Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 5. HEH 0UILÄ6HRADO HÉTFŐ: Moszkvába érkezett hivatalos baráti látogatásra Keddi, az Indiai Köztársaság elnöke — Gromiko szovjet külügyminiszter New Yorkban találkozott a Szíriái és a pakisztáni külügyminiszterrel KEDD: Muskie amerikai külügyminiszter Hammadi iraki külügyminiszterrel tárgyalt — Pekingben megkez­dődött a „négyek bandájának” pere, tíz fővádlottal SZERDA: Irak október 5-re egyoldalú tűzszünetet helye­zett kilátásba — Gáspár Sándor elnök megnyitó­jával Moszkvában megkezdte munkáját az SZVSZ főtanácsának ülésszaka CSÜTÖRTÖK: Forlanit bízta meg kormányalakítással az Olasz Köztársaság elnöke — Három és fél órás té­vévita az NSZK-ban a választások előtt Schmidt, Genscher, Kohl és Strauss között PÉNTEK: Carter elnök fogadta Ziaul Hak tábornokot, a pakisztáni államfőt — Radzsai iráni miniszterelnök a kubai külügyminiszterrel tárgyalt Teheránban — Ceausescu román államfő elhalasztotta kanadai út­ját — Egyórás munkabeszüntetés egyes lengyel vá­rosokban SZOMBAT: Varsóban összeült a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága — New Yorkban az iszlám országok külügyminiszterei az iraki—iráni konfliktusról tárgyaltak Hivatalos, baráti látogatá­son a Szovjetunióban járt ezen a héten az Indiai Köz­társaság elnöke, Nilam Szandzsiva Reddi. Utazása és találkozása a szovjet ve­zetőkkel, mindenekelőtt Leo- nyid Brezsnyevvel, alkalmat adott arra, hogy tovább fej­lesszék a kétoldalú kapcso­latokat, ezekről pedig tudni kell, hogy a szovjet—indiai barátsági és együttműködési szerződés alapján alakulnak, s amint Leonyid Brezsnyev megállapította :e kapcsolatok mind fontosabb tényezővé válnak a háborús fenyegetés elhárításáért folyó küzde­lemben, Ázsiának és az egész világnak a békéje szempont­jából. Az indiai államfő látogatá­sa során jelentős megnyilat­kozásokra került sor, ame­lyek túlmutattak a két ország viszonyával kapcsolatos kér­déseken. Leonyid Brezsnyev az indiai vendég tiszteletére adott vacsorán mondott po­hárköszöntőjében az ázsiai feszültség forrására utalt. Egész sor jogos kérdést fogal­mazott meg: kinek a külön­leges egységei és repülőgép- anyahajói fenyegetik De- moklész kardjaként ’a Per­zsa-öböl és a Vörös-tehger térségének független állama­it? Ki hoz létre új katonai támaszpontokat az Indiai- óceán térségében, a Közel­és Közép-Keleten, Afriká­ban? Brezsnyev említést tett arról, hogy Irán és Irak, két szomszédország, amely bará­ti viszonyban áll a Szovjet­unióval, fegyveres konflik­tusba keveredett egymással, aligha csak valamilyen tra­gikus meg nem értés okából. A konfliktus tüzénél valakik a maguk pecsenyéjét akar­ják megsütni. Azok, akiknek nem tetszik az imperialista­ellenes erők összefogása a Közel- és Közép-Keleten. Azok, akik a maguk ellenőr­zése alá akarják helyezni a térség olajkincsét. Azok, akik arról álmodoznak, hogy Iránt ismét az imperializmus csen­dőrévé tehetik. Az indiai vendég jelenlé­tében, aki a maga részéről annak adott hangot, hogy az indiai közvélemény tudja; a szovjet államfő meg akarja őrizni az enyhülés szellemét, és meg akarja védeni az eny­hülés , folyamatát, Leonyid Brezsnyev kifejtette: a Szov­jetunió azt kívánja, hogy Irán és Irak a tárgyalóasz­tal mellett rendezze vitás kérdéseit. Az ellenségeskedések a hé­ten tovább tartottak, az ira­ki—iráni konfliktus a máso­dik hetébe lépett. A harcok hevessége általában alábbha­gyott ,amit nyugati katonai szakértők azzal magyaráztak, hogy sem az egyik, sem a másik fél nincs berendezked­ve hosszabb háborús erőfe­szítésre ... Az iraki támadó erők északon, az arablakta iráni Khuzisztán határvidékén megvetették a lábukat, délen pedig Khorramshahr és Aba­dan, a híres olajvárosok kö­rül igyekeztek szorosabbra vonni az ostromgyűrűt. A kedvezőbbnek látszó helyze­te arra késztette az iraki ve­zetést, hogy egyoldalú fegy­vernyugvást jelentsen be ok­tóber 5-étől kezdve. A tehe- ráni válasz elutasító volt, sőt, a jelek szerint a Bani- szadr köztárssaági elnök közvetlen irányítása alatt ál­ló iráni hadsereg a hét vé­gén ellentámadásba igyeke­zett lendülni. Különböző forrásokból szár­mazó hírek olajfinomítók és olajtartályok elpusztulásáról, olajvezetékek megrongálódá­sáról szólnak, annyi bizonyos, hogy egy ideje és egy ideig mind a ziraki, mind az irá­ni olaj szállítása szünetel. A nemzetközi olajpiac meglepő módon mégis teljes nyuga­lommal vette ezt tudomásul. A nagy olajtársaságok siet­tek közölni, hogy hónapokig teljes az, olaj-ellátottság. Szaud-Arábia pedig fokozza az olajtermelést, nehogy olaj­szűke álljon be. Az iraki—iráni ellenséges­kedések nem idéztek elő na­gyobb ármozgást az arany­tett volna várni, hogy egy ilyen konfliktus híre felhajt­ja az árfolyamot. Ma járulnak az urnák elé a nyugatnémet polgárok. Ha hinni lehet a közvélemény­kutatási adatoknak és a bon­ni politikai megfigyelők jós­tehetségének, akkor a Bun- destag-választások nem hoz­nak ivr.ltozást a nyugatné­met állam élén. Helmut Schmidt pártja, az SPD el­érheti vagy meg is előzheti a kereszténypártokat, a CDU-t és a CSU-t, minden­esetre pedig eddigi koalíciós partnerével, az FDP-vel együtt továbbra is kormány­képes többségre jut. A kan­cellárt ezek szerint ezután is Helmut Schmidtnek fogják hívni. Ellenfele pedig, a ba­jor miniszterelnök, a CSU vezére, Franz Josef Strauss, mindörökre lemondhat ál­mának megvalósulásáról, nem lesz belőle kormányzó az NSZK-ban. A választási kampány egy nagyszabású tévévitával ért véget: három és fél órán át viaskodott a kamerák és mikrofonok előtt az egyik ol­dalon Schmidt és Genscher, a másik oldalon Strauss és Kohl. A legnagyobb két nyu­gatnémet tévéállomás, az ARD és a ZDF egyenesben közvetítette a vitát, amelyet becslések szerint húszmillió néző kezdett figyelni, de még a műsor végén is 12 millióra becsülték a nézőszámot. A Schmid—Genscher páros „győzelmét” hozta a vita, a színtelen Kohl, a CSU elnö­ke és a harsány, de igazán már nem is harcias Strauss nem tudta felvenni velük a versenyt az érvelésben. A vita középpontjában külpolitikai kérdések állot­tak. Schmidt azt vágta Stra­uss fejéhez, hogy „békebon­tó”, mire a bajor politikus védekezni próbált. Ő sem akar háborút, mi több, hoz­zátette, hogy meggyőződése szerint a Szovjetunió sem kí­vánna háborút... (Valaha pedig mi mindent el nem mondott a szovjetellenes, kommunistaellenes Strauss a Szovjetunióról...) Schmidt az eddigi „keleti politika” folytatását ígérte, ugyanak­kor, amkior a szövetségesek (az USA és általában a NATO) melletti kiállás fon­tosságát is hangoztatta. A választási kampány so­rán a CDU—CSU igyekezett meglovagolni a tényt, hogy gazdasági téren az NSZK helyzete ma kétségtelenül rosszabb, mint „a gazdásági csoda” éveiben, de az inflá­ció jelentkezése ellen, a mun­kanélküliség visszaszorítása végett Strausséknak nem volt „csodaszer-ígéretük”. Végül a választási kam­pány egy érdekes eleme: a jobboldali ellenzék azt hí- resztelte ,hogy Schmidt.ék választási győzelme után megvonnák az egyházaknak nyújtott állami támogatást... Ezzel párhuzamosan a nyu­gatnémet katolikus püpökök olyan pásztorlevelet adtak ki, amely a CDU—CSU javára értelmezhető mondatokat tar­talmazott. A szociáldemokra­ták és a szabad demokraták megnyilatkozásai a kato­likus és az evangélikus egyhá­zak mellett aztán kifogták a szelet a kereszténypártok vá­lasztási vitorláiból. Pálfy József Egész héten folytak a harcok Irán és Irak között. Képönkön: füstfelhő emclekedik az iráni Abadan olajlétesítményei fölé n LEMP KB plénuma Szombaton délelőtt Varsó­ban megkezdte plenáris ülé­sét a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága. Az ülésen Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára el­nököl. A plénum napirend­jére tűzték a LEMP KB Po­litikai Bizottságának referá­tumát „az ország politikai helyzetéről és a párt idősze­rű feladatairól”, a beszámo­ló megvitatását, valamint szervezeti kérdéseket. Választások az HSZK-ban és Portugáliában Vasárnap több. mint negy­venmillió szavazójogosult részvételével parlamenti vá­lasztásokat tartanak a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban. A bonni Bundestag 496 képviselői helyéért lő párt közel háromezer jelöltje ver­senyez. A vezető politikusok idő­közben megvonták a több­napos kampány első mérle­gét is. Willy Brandt, az SPD elnöke szerint a Strauss ve­zette ellenzék kudarcot val­lott, mert kük, bel- és gaz­daságpolitikai programja va­lóságtól idegen állításokat és elképzeléseket tartalmazott. Brandt jelezte, feltétlenül bí­zik a szociálliberális koalíció győzelmében és abban, hogy a következő négy évben is Helmut Schmidt irányítja a nyugatnémet kormányt. Ma parlamenti választások (esznek Portugáliában. Hét millió választópolgár szava­zatával négy esztendőre megválasztja a köztársasági gyűlés 250 képviselőjét. A választásoknak rendkívül nagy a politikai jelentőségük, mert az alkotmány értelmé- ven a mai szavazás alapján hivatalba lépő parlamentnek joga lesz arra is, hogy két­harmados többséggel meg­változtassa az ország alap­törvényét, amely az 1974. évi áprilisi forradalom vívmá­nyaként a leghaladóbbak •egyike a tőkés világban. A választásokon négy párt- szövetség és hét párt indul, de a harc lényegében a há­rom nagy pártszövetség, a múlt év decemberében tar­tott időközi választások ered­ményeként a kormányra ju­tott Jobboldali Demokrata Szövetség, a Szocialista Köz- társasági Front és az Egye­sült Népi Szövetség (APU) között folyik. Ez utóbbi a Portugál Kommunista Párt- boti és MDP—CDE-ből, a népidemofcratikus mozgalom­ból áll. Rajtuk kívül csak az UDP (Demokratikus Népi Unió) elnevezésű balos párt­nak van esélye, hogy man­dátumhoz jusson. Megfigyelők igen szoros választási eredményt várnak. Irak—Irán Változatlan hevességű harcok Teheránban szombaton be­jelentették, hogy az iráni csapatok Khorramshahr ki­kötőváros körzetében az el­múlt 48 órában visszaverték a több hullámban támadó iraki egységeket és a heves harcok után ismét teljes ellenőrzésük alatt tartják a Shatt-Al-Arab víziút partján fekvő várost. A Khorrams­hahr környéki harci cselek­ményekről és a sikeres iráni hadműveletekről a teheráni rádió olvasta be az iráni mi­niszterelnökségi hivatal köz­leményét, amely szerint az iraki csapatokat a harcok folyamán többször is visz- szaszorították a határon túlra. Bagdadból nem érkezett jelentés a kikötőváros térsé­gében kialakult harctéri helyzetről. Az iraki katonai főparancsnokság az INA hírügynökség adása alapján viszont cáfolta azt a tehe­ráni bejelentést, hogy az irániak visszavették az iraki csapatok kezéből az Ilam tartományi Mehran várost és annak körzetét. Az iraki ve­zérkari főnök közleménye szerint Bagdad csapatai a déli fronton 500 ellenséges katonát ejtettek foglyul, 250 harckocsit kilőttek, 100 pán­célost zsákmányoltak, meg­rongálták vagy megsemmisí­tettek több mint 400 katonai járművet és fegyverraktá­rakat foglaltak el. Állítólag az irakiak 40 iráni harci gé­pet lelőttek. Az iráni katonai parancs­nokságnak a teheráni rádió­ban beolvasott közleménye szombaton azt hangsúlyoz­ta, hogy az iráni csapatok készek „foggal és körömmel” megvédeni a Hormuzi-szoros bejáratát őrző három —Abu Mussza, Kis Tumb és Nagy Tumb — szigetet. Khomeini ajatollah szom­baton visszautasította a tűz­szünet aláírásának gondo­latát Irakkal, hangsúlyoz­va : Irán addig nem teszi le a fegyvert, amíg végső győ­zelmet nem arat. A vallási vezető 45 perces beszédét a teheráni rádió közvetítette. Khomeini a bagdadi egyoldalú tűzszüne- ti javaslat elutasításával egyidejűleg figyelmeztetett — név szerint nem említett — arab országokat és Per- zsa-öbölmenti államokat, hogy „hagyjanak fel Irak támogatásláva'.”. Másrészről viszont köszönetét mondott bizonyos „iszlám és nem­iszlám” országoknak, hogy segítséget nyújtanak Irán­nak a Bagdad elleni hábo­rúban. Az ajatollah itt sem nevezte meg a „támogató” államokat. Merénylet Párizsban Véres merénylet színhelye volt péntek este a párizsi Coper- nik utca. Az utóbbi évek legsúlyosabb francia terrorcselek­ménye három halálos áldozatot követelt A Francia Általános Mun­kásszövetség (CGT), a Fran­cia Kommunista Párt, az CFDT szakszervezeti köz­pont, a fajgyűlölet és anti­szemitizmus ellen küzdő moz­galom (MRAP) keddre anti­fasiszta tüntetést hirdetett meg. Így adnak kifejezést a haladó közvélemény, a mun­kásmozgalom tiltakozásának a gyűlöletes péntek esti új­fasiszta merénylet ellen. Az FKP KB titkársága közle­ményben szólította fel a párt tagjait, a demokratikus érzel* mű embereket, hogy vegye­nek részt tömegesen a meg­mozduláson, adjanak hangot felháborodásuknak, szemben­állásuknak minden fajgyűlö­lettel és fasiszta megnyilvá­nulással, követeljenek a kor­mánytól hatékony intézkedé­seket az újfasisztákkal szem­ben. Tegnap délelőtt a Coper- nic utcai zsinagógában gyász- szertartáson emlékeztek meg a péntek esti merénylet há­rom halálos áldozatáról. (A hír, hogy négy ember halt meg, tévedésből eredt.) A szertartás után a „Renouveau Juif” nevű szervezet felhívá­sára mintegy tízezer ember vonult fel tüntető menetben az Etoile téren és a Champs Elysées-n. A tüntetők a bel­ügyminiszter lemondását kö­vetelték és parlamenti vizs­gálatot sürgettek. RÓMA Az Olasz Szocialista Párt újjáválasztott vezetősége szombatra virradóra két­harmados töbséggel meg­erősítette főtitkári tisztsé­gében Bettino Craxit. Ezt megelőzően a Közpon­ti Bizottság megválasztotta a párt új vezetőségét, amely­ben minden eddiginél na­gyobb többséget élvez Craxi politikai áramlata: 36 fő közül 24-en állnak mellette. A balszárny egyik képvise­lőjét, Claudio Signorile fő­titkárhelyettest nem erősí­tették meg tisztségében és ezzel még szabadabb kezet adtak a főtitkárnak, hogy érvényesítse vonalát. MOSZKVA A fegyverkezési hajsza megfékezéséért szállt síkra Olaf Palme, a Svéd Szociál­demokrata Munkáspárt el­nöke a szovjet televízióban elmondott beszédében. Mint mondotta, „a fegyverkezési verseny könnyen olyan fegy­TELEXEN veres konfliktushoz vezet­het, amely az egész emberi­ség létét fenyegeti... Palme hangsúlyozta, hogy Svédország az enyhülés hí­ve, ezért ellenez minden olyan lépést, így az Európá­ban lévő fegyveres erők lét­számának növelését, amely fokozza a háborús veszélyt kontinensünkön. „A leszere­lés kérdésében haladást csak a különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatásával le­het elérni” — mondotta. Ki­jelentette, hogy Svédország minden olyan kezdeménye­zést támogat, amely a fegy­verzet csökkentésére • irá­nyul. Az ilyen politika az emberiség békéjét szolgálja. TULSA 17 embert ölt meg egy olajfúró tornyon történt robbanás Szaúd-Arábia part­jainál, ahol egy amerikai cég az Aramco nevű olajtársa­ság megbízásából végez fú­rásokat. A robbanás nem okozott tüzet. A munkások a mérgező hidrogénszulfid kiömlése következtében vesztették életüket, további kettőnek pedig nyoma ve­szett. NEW YORK Púja Frigyes külügymi­niszter megérkezett New Yorkba, és átvette az ENSZ- közgyűlés 35. ülésszakán résztvevő magyar küldöttség vezetését. SAN SALVADOR Harmincötén meghaltak, sokan megsebesültek, ami­kor San Salvadorban, és több salvadori vidéki hely­ségben pénteken ismét fegy­veres öszetűzések robbantak ki. A salvadori polgárhábo­rúban becslések szerint az idén eddig mintegy ötezer ember vesztette életét.

Next

/
Thumbnails
Contents