Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-31 / 256. szám

1980. október 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP / 3 A munkapadtól a vezérigazgatóig II túlszabályozás délibábjai 3. NDK-beli pártmunkás­küldöttség Szolnokon Ülést tartott az MSZMP Szolnok városi Bizottsága Utaltunk már rá, hogy a túlméretezett, sok lépcsős vállalati belső irányítási rendszerben (amely tehát ta­goltságában, teljesítőképes­ségében és bonyolultságában nagyobb, mint amekkorát a fejlesztés, termelés, forgal­mazás nagyságrendje, ta­goltsága, bonyolultsága meg­kíván, amely nagyobb, mint például amit a hazai ipar­ban a vállalatok közötti munkamegosztás, a koope­ráció valóságos szintje Sok helyen a rendtartás­hoz tartozik, hogy a szállí­tási osztály csak akkor vál­lal fuvart a raktárnak, mű­helynek, ha azok 72 órával előbb átküldték a megren­delést. Ez az előretartás egy­felől valóban nem haszon­talan, hiszen így jut idő a legfontosabb szállítások ki­választására, tehát a szállító kapacitás legkedvezőbb ki­használására. Másfelől azon­ban az előrendelés a válla­lat valamennyi részlegét ar­ra készteti, hogy megrende­léseiket a hét minden nap­jára előre leadják, hiszen ebben a rendszerben köny- nyebb lemondani, mint meg­szerezni a kapacitást. A rendszer tehát végül is nem alkalmas arra, hogy a szál­lítási kapacitáskihasználást optimalizálja. E rendszer merev alkalmazása anélkül, hogy a megrendelőket is ér­dekeltté tennék a kapacitás optimalizálásában, s csak utasítják azokat, valójában A „külön érdek mechaniz­mus”, a túlszabályozott vál­lalati belső szervezetekben a legtöbb főosztálynál kiala­kul. Annak idején például az üzemfenntartási osztályo­kat, gondnokságokat azért szervezték meg, hogy a ter­meléssel foglalkozókat men­tesítsék a munkához szük­séges apróbb eszközök, se­gédanyagok, bútorok stb. beszerzésétől, gondozásától, rendben tartásától. Ezek az osztályok tehát kezdetben összegyűjtötték és teljesítet­ték a termelő vagy irányító részlegek igényeit, kívánsá­gait. Ma az a helyzet, hogy nem gyűjtik az igényeket, hanem elbírálják. S ha a gondnokság megtakarít a fenntartási költségekből, pré­miumot kap. Nem lehet tehát csodál­kozni azon, ha ezek a rész­szükségessé tesz) egyes szin­teken, osztályokon olyan „mechanizmus” alakult ki, amely az adott részleg szá­mára — a rend, a fegyelem, az ügymenet zavartalansá­ga jegyében — automatiku­san „kitermeli” a feladato­kat, sőt: a külön érdekeket is, amelyek nem feltétlenül esnek egybe az egész válla­lati kollektíva érdekeivel. Nézzünk most erre egy-egy érdekes, és eléggé általáno­sítható esetet. csak a szállítási osztály munkáját könnyíti meg: 72 órával előbb elkészíthetik a beosztást, sohasem kell kap­kodniuk. s ha valahova, ahol nem szóltak idejében, nem jut kapacitás, a felelősség őket nem terheli. A kapaci­tást azonban e rendszérrel nem lehet optimalizálni, csak formálisan. A szállító- kapacitás szétosztása a szál­líttatok között, egyszer s mindenkorra, alighanem kedvezőbb kihasználást ered­ményezne. Ehhez az kelle­ne, hogy a nagyvállalatokon, trösztökön belül — a belső mechanizmus reformjának első lépéseként — esetleg önelszámoló egységeket hoz­zanak létre: jogokkal, esz­közökkel, kötelességekkel és a felelősséggel ellátva azo­kat. Ez a megoldás kivált akkor tűnik ésszerűnek, ha a nagyvállalati központ, s a telephelyek egy része között több mint 100, olykor 200— 300 kilométer a távolság. legek a keretek elosztását azzal kezdik, hogy félrete­szik az év végi megtakarí­tást. A munkakörülmények javítását szolgáló összeg egy része így válik tehát a gond­nokság prémiumalapjává. Külön érdekké vált pél­dául az is sok helyen, hogy a garázs ne lépje túl a te­herautók havi kilométerke­retét. Ezért nem egy helyen megesik, hogy a hónap utol­só napjaiban az árut bérfu­varozóval szállítják, mert a garázs nem ad kocsit. A bérfuvar ugyan költségtöbb­lettel jár, de az eltűnik a vállalati általános költségek között (eddig legalábbis el­tűnt), a garázs viszont jogo­sult lesz a prémiumra. Nemcsak egyszerűbb len­ne a vállalati élet, az ügy­intézés, hanem csökkennének a termelési költségek is, ha például a telephelyek veze­tője rövid úton eldönthetné, hogy ha elromlik egy beren­dezés, van-e ideje megvárni a központi tmk javítóit, vagy inkább külső javítók­ra bízza. Vagy ha a raktár szabadabban rendelkezhetne — a raktáros oszthatná be — a szállító eszközökkel, vagy legalábbis azok egy részével. E példákat persze a tel­jesség igénye nélkül, csupán a kialakult helyzet érzékel­tetésére hoztuk fel, hogy nyomába eredjünk annak: a túlzott ügyviteli, irányítási centralizáció hol, miben, mennyire képes hátráltatni a rugalmas, gyors, ésszerű munkát, gátat vefve a kez­deményező kedvnek, sová- nyítva a felelősséget a vég­rehajtás szintjein. Pont azo­kat az értékeket szorítva ez­zel a háttérbe, amelyekre már a következő években — de már ma is — a legna­gyobb szükség van. Nagyobb figyelmet az eredményességre Igaz, az 1980-ban életbe lépett intézkedések és az új szabályozók után számítani lehet arra, hogy a vállalatok az eredményes gazdálkodás érdekében minden lehetsé­ges tartalékot igyekeznek majd kiaknázni. A vállala­tokra nehezedő gazdasági kényszer eddig valóban nem volt akkora, hogy saját ve­zetési, ügyviteli stílusukat és intézményrendszerüket is kritika alá vegyék. Ahol a számításoknál gon­dolnak arra, hogy saját bel­ső mechanizmusuk milyen hatással van az eredményes­ségre — például az új gyárt­mányok átfutási idejét, a beszerzés átfutási idejét, a piaci információk hasznosí­tásának sebességét, vagy az újítások, javaslatok, kezde­ményezések elbírálásának időtartamát is elemezve — ott aligha marad kétség afe­lől, mi az igazi jelentősége egy nyitott, rugalmas, tel­jesítményre (s nemcsak el­lenőrzésre) orientált, a re­álfolyamatok nagyságrend­jével összehangolt belső in­tézményrendszernek. Gerencsér Ferenc (VÉGE) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának vendégeként egy hétig hazánkban tartózkodó NDK-beli pártmunkáskül­döttség — dr. Rudi Gütter, az NSZEP KB szállítási és hírközlési osztályának al­osztályvezetője, Hugo Wiess- ner, és Horst Linder megyei pártbizottsági politikai mun­katársak, Rainer Schwabe, a Dentras Kombinát vezér- igazgatója és Werner Lö­scher, a Birodalmi Vasútak vezérigazgató-helyettese — tegnap Szolnokra látogatott. A delegációt a megyei pártbizottság épületében Mo­hácsi Ottó, a megyei pártbi­zottság titkára fogadta