Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-23 / 275. szám

1980. november 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 SZRBRDIDC November: egészségnevelési Hónap Beszéljünk a fogápolásról A fogak leggyakoribb betegsége a szuvasodás. A foga­kat azonban egyéb betegségek is veszélyeztetik. Fogor­vosi kezelés során gyakran említik a betegek — mint­egy mellékesen — „fogmosáskor mindig vérzik a fog- ínyem”! Általában azonban, ha ez nem jár fájdalom­mal, ritkán keresik fel emiatt a fogorvost, mert a vér­zést annak tulajdonítják, hogy a fogkefe sértette fel a fogínyt. Áz egészséges fogíny azonban csak durva beha­tásra vérzik, ha ez a tünet spontán vagy érintésre je­lentkezik, bizonyos, hogy az íny beteg: gyulladásban van. A heveny gyulladás álta­lában az egész nyálkahár­tyára kiterjed. Fájdalom­mal jár, amit hőemelkedés vagy láz kísér és emiatt for­dul a beteg az orvoshoz. Az idült gyulladás viszont igen tünetszegény, többnyi­re csak a fent említett vér­zékenység észlelhető, ezért kezeltetését a legtöbb eset­ben elhanyagolják. A hosz- szú.ideig fennálló idült fog­ínygyulladás következmé­nyei súlyosak lehetnek: a gyulladás az egész .fogágyra kiterjed, ennek elfajulását okozza, s a fogak meglazu- lásával, elveszítésével jár. Fiatal korban a fogak el­távolítását általában a fog­szuvasodás következményei indokolják, az életkor előre­haladtával a fogeltávolítá­sok egyre nagyobb részét a kialakult fogágybetegség te­szi szükségessé. Ez az arány- változás természetese_n azzal van összefüggésben, hogy a növekvő életkorral fokozó­dik az ínygyulladások szá­ma és súlyossága. Jellemző a betegség gyakoriságára, hogy már 30 éves korban az emberek mintegy 60 szá­zalékánál észlelhetünk idült, gyulladásos tüneteket. A betegség kialakulásában • szerepet játszó leggyakoribb tényezők: rendszeres fog­ápolás hiánya, szuvas fogak, gyökerek, nagyobbmérvű foghiány, • fogkőlerakódás, vitaminhiány. Jelentősége lehet a nagyfokú dohányzás, és az alkoholfogyasztás iz­gató hatásának is. A gyógyulás érdekében tehát a felsorolt károsító tényezőket ki kell iktatni. A fogorvosi kezelés során eltávolítják a fogkövet, és a menthetetlen fogakat, a szuvas fogakat betömik, a hiányzókat pedig pótolják. A legfontosabbat azonban a betegnek kell elvégeznie: ez a rendszeres szájápolás. A szájhigiéne helyreállításához nem elegendő csak a fogak mosása, a fogínyt is rend­szeresen meg kell mosni! Ez természetesen nem olyan erőteljes dörzsöléssel törté­nik, mint a fogaknál. A fog­ínyt óvatosan megtisztítjuk, majd a fogkefe többszöri enyhe nyomásával meg­masszírozzuk. Ha eleinte vérzést észlelünk, az nem ok arra, hogy a fogíny masz- szírozásával felhagyjunk, sőt ezt annál nagyobb buz­galommal kell végezni. A legtöbb esetben ennek ha­tására a vérzés egyre rit­kábbá válik, az ínygyulla­dás meggyógyul. Makacs eseteknél azonban orvoshoz kell fordulni, aki ecsetelés­sel, öblítőszerek rendelésé­vel segíti a gyógyulást. Nagyon fontos még a C- vitamindús élelmiszerek ■ (gyümölcsök, káposzta, zöld­paprika stb.j fogyasztása. A gyulladás egyik oka ugyanis a relatív C-vitaminhiány, melynek pótlása hathatósan segíti a gyógyulást. Az idejében felismert fog­ínygyulladás könnyen, sok gsetben orvosi beavatkozás nélkül is gyógyítható, pusz­tán a szájhigiéne megfelelő helyreállításával. Ilymódon lényegesen meghosszabbít­hatjuk fogaink élettartamát, megelőzhetjük a fogak korai elvesztésével járó kellemet­len következményeket. Dr. Makkai László Vasárnapi asztalra Almás gesztenyetorta Hozzávalók: 1 csomag öt­lapos piskótatorta, 25 dkg gesztenyemassza, 10 dkg vaj, 2 evőkanál rum, 3 evőkanál langyos tej, 1 kg alma, cit­romlé, 5 dkg cukor és kese­rű csokoládéöntet. A gesztenyemasszát simá­ra keverjük a vajjal, a rummal és annyi langyos tejjel, hogy jól kenhető le­gyen a krém. Az almát meghámozzuk, fölszeleteljük, a cukorral, citromlével meg­pároljuk, majd habosra ver­jük. Mikor kihűlt, megtölt­jük a tortát: az első lapra alma, a másodikra geszte­nye, majd alma, s így to­vább. Ráborítjuk az ötödik lapot, majd az egészet le­nyomtatjuk, s végül bevon­juk csokoládéöntettel. Csak másnap szeleteljük, hogy jól beszívja a tölteléket. Almás mignon Hozzávalók: 1/4 kg kris­tálycukor, pici víz, 1/4 kg hámozott alma, 10 dkg man­dula, 1 citrom leve és héja. A cukorból és a vízből szirupot főzünk. Beletesszük a hámozott, apróra felszele­telt almát és jól megfőzzük. Azután beleszórjuk a hámo­zott, apróra vagdalt man­dulát, a reszelt citromhéjat és a citromlevet és sűrűre főzzük. Ha ' kihűlt, kisebb golyókat formálunk, és da­rált mandulában meghem- pergetjük, majd mignonko­sárkába rakjuk. BK. Rojtok, bojtok, sallangok A modern divatban egyre gyaki abban találkozhatunk az ízléses és szép népművé­szeti hímzésekkel és a nép­viselet más, különféle díszí­tő elemeivel. Ezek közé so­rolhatjuk az ugyancsak di­vatos rojtot, bojtot, bőrsal­langokat. Ejtsünk róluk né­hány szót! A rojtkötés vagy csomózás körülbelül egyidős lehet a szövéssel. A férfiak lobogós gatyájának alját rojtozás szegélyezte, de kedveltek voltak a rojtos szélű fej­kendők is, a vállkendők, jegykendők, kötényaljak, sőt a férfi nyakkendők, főként Mezőkövesd és Sárköz vi­dékén. A bojtok néha a szegély kísérői, vagy a varrást dí­szítő szegélycsíkról lógnak le. Vastag fonalból készül­nek úgy, hogy ujjainkra, vagy vastagabb kartonpapír csíkra felcsavarjuk a fona­lat. Egyik végét többszörö­sen átkötjük. Kihúzzuk a papírt, és nyakat csavarunk a bojtra. A szálakat felvág­juk és a kész bojtot zsinór­ra, illetve rendeltetési he­lyére varrjuk. A bőrsallangok hazánk több vidékén a mellrevalók oldalvarrását díszítik, de más tárgyakon is'feltűnnek. Ezek tulajdonképpen színes, hosszú bőrnyelvek, széleik kiütővassal cifrázott, felüle­tük sűrűn kilyukasztott. Ezekből a sallangokból többet fognak egy csomóba. Előfordult, hogy a bojtot még tovább díszítik színes bőrsallangokkal. A mai divat főként a ki­egészítő holmikon alkalmaz­za előszeretettel ezeket a dí­szítő elemeket. így — mint rajzaink is illusztrálják — jól hatnak a bőrtáskákon, hímzett tarsolyokon, vállra akasztható tarisznyákon, övékén, bőrből készült nyak- bavalón. Ügyeskezűek ma­guk is készíthetnek hason­lókat, bőr híján szépen hat a filcből készült díszítés is. B. K. Csak háziasszonyoknak Az evőeszközök kellemet­len hagyma- vagy halszaga azonnal megszűnik, ha ece­tes vízzel megmossuk. Sütés közben ne nyito- gassuk a sütőajtót, mert a beáramló hideg levegő mi­att a tészta nem tud szépen egyenletesen sülni, illetve lapos marad. A vöröshagyma szép pi­ros, ropogós lesz, ha pirítás előtt meghintjük egy csepp liszttel. öntsünk egy mélyebb edénybe felforralt, lehűtött tejet és ebben áztassuk a fehér csipkét. Utána kiterít­ve szárítsuk meg. öblíteni nem kell, hanem félig ned­ves állapotban ruhán ke­resztül vasaljuk. A tojások sárgáját a cu­korral keverjük habosra és csak azután lehet a tésztá­hoz vegyíteni. Ha a margarin vagy a vaj a jégszekrényben volt és nem szeletelhető, akkor a reszelő közepes nagyságú lyukacsos részén reszeljük. Azonnal használható lesz. A krémpite ■» töltéséhez a cukorban pár napig hagy­junk benne kis darab van- nilia rudat. A púderpamacs hamar zsírosodik. Otthon kimos­hatjuk, nem kell azonnal másikat vásárolni. Mosó­por habjában jól nyomkod­juk ki és azután bóraxoldat- tal öblítsük. Felakasztva szárítsuk. mini / /OTgIV > \ Roletta a konyhában Garzonlakásokban, vagy ahol leválasztással alakítanak ki lak­részt, általában meg kell elé­gedni főzőfülkével. Ez a szük­ségmegoldás kis helyre zsúfol­ja össze mindazt, ami a főzés­hez, étkezéshez szükséges, ám néha bepillantást enged mosat- lan edények halmazára és más rendetlenségre- is. Ilyenkor a háziasszony sze­retné a főzőfülke által nyújtott „csendéletet” elrejteni az idegen tekintetek elől. Erre a házilag is elkészíthető roletta legprak­tikusabb. (A függöny kevésbé alkalmas.) Mivel ilyen rolettát nem lehet vásárolni, barkácsol­junk magunk. Először azt határozzuk el, hogy egy vagy két részből áll­jon. Elkészítési módja mindkét esetben azonos. A lakástextil­boltokban kapható rolóvászonból olyat válasszunk, ami színben, mintában illik a környezethez; ez lehet egyszínű, csíkos, virá­gos stb. Az érős vászonra 30— 40 centiméterenként (függőlege­sen) 2,5 cm széles bújtatókat varrunk saját anyagból, és ide keskeny léceket húzunk be, mégpedig úgy, hogy kétoldalt 1—1 centire kiálljanak. Ezekbe a kiálló végekbe lyukat fúrunk, és zsinórt húzunk keresztül rajta. Most a rolettát egy 3x3 cm vastag lécre erősítjük hátulról, a főzőfülke teljes szélességében. Ezután következik a felszerelés. A felső lécet (amelyet színesre festhetünk vagy nyers színben hagyhatunk) karikás facsava­rokkal látjuk el 5—10 centinként, s a lécvégekbe fűzött zsinórt a karikákon úgy vezetjük át, hogy egyenletes húzásával a roalettát fel tudjuk emelni. A kész ro­lettát felhúzzuk, a zsinórt a fal­ba erősített két kampóra teker­jük. gi egy nagy buda­a pesti lakótelepen élt. Hatalmas há­zak sorakoztak egy­más mellett, és Ági szüleivel és kisöccsével egy ilyen ház hatodik emeletén lakott. A kislány nagyon örült, hogy nem valahová a földszintre kerültek. A ma­gas erkélyről messzire lá­tott, és mert nagyon szeret­te a madarakat, sokszor el­gyönyörködött az acélkék hátú, fehér hasú molnár- fecskékben, amelyek százá­val keringtek az épületek körül. Ök voltak az első madárvendégek mindjárt a házak felépülte után, az er­kélyek szögleteiben fészkel­tek, és Ági sokszor kívánta, bárcsak hozzájuk is betele­pedne egy ilyen kedvesen csicsergő fecskepár. Ez a kívánsága egy szép tavaszi napon váratlanul teljesült. Fecskepár jelent meg az er­kély előtt, keringtek egy da- raoig, alaposan szemügyre vették, és úgy látszik meg­felelőnek találták, mert rö­videsen apró • sárdarabkákat kezdtek hordani, és néhány nap múlva már csinos kis Eljutnak-e Afrikába az ősszel kelt fecskék? fészek gömbölyödött a sa­rokban, alig karnyújtásnyi­ra Ági feje felett. A szor­galmas madarak csak egy kis bejárónyílást hagytak rajta, és hetek múlva ezen át etették a mindig éhes fi­ókákat. Ági apukája erős kartonlapot erősített a fé­szek alá, így azután semmi­féle piszok nem hullott az erkélyre. A fecskepár a nyár vége felé másodszor is költéshez látott, és a fiókák egy idő múlva ezúttal is megjelen­tek a fészek bejáratánál. Onnét lestek ki kíváncsian a nagyvilágba. De közben múlt az idő, és a négy kis fecske még a meleg fészek­ben szorongott, amikor szep­tember vége felé már ugyan­csak hidegre fordultak az éj­szakák. Ági aggódva látta, hogy reggelente köd gomo­lyog a házak között, és akárhogy meregette is a szemét, sehol egyetlen árva legyet sem tudott felfedez­ni. Nagyon aggódott a fió­kák miatt, és még az isko­lában is rájuk gondolt. Va­jon hogyan tudja a fecske- pár felnevelni őket, és el tudnak-e még repülni Afri­kába? Sokat törte a fejét, azután gondolt egy merészet, és be­csengetett az alattuk levő lakásba, ahol egy szemüve­ges bácsi lakott. Ági tudta róla, hogy nagyon szereti a madarakat, a kabátja hajtó­káján levő jelvény azt is el­árulta, hogy tagja a Magyar Madártani Egyesületnek, és annyi érdekes dolgot mesélt a gyerekeknek, ha véletlenül összetalálkoztak a villamos- megállóban, és együtt bal­lagtak hazafelé. A bácsi nyitott ajtót a csengetésre, és kedvesen be­tessékelte Ágit a szobába. Azután, amikor a kislány elmesélte, miért is jött tu­lajdonképpen, mosolygott és megsimogatta Ági szöszke fejecskéjét. — Ne aggódj a fecskék miatt — mondta neki ked­vesen —, semmi bajuk sem 4 lesz. A molnárfecskék gyak­ran nevelnek fiókákat szep­temberben, és ezek még mind eljutnak a távoli Af­rikába, ahol a telet töltik. Ügyes madarak, tudják jól, hol keressék a legyeket és szúnyogokat. Ági boldogan köszönte meg a bácsi szavait, és né­hány nap múlva örömmel látta, hogy a fiókák való­ban kirepültek a fészekből, és már repülőgyakorlatokat végeznek a házak között. Később egyre ritkábban lát­ta őket, azután október ele­jén egy hűvösre fordult őszi reggelen valamennyi fecske eltűnt a lakótelep környéké­ről. De Ági most már nem bánkódott. Tudta, hogy a gyorsröptű madárkák azóta már úton vannak, és vala­hol a tenger felett suhannak Afrika felé. (Sch.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents