Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-21 / 273. szám

1980. november 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A közművelődésben is lehet takarékoskodni Takarékos időket élünk: meg kell tanulni a „gazdál­kodj okosan" játékszabályait a közművelődésben is. A kulturális élet felelőseinek — bármily poszton -r- az iga­zi értékeket kell munkájuk kö­zéppontjába helyezni, hogy a „miből?, mire?, mennyit?”’ szinte mindennapos dönté­seinél tudják, mi a sok, s mi a kevés. Szolnokon, az Állatforgal­mi és Húsipari Vállalatnál járva, bepillantva az üzemi közművelődés dokumentu­maiba, meggyőződhetünk, hogy a vállalatnál nem egy­szerűen termelő erőnek te­kintik a dolgozókat, sokat tesznek a munkahely jó kul­turális atmoszférája megte­remtéséért. Kapcsolatot tar­tanak a város közművelő­dési intézményeivel — mo­zikkal, művelődési ottho­nokkal, színházzal — rend­szeresen rendeznek vetélke­dőket a szocialista brigádok tagjai számára, a nemrég felépült szociális létesít­ményben levő ebédlő és KISZ-klub pedig egyre gyakrabban ad otthont kiál­lításnak, s egyéb kulturális közösségi eseménynek. A vállalat közművelődésének szervezői, irányítói tisztában vannak a hiányosságokkal is: jobb hely kellene a letéti könyvtárnak, s a szocialista brigádok kulturális vállalá­sai (és azok „teljesítése”) is sok kívánnivalót hagy ma­ga után. Kulturális célokra ebben az évben közel százezer fo­rintot használnak fel. Ez az összeg a valóságban persze jóval Jobb, hiszen a szakszer­vezeti bizottság a kulturális alapon kívül egyéb erőforrá­sokat is igénybe vehet. Afniért mindezt szóba hoz­tuk: a felhasználás egyné­mely „tétele”. Színház- és mozibérlet vásárlásához 17 ezer 603 forint támogatást adott a dolgozóknak a vál­lalat. A nyolcszázötven dol­gozót foglalkoztató üzemben nem kevesebb, mint kétszáz színházbérlet van. A közmű­velődési bizottság társelnö­ke szerint — jó ha 60—70 százalékos a bérletek kihasz­náltsága. (Bizony nem olcsó mulatság a fennmaradó 30 —40 százalék — nem szólva a színházi előadások vigasz­talanul üres széksorairól.) Aztán: nem sokkal novem­ber 7-e előtt rendeztek a vál­lalat dolgozói számára a 350 személyes ebédlőben egy mű­soros szórakoztató estet — „feketén szerezték” — ahogy a húsiparnál mondták, — a fellépő művészeket, potom 8 ezer forintért. A műsor „fénypontja” Kabos László, néhány perces szerepléséért 2 ezer fotint körüli összeget vett fel. Az ilyenfajta szóra­koztatás értékeit természete­sen nem vonjuk kétségbe, de ez abba a kategóriába tartozik, amire — kinek-ki- nek belátása szerint — sa­ját magának kell áldoznia. Hogy a hakniműsor árának valóságos arányait érezhes- sük, ideírunk még egy adatot: a vállalat ebben az évben 5 ezer 160 forintot fordít könyvtári célokra — ennyit utal át az előírások értelmé­ben a megyei szakszervezeti könyvtárnak. Sz. .1. Film és ifjúság Országos tanácskozás Szolnokon A KISZ KB kulturális osz­tálya és a Szolnok ■ megyei Moziüzemi Vállalat rendezé­sében ma kétnapos tanács­kozás kezdődik Szolnokon, amelyen filmrendezők, film­esztéták és az ország min­den részéről érkező, a film­klubmozgalom irányításá­ban részt vevő szakemberek a filmművészeti ismeretter­jesztés és az ifjúsági film­klubmozgalom helyzetét te­kintik át. A tanácskozás — amelyet a tiszaligeti KISZ- vezetőképző iskolában ren­deznek meg — ma délután fél 2 órakor kezdődik. Vita­indító előadást Pándi And­rás, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának munkatársa tart Forradalmár akadémikus 90 éve született Hevesi Gyula Jövő tavasszal lesz 25 éve, hogy létrehozták az Állami Gorkij Könyvtárat, amelynek fel­adata az orosznyelvű irodalmon kívül a világnyelveken megjelenő és a közép-kelet-eu- rópai szépirodalom gyűjtése. Reprezentatív gyűjteménye van a kisebb népek irodalmá­ból, de ha valaki arabul, kínaiul, japánul vagy éppen eszperantóul akar olvasni, szá­mos könyvet találhat a könyvtárban. Képünkön részlet az olvasóteremből Magyar oktatási szakemberek Mexikóban Delegációval a „kaktuszok földjén” Beszélgetés Erős Andrással A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium valamint az AGROINVESZT szervezésében, a mexikói Földművelésügyi Minisztérium meghívására a közel­múltban magyar mezőgazdasági és oktatási szakembe­rekből álló delegáció járt Mexikóban. A delegáció tag­ja volt Erős András, a karcagi Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola igazgatója is. — A mexikói földművelés- ügyi miniszterhelyettes ma­gyarországi látogatásának eredményeképpen került sor az utazásra. A magyar me­zőgazdasági termelést, a nagyüzemi gazdálkodást ta­nulmányozva a miniszterhe­lyettes kedvező tapasztalato­kat szerzett. A magas szín­vonalú. eredményes gazdál­kodásban nagy jelentőséget tulajdonitott a magyar me­zőgazdasági szakoktatás jól kiépített rendszerének is. Ezért kérte a kormányzatot, tegye lehetővé, hogy magyar szakemberek vegyenek részt a mexikói mezőgazdasági szakemberképzés rendszeré­nek kidolgozásában. — Mi teszi ezt szükséges­sé? — Az a tény, hogy Mexi­kóban jelenleg még nincs mezőgazdasági szakmunkás- képzés. Igaz. hogy agrártu­dományi egyetemén évente több tízezer hallgató tanul, de a mezőgazdaságban dol­gozó parasztok nagy tömege kizárólag tapasztalati úton szerzi ismereteit. Jó részük iskolázatlan, az ország la­kosságának 30 százaléka analfabéta, nagy hányaduk még a hivatalos spanyol nyel­vet sem beszéli, különböző törzsi indián nyelveken érintkeznek egymással. — Nyilván ez a mezőgaz­dasági termelés színvonalára is rányomja bélyegét. — Természetesen, éppen ezért kívánatos változtatni rajta. A mezőgazdaságot egyébként is a szélsőségek jellemzik Mexikóban. Az el ső világháború után beveze­tett földreform ugyan sok parasztot földhöz .juttatott, ugyanakkor óriási ellentmon­dásokat is eredményezett. A parasztok egy része ugyanis csupán 4 hektár vagy ennél is kevesebb földet kapott, mások — lévén a felső bir­tokhatár 100 hektár — na gyobb területen gazdálkod­hatnak a mai napig. Ebből következik, hogy a kevés földdel rendelkezők — s ők vannak többen — alacsony, a tőkeerős farmerek viszont meglehetősen magas techni­kai színvonalon termelnek. Mindehhez kapcsolódik a bankok óriási befolyása. Az állami bankok 17 százalé­kos kamatra adnak hitelt, a magánbankok ennél is maga­sabb kamatot szabnak. A pa­raszt a kapott hitelt, mire a termés beérik, feléli, ily mó­don munkájának haszna .már nem is ’ az övé. Említettem, hogy a földtörvény 100 hek­tárban szabja . meg a felső birtokhatárt, ennek ellenére 800—1000 hektáros gazdasá­gokban is jártunk. Mint ki­derült ez esetben a farme­rok családi vállalkozásairól van szó. A gazdag famíliák nagy földterületeket vásárol­nak fel. ragasztanak egy­máshoz 100 hektáronként. — A hatalmas ország mely területeire jutottak el? —■ Mexikó 32 állama közül hármat kerestünk fel. Első­ként a közép-mexikói Jalis­co államban jártunk. A Chapalo tó mellett, La Bar­ca városában laktunk. Nagy élmény volt. amikor utunk során magyarokkal találkoz­tunk. Jacotepeeben ugyanis a bajai kukoricatermesztési rendszer 2 ezer hektáros ül­tetvénye terül el, s természe­tesen magyar szakemberek irányítják a munkát. Ezt követően Sonora államban jártunk, amely gyönyörű vi­dék. Észak-Mexikóban a Californiai-öböl partján te­rül el. Itt Huatabampo vá­ros volt a „főhadiszállá­sunk”. Végül, Oaxaca állam­ban sikerült eljutnom a Csendes-óceán partjára, azt hiszem, ez soha vissza nem térő élmény marad. — Mi volt a munkájuk? — A szakemberképzés szempontjából fontos helyi sajátosságokról tájékozód­tunk. Megtekintettük azokat a területeket, amelyeken a majdani iskolák, illetve tan­gazdaságok kapnak helyet. A három államban egy-egy he­tet töltöttünk, a tapasztala­tainkról Mexikó-Cityben. a fővárosban tájékoztattuk a FcÜdtn'űvelésügyi Miniszté­rium szakembereit. — Született-e megállapo­dás? — Mindenekelőtt az. hogy az iskolaépítés, illetve a tan­gazdaság céljaira államon­ként 200—500 hektár földte­rületet biztosítanak, létesíté­süket állami támogatással se­gítik A három államban egyelőre kísérleti jelleggel, a felnőttek képzését szervez­zük meg. 4—6 hetes tanfo- lvnmi rendszerben. Nyilván­valóan nehezíti a helyzetet, hogv esetenként az írás-ol­vasás. tíinításával kell kez­deni az oktatást, hisz mint már említettem, a mexíb-'i mezőgazdasági munkások kö­zött szép számmal akad anal­fabéta. Hazaérkezésünk után elkészítettük a részletes ja­vaslatokat is. amely az épü­lettervektől. a személyi fel­tételekig. a szükséges mező- gazdasági génektől, a külön­böző oktatási eszközökig tar­talmazza elképzeléseinket. A tervek szerint az iskolák ok­tatóit Magyarországon ké­szítjük fel munkájukra, s az oktatás beindulását magyar szakemberek segítik majd Mexikóban. — A hivatalos programo­kon túl. nyilván volt idejük ismerkedni az országgal is. — Sokfelé eljutottunk, sok mindent láttunk. A mexikói emberek mindenhol nagyon kedvesen fogadtak bennün­ket. Talán a jó levegő — Mexikó-City a tengerszint felett 2500 méter magasan terül el —, a gyönyörű, nap­sütéses idő, az egészséges életmód — sok gyümölcsöt és kevés szeszes italt fogyaszta­nak a mexikóiak — teszi, de mindig vidámak, barátságo­sak. Még látni mexikói lasz- szós lovasokat is, de egyál­talán nem olyanok, mint ahogy a kalandfilmek ábrá­zolják őket. Az őskaktuszok viszont valóban olyan nagy­ra nőnek. Érdekes, hogy mi­lyen sok mindenre felhasz­nálják ezt a szúrós, tüskés növényt. Termelik például az úgynevezett étkezési kak­tuszt. Jómagam is ettem be­lőle. Voltunk a Teotiuacon san Juan és a Monte Alban piramisnál, a fővárosban ugyanúgy jártunk, mint akis településeken. Gyöngyörköd- tünk eredeti indián táncok­ban. s a jó kedvű, éneklő falusiak játékában, hegycsú­csokban és vízesésekben, de azt hiszem, minderről többet tud mondani az a több száz diafelvétel, amelyen megörö­kítettem a mexikói út él­ményeit. Török Erzsébet „KEZDTEM a szakszerve­zeti mozgalom legális iskolá­jában, majd megjártam a forradalmi mozgalmak kü­lönböző fokú illegális tago­zatait. Tanultam több, vi­szonylag vértelen forrada­lom és proletárdiktatúra, több kegyetlenül véres ellen- forradalom, többféle fehér­terror, -különböző emigrációk „iskoláiban”. Kijártam a Ta­nácsköztársaság gazdasági építésének az iskoláját, majd folytattam a Szovjet­unióban műhelyi, iparági és végül az egész országra ki­terjedő központi méretek­ben, a szocialista iparosítás legkülönbözőbb műszaki, gazdasági, kulturális és szer­vezeti feladatai körében. Mindenütt .tanultam valamit, és mindenütt igyekeztem va­lamit hozzá is tenni a tanul­takhoz. Sohasem féltem az újtól vagy a járatlan utak veszélyeitől. Persze olykor, túlságosan is magabiztosan elvetettem a sulykot s ilyen­kor „beszekundáztam”. Né­ha azért buktam meg, mert egyes „tanárok voltak szama­rak”.De az ilyen eseteknek is megvolt a maguk hasznos tanulsága” — írja visszaem­lékezéseiben Hevesi Gyula, aki 90 évvel ezelőtt. 