Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

10 SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP 1980. október 5. Maszekolunk egyik fele maszekol, a má- Az ország sik fele irígyii. Aki tud, ki­-------------------!— talál magának valamilyen k ülön munkát, hogy jövedelmét kiegészít­se, lakásra, bútorra, autóra spóroljon. Köz­ben felvetődik a kérdés: lehet-e a szocia­lizmust maszekban építeni? Tulajdonkép­pen nem lehet. Ha azonban tárgyilagosak akarunk len­ni, felelnünk kell arra a kérdésre is, hogy lehet-e napjainkban a szocializmust csu­pán szocialista nagyüzemi termeléssel épí­teni? Ezt sem lehet. Vannak olyan tevé­kenységek, amelyeket egyedül is lehet vé­gezni, drága felszerelés sem kell hozzá. Ezek olyan igényeket elégítenek ki, ame­lyek központilag fel nem mérhetők, terü­letileg elaprózottak. Sok közülük töredék­kapacitásokat hasznosít, olyanokat, ame­lyeket másképp a termelésbe bevonni ne­héz lenne. Gondoljunk csak a kiskertekre, gazdasági udvarokra, pinceműhelyekre. Lehet ezeket a kapacitásokat, az itt vég­zett munkákat „államosítani”, „szövetke- zetesíteni”, csakhogy akkor egycsapásra rá­fizetésesekké válnak. Mint ahogyan a MÁV nem lehet magánkézben, éppen úgy a lángossütést, a házkörülf kistermelést sem lenne célszerű államosítani. A ma­szek lángossütő, ha ráhajt meggazdagszik — az „állami” lángossütés alig hoz nyere­séget. A maszek zöldségesek egyike-mási- ka villát épít — az állami zöldség- és gyü­mölcskereskedelem több oldalról támoga­tott tevékenység. Az öreg maszek suszter szerényen bár, de megél a kis javítások­ból — a cipőipari szövetkezetnek a láb­beli nem sokat hoz a konyhára. Gyakran elgondolkodom azon, mi értel­me van annak, hogy él és dolgozik a falu­ban egy asztalos vagy egy lakatos, aki egy távoli szövetkezet tagja. Végzett munká­jának egy részéről 'elszámol, másik részé­ről nem. És gyakran elgondolkodom azon is, mi lenne a lakossági ellátással a háztáji gaz­daságok nélkül? Bizony: a szocializmust maszekban is kell építeni. Ott« ahol éppen csak így lehet. Mert megtanultuk, hogy a termelési viszonyok a termelőerők fejlett­ségéhez igazodnak. Ez igaz nemcsak tör­ténelmileg, hanem egy adott társadalmi­gazdasági rendszerben is. Ha fejletlenek a termelőerők, nem szabad rájuk ölteni egy fejlett termelési viszony — állami válla­lat, szövetkezet — ruháját. Rosszul érzik magukat benne. Miközben elismerjük a maszek tevékeny­ségek nélkülözhetetlen ellátási szerepét, nem árt törekedni ezek sajátos társadal­masítására szerződéses termeltetéssel, szer­vezett felvásárlással, adóközösségek és munkaközösségek létesítésével, szervezett anyag- és gépellátással. Ezek formái szé­pen kialakultak. Az MSZMP XII. kongresszusának hatá­rozata szerint „ ... támogatni kell az egyé­ni és a családi munkaerő-tartalékok jobb kiaknázását, A dolgozók nagy hányada szabad idejében olyan munkát és kereső tevékenységet is végez, ami hasznos mind a népgazdaságnak, mind az egyénnek. Ez fejlődésünk olyan kiegészítő forrása, amely hozzájárul a bővülő és gyorsan változó szükségletek rugalmas kielégítéséhez, a nemzeti vagyon gyarapításához”. Nemcsak a kisipari és a lakossági szol­gáltató tevékenységre vonatkozik ez, ha­nem a mezőgazdasági kistermelésre is, vé­gezzék ezt tsz-tagok, állami gazdasági dol­gozók, vagy akár bányászok, kistisztvise­lők. El kell ismerhi a kistermelés szüksé­gességét és az általa szerzett jövedelmek jogosságát. Különösen a sertés-; a baromfi- és a kisállattartás területén szükséges a kisüzemi termelést növelni. De az sem mel­lékes, hogy hazánkhan az élelmezés egyik legsebezhetőbb pontja a nyers zöldség- és főzelékekkel, valamint a gyümölccsel való ellátás. Nálunk ez azért nem indokolt, mert a hazai sajátosságok kedveznek ezen ter­mékek termelésének; hosszú a szezon; megszokott népélelmezési tömegtáplálék­ról van szó. De az egészséges táplálkozás szempontjából is helyes minél több zöld­ség- és gyümölcsfogyasztás. Ezekben az években az államnak kevés pénze van termelésnövelő nagyberuházá­sokra. A vállalatok sem állnak valami jól. Az ipari termelés növekedése megtorpant. Most van igazán szükség az olyan tevé­kenységek gyors felfuttatására, ahol a ter­melésnövelés az államnak pénzbe nem kerül, és ahol olyan munkaerő-kapacitás hasznosul, amely egyébként kihasználatlan maradna. A nagyvállalatok — éppen nagy­ságuknál fogva — nehezen tudnak igazod­ni a lakossági igények változásához, a helyi és elaprózott szükségletekhez. Most van igazán szükség olyan maszekolásra, amely az igények kielégítésében mutatkozó héza­gokat kitölti. Persze nem munkaidő alatti vagy az üzemi munka rovására történő maszekolásra, fusizásra gondolok. m-----------------— a szabad időt féltik a mun­S okan kaidon túli maszekolástól. •------------------- De hát a fiatal lakást akar m agának. Az idősebb pedig szeret valami olyat csinálni, amelyben van fantázia, ahol nincs fölötte főnök. Ki kifogásolhatná, ha egy vájár a délutánját a kis szőlőjében tölti, s a fiatal mérnök hétvégi maszekbri­gádban családi házat épít? Nemzeti jöve­delmet termelnek ők, nemzeti vagyont gya- rapítanak, akár képes ezt kimutatni a sta­tisztika, akár nem. I*. O. Kényelmes körülmények között, sokféle áruból választhatnak a szolnoki Centrum Aruház vásárlói. Gyorsmérleg megyénk kereskedelméről A kereskedelmi munkáról, az áruellátásról, a bolti kultúráról, az eladók magatartásáról igen sok szó esik. Naponta találkozhatunk az e területről szóló híradások­kal a rádióban, televízióban, a sajtóban. De ezen túl is mindennapi beszédtémája a közéletnek: mit hol lehet kapni, és miért nincs, amikor keresik? De a kérdéseket is lehetne folytatni, ezek is sokszínűek, mint maga a ke­reskedelem. Megyénkben ez évben is korszerűsödött az üzletháló­zat. Egy sor új ABC-t, élel­miszerboltot, iparcikküzletet alakítottak ki. Fejlődött a vendéglátó hálózat. Az el­múlt öt évre visszatekintve: új áruházakat hoztak létre, s amit a fogyasztó nem lát, de éreznie kell: „háttérlétesít­mények” egész sorát épí­tették : a Domus-bútorrak- tártól a Zöldért burgonyatá­rolójáig. 1980 végéig az álló­eszköz-fejlesztésére fordí­tott összeg eléri az 500 mil­lió forintot. Az áruforgalom is igen dinamikusan bővült. A bővülés üteme az országos mértéket meghaladó, évi 9—13 százalékos volt az el­múlt években. Ezek az át­fogó számok igazolják a ke­reskedelem mai színvonalá­ról mondottakat. A fogyasztót — érthetően — kevésbé érdekli az elmúlt öt év eseménye. Véleményét a közelmúlt áruellátása és a kilátások formálják. Milyen is volt az elmúlt 9 hónap áruellátása? Kiskereskedelmi forgal­munk — folyóáron — 11,5— 12,5 százalékkal haladja meg az elmúlt évét. Ez közel 1 milliárd forint többletbevé­telt jelent. A fogyasztók, jö­vedelmük bővülő hányadát költötték el a kereskedelem­ben. Az 1979. július 23-i árvál­tozások átrendezték vásár­lásainkat. Relatíve keveseb­bet költünk el a vendéglá- lásban, kevesebbet költünk élelmiszerekre és vegyes iparcikkekre. Figyelemre méltó viszont, hogy ilyen ér­telemben is fokozódott az ér­deklődés a ruházati cikkek iránt. A legjelentősebb mér­tékben a vendéglátás iránt csökkent az érdeklődés. Ez az 1979—80. évi árváltozások ismeretében nem meglepetés. A fogyasztói magatartás vál­tozása itt másként jelentke­zett: 42 százalékkal bővült az előfizetéses ételforgalom, miközben az összes árbevé­tele csak 5 százalékkal. (I. féléves adatok folyóáron). összefoglalóan azt mond­hatjuk, hogy a kereskedelem a beszerzési lehetőségeknek megfelelő kínálatot biztosí­tott. Ezzel a megállapítással nem akartam a termelőkre hárítani a felelősséget. Ellen­kezőleg, érzékeltetni akar­tam, hogy a kiegyensúlyozott áruellátás biztosításáért a termelői piacfeltárásának, a különböző beszerzési forrá­sok kihasználásának még nem volt 'ilyen szerepe. Ez kereskedelmünktől is újsze­rű szemléletet követel. Mi van a pultokon? Élelmiszerekből kiegyen­súlyozott, jó áruellátást le­hetett biztosítani. Tőkehús­ból valamelyest csökkent, töltelékáruból növekedett a kereslet. Egyes feldolgozott készítményekből (például füstölt áruk) az igényeket nem mindig követtük áruval. Az egész időszak baromfi kínálata folyamatosan ma­gas színvonalú volt. A tejtermékek forgalma (mennyiségben) visszaesett. Így a tej mennyisége 5 szá­zalékkal, az ízesített tejké­szítményeké 12 százalékkal maradt alatta az előző fél­évinek. Ebben az árucso­portban egyértelműen kíná­lati a pozíciónk. Ebben az árucsoportban egyértelműen kínálati a pozíciónk. Hason­lóan jó, egyenletes a kínálat rizsből, száraztésztából, a fű­szerek zöméből. A zöldség- gvümöleskínálat az eddigi eltelt időszak nagy részében nem érte el a tavalyit, mi­közben a szabadpiaci árak lényegesen emelkedtek. Él­vezeti cikkekből, édesipari árukból a kínálat megfelelő volt. Továbbra is a hiány­listánkon szerepelnek az édesipari díszdobozok, lisz­tesáruk, egyes borfajták. Ru­házati cikkekből a választék nem mindenben felelt meg a kívánalmaknak, fgy egyes szövetféleségek (gyapjú, gyapjú típusú, pamut, jersey, szövetek) áruellátása hiányos volt. Konfekcionált cikkek­ből a férfi öltönyök kínála­ta bővült, de nem volt ele­gendő gyermek- és kamasz­öltönyökből. Hiányos volt a férfi rövidujjú ing, női blúz és a pulóver választéka. A vegyesiparcikk-forga- lomból csak egy-két cikk­csoportot emelünk ki. Vissza­esett egyes, részletre is vásá­rolható, fogyasztási cikk — így mosógépek, centrifugák — forgalma. De keveseb­bet adtunk el kerékpárból, mopedből, hűtőszekrényből is. Megemlítendő érdekesség, hogy 1980 első félévében 1927 új személygépkocsi került tulajdonosához, á tavalyi 1805-tel szemben. A háztar­tási vegyi áruk közül az év- elejei mosószerellátást ér­hete jogos kritika. Ez nap­jainkra 4—6 választékban stabilizálódott. Bizonytalan ma is az öblítőszer-ellátás. Sajnálatos tény, hogy a pipe­reszappanok választékát sem minősíthettük folyamatosan kielégítőnek. A beharango­zott, de mindmáig igen rit- ikán kapható magyar zöld­alma- és narancsillatú pipe­reszappanokat mi, kereske­dők is szeretnénk látni. Javult a bútorkínálat Meg kell említeni a bútor- kínálat jelentős javulását, amely főleg napjainkban érezhető. Ez összefüggésben van a bútor keresletével is. Jelenlegi bútorkészleteink mintegy kétszeresét jelentik a tavalyinak, miközben a forgalom mérséklődött. A tartós fogyasztási javák for­galma az iparcikkek for­galmi átlagánál alacsonyabb. Az iparcikkszakma áruel­látásáról, kínálati helyzeté­ről lehetetlen egy cikk kere­tében részletesebben szólni. Ezért még csak egyetlen árucsoport, a tüzelőanyagok helyzetét nézzük át. Az áru- beszerzések tüzelőanyagból (mennyiségben) 8—10 száza­lékkal növekedtek. A tűzifa és az importszenek kivételé­vel az igények kielégíthetők. A folyamatos tüzifa-beszer- zés alapján jelezhető, hogy áz ellátás eléri a tavalyi szintet. Ez az elmúlt hóna­pokénál jobb kínálatot ígér. Egészen vázlatosan átte­kintettük az áruellátás hely­zetét. Néhány mondat ere­jéig a beszerzési lehetősége­ket vizsgáljuk meg. 1980 má­sodik negyedévében a bolti kiskereskedelem átlagkészle­te 18 százalékkal bővült, míg az árueladás csak tíz százalékkal. A jelentős kü­lönbség ellenére nem sike­rült még készleteinket ren­dezni. Ez főleg a ruházati, és az iparcikk szakmára jellem­ző, noha éppen ennél lénye­gesen javult az áruutánpót­lás ütemessége. A közvetlen termelői be­szerzések az év eddigi felé­ben csak csekély mérték­ben feleltek meg az előzetes várakozásoknak. Fejlődés férfi utcai cipőknél, egyéb lábbeliknél, és lakástextili­áknál mutatkozik. A ruháza­ti beszerzés mindössze 80 százaléka az előző év azo­nos időszakáénak. Ez kelle­metlen. mert előzetesen mintegy 230 milliós árualap­pal számolt megvénk keres­kedelme. Az említett növe­kedési ütem 10—12 milliós árukiesést jelenthet keresett, népszerű cikkekből. Tovább folytatódott 1980 első felében is a kereskedel­mi hálózat bővülése. Meg­nyílt a Bajtárs úti, Csokonai úti, Széchenyi lakótelepi ABC áruház Szolnokon. Ez utóbbi valóban a megye legnagyobb (és talán legjob­ban várt) ABC-je. De Szol­nokon kívül is számos üzle­tet adtak át. Kunhegyesen 900 négyzetméteres ABC, Jászberényben a nagyon szép Jász ételbár, Kuncsorbán bisztró, Kisújszálláson, Ti- szaföldváron barkácsbolt, Jászfénys?arun iparcikk-bolt, Jászberényben készruha- bolt, Karcag-Berekfürdőn az átalakított, kibővített Park étterem jelzi a fejlődés üte­mét. Bérek a kereskedelemben A következő néhány gon­dolat — szándékom szerint — nem kizárólagosan szak­embereknek szóló „száraz” szakmai kérdéseket taglal. A tanácsi és szövetkezeti kis­kereskedelem együttesénél vizsgálódva megállapítható, hogy az állományi létszám tovább bővült. A bővülés 1 százalékon belül maradt. Az egy főre jutó átlagkereset 3—3,5 százalékkal emelke­dett. Ez egyes forgalmazók­nál, sőt szektorok között is jelentős eltérést mutat. Kri­tikai észrevétel — és így megoldandó feladat — a tel­jesítmények és keresetek összhangjának helyenkénti eltérése. Erre úgy is találha­tó példa, hogy a teljesít­ménytől elmarad a tervezett "bérfelhasználás, de olyan js, hogy elmaradt „produkciót” honorálnak. Az említett két szektor árrésszintje 1.5—2.2 százalékkal csökkent. Javuló költséggazdálkodással a költ­ségek is mérséklődtek, ám az eltérő ütem következtében csökkent az elért nyereség­szint. sőt általában^ nyere­ség összege is. Az összete­vők részletes ^feltárása, a szükséges intézkedések meg­tétele a gazdálkodásra vár. A tudatos árpolitikával, árel­térítésekkel hatni kell ma­gukra a szállítókra, a be­szerzési lehetőségekre. Továbbra is kiegyensú- Ivozott lesz az élelmiszer- ellátás. Ehhez megkülön­böztetett figyelmet kell for­dítani a zöldség-gyümölcs téli tárolására. A tavalyihoz hasonló nagy mennyiségű karácsonyi édesség került forgalomba, néhány új ter­mékkel. Ruházati cikkek kö­rében az ellátás egyensúlyá­nak biztonságosabbá tételét, téli ruházati cikkekből a ta­valyinál kedvezőbb össze­tételű áruválasztékot várha­tunk. Ennek jeleit már ma is tapasztalhatjuk az. üzletek­ben. Ajándékozási cikkek széles skálája várja majd a vásárlókat. Az iparcikkek körében lényeges változást nem várhatunk. E megálla­pítás alól a híradástechnikai cikkek jelentenek _ kivételt. Jelentős mennyiségű tőkés import érkezik be. Még néhány hónap és ve­get ér az V. ötéves tervciklus. A következő időszak terve­ző munkái megkezdődtek ugyan, de ezek véglegesítése november vége, december eleje előtt nem várható. En­nek kidolgozása csak számos egyeztetés után. összhangban gazdaságpolitikánk más ré­szeivel, lehetséges. A búcsú­zó időszak végleges értékelé­sét is korai talán megejteni. Legalábbis, ami a hivatalos, számokkal, érvekkel alátá­masztott értékelést illeti Mert magában úgyis min­denki, „kasszát csinál”. Űgj gondolom, hogy ebben a; egyéni kasszazárásban ; kereskedelem a vevőktől — az időnkénti bosszúság eile nére — kedvező minősítés kaphat. Bóka János a7. MTVB kereskedelmi osztálvának helyettes vezetője összeállította: Ör. Végső Zoltá

Next

/
Thumbnails
Contents