Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-21 / 273. szám

..„..SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXI. évf. 273. szóm, 1980. november 21., péntek A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Az alkotás öröme Politikusok, szociológusok szívesen beszélnek az egyé­niség teljes kibontakozásá­ról, önmaguk megélésének lehetőségéről, az önmegvaló­sítás öröméről. Többségük odáig elmegy, hogy az em­ber azért dolgozik, mert er­re belső kényszert érez, vagy mert feladatának érzi a szocializmus építését. Nem marad ki e szövegből az al­kotás öröme sem. Áll az asszony nyolc órán keresztül a présgépnél. Egyik lábán áll, a másikkal a pe­dált nyomja. Keze, mint egy adagoló automata. A politi­kus, az újságíró szerint ő most éppen alkot, szocializ­must épít. Az asszony sze­rint ő most éppen normát teljesít, pénzt keres, a gép- beállítóval veszekszik, a de­reka fáj. Esze pedig azon jár, mi legyen a vacsora, mi van a gyerekekkel. Nem mondom, vannak sze­rencsés emberek, akik való­ban életük nagy részében alkotnak, szocializmust épí­tenek, önmegvalósítanak. A hivatástudattal végzett mun­kájuk a hobbijukkal egybe­esik. Ismerek ilyen orvoso­kat, tanárokat, tudósokat, tsz-elnök.öket, párttitkárokat, írókat. Az önmegvalósulás tartós öröme kicsit megront­ja őket, eltorzítja értékrend­jüket. Magukból indulnak ki, úgy általánosítanak. így ala­kul ki az a tételük, hogy a munkásember „alkot”, önma­gát kibontakoztatja, egyéni­ségét kiteljesíti. Van bennük egy másik tor­zulás is — tisztelet a kivé­telnek. A nemzet, a haza, a környezet nem más számuk­ra, mint önmegvalósításuk kerete, feltételrendszere. Minden azért van, hogy ők kibontakozhassanak. Sokan közülük, különösen a művészek, időlegesen el is tudnak szakadni a közfel­fogástól, a közízléstől és a közigényektől. Alkotnak ma­guknak. Akinek nem tetszik, nem figyel oda. De a tár­sadalomnak — szerintük — kötelessége ezt a begubózást is finanszírozni. Ha nem ér­ti meg őket a kor, az a kor baja. Befelé fordulásuk oda vezet, hogy a bölcsesség kris­tálytiszta levegőjű, hófödte Mont Blanc-járól szemlélik, miként nyüzsög lenn a nép, hajt a munkás, gürcöl a pa­raszt, és téved a vezető. Ki­vonják magukat ebből a zűr­zavarból, de nem annyira, hogy ne kritizálnák. Akinek persze szíve van, az együtt nyüzsög a néppel, együtt végzi az útkeresést a vezetőkkel. így nem tud'ma­gába roskadni, nem tud pesszimistává válni. Az je­lent számára önmegvalósu­lást, ha ehhez másokat is hozzásegít. Az élet bizony — az enyém is — elsősorban nem önmegvalósítás, hanem kötelességteljesítés, fárasztó munka, megfelelni-akarás, együtt-menetelés, együtt-el- fáradás, A művészemberé is. Ezek a gondolatok jutot­tak eszembe, amikor az or­szággyűlés őszi ülésszakán pártunk első titkára ezeket mondta: „Egyes fontos és né­ha költséges művészeti ágak­ban bizonyos művészek azt mondják, hogy fő törekvé­sük az önmegvalósítás. Ez néha több millió forintba is belekerül, de én nem ezt akarom szóvá tenni. Inkább azt szeretném kérni a mű­vészektől, íróktól, a közvé­lemény-formálás valamennyi tényezőjétől, hogy — töre­kedve önmaguk megvalósítá­sára, mert másképpen alkot­ni nem is lehet — szolgál­ják népünk önmegvalósítá­sát.” P. O. Madrid Zárt ülésen folytatódott a találkozó A madridi találkozó zárt ajtók mögött tartott csütör­töki teljes ülésén a felszó­lalók a gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműkö­dés kérdéseivel, a helsinki „második kosár” tartalmá­val foglalkoztak. A vitában felszólalt a spa­nyol, a svéd, a dán, az oszt­rák és a nyugatnémet kül­dött, s méltatta a helsinki záróokmány gazdasági vo­natkozású ajánlásainak pozi­tív hatását a kelet-nyugati kereskedelem fejlődésére. Számba vették a környezet- védelmi konferencia ered­ményeit, hangoztatták az Mozgalmas heteket, napo­kat