1890. no­vember 21-én született Ung- váron. A századforduló elindította baloldali értelmiségnek volt jelentős, -kommunistává va­ló képviselője. Kiemelkedő műszaki tehetséggel rende- kezett, mint mérnök jelen­tős találmányok fűződnek nevéhez, különösen az izzó­lámpagyártás területén. Sza­badalmait Magyarországon kívül a Szovjetunióban és Olaszországban is elismer­ték és hasznosították. A tu­domány iránti vonzódása kora fiatalságától kezdve párosult a társadalmi és gaz­dasági, gazdaságpolitikai kérdések iránti alapvető ér­deklődésével és egyben azok művelésével. Ö volt az alapí­tója a világ első szocialista mérnökszervezetének, az Al­kalmazott Mérnökök Orszá­gos Szövetségének. Tudományos tevékenységé­től elválaszthatatlan a mun­kásmozgalomban végzett munkája. A Kommunisták Magyarországi Pártjának 1918 decemberétől volt tag­ja, s egyben egyik vezetője. Komját Aladárral együtt megindítója és szerkesztője volt 1918-ban az „Internacio- nálé” című lapnak, melyben közölt cikkei, tanulmányai később fontos iparpolitikai intézkedések alapjait képez­ték a Tanácsköztársaság ide­jén. Hevesi Gyula Varga Jenő­vel együtt nagy és fontos szerepet kapott a Magyar Tanácsköztársaság idején a szociális termelés népbizto­saként. Egyik szervezője és irányítója volt az iparágak szocialista átszervezésének. A Tanácsköztársaság leve­rése után emigrációs évek következtek. Először Auszt­riába ment, majd Olaszor­szágba. San Marino, ismét Ausztria és Berlin egy-egy állomás ezen az úton. 1921- től élt és dolgozott a Szov­jetunióban, második hazájá­ban. Ott hasznosította mű­szaki tudását, különböző fe­lelős iparszervezési beosz­tásokban dolgozott. Üzem- szervezés, műszaki tájékoz­tatás és káderképzés, újító­mozgalom és szakmai to­vábbképzés, jelzik tevékeny­ségét. Egyik kezdeményezője és szervezője volt a Szovjet­unióban 1929—32 között be­vezetett folyamatos ipari munkarendnek, ö szervezte meg Moszkvában a Központi Műszaki és Közgazdasági Tájékoztató Intézetet. A felszabadulás után, 1948- ban tért vissza Magyaror­szágra. Közel hatvanadik életévéhez is fiatalos lendü­lettel dolgozott. A Találmá­nyi Hivatal vezetője lett, majd később az újjászerve­zett Magyar Tudományos Akadémia egyik irányítója. Néhány évig a Közgazdaság- tudományi Egyetemen taní­tott ipargazdaságtant. A Mérnök Továbbképző Inté­zetben is hosszú ideig ne­velte az új műszaki értelmi­séget. Kezdeményezésére ala­kult meg az MTA Ipargaz­dasági Kutatócsoportja, melynek 1961—1969 között igazgatója volt. Egyidejűleg aktív munkát folytatott az MTA Gazdaság és Jogtudo­mányi Osztályában is, ek­kor már akadémikusként. Elnöke volt az Ipargazdasá­gi Bizottságnak, és tisztelet­beli elnöke az MTESZ-nek. Kiváló tudományos és köz­életi munkásságát Kossuth- díjjal. három ízben pedig a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjével és számos más ki­tüntetéssel ismerték el. Az MSZMP VII. kongresszusán 1959-ben megválasztották a Központi Bizottság tagjává. A testületnek tagja maradt 1970. február 25-én bekövet­kezett haláláig. TELJES ÉLET volt Hevesi Gyuláé. Kivívta embertár­sai és elvtársai megbecsülé­sét. elismerését és tiszteletét. Születésének 90. évfordulóján kegyelettel emlékezik rá a szocializmust építő Magyar- ország, amelynek sikeréért áldozta egész élete munkás­ságát, emberségét, forradalmi elkötelezettségét. V. S. A tiszaszentimrei általános iskolások rendszeresen részt vesznek a községi park ápolásá­ban. Felvételünk idején az iskola környékén levő rózsatöveket takarták be a téli fagy el­len

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents