Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-23 / 275. szám
1980. november 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Barths» Gábor: TÖRTÉNETEK Tudom én kisfiam A két gyalogos átkelőhely között nincs kétszáz méternyi távolság, de van egy gyalogos. Aprócska fekete öregasszony ügyetlenkedik a busz és teherautó óriások, személykocsik sodrában. Körülötte fékek csikorognak, gépkocsivezetők mormolnak átkokat maguk elé. A forgalom szinte leáll, mert a nénike kiszámíthatatlanul meg- megiramodik, megtorpan, hátrál, s ötszörös utat tesz meg, amíg átér az út másik oldalára. De átér. Igaz alig ér át, iramodna vissza, de nem teheti. Harsan a síp, s előtte új akadályként ott tornyosul egy jól megtermett rendőr. A nénike a legény mélle közepéig sem ér, az úgy néz rá srégen felülről, hogy a szalutáló kezéből a nénike csak a könyökét ha látja, de a nénikének elég a rendőrzubbony látása is. A rendőr udvarias, de szigorú. A néni szaporán kotorász a táskájában, vagy nem találja, vagy nem is akarja megtalálni a személyi igazolványát. A rendőr várakozóan áll, szegénynek rossz érzés lehet, hogy többen megállnak és nézik őket. Természetesen mindenki a néninek szurkol. — ötven méterre van a zebra és itt balesetveszélyes ... — magyarázkodik, nem is a néninek, hanem nekünk ... — Tudom én, tudom kisfiam; mondja a néni keresés közben, és nem is a táskába néz, hanem a rendőrre les, srégen felfelé. — Bizony igaza van drága kisfiam, de egy ilyen bolondos öregasszony ... A rendőr fülig pirul a kisfiámtól, és a balesetekről mond valamit, de a néni megtalálja a' személyit, félig nyújtja, félig visszafelé húzza, a rendőr nyúl is érte, de nem is. Tapasztalt autós ilyenkor már tudja, hogy ebből nem lesz büntetés, de a néniké, biztos, ami biztos, irtózatos figyelemmel végighallgatja a rendőr által fontosnak ítélt tudnivalókat a gyalogos forgalomról, féksebességről és zebrákról. Közben kisfiamozva magyarázza, hogy ő bizony erre nem is gondolt, de hát nagy ez a város. A rendőr, immáron minden szigorúságától megfosztottan, büntetés nélkül köszön el, és még arra is vigyáznia kell szegénynek, hogy a mosolygó közönség előtt elég szigorúan vonuljon el. A nénike hamar eltűnik a legközelebbi bolt ajtajában. A forgalom változatlan, öt perc múlva megjelenik a néni. Rendőr már sehol. Mély lélegzetet vesz és átlósan megindul a túlsó part felé. Fékek csikorognak, gépkocsivezetők mormolnak átkot és imát. Aggódva lesem a nénit, de átér szerencsésen. Odamegyek hozzá, köszönök, és nagyon kedvesen akarom mutatni, hogy ott a zebra, ott nem messze, ahol... Felcsattan: — Mit akar? Mondom, hogy a zebra, a veszély, az autók, a . . Letorkol: — Maga még meg se született kisfiam, amikor én már itt mentem át. Megvetően hozzábiggyeszti még: — Ugyanitt fiam. Perceink TÁBLÁK; Sétálok a fiammal, ötéves, összerakósdit játszik a világgal, születget benne a holnapi ember. Az iskola előtt felfigyel a KRESZ táblára. Talpára állított háromszögben egy nagyobb és egy kisebb alak. Veszélyt jelző tábla ez a rohanóknak. — Tudod mit jelent a tábla? — kérdezi a fiam. Magyaráznám, de ő már fordítja a maga világára: — Azt jelenti, hogy az édesapáknak sétálni kell a kisfiúkkal. Gondolom igaza van a gyermek KRESZ- nek. Az igazság a karrierünk mellé kíván- kozón felnőtt KRESZ-re visszafordítható: felér egy lassíts, vagy előzni tilos parancscsal. A FA: Fát ültet az öregember. Nézem. Nem siet, de halad. Már kész a gödör, a széleit egyengeti csak, hogy még a derékszögben se legyen hiba. Aztán a kihányt földet forgatja meg. Kérdem: — Miért kell megforgatni a földet bátyám? — Hogy ne csalódjon a gyökér, ha megél. — Dió? —■ Az lehet. — Hány éves bátyám? — Hetvenegy. Dolgozik tovább. Hallom: szól is a fának: — Serkenj kicsi fa, mint a kisember. Levélből most tudtam meg, hogy van egy kétéves dédunokája ... IGAZSÁG; Két gyerek eszik egy kiflit. Kettétörik, de az ötévesnek jut a nagyobb, a négyéves szája sírásra görbül. A nagy leharap egy kicsit a maga részéből és ösz- szemérnek megint. Most a kicsié a nagyobb. A nagy a kicsiéből harap egy falatot, aztán a magáéból megint. Mihden harapás után mérnek, és amikor negyednegyed kiflijük van már, végre egyforma a két darab. A két- gyerek arca ragyog. Bennük is öröm, hogy az igazságnak nem maradt hibája. NYELV; Kikap a gyerek. Nem ő a hibás, hanem az ideges szülő. Mindennapos történet, de az apa lelkiismerete feltámad. Bocsánatot nem akar kérni, félti a tekintélyét. Kérdez inkább:-----Most haragszol rám ugye? A gyerek töpreng, azután mondja csak: — Nem haragszom, csak szomorú vagyok rád apa... Irigylem a kislányt. Otthon nőtt, gyönyörű kincsét, a nyelvet nem rontotta még semmi 'tanulás. sszonyok, figyeljetek mert ez a történet mindannyió- tok számára tanulságos ! Megismeritek egy házasságtörés titkát, ami a feleség előtt a mai napig nem ismeretes, mert mit gondoltok, elmondják a férfiak valaha is az igazat, miért húztak ideig-óráig egy másik nőhöz? Ez az én barátom olyan ember volt, aki robusztus termete és roppant ereje ellenére talán soha nem verekedett. Jámbor volt inkább, amellett puritán, semmint öklére hiú életélvező... viszont talpig férfi, s ekként esendő is, habár ennek nem volt pontosan tudatában. Elvégzett ki tudja, hány iskolát, de rajta „nem fogott” a tudás, nem kezdte mondatait azzal, hogy „Én..nem vizsgálta szüntelen az ő egoja és a társadalom harmóniáját, avagy diszharmóniáját. Ha letette méretes ülepét egy székre, szívesen ott felejtette, hosszan bámészkodott a mezőgazdasági' kisgépeket árusító üzletek kirakata előtt — csodálkozott. Nem ámult ellenben soha a sorsán, pedig igencsak különös, nagyívű pályát futott be. Családi életét sosem komplikálta agyon, néha sajnálta, hogy nem tud táncolni — egyszer Pesten járva elment egy tánctanárhoz, aki újságban hirdette: „Egy óra alatt megtanítom modern táncokra”, de aztán is irtózott a táncparkettől. Széles arccsontja volt, a haja elől már kopott, ha nevetett, rengett a hasa. Fröccs mellett szeretett beszélgetni. Ez is természetes, csakhogy mivel mázsás személyiség volt, elképzelhetik, mennyi bor, s mennyi szódavíz fogyott el egy társaságban töltött estén. Az ember életét, tudjuk, gyakran nem a saját képességei, tulajdonságai, cselekvései irányítják; az övét sem. Annak oka, amiért kis híján vakvágányra futott nagy barátom élete, nem egyéb volt, mint a felesége nem szereGulay István: tett szódát csinálni. És ó sem. Amúgy „modern” életet eltek: lakásukat kezdettől közösen tartották rendben, a gyerekeket felváltva vitték bölcsődébe, óvodába, majd iskolába. Nem félt az én barátom semmitől, sem a házimunkától, sem a mosolyogni Való kiegyensúlyozott házasélettől, még főzni is szeretett. A felesége sem volt akármilyen asszony, gépkocsit vezetett, s ami ritka, őszintén kedvelte a vendégeket, bár tudjuk, mi fáradsággal jár a gyakori vendégjárás. A szódásszifont azonban egyikük sem vette szívesen kézbe. Az én barátom (ha ismernék, igazat adnának nekem!) nem akármilyen férfi volt. De férfi, tehát vele is megesett egyszer, hogy telefonált, sürgősen beszélni akar velem. Elmondta, hogy szerelmes, persze fülig, ahogy a nagykönyvben meg van írva. „Ó, drága barátom!” — sóhajtottam, szomorúan tekintve sütőlapáthoz hasonlító kezére. Jól tudtam, mi következik’; igen, ugyanarra gondoltam, gmíre Önök, kedves olvasók. És megesett a szívem a barátomon. Bujkálás, hazugságok, állandó pénzzavar, botrány, kibékülés ! A barátom — ahogy lenni szokott — rövidesen bemutatta nekem a Nőt. Kíváncsi volt, mit szólok hozzá. .. Mit szólhattam volna? Sablonos eset — vontam meg a mustra eredményét. A Nő a feleség poros nyomába sem léphetett! Igaz, fiatalabb volt nála, de csúnyább, számítóbb. .. De még milyen számító volt! Megnyugtattam a barátomat: nagy botrány lesz, s utána boldogan élnek a feleségével, míg meg nem halnak. Ettől kezdve (hisz’ tudják előre!) a barátom folyton nálunk vendégeskedett — így tudta a felesége. Mi azonban hosszú ideig a hátát sem láttuk. Aztán bekövetkezett, aminek be kellett következnie: családi botrány, ,.Ö vagy Én”, szakítás a Nővel, és megkönnyebbült, boldog hétköznapok sora. Utólag természetesen még egyszer megtárgyaltuk a dolgot, fröccs mellett, négy- szemközt ( a szódát én csináltam), ám hiába voltam a legrégibb, leghűségesebb, legbizalmasabb barátja, akár a többi félrelépésnek, amelyeket addig megismertem, ennek sem találtam a magyaSZÓDAVÍZWESTERN KÖNYVEK SORSA Habent sua fata libelli — a könyveknek is megvan a maguk sorsa, mondja a latin közmondás. x Én mindenesetre áldottam a sorsot, amikor a győri antikváriumban rábukkantam Arany János kisebb költeményeinek 1856-os kiadására, az 1854- es kiadású Toldira, és hársfavirág gyűjtésből származó forintjaimból megvettem őket. Hasonlóképp örültem, amikor Kassák Földem, virágom-jár- nak első kiadását leltem meg — a szerző dedikáció- jával. Vajon mi késztethette a néhai tulajdonost, hogy a becses példányt ba- gatell összegért elkótyavetyélje? Egyszer meg könyvtári óráimban döbbentem rá, milyen sorsok zárulhatnak egy könyv lapjai közé. Nem a szereplőkére gondolok . Egy közkönyvtárban, olvasótermi használatra kivett kötetet lapozgattam, amikor egy borítékjától megfosztott levélre bukkantam. Akaratlanul olvasni kezdtem, s megdöbbentő titkok tudója lettem. Egy férjes asz- szony írta a szeretőjének — a sejthető szakítás előtt. Mármint a férfi viselkedéséből sejthető szakítás előtt. Az asszony kétségbeesetten és vádlóan írt lel- kiismeret-furdalásáról, amelyet a férje előtt titkolt viszony és szerelem jelentett számára. Egy kényszerű abortusz kataklizmája is fölsejlett a sorokból. Megrendültén és lopva néztem körül, vajon látják-e, hogy az alkotmány által is védett levéltitok gálád megsértője vagyok. Tudtam, nevetséges dolog, de visszarejtettem a levelet, hátha a címzett emlékszik rá, mit olvasott, amikor eltűnt a levél, s talán keresni fogja. Aztán pánikhangulatban távoztam. Forintok és emlékek? Bevallom, én is vágtam be antikváriumba ajándék- könyvet, melynek ajándékozójával évekig tartó huzavonába keveredtem. Ma már mosolygok magamon, és sajnálom — a könyvet. És így, a vége felé, kénytelen vagyok bocsánatot kérni a Kassák-kötet valahai tulajdonosától is, mert én is elkótyavetyéltem könyvtáram egy részét. Igaz, lakásvásárlásom után, amikor fuldokoltam az adósságban, s hó vége felé, a Közértbe indulás előtt odamentem a polchoz. Mint egy sokgyermekes / szülő, aki azt latolgatja, melyik gyermekét kénytelen beadni állami gondozásba, kiválasztottam azt a fél méternyi adagot, amivel felkerestem az antikváriumot. Aztán vacsora közben, míg a gyerekek felvágottat ettek, én könyvcímeket soroltam magamban, amelyeket jóízű falatozásuk idézett fel. Hát ez is a könyvek sorsa. .. Marafkó László Zalán Tibor: A látogató Valaki közeledik a sötétből felém én nem tudom ki az De jövését mintha hírül adták volna olyan a tekintete mikor szánakozón rám emeli s a fényesség pereméhez szegez rázatát. Mármint az eredeti, csak a barátomra igaz magyarázatát, Hiszen nem vagyunk sablon-emberek, feltehetően minden férfi másért csalja meg a feleségét (mint ahogy valószínűleg minden nő is a férjét). Mit mond, ha azt állítjuk, csupán köny- nyű kaland volt az egész?! Az én barátomtól, aki mint mondtam, korszerű férfi alkat volt, mi sem állt távolabb, mint semmi kis szerelmi kaland. Hanem, asszonyok! Még a barát sem ismerheti tökéletesen egy férj lelkének minden odvát. Amikor e mégegyszeri beszélgetéskor elfogyott a szódavíz, s én vonakodtam tüstént ugrani, a barátom várt egy kis ideig, majd akkorát sóhajtott, hogy reccsent alatta a szék: „Tudod-e — szólt —, hogy három kétliteres szifont vett abból a kis fizetéséből és mindegyik mindig teli volt, egyet az ágy mellé is odakészített, abból csak úgy csőről ittam”! És legyintett, ahogy a-vadnyugati hősök szoktak az elmúlt időre, amit hullaként hagytak hátra.. gy tudtam még a titkot, amit életaranyként őrzök azóta. A házasságtörés valódi okát, és hogy miképp volt számító az a Nő! A feleségnek természetesen nem szóltam. Vettem a névnapjára egy kétliteres szifont. Azóta fúj rám .. . Mert a nők nem értenek semmit, de semmit! Az élet azonban vad és kemény: idén is — és majd jövőre is — szódásszifont kap tőlem a névnapjára ajándékba. Irodalmi mellékletünkben Szabó Vladimir festményeiről készült fotókat közöljük (Hauber Lajos felvételei — KS) Önarckép Halász
