Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
1980. november 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 HOL ÁLLUNK CUKORÜGYBEN? Édes piac, mozgó árakkal Beszélgetés Hangyái Károllyal, a Cukortermelési Kutató Intézet főigazgatójával Dr. Hangyái Károllyal, a Cukortermelési Kutató Intézet főigazgatójával, a MTESZ Szolnok megyei Szervezetének elnökével egy grafikont böngészünk. A cukor árgörbéjét, amelyen látható, hogy az édes termék kilogrammonkénti ára az 1973-as húszegynéhány centről 1974-ben hirtelen 120 fölé ugrik, majd egy hosszú hullámvölgy után ebben az idén a grafikon ismét meredeken emelkedik. A világpiacon jelenleg egy kilogramm cukor körülbelül egy dollárba kerül. Mi okozza ezt a hullámzást? Hasonlít az olajhoz — Egyrészt a készletek csökkenése, másrészt az üzleti spekuláció. Tény, hogy ebben az esztendőben a világ cukortermelése mintegy öt százalékkal alacsonyabb lesz, azonban a fogyasztás önmagában még nem indokolja a cukor árának ugrásszerű növekedését. A cukor az egyik legfontosabb élelmiszer, és mivel szinte korlátlan ideig eltartható, lehet vele „manipulálni”. Olyannyira, hogy egyes közgazdászok a világpiaci cukorár mozgását az arany, az ezüst és az olaj árgörbéjéhez hasonlítják. — Mik az idei hazai kilátások? — A hetvenes évek közepének mélypontja .után — ebben az időszakban drága pénzért sok cukrot importáltunk —, az utóbbi esztendőkben töretlenül fejlődik a hazai cukorgazdaság. A mezőgazdaság és a cukorgyárak jó együttműködésével sikerült elérni, hogy a magyarországi cukorellátást biztosítani tudjuk, és ebben az évben még exportra is jutott. A cukorgazdaság fejlettségét, egy országban, végső soron az mutatja, hogy egy hektár területről mennyi cukrot állít elő. Ez egy olyan mutató, amely magában foglalja, értékeli mind a mezőgazdasági, mind az ipari tevékenységet. Hazánkban ennek a nagysága jelenleg 4—4,5 tonna és ezzel az európai középmezőnyben foglalunk helyet. Az idén a jelenlegi becslések szerint szinte valamennyi környező országban kisebb lesz a cukorgazdaság eredménye, elsősorban a termésátlagok csökkenése miatt, de alacsonyabb a termény cukor- tartalma is. Hazánkban viszont várhatóan az idén tartani tudjuk az elmúlt évi, egyébként nem alacsony termelési szintet, ez elsősorban a magyar mezőgazdaság jó munkáját dicséri. Felzárkóztatni a gyengéket — Hogyan lehetne a középmezőnyből előbbre lépni, és mit tudnak ezért tenni a kutatók? — A cukorgazdaság hatékonyságát alapvetően a nyersanyag njennyisége és minősége, valamint a gyártástechnológia fejlettségi színvonala határozza meg. A kutatásnak mindhárom tényező alakításában igen fontos szerepe van. Alapvető feladatunk tehát a jobb technológiai értékű, a jó termőképességű hazai fajták előállítása, az agrotechnika és a növényvédelemfejlesztése, valamint a gyártástechnológia korszerűsítése. A középmezőnyből az előre töréshez véleményem szerint, a legnagyobb a tartalék az agrotechnikában. Ezt igazolja, hogy Magyarországon rendkívül nagy és aligha indokolt az üzemek közötti termésnagyság „szórása”. A legjobb és a legrosszabb gazdaságok közötti különbség eléri a 300 százalékot. A fejlett cukorgazdasággal rendelkező országokban ez a szórás sokkal kisebb, alig ötven százalék. Alapvető feladatunk tehát segíteni a gyengék felzárkóztatását, tennivalónk a fokozott szaktanácsadás, hogy ezek a gazdaságok is hatékonyan alkalmazzák a legújabb kutatási eredményeket. — Azután egyes gazdaságok sokat segíthetnek magukon az üzem- és munka- szervezés javításával is. Itt van például a betakarítási veszteségek csökkentésének a kérdése. Egy hektárra számítva minden mázsa földön maradt répa, országos átlagban 10 millió forint veszteséget jelent. Természetesen vannak itt feladatai a kutatásnak is. A napokban a rákóczifalvi Rákóczi Termelőszövetkezetben tett látogatás, beszélgetés alkalmával a gazdaság elnöke joggal bírálta a hazai fajtákat: ezeknél jelentősebb a betakarítási veszteség, mivel nagy a répa fejrésze és az állomány kinövése a földből egyenetlen. Ezért a jövőben a nemesítésben fokozottan figyelembe vesz- szük például az alaktani tulajdonságokat. — Milyen fajtákat használnak gazdaságaink? — Ebben az évben az ország vetésterületének 90 százalékán hazai fajtákat termesztettek. A két hazai terménytípus termőképessége, ellenállóképessége a betegségekkel szemben jó, technológiai értéke viszont már kevésbé felel meg a kívánalmaknak, az európai mezőnyben középszerűnek ítélhető. A kutatás azzal segíti a termelést, hogy igyekszik gyorsítani az új fajták előállítását. — Hogyan lehet az ilyen tevékenységet gyorsítani? — Például azzal, hogy az utóbbi években kiszélesítettük a nemzetközi kooperációt. Jelenleg öt KGST- és öt tőkés országgal van kapcsolatunk, szerződésünk, kooperációban előállított hibridek fejlesztésére. Itt van például egy szezrődés — most voltam Olaszországban és Belgiumban, ahol az egyik legnagyobb nyugatit európai répanemesítő és magtermelő cég képviselőivel tárgyaltunk. Készítettünk egy megállapodást a következő öt-tíz évre azzal a céllal, hogy közösen „hozunk ki” új fajtákat. A keresztezéseket megcsináljuk mi is, ők is, ennek alapján történnek a vizsgálatok. Ugyanilyen együttműködésünk van például NDK-beli vagy szovjet partnereinkkel. Az ilyen munkákban nem kevés a kockázat, sok ezer keresztezést meg kell csinálni, amíg kijön valami eredmény. Társulás a kutatásért — Az ilyen fajták értékesítése hogyan történik? — Az értékesítés, illetve a pénzügyi megállapodás az illetékes külkereskedelmi vállalat, jelen esetben az AGROIMPEX joga, feladata. Szükség lenne azonban arra, hogy egyes esetekben jobban szorgalmazza ezeknek a megállapodásoknak a megkötését, mert a késedelem aligha járhat haszonnal. — Szó esett az imént a külföldi kapcsolataikról, kérem beszéljen a hazaiakról is. A Cukortermelési Kutató Intézetnek valamennyi állomásának és telepének jó kapcsolata van a „gyakorlattal”, a termeléssel szerte az egész országban. A munkálatok egy részét például közösen végezzük, és számos üzemi szakember tevékenyen részt vesz a kutatásban. Most tervezzük, hogy az együttműködést szervezetileg is hatékonyabbá tegyük. Egy olyan kutatási társulást szeretnénk alakítani, amelyben az intézet vezetésével részt vesznek a répával foglalkozó rendszerek és a hazai cukorgyárak. Ennek az lenne a célja, hogy szorosabb, mindennapi operatív kapcsolatot tartson a termelés és a kutatás. Sűrűbben és konkrétabban kapjunk visszajelzéseket és esetleges bírálatokat, hogy mindig azokon a témákon dolgozzunk, amelyek eredményeire a partnereknek szükségük van. Mindennek fejében a cukorgyárak és a rendszerek a kutatás finanszírozását vállalnák. Az intézet jelentősen hozzájárult a hazai energiagondok könnyítéséhez. — Tény, hogy az elmúlt másfél év alatt a magyar cukorgyárakban az energiafelhasználás 25—30 százalékkal csökkent, ami évente mintegy 60 ezer tonna olajmegtakarítást jelent. Ebben jelentős része van a kutatóintézeteknek is. Az 1980-as kampányban további javulás mutatkozik, az energiafelhasználás a tavalyihoz képest még tíz százalékkal csökkent. Jelentős eredményeket könyvelhet el az intézet az automatizálásban is. Ezen a vonalon a kutatás, a tervezés, a prototípus kialakítása maga a gyártás, majd a beüzemelés is csaknem kizárólag a kutatók és a cukorgyári műszakiak együttműködésével történik. Bekapcsolódik a DAB is — Hogyan segíti a kutatás a gyártmánytechnológia korszerűsítését? — Szólamok helyett mondok rá egy példát. Az utóbbi években kifejlesztettünk egy olyan lágyítási eljárást, amely nem termel szennyvizet. Ezt a metódust az itthoni üzemeken kívül Európa sok más cukorgyárában — keleten és nyugaton egyaránt — alkalmazzák. Jelenleg kialakulóban van egy új légtisztítási módszer is, amelyet 1981-ben éppen a Szolnoki Cukorgyárban próbálnak ki először. — Tudomásom szerint más kutatók is érdeklődnek a cukoripari fejlesztések iránt. — A napokban bemutatkozó látogatást tett a MTESZ Szolnok megyei Szervezeténél a Debreceni Akadémiai Bizottság műszaki bizottsága, az esemény alkalmával a programjainkat egyeztettük. Felvetődött egyebek között, hogy a DAB megvizsgálja annak lehetőségét, miként tudná segíteni a hazai gyártású cukorrépa-betakarítógépek fejlesztését. A munkába az intézet mellett bekapcsolódhatna a Szolnok megyei MTESZ is. — Szavaiból az derült ki, hogy a kutatói szervezet bizakodó a hazai cukorgazdaság jövőjét illetően. — Feltétlenül és fenntartás nélkül így van. A helyünk a világ cukorgazdaságában most sem rossz, és hogy még jobb legyen, ahhoz szükség van termelők, gyártók és kutatók még jobb együttműködésére. Hajnal József Tanácskozik a Vasas-szakszervezet kongresszusa Hatszázhetvcnezer szakszervezeti tag képviseletében, 570 küldött és több mint 100 meghívott vendég részvételével tegnap a vasasok Költői Anna utcai székházában megkezdődött a Vas-, Fém- és Villamos-energiaipari Dolgozók Szakszervezetének XXVIII. kongresszusa. A tanácskozáson részt vett Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Simon Pál nehézipari, Soltész István kohó- és gépipari és Trethon Ferenc munkaügyi miniszter. Jelen volt a vasipari dolgozók nemzetközi szövetségének főtitkára, Pierre Baghi is. Borovszky Ambrusnak, a vasas szakszervezet elnökének megnyitója után Her- czeg Károly főtitkár szóbeli beszámolója egészítette ki a központi vezetőség írásos jelentését. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt öt évben, mind a kohászat, mind a gépipar javította termékeinek minőségét, s több üzeme élni tudott a magasabb követelményeket támasztó exportlehetőségekkel. A tőkés kivitel a javuló lakossági ellátás mellett mindkét ágazatban megkétszereződött. A villamos-energiaipar biztosította az ország energiaszükségletét. E gazdasági eredményekkel összhangban fejlődtek a dolgozók élet- és munkakörülményei. A korszerűbb. egészségesebb munkahelyek kialakítására a vállalatok kétszer annyit fordítottak ebben a tervidőszakban, mint az előzőben. A legutóbbi kongresszuson a szociálpolitikai feladatok között fontossági sorrendet határoztak el, s ez érvényesült: öt év alatt 11 ezer munkáslakás épült fel. Kiemelt feladatként kezelték a gyermekintézmények fejlesztését. Csaknem kétmillióan vállaltak szabadidejükben munkát, — segítve az új létesítmények építését. A főtitkár ugyanakkor nem hallgatta el, hogy több gondon nem sikerült úrrá lenni, nem minden esetben szereztek érvényt az elhatározott céloknak. A kívánatosnál lassúbb ütemű a termékszerkezet korszerűsítése, sokhelyütt szervezetlen a munka, s ebből eredően nem változott kedvezően a túlóra felhasználás, alacsony a műszakkihasználás, nem javult kellő mértékben a termelékenység. Komoly hátráltató tényező egyes vállalatok megcsontosodott belső irányítási rendje. kevés a középvezetők önállósága. A termelés első vonalában dolgozó művezetők hatásköre szűk. tekintélyük kevés. A gondok megoldásában nagy feladatok várnak a gazdasági vezetés mellett a szakszervezetekre is. Ezután megkezdődött a beszámoló fölötti vita. Felszólalni! Gáspár Sándor, aki a SZOT Elnökség nevében köszöntötte a kongresszust, majd kitért a szakmai-iparági szakszervezetek kongresszusainak tapasztalataira. Ezeken a tanácskozásokon szó esett a dolgozókat foglalkoztató minden fontos kérdésről — mondotta. A szakszervezeti mozgalomnak önmagukban is munkaprogramot adó javaslatokat a tagság nem a kívülálló nagyvonalúságával hanem a társadalmi életért, az ország gondjaiért, a szlakszervezeti mozgalom eredményességéért vállalt felelősséggel vetette fel. Ezt követően Németh Károly tolmácsolta a párt Központi Bizottságának üdvözletét, majd elismeréssel szólt arról, hogy a vasas szakszervezet immár több mint egy évszázada töretlen hitel, akarattal szolgálja a munkásosztály, a nép, a szocializmus ügyét. A központi vezetőség jelentése, a szóbeli kiegészítés és a vita eddigi menete meggyőzően bizonyítja: a párt XI. kongresszusának útmutatásai, amelyek alapján dolgoztak az elmúlt öt évben és a XII. kongresszus határozatai, amelyék a jelen és a jövő feladatainak megoldásiéihoz nyújtanak eligazítást, helyesnek bizonyultak. A vasasok népes tábora eredményesen mozgósította tagságát a szocializmus építésének feladataihoz. A szakszervezet a realitásokat szem előtt tartva, lelkiismeretesen látta el érdekvédelmi és érdekképviseleti feladatait. Németh Károly — utalva a Központi Bizottság legutóbbi ülésére — -kiemelte : a következő ötéves időszakra kidolgozott népgazdasági terv a korábbinál mérsékeltebb növekedési ütem ellenére a minőségi követelmények és a fejlődés terve. Maradéktalan megvalósulása minden eddiginél nagyobb erőfeszítést igényel. Ehhez kérte a szakszervezet támogatását és segítő munkáját. A szakszervezeti kongresszus ma a vitával folytatódik. Szüret, hóesésben Az idősebb téesztagok se emlékeznek arra, hogy valaha is tőkéken érte volna a november a szőlőfürtöket a jász- szentandrási határban. Arra még kevésbé, hogy hóesésben kellett volna szüretelniük a kövidinkát, az olaszrizlinget, és a kadarkát. Két alkalommal, november 2-án és az elmúlt héten csütörtökön hótól fehérlettek a sorközök a közös gazdaság 205 hektárnyi termő szőlőjében. A téeszbelieknek, és a megkésett szüretben segítkező diákoknak, katonáknak 400 tonnányi termést a múlt héten nehéz körülmények között kellett betakarítani. Felvételeink a rendkívüli szüret néhány mozzanatát örökítették meg. (Fotó: Temesközy Ferenc) Hó födte a háztetőket, hótól fehérlettek a Haladás Tsz pincészete előtt várakozó, szőlővel teli kádak is Tóth Barnabás: — „Lassan megérem a nyugdíjat, de még nem szüreteltem hóesésben” A termés mennyiségére nincs panasz, de az elmúlt héten szedett szőlő levében már csak 14,8 cukorfokot mért Szigetvári László pincemester Fura helyzetet teremtett az idén az időjárás: a tőkék egy része még szedetlen, de a hordókban már kiforrt a korai fajtákból préselt új bor. A Haladás Tsz pincészetében 9 ezej hektó termés levéből
