásával csak az építkezés megkezdését halogatták volna. A bizalmat azonban talán más is tápA cél: fél évvel korábban

Az október 22-i megyei beruházási szemlén Jászberényben a 606. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet bővítését szolgáló 15 millió forintos beruházás helyzetét vizsgálva megállapították, hogy az építkezés a tervezett ütemben halad.

A szemlén hangzott el a javaslat: a városi tanács

vizsgálja meg, hogyan lehetne az 1982 júliusi átadási határidőt legalább 1981 végére előrehozni. Ennek alapján kezdeményezte a városi tanács azt a megállapodást, amit főkivitelezőként az A ÉV, és mint alkivitelező a Jászsági Építőipari Szövetkezet a tanács költségvetési üzemével kötött.

A költségvetési üzem 1 millió forint értékben átvállalt olyan belső szerelési, kőműves és egyéb befejező jellegű munkát, amire az ÁÉV-nek 1982 előtt nem lett volna szabad kapacitása.

lálhatta. A jászberényi tanács műszaki osztályának vezetője, Kiss István például — a másik beruházásról beszélve — azzal kezdte a TRVVV minősítését, hogy már a szerződés megkötése előtt partnernek bizonyult:

— Más kivitelezők szóba sem álltak velünk, amíg fel nem mutattunk minden a jogi kapcsolat létrejöiténez szükséges papírt. A TRVVV viszont a legfonotsabb írások megérkezése után azonnal hajlandó volt tárgyalni a munkák előkészítéséről; még módosításokat is ajánlottak szakemberei.

Meglepően kevés lapból áll a bartapusztai beruházás írásos dokumentumait őrző mappa. Levélmásolatok,

„akadályközlések”, tárgyalások feljegyzései alig találhatók ■ benne. Pedig nehézség ezen (és a jászberényi) építkezésen is bőven akadt. A sertéstelep építése során számtalanszor megtörtént, hogy nem volt anyag a munka folytatásához. (Nem a szállítók késlekedtek, hanem — új igények szerint — változott a munkák sorrendje, például a visszaigazolt időpontnál korábban kellett a gerenda, a cső. (Ilyenkor sem a kivitelező, sem a beruházó nem* várta meg a gondokról hírt adó, a nehézségek tudomásulvételét

nyugtázó kétszeri postafordultát. Elég volt egy telefon, az élő szó is a közös intézkedésekhez. A TRVVV például jó néhány társvállalatát végigkilincselve gyűjtötte össze az akkor hiánycikknek számító kútgyűrű- ket. Az első két sertéstartó épületet is csupán azért sikerült időben átadni, mert a kivitelező felkutatott egy olyan céget, ahol az üzembehelyezéshez nélkülözhetetlen ventillátorokat egy ideig nélkülözni tudták.

Ezeknek a pótlólagos erőfeszítéseknek nincs írásos nyoma. Annak sem, hogy — amikor az építő nem járt sikerrel — akkor a gazdaság próbálkozott panelek beszerzésével. És, ha fáradozása eredményes volt, nem éreztette partnerével: „látjátok, csak akarni kell, ti pedig tehetetlenkedtek.” Mindkettőjüknek az építkezés gyors befejezése volt a legfontosabb.

— Persze, nem minden ment olyan simán, ahogyan meséljük — igyekezett kicsit valóságízűbbé változtatni a hallottakat Steiner Lajos, a TRVVV építési osztályának vezetője. — Sokat vitatkoztunk, főként a pénzen. Azonban azt kellett eldönteni, hogy a gyorsabb, jobb minőségű munka a fontosabb, vagy a pénz Meggyőződésem, hogy a „drágább" megoldás bizonyult végül olcsóbbnak.

Kiss István példákat is említett ezekre a nehéz döntésekre :

— Az egyik csatornaszakaszon a TRVVV csak kavicságyba volt hajlandó fektetni a csöveket. Ez megdrágította az építkezést. Mi, a tanácsnál húzódzkodtunk, de az érvek hallatán beláttuk, hogy a pluszmunka nélkül — mert kedvezőtlen a talaj szerkezete — tönkremenne a hálózat. De említhetem a betoncsövek esetét is. Az első szakasz lefektetése után az építők kijelentették, hogy tovább ezzel az anyaggal nem dolgoznak, mert a vízzárósági követelményeknek nem tesz eleget. Bizonyításként — saját költségükre — még egy felszín fölötti kísérletet is elvégeztek. Csak ezután láttuk be, hogy valóban az eredetinél kétszer többe kerülő azbesztbeton-csövekre van szükség, ez a kifizetődőbb.

(Érdemes megemlíteni, hogy a sok pénzbe kerülő kényszermegoldások és a drágább anyagok beépítése ellenére sem költöttek az építkezésre többet a tervezettnél. A kivitelezőhek ugyanis arra is volt gondja, hogy újítások révén takarékoskodjon a beruházók pénzével.)

Sorolhatnánk még a példákat a munka haladását szem előtt tartó, rugalmas együttműködésre. Ám ha ezt tennénk, úgy tűnne, hogy a két mintaszerűen befejezett beruházáson minden az irodákban dőlt el. Pedig nem így volt:

— A vállalat tízéves fennállása óta egyszer sem esett liaiáridő késedelembe — gondolkodott el a két építkezés „rendkívüliségén” Steiner Lajos. — Jó a gárdánk, arra azonban mégsem számítottunk, hogy a munkások maguk kérik számon a vezetőktől a vállalat megrendelőknek tett ígéretét... Termelési tanácskozáson (ahol egészen másról vitatkoztunk) az egyik „bánhalmi^ munkásunk felállt, és azt kérdezte: mi lesz a hiányzó anyagokkal? „Hát nem azt ígértük hogy a kért napra elkészülünk” — méltatlankodott.

Nem is jogtalanul, hiszen a gépezet egyetlen rossz áttételű fogaskereke értelmetlenné tette volna a telepen dolgozók fáradozását. Érdemes idézni Molnár János csővezeték- és csatornaépítő szavait:

— Szabad szombatokat, vasárnapokat áldoztunk a határidőre. Nem mellünket akartuk kidülleszteni; „ami rajtunk múlott, megcsináltuk”. Ezért semmi értelme nem lett volna hajtani.

,, Csupán” azért volt érdemes jobban dolgozni, mert láttuk, hogy amivel elkészülünk, azt azonnal birtokba veszi a gazdaság, rögtön jószág került az épületekbe. Szerintem mára sem készültünk volna el, ha „levonulásunk” után hetekig1 üresen állnak az ólak.

A két beruházás történetéről írva gyakran esett szó a felek „érthetetlen” jó kapcsolatáról, a munkások és a vezetők alkalmazkodó és belátó készségéről. A félreértések elkerülése végett érdemes azonban néhány „észérvet” is megemlíteni. Az állami gazdaság szakaszos átadás révén egy évvel korábban tüntetheti el a sertéstenyésztés — többek között a szűk kapacitások szülte — veszteségét. Az ágazat munkája már jövőre nyereséget hoz, újabb egy év eltelte után pedig kifejezetten jó üzlet lesz hizlalással foglalkozni. A szennyvíztisztító-mű korábbi befejezése után pedig hónapokkal előbb kezdődhetett meg újabb jászberényi utcák csatornázása. De a Tiszamenti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat sem önzetlenül cselekedett. Ha még két hónapig (az előírt határidő leteltéig) dolgozgatnak embereik a két létesítményen, akkor egy fillérrel sem kapnak többet, mint most. Költségeik viszont növekednek — legalább félmillió forinttal. — Gyorsabban dolgozva, ezt a kiadást megtakarították, és más „nyereséghez” is jutottak: új, pénzt hozó munkákba kezdhettek.

V. Szász József