él Szolnok megye 15 fogyasztási szövetkezete, va­lamint a MÉSZÖV is. A fogyasztási szövetkezetekben javában tartanak a küldött- gyűlések, amelyeken az el­múlt öt esztendő munkájá­ról is számot ad a 35 esz­tendős szövetkezeti mozga­lom. Mint a Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok me­gyei Szövetségében megtud­tuk, megyénkben jelentős arányban, mintegy 52,8 szá­zalékkal részesednek a la­kosság ellátásában és a fo­gyasztási szolgáltatásokban az áfészek. A fogyasztási szövetkezetek 104 ezer tagot számlálnak, a takarék- és lakásszövetkezeti tagsággal együtt azonban 170 ezer em­bert érint közvetlenül a mun­kájuk. Ez azt jelenti, hogy Szolnok megyében közvetve va»v közvetlenül valameny- nyi család érdekelt a szö­vetkezetek munkájában. Még inkább így van ez, ha azt is tudjuk; 180, különféle, ter­melésre társult szakcsoport mintegy tízezer tagjának^ a háztájiban serénykedő falusi embernek hathatós gazdasági és szellemi segítséget is ad­nak azt áfésizek. energia területén való együttműködés fontosságát, és értékelték a genfi Euró­pai Gazdasági Bizottságban a helsinki záróokmány szel­lemében kialakított együtt­működést. Az osztrák kül­dött közölte: javaslatot kí­ván beterjeszteni európai energetikai értekezlet meg­tartására­A vitában felszólalt a szovjet küldöttség egyik tag­ja. Hangsúlyozta, hogy ' a helsinki értekezlet óta a-gaz- dasági és műszaki együtt­működés pozitív tapasztala­Az elmúlt Öt évben jelen­tősen javították a kis és nagy falvak ellátását, kor­szerű áruház- és üzletháló­zatot alakítottak ki. Jelen­leg a megye 38 településén kizárólagosan az áfészek fe­lelősek a lakosság ellátásá­ért, s egyre nagyobb a szere­pük a városok — köztük a megyeszékhely — kereske­delmében is. Emellett a ki­segítő ipari tevékenység, va­lamint a szolgáltatások évi értéke már megközelíti a háromszázmillió forintot. A küldöttgyűlések a múlt hét végén kezdődtek, és elő­reláthatólag december ele­jéig befejeződnek. A Fo­gyasztási Szövetkezetek Szol­nok megyei Szövetsége kül­döttgyűlését december elejé­re hívják össze. A küldött- gyűlésen. az idei második félév eredményei mellett a szövetség számot ad öt esz­tendő eredményeiről, s a következő évek feladatait is összegzik. E feladatok közül alapos elemzést adnak a ha­tékony gazdálkodás módsze­reiről, valamint a munka minősége további javításának feltételeiről és lehetőségeiről. Mindenki másképp csinálja A lakásfelújításokról szóló sorozat első része 3. oldal n rádió és televízió jövő heti műsora 4. oldal Tórendszer a sziken Mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, még legelőnek sem minősíthető szikes terü­leten 220 hektáros tórend­szert épített közös beruhá­zással Csongrád megyében a Tisza Halászati Szövetkezet és a csanyteleki Egyetértés Tsz. Az új létesítményt 1982- beft adják át rendeltetésé­nek, részleges hasznosítását azonban már megkezdték. Az idén tavasszal 120 hektárnyi tavakat töltöttek fel vízzel, telepítettek be ponttyal, il­letve növényevő halakkal. Az őszi lehalászás most háló nélkül történik. A tó­rendszert ugyanis úgy alakí­tották ki, hogy a víz lecsapo- lásakor a halak kibetonozott gyűjtőmedencébe kerülnek, szaknyelven szólva „beszök­tetik” a medencébe a pon­tyokat. Onnan pedig ötletes gépi berendezéssel emelik ki a zsákmányt, amely emberi kéz érintése nélkül jut el a víztartályokkal felszerelt szállító járművekre. Az idén még csak a pró­baüzemelésnél tartanak, de az eredmények máris bizta­tóak. (Folytatás a 2. oldalon.) Számadás öt esztendő munkájáról Küldöttgyűlések az áfészeknél A rendkívül kedvezőtlen időjárás erőfeszítéseket követel a mezőgazdaság dolgozó­itól. Emberek és gépek egyaránt megküzdenek azért, hogy időben végezzenek a a betakarítással és földbe kerüljön a vetőmag. Képünkön; a romhányi Rákóczi Me­zeje Mgtsz-ben folyik a cukorrépa betakarítása Félmillió kéve nád betakarítását tervezik a tél folyamán a Dunántúli Nádgazdasági Vállalat szakemberei a Ve­lencei-tó hatalmas nádrengetegéből. Már megtartották a próbavágást, és néhány napon belül megindul a teljes nagyüzem a téli nyugalomra tért tavon Lázár György fogadta Wolfgang Rauchfusst Az Országházban tegnap plenáris üléssel megkezdte munkáját a Magyar—NDK Gazdasági és Műszaki-tudo­mányos Együttműködési Bi­zottság 19. ülésszaka. A két delegációt Marjai József és Wolfgang Rauchfuss minisz­terelnökhelyettesek, a bizott­ság társelnökei vezetik. Az ülésszak tárgyalásainak középpontjában a két ország párt- és kormányküldöttsége­inek 1977. márciusi tárgyalá­saiból adódó feladatok tel­jesítésének értékelése, vala­mint a gazdasági kapcsolatok további elmélyítése érdeké­ben szükséges intézkedések meghatározása áll. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja délután a Parlamentben fogadta Wolfgang Rauchfusst. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Marjai József. Ott volt Szá­lai Béla, hazánk berlini és Rudolf Rossmeisl, az NDK budapesti nagykövete is. Budapesten Irodát nyitott az ENSZ Emberi Települések Bizottsága A következő 30 évben a vi­lág népessége várhatóan megkétszereződik. Különös­képpen a városi települések fejlődésére számítanak. A kétezres évek elején — elő­reláthatóan — több ember él már a városokban, mint a falvakban, s csaknem 40 olyan város lesz a földön, amelynek ötmilliónál több lakója lesz. Ez a tény irá­nyította rá a figyelmet a vá­rosok tudatos, tervszerű fej­lesztésének szükségességére. E világméretű gond felisme­rése nyomán született az ENSZ Emberi Települések Bizottsága, melynek kelet­európai irodáját tegnap nyi­tották meg Budapesten. Az ünnepélyes megnyitón, mely­nek színhelye a Magyar Tu­dományos Akadémia kong­resszusi terme volt, Szabó János építésügyi és városfej­lesztési államtitkár hangsú­lyozta: az irodának fontos szerepe lesz abban, hogy a különböző fejlettségi szintet elért országok települési is­meretei, tapasztalatai kicse­rélődjenek. Az információ- csere lehetővé teszi, hogy az egyes országok sokoldalúan hasznosítsák az összegyűjtött építésügyi és településfejlesz­tési, elméleti és gyakorlati információkat. Az iroda megnyitásáról szóló egyezmény aláírása után Arcot Ramachandrant, az ENSZ Emberi Települé­sek Bizottságának főigazgatója tájékoztatta az újságírókat az irodával kapcsolatos kér­désekről. Mint elmondta, ez­zel nyolcra emelkedett a bizottság információs irodái­nak száma. Azért esett Buda­pestre a választás, mert Ma­gyarország rendkívül aktí­van vett részt a bizottság ed­digi munkálataiban, s bebi­zonyosodott, hogy a magyar szakemberek kiemelkedő szakmai ismeretekkel ren­delkeznek. Magyar cégek a poznani nemzetközi vásárokon Jövőre 60. alkalommal ren­dezik meg a poznani nem­zetközi vásárt. Ezenkívül 3 speciális nemzetközi szalont, azaz szakkiállítást is szer­veznek. A magyar ipari és külkereskedelmi vállalatok ezeken az egyik legrégibb kiállítóként vesznek részt. A poznani városközpont jövő évi programjáról tegnap saj­tótájékoztatót tartottak a ki­állítási központ vezetői a budapesti lengyel kultúrá­ban. Mint elmondták, a jö­vő évi vásárokra, szakbemu­tatókra is a világ 40 országá­ból 4000 céget várnak, és leg­alább félmillió látogatóra számítanak. A magyar kiállítók első­sorban a kölcsönösen érdek­lődésre számot tartó témák­ban állítanak ki, annak ér­dekében, hogy mind a koope­rációk száma tovább bővül­jön a következő tervidőszak­ban. Mivel az árucserefor­galom négyötödét a beruhá­zási eszközök és nyersanya­gok teszik ki, elsősorban e területeken mutatják be új­donságaikat a magyar vál­lalatok, de nagy teret szen­telnek az építőipari, a jármű- és gyógyszeripari kooperáció bemutatására is.

Next

/
Thumbnails
Contents