Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-20 / 272. szám
1980. november 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ÉVEKET ÉRŐ NAPOK Még egyszer a művesekről Válaszoltak az illetékesek Téma: a filmklub* mozgalom Látlelet egy áthelyezésről Miért nem használják azokat a műveséket, amelyeket a Tiszamenti Vegyiművek társadalmi munkában a megyei kórháznak készített? Erre a kérdésre kerestünk választ lapunk egyik októberi számában Éveket érő napok címmel megjelent írásunkban. A kórház illetékeseitől annyit tudtunk meg, hogy az üzembe helyezés az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Kórház- és Orvos- technikai Intézet engedélyéhez van kötve. Ezeket azonban még nem kapták meg. Miért késnek az engedélyek? Az Egészségügyi Minisztériumban és az ORKI- ban erre próbáltunk feleletet kapni. Dr. Szentesi István, az Egészségügyi Minisztérium gyógyító-megelőző főosztálya szakellátási osztályának vezetőhelyettese a következőket mondta: — A Szolnok megyei kórházban csak akut művese ellátásáról lehet szó. A szakmai irányelvekben egyértelműen megfogalmazódott az a cél. hogy a megyei kórházakban a közeljövőben meg kell teremteni a vesebetegek akut ellátásának lehetőségét. Az anyagi és technikai feltételek biztosításához a jövőben a minisztérium is hozzájárul. Amennyiben a két említett készülék — az illetékes szakemberek szerint — biztonságosan működtethető, annak üzembe helyezése kizárólag a megyei tanács egészségügyi osztályán, illetve a megyei kórház döntésén múlik. Támogatjuk a kórházat abban, hogy a szükséges minősítést a készülékekre vonatkozóan minél előbb megkapják. Megjegyezném azonban — tudomásom szerint — ez ideig ilyen kéréssel hozzánk nem fordultak. Használhatók-e a készülékek a műszaki szakember véleménye szerint? Ifkó Iván, az ORKI munkatársa,. aki szemtanúja volt Gyakori vitatéma manapság a tanulóifjúság túlterhelése, a tananyagcsökkentés. Napjaink e sok ellentétes véleményt szülő problémája talán nem is olyan újkeletű, mint sokszor gondolnánk. Legalábbis erre enged* következtetni egy több mint 100 éves tanügyi dokumentum, amelyre a közelmúltban papírgyűjtő gyerekek bukkantak Tatán. Az 1858-as keltezésű, Nagykárolyban nyomtatott kiadvány, a „Nagy-bányai kat- hölikus algymnasium” évkönyve többek között a négy alsógimnáziumi osztályban előadott tantárgyakat is részletesen felsorolja. A sorok között tallózva kiderül, hogy az iskolapadokat koptató diákoknak akkoriban ugyancsak jócskán akadt bifláznivalójuk. A felsorolás teljessége nélkül, csupán ízelítőként: első osztálytól a negyedikig kötelező tantárgy volt a latin, görög, német és a magyar nyelv- Az órarendben szerepelt még ezeken kívül: hittan, mennyiségtan, „földirat” (azaz földrajz) és történelem. A természettudományok címszó alatt pedig állattan, ásványtan és természettan (fizika) egészítette ki a kötelező tudnivalókat, s külön rubrikát kaptak a „növénytan, a hév- és a vegytan elemei”. a művesék szegedi gyakorlati vizsgájának, és méréseket is végzett, így nyilatkozott: — A két hemodializáló berendezés (bár ebben a kategóriában már sokkal korszerűbbek is léteznek, és működnek Magyarországon) gyógyításra alkalmas. Ezt a megállapításomat szóban közöltem a művesék tervezőjével, áki jelen volt a művet sék szegedi tesztelésénél. Ezért nem értem, miért várnak Szolnokon írásbeli engedélyre. Bár készségesen írásba is adjuk véleményünket, amennyiben ezt kérik. De eddig sem a gyártó, sem pedig a kórház nem kérte intézetünktől a készülékek műszaki minősítését. Én véletlenül. egy készülő újságcikk kapcsán kerültem Szegedre és ismertem meg a berendezéseket. * A lenti nyilatkozatokat — azért, hogy a művesék üzembe helyezésének meggyorsításában segítségére legyünk a Hetényi kórháznak —közlés előtt kérésére ismertettük dr. Csépányi Attila főigazgató főorvossal. Tőle a következő levelet kaptuk: Köszönettel vettem dr. Szentesi István osztályvezető-helyettes és Ifkó Iván ORKI-munkatárs nyilatkozatainak másolati példány megküldését. melyeket dr. Medve László egészségügyi miniszterhelyettesnek és d<r. Harmat Józsefnek, az ORKI főigazgatójának engedélyezés, illetve anyagi-technikai feltételek biztosítása céljából kérésemmel együtt meg- küldtem. Ügy érzem, nagy segítséget nyújtottak ahhoz, hogy intézetünkben a vesebetefjék akut ellátását mielőbb meg tudjuk oldani. A betegek érdekében szívesen segítettünk, és reméljük, nemsokára arról adhatunk hírt, hogy a műveséket a gyógyítás szolgálatába állították. Az állattan, az egykori biológia keretében az emlősök, rovarok, férgek, madarak, hüllők, halak szerepeltek az elsajátítandó anyagban. Akadt tanulnivaló a „mértani nézettanból”, ami a mai ábrázoló geometriának felel meg, s a fizikában olyan témakörök ijesztgették a hajdani diákokat, mint „testek egyensúlya, mozgás, hang-lát-villany-de- iejtan, s a csillagászat elemei”. Mint e kiadványból kiderül, nem volt ismeretlen akkoriban a szakköri foglalkozás sem. A rendkívüli tárgyak közé tartozott többek között a magyar és német „szépírás”, a rajz, a zene és az egyházi énekAz ásatag évkönyv tanúsága szerint az egykori diákságnak az már csak amolyan mellékesen kötelező elfoglaltsága volt, hogy tanítás előtt minden áldott nap szentmisét kellett hallgatnia, s vasárnap délután a hitoktatást követően vecsernyét. S ha még számításba vesz- szük azt is, hogy a tantárgyak felét német nyelven adták elő a tisztes profesz- szorok, diák-elődeink méltán kesereghettek holmi túlterhelési gondokon. Ha feltámadnának, esetleg még irigyelnék is' a mai nebulóink „túlterhelt” életét... — R — Téma: a filmklubmozgalom Országos tanácskozás Szolnokon Hosszú évek tapasztalata bizonyítja, hogy a megye mo- ailátogatóinak túlnyomó többsége — 70—80 százaléka — a fiatalok köréből kerül ki. A szervezett iskolai filmvetítések látogatóinak száma évente csaknem ötszázezer, a filmszínházak műsoraira pedig megközelítőleg kétmillió jegyet váltanak meg a fiatalok. Az általános — és középiskolákban bevezetett új tantervek ma -már adnak bizonyos lehetőséget — a művészeti nevelésen belül — a filmmel való ismerkedésre, jó néhány fiatal van még, aiki a művészeti ág legalapvetőbb ismereteit is nélkülözve ül be a filmszínházak előadásaira. Ezen a helyzeten sokat változtathatna a filmklubmozgalom, amely azonban az utóbbi években sajnálatos módon „mélypontra” süly- lyedt. A mozgalom megújításra vár, éppen ezért lesz jelentős az az országos tanácskozás, amelyet a KISZ KB kulturális osztálya és a Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat rendez Szolnokon, a tiszaligeti KISZ-vezetőkéoző iskolában november 21 és 22-én. A tanácskozás témája a filmművészeti ismeretterjesztés, a filmkultúra és a filmklubmozgalom helyzete lesz. Saját erőből Kövesutat építenek a lakók Szomszédok egymással Alattyán és Jásztelek, közös tanácsuk van, és lakóinak közös bánata, hogy mind á két községben kevés az aszfalt burkolatú út, a földutak esőzés vagy olvadás idején szinte járhatatlanok. Sajnos, a közös tanácsnak nincs — a következő esztendőkben nem is lesz — pénze útépítésre. Hogyan lehetne közös erővel száműzni a sarat? — kezdtek tanakodni a lakók, megszületett a hasznos elhatározás. Saját erőből építenek maguknak utat, A lakók kezdeményezésére a tanács vezetői — tanácstagok kíséretében — felkeresték a Hatvani Cukorgyárat, ahol sikerült megállapítani, hogy a gyár, útépítésre kiválóan alkalmas „mészköves” salakot ad a két községnek. A következő megállapodást a Volán 7. számú Vállalattal kötötték meg. A Volán vállalta, hogy a cukorrépát szállító járművek visszfuvar- ral — tehát a népgazdaság számára is gazdaságosan — kedvezményes áron helybe szállítják az építőanyagot. A lakók vállalták, hogy kifizetik az utcájukra eső fuvardíjat és társadalmi munkában elvégzik mindazt, ami a kőút elépítéséhez szükséges. Segítséget kaptak a Tol- buhin Tsz-től; a gépi erőt igénylő földmunkát vállalta. Az összefogás, az átgondolt, szervező munka eredménye, hogy Alattyánban a Déryné, a Rakéta és az Árvácska utcában már elkészült a kőalapozás. A munka folytatódik és a két községben rövidesen három és fél kilométerrel hosszabb lesz a kö- vesút. A két községben egyre több utca jelenti be, hogy csatlakozik a vállaláshoz. — illés — A szerkesztőségünkhöz címzett levél írója kesereg. Nem csupán a beteg lába miatt, a gyerekek miatt, — itt van most ez az állásügy is. A szapárfalui kis lakásban nagy a rend, a tisztaság mindenütt, — a későbbiekben jelentősége lesz ennek — pedig nem vártak bennünket. A lakás csendes, a hat gyerek közül ki óvodában, ki napköziben, iskolában. Balázs Mihályné a segédmunkás panasza; — 1974. december 13-án jöttem Török- szentmiklósra az Alföldi Építőipari Szövetkezetbe dolgozni. A kőművesek mellett kaptam állást, téglát, maltert hordtam. Később a lábamat megműtötték, utána az orvos könnyebb munkát javasolt. Ezután kerültem a konyhára ebédkiosztónak, és ezután kellett takarítanom. Aztán megint megműtötték a lábamat, negyedik hónapja betegállományban vagyok. Visszamentem most november 9-én azzal, hogy szeretnék dolgozni. Bementem a Szabó Lászlóhoz, a műszaki vezetőnkhöz, aki mondta, hogy a régi helyemre nem tesznek vissza mert helyettem felvettek mást. Kapnék egy másik munkát, de én vidékről járok a városba. Ez a mostani munkahelyem két kilométerre van az autóbusz-megállótól, két kilométer oda ki, és kettő vissza. Ez engem tönkretesz, a lábam nem bírja. A régi munkahelyem egy kilométerre van a központtól. — Az új munkahelyen több a fizetés? — Nem, ugyanannyi. Itt is 11 forint az órabérem. Most szabadságon vagyok november 25-ig. Azt mondták, amikor letelik, menjek az új munkahelyemre, ha nem megyek, akkor meg... Én nem is tudom, mi lesz? — A szövetkezetben kinek szólt, hogy nem vállalja? — A műszaki vezetőnek. 1. Szabó László műszaki vezető m'agyarázata: — Én júniusban jöttem ide, akkor Balázsné betegállományban volt. Ezt a munkát el kellett végezni, felvettünk egy asszonykát, öt most nem akarjuk elmozdítani, mert ezt a riportot akkor vele készítik. Átvett mindent, rendet teremtett. Azért mert visszajön Balázsné, elmozdítsuk a helyéről? Ugyanazt a beosztást ajánlottuk fel Balázsnénak üzemi körülmények között, mint a régi. Vidékről jár be, a központból buszcsatlakozással kijuthat a telepre. Szóval semmi kifogása nem lehet. — Elégedettek voltak a munkájával? — Voltak olyan hangok, Most még csak a jog van mellette, nem a vezetői, de még remélhető, hogy emberséges megoldást találnak Balázs Mihályné hatgyermekes szapárfalui édesanya ügyében a törökszentmiklósi Alföldi Építőipari Szövetkezetben. ha ő osztja az ebédet sokan visszamondják. Nem tartotta rendben a dolgait — Erről szóltak neki valamikor? — Nem, nem ez volt a kiindulási pont. 2Tóth István munkaügyi előadó kiegészítése: — Az előző munkakörében takarított és ebédet osztott, de a dolgozók nem fogadták el, az a véleményük, hogy kissé nem rendtartó. A tisztaságra gondolok... — Most milyen munkát kapott? — Külső telepünkön takarítónak és ebédosztónak szeretnénk alkalmazni. — Nem furcsa ez? Hiszen elégedetlenek vele. Végül is alkalmasnak találják korábbival azonos munkakörre? — Ha tisztában tartaná a dolgait, akkor igen. — Tudják, milyen betegséggel kezelték Balázsnét? — Pontosan nem, de kikeressük. Kikeresték, mondják gyo- morfekélyes a dolgozójuk. Mielőtt a további fejleményekről szólnánk — mivel a szövetkezetben nem tudták pontosan a betegségét, következzék az, amit a város SZTK-központjában, a Bőrés Nemibeteggondozó Intézetben dr. Búzás Judith-tól, Balázsné kezelőorvosától megtudtunk: — A beteg lábszárfekélyben szenved. Trombózis utáni állapotról van szó, nincs olyan helyzetben, hogy műteni lehessen. Hangsúlyozom, feltétlenül kerülendő minden fizikai megterhelés. 3. Sinday Tibor, szövetkezeti bizottsági elnök: — Azt tisztázzuk először, hogy a dolgozók beosztása nem rám tartozik. Balázsné mindenes volt, takarított, ebédet osztott, abban az időben is csak úgy lehetett mint most, vagyis csak egészség- ügyi könyvvel dolgozhat a munkakörében. Én nem tudok a problémájáról, énhoz- zám a férje sem — mert ő is itt dolgozik —, Balázs Mihályné sem jött panaszra mint illetékeshez, szociális problémájával. Ha tudom, valamit csak segítettünk volna. A külső telepen valószínűleg meg is szűnik az ebédosztás, két építésvezetőséget összevonnak. Teljesen új szervezés van. Persze, van egy húzózáras részlegünk is, ahol nyugodtan dolgozhatott volna, elég jól keresnek ott. Később kiderült, egészségkönyve Balázsnénak van, a húzózár üzemben pedig már telített a létszám. Gyorsan „kitalálják”, hogy Balázsnénak rendszeresíthetnének egy kerékpárt, amivel kijárhat majd a központból a telepre, de erre Tóth István, a munkaügyis azt mondja: — Még mit nem?! A beszélgetésből más is kiderül. Például az, hogy a szövetkezetben mennyire nem ismerik egy sokgyermekes anya gondját. Balázsné dolgozni akar — úgy, ahogyan eddig, becsülettel, tisztességesen helytállni, — és keresni. Csakhogy, amíg más nem, ő beszámította az életébe, hogy hat gyermeket kell reggel ellátnia, iskolába, óvodába küldenie, mielőtt munkába indul. Más választása nincs, elvárta volna, hogy megértőbben, emberségesebben döntsenek az ügyében. Ha helyettesítőjét — aki törökszentmiklósi — vezénylik a külső telepre, valószínűleg megússza ezt a tortúrát. Nincsenek kitalált megoldások, nincs kerékpárötlet és nincs kesergés. 4. Végezetül a jog is mellette áll: a Bírósági határozatok 1980. augusztusi számából: „A munkáltató a dolgozót egyoldalú — a dolgozó hozzájárulása nélküli — intézkedés alapján csak azonos telephelyen belül oszthatja be más munkahelyre. [M. 35. § (2) bek.] Más telephelyre csak akkor helyezheti át, ha a dolgozó alkalmazása változó munkakörbe történt, vagy ha az áthelyezés csupán ideiglenes jellegű [Mt. 35. § (2)—(3) bek.]” Bízunk benne, hogy a szövetkezet vezetői felülvizsgálják döntésüket, s Balázsné számára találnak olyan munkahelyet — például a húzózár üzemben — amely egészségi állapotának megfelel, és ahol a szövetkezet és saját megelégedésére dolgozhat. Hajnal József Balassagyarmaton, a Szántó Kovács János Szakközépiskolában 1972-től képeznek óvónőket. Az iskolában évente mintegy harminchat óvónő végez, akik elsősorban a megye óvodáiban helyezkednek el MÁR AKKOR IS? Túlterhelt diákok 1858-ban
