Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-21 / 273. szám

1980. november 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 LAKÁSFENNTARTÁS-FELÚJÍTÁS L Mindenki másképp csinálja Neontáblák a házak falán A Központi Bizottság irányelvei kimondják: a hatodik ötéves tery során 370—390 ezer lakás épüljön, állami beru­házásból 115—120 ezer és mintegy 100 ezer lakás felújítá­sára, illetve korszerűsítésére kerüljön sor- A lakásfenntar­tás-felújítási feladatok nagy hordereje nyilvánvaló. Házfelújítás. Tetőtől a pin­céig, falakon belül is, ikívül is. Kellemetlen tortúra. Hur- colkodás, inkább években, mint hónapokban számolha­tó, beláthatatlan időn át élni idegen lakás falai között... Miután a várható megpró­báltatások megannyi variá­ciója végigzakatol a fejek­ben, még a kötélidegrend.- szerrel megáldott bérlők is andaxinért nyúlnák. Holott tulajdonképpen örülniük kel­lene, hiszen éppen ideje már, hogy eltűnjenek az átnedve­sedett, málló vakolatok, az elkorhadt ajtók, - a nyikorgó padlók, hogy az elérett veze­tékek helyére újak kerülje­nek, hogy megszűnjön a te­tőbeázás. hogy- legyen meleg víz a fürdéshez, ' mosáshoz, mosogatáshoz, hogy a szenes- kályhák helyett gázkonvek­torok melegítsenek. Mind­ezért a bérlőnek semmi mást nem kell tenni, csak költöz­ni. Ki és vissza. M ndent az IKV intéz és fizet. Az elmé­let hibátlan. Mitől hát a viszolygás, a riadalom? „Az elmúlt évtizedek bosszantóan rossz tapasztala­tai miatt az él a köztudat­ban, hogy a lakásfelújítás egyenlő a szervezetlenséggel, a bérlők macerálásával, a csapnivaló munkával, a hosz- szadalmas nyüglődéssel. És nem csupán a felújításra ke­rülő bérházak lakói hábo- rognak joggal. Hanem azok is, aikik évtizedeken át el­hanyagolt épületekben él­tek. élnek. Az új lakások éoí- tésére koncentráltunk min­den erőt és energiát, s míg az újak épültek, a régi há­zak a több száz milliárd ér­tékű nemzeti vagyon a sze­münk láttára megy tönkre. Ma már évtizedes mulasztási kell pótolnunk. De sürgősen hopv meg lehessen menteni a málló milliárdokat.” így summázta véleményét Sol­tész István, az ÉVM főosz­tályvezetője. az Urbansztl- kai Társaságnál, a városi ve­zetők klubjában a közelmúlt­ban tartott előadásán. Behozni a több évtizedes 1 érés hátrányt! Hogyan? Njncs rá még jól bevált az, ország minden városában egy­formán alkalmazható recept. De híre van már néhány város ió kezdeményezésének, továbbion dolásra, tökéletesí­tésre érdemes' törekvésének. A hír nyomán első utunk Békéscsabára vezetett. Évek kellettek az egyezkedéshez — Ügy nyolc-tíz évvel ez­előtt, ha szóba került az IKV, csak legyintettek az emberek. Elképzelheti, mi­lyen jelzőkkel illették a vál­lalatot azok. akik ki is mond­ták amit gondoltak. A leg- lapintatosabbak közé tarto­zott, hogy szervezetlen, agyonadminisztrált, tehetet­len. életképtelen társaság. Minek van? Lakásfelújítás? A kezünkön meg tudtuk szá­molni, hogy öt év alatt a négyezer kezelésünkre bízott tanácsi bérlakásból hányat tudtunk úgy ahogy, rendbe­hozatni. Hiába írta elő ren­delet, hogy huszonöt éven­ként (most- már 30) fel kell újítani az állami bérlakáso­kat, képtelenek voltunk rá. Tétlenül néztük, hogy men­nek tönkre. — Mi kárhoztatta tétlen­ségre a vállalatot? Kazamér Károly, a békés­csabai IKV igazgatója, inge­rülten legyintett: — Semmi se volt hozzá, ami kellett. Se ember, se átmeneti lakás. Márpedig ezek nélkül fantaz­magória lakásfelújításról be szólni Egy évtizeddel ezelőtt a város perifériáján mind­össze tizenkét belvíztől pené­szedé átmeneti lakásunk volt, amelynek legjobb eset­ben is csak a felével rendel­keztünk. A többit a tanács a legkülönbözőbb címeken ki­utalta. Más. Kivitelező. Mi, a néhány emberünkkel sem­mire se mentünk. Évekig kellett az építőcégeknek ri- mánkod.ni, míg hajlandóak voltak egyik-másik állami lakóház felújítását elvállal­ni. Utána évekig szöszmötöl- tek rajta. — És most mi van? — Házon belül meg tu­dunk oldani mindent. Évek­kel ezelőtt összevonásra ke­rült két vállalat, az Ingat­lankezelő és a városi tanács Építő, Javító, Szolgáltató Vál­lalata. így lett ütőképes ki­vitelezői gárdánk. A felújí­tásra, a nagyszabású kar­bantartásira ma kétszázhet­ven emberünk van. Több mil­lió forintot kaptunk a telep­helyünk gépesítésére, az elő­készítő részleg kialakítására, ahol a lakásberendezésekből, amit csak lehet, előregyárta­nak a vizeseink, a bádogosa­ink, az asztalosaink. Még az átmeneti lakásokat is mi épí­tettük. öt évvel ezelőtt har­minchármat, az idén pedig tizennyolcat. Summa sum- márum 22 kétszobás és 29 egyszobás átmeneti lakással rendelkezünk. Olcsó lakással! Nem luxuslakás — átmeneti —- Hogy lehet ma olcsón lakást építeni? — Az Állami Építőipari Vállalat 500 ezerre kalkulál­ta egy lakás költségét. Mi kétszázharmincezerből kihoz­tuk. Amire és anová csak lehetett bontott anyagot hasz­náltunk, és jó állapotban le­vő használt berendezéseket építettünk be. Amiket csinál­tunk, nem luxuslakások — átmenetiek, ahol csak né­hány, általában három hó­napot kell kibírni. — Jól értettem? Három hónap egy kórház felújítási ideje? — Igen. Tíz évvel ezelőtt három év volt, most három hónap. — Ez hogy lehet? —1 Pofon egyszerűen. Nem vagyunk kiszolgáltatva a ki­vitelezőnek. Jól felfogott ér- oekünk. hogy saját magunk­nak szervezetten, gyorsan és minőségi munkát végezzünk. Minden felújítási és nagyobb karbantartási munkát öt esz- tenaőre előre megtervezünk, és az eltérés a terv és a megvalósítás között nem több 2—3 százaléknál. — Hány lakást újítanak fel évente? — ötéves terminusokra tervezünk 1976 és 1980 kö­zött 414 bérlakást hoztunk rendbe. —• Volt olyan bérlőjük, aki megmakacsolta magát és nem akart a lakásból ki- aztán meg később oda visz- szaköltözni ? Az igazgató értetlenül né­zett rám. Ilyen is előfordul­hatna? Nyugtatök nélkül Túl szépnek hangzott mind­az, amit az igazgatói iroda ban hallottam. Kíváncsi vol­tam a bérlők, a felújított la­kások lakóinak véleményére. Kitartó makacssággal kilin­cselt* m az IKV főmérnöké­nek, Mészáros Győzőnek a társaságában az ötvenes évti.ben épült Penza lakóte­lep mai szemmel nézve nem éppen korszerű lakásaiban, amelyek jó részét az idén újították fel. Elszántan ke­restem olyan embereket, akiket a hurcolkodás tortú­rája kiborított, vagy mél­tánytalanság ért, vagy bosz- szankodnak a csempézők, a festők, a mázolok, a kőmű­vesek hanyag munkája mi­att. „Mozog néhány burko­lólap az újonnan kialakított fürdőszobában.” Ez volt a legsúlyosabb kifogás. Lássunk ákkor egy régi, a századforduló táján épült bérházat, ahol az egész viz­ek fűtésrendszert át kellett építeni, ahol megváltozott a helyiségek eredeti •’unkciója, máshová került a fürdőszo­ba, a kamra, a konyha, mint a belváros egyik hétszintes négy lakássá megosztott egy­kori „polgári” házában. „Job­ban szerettem az erkély régi korlátját. Huzatosabb lett a lakás. Nem tettek konnek­tort az előszobába” — íorol- ták Polonkáék. A nyugdíjas Szalai Sándor a frissen fel­újított lakás nedves falára panaszkodott: — Idestova harminc eve lakunk itt. Salétromra, ned­ves volt ez a fal mindig. Mondták is a szakemberek: vegyi szigetelés ide vágyód,a, nem biztos, hogy első neki­futásra tökéletes lesz. De megnyugtattak, hogy meg­csinálják. Hát remélem! Ed­dig is állták a szavukat! Minden úgy történt, ahogy ígérték, két. éve. amikor elő­ször feltérképezték a terepet. A kiköltözés előtt egy hó­nappal értesítettek. Jöttek is. amikorra vártuk őket, a bor­dó munkaruhásokat. (Az egyenruhájukról lehet mesz- sziről megismerni az IKV- sokat.) Akkor azt mondták, hal hónap múlva visszaköl­töztetnek bennünket. Néhány hetet késtek, az igaz. de vég­tére is jól megvoltunk ab­ban a szükséglakásban. Á békéscsabai Ingatlanke­zelő Vállalat dolgozóinak a bordó munkaruha, a vállalat házainak a neon tábla az is­mertetőjelük. Miért ez a megkülönböztetés? Rátarti- ságból? Az igazgató így ér­velt: „Az egyenruhára és a neontáblára azért volt szük­ség. hogy ne érje jogtalan kritika a házunk táját. Ha ugyanis lófráló munkást lát­tak egy tatarozásnál, vagy lucskos, havas járdát egy emeletes ház előtt, rögvest az IKV-t szidták. A ruha, a tábla véd is. de ugyanakkor kötelez is bennünket. Kovács Katalin (Folytatjuk.) Szovjet szakszervezeti delegáció Szolnokon A SZOT vendégeként no­vember 17 és 21 között ha­zánkban tartózkodó három­tagú szovjet delegáció — amelyet Vaszilij Nyikolaje- vics Surujev, a VCSZPSZ (a SZOT szovjet testvérszerve­zete) osztályvezetője vezet, — tegnap Szolnokra látoga­tott. A vendégeket délelőtt az SZMT székházában Árvái István, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára tájékoztatta a megyei tapasztalatokról. Ezután a delegáció elláto­gatott a Füszért Vállalat Csaba utcai fiókjához, ahol áruválaszték-bemutatót te­kintettek meg, és meghall­gatták Csikós Sándor igazga­tó ismertetését az ipar, a szállító vállalatok és a ke­reskedelem kapcsolatáról. A szovjet szakszervezeti kül­döttség tagjai a délutánt a Tiszamenti Vegyiművekben töltötték, ahol Szikszai Ferenc műszaki igazgató tájékoztat­ta őket az üzem termelésé­ről, a szakszervezetek segít­ségéről, majd megtekintet­ték a mosószerüzemet. A szovjet vendégek városnézés után, este utaztak vissza Bu­dapestre. Békési kosárfonók iíll Az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat békési kosár­gyárában mintegy kétszázhetven-kétszáznyolcvan féle ter­méket készítenek százharmincmillió forint értékben. Ennek nagy részét exportra szállítják. Képünkön: munkában a kosárfonók Adjunk, hogy kapjunk Szakszerű tápanyag-visszapótlás, magasabb terméshozam Jelentős szervesanyag-tartaléknk a háztájiban A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egyik 1978-ban megjelent rendelete előírja, hogy a húsz hektárnál nagyobb földterületet használók — mezőgazdasági üzemek, kísérleti és tangazdaságok, erdészetek, kutatóintézetek — kötelesek szántó- és ültetvényterületciken három évenként, műtrágyázott gyepterületeiken minden negyedik esztendő­ben megvizsgáltatni a talaj tápanyagellátottságát. A kenderesi központi Szolnok megyei Növényvé­delmi és Agrokémiai Állo­más szakemberei, arányosan elosztva a területet, a ter­vek szerint három év alatt fel tudják mérni a megyé­ben érintett 405 ezer hektár tápanyagellátottságát, a me­zőgazdasági üzemek által be­küldött talajminták vizsgá­lata alapján. Az elmúlt esz­tendőben 112 ezer hektárnyi terület mintáit értékelték az állomás laboratóriumaiban, ebben az évben 140 ezer hektár vizsgálatára kötöttek szerződést a megye gazdasá­gaival, termelési rendszerei­vel összesen hatvan föld- használóval. Már csak alig másfél hónap van hátra az évből, de mintegy harminc­ezer hektár talajmintái még nem érkeztek be a laborató­riumokba. Harmincegy gazdaságról van szó, amelyek az év vé­géig már csak részben tesz­nek eleget a szerződésnek, vagy pedig az idén már egyáltalán nem vesznek ta-. lajmintákat. Ezzel több problémát okoznak, melyek közül természetesen első helyen kell említeni, hogy ezekben a gazdaságokban az agronómiái szakemberek ké­sőbb jutnak hozzá a szak­Százharminc lakásos lakótelep épül Túrkevén. Az első ütemben tizenhárom négylakásos épület létesül szerű tápanyag-visszapótlás a táblaszintű mütrágyázási tervek alapjául szolgáló, ta­lajvizsgálat eredményekhez Ugyanakkor a Növényvédel­mi és Agrokémiai Állomás szerződésekre épített terv szerint dolgozó laboratóriu­mának folyamatos munká­ját * is zavarják, kihasznált­ságát rontják a talajminták beküldésével késlekedők. Végül nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjánál elkészítés alatt levő számí- tógéipes feldolgozáshoz és szaktanácsadáshoz, mielőbb szükség van arra az adatbázisra is, amelyet csak az egész megye talajtápellá- tottságának felmérésével tud produkálni a megyei állo­más. A tervszerű talajminta­vételezés, a tápányagvizsgá- lat elsődleges, de csak egyik feltétele a racionális föld- használatnak, a termőterü­letek folyamatos karbantar­tásának. Legalább annyira fontos az is, hogy a föld- használók jól alkalmazzák, megfelelően hasznosítsák a talajvizsgálatok alapján a növényvédelmi és agrokémi­ai állomástól, a termelési rendszerektől kapott táp­anyag-visszapótlási tanácso­kat vagy a maguk készítet­te mütrágyázási terveket. A kenderesi állomás fel­mérései szerint a megye műtrágyázott területeinek agronómiái igénye az 1980-— 81-es gazdasági évben 125 ezer tonna hatóanyag. Jól­lehet, az alaposan megké­sett betakarítási, vetési munkák éppen elég gond­dal járnak, ezért a gazdasá­goknak meg kell találni a módját, hogy az arra kije­lölt táblákban ősszel, és ne csak a jövő év elején juttas­sák fönt De a tavaszi veté­sű kultúráknak szükséges nitrogént, foszfort és káliu­mot. Tavasszal a felületi ta­lajmunkákkal kiszórt kémi­ai anyagok hatékonysága ugyanis jóval kisebb az ősz­szel kellő mélységben be­szántott műtrágyákénál. A mezőgazdasági üzemek többségében, a szervetlen és szerves tápanyag arányának az utóbbi javára történő változása tapasztalható. A megyében 14 százalékkal nőtt az előző két évben a szervestrágya-felhasználás. Ebben az évben 1 millió 332 ezer tonna kiszórását ter­vezték, ennek eddig, a meg­késett őszi munkák miatt mintegy 70 százaléka került ki a földekre. A tervezett mennyiség nagyjából meg­egyezik a mezőgazdasági nagyüzemekben levő készle­tekkel, de a felmérések alap­ján legalább annyi szerves­trágya található az állattar­tó háztáji és kisegítő gazda­ságokban is­Ennek csak kis részét, 1979-ben például mindössze 130 ezer tonnát vásároltak fel a közös és állami gazda­ságok. Sok értékes tápanyag megy így is veszendőbe, hi­szen állami gazdaságok szak- szolgálati állomásának labo­ratóriumában végzett vizs­gálatok szerint egy tonna szarvasmarhatrágya 126 fo­rint, egy tonna juhtrágya pedig 133 forint, egy tonna sertéstrágya pedig 162 fo­rint értékű műtrágyát vált­hat ki. A szervestrágya-féle- ségek beltartalmi értékei még lényegesen javíthatók a szakszerűbb tárolással, keze­léssel. Ahol megfelelő meny- nyiségű üzemi szalmakészle­tet gyűjtöttek össze, jól tet­ték, hiszen minél többet használnak fel belőle a szer­vestrágya készítéshez — vál­lalva a többletmunkát is — annál jobban járnak. Az utóbbi napokban ki­alakult, hol kedvezőtlen, hol javulást ígérő időjárás miatt elég sok a gondjuk a termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok szakvezető­inek. Mégsem szabad elha­nyagolniuk, másodlagosan kezelniük termőterületeik tápanyaghelyzetének mielőb­bi felmérését, a jövő évi jó termés érdekében a szaksze­rű és optimális időben tör­ténő tápanyag-visszapótlást, a nagyobb arányú és jó mi­nőségű szervestrágyázást. Annál is inkább nem, mert az idei, magas termésátla­gok miatt a szakemberek szerint 3p—40 százalékkal több tápanyag használódott el a talajokból, mint az átlagos években. Temesközy Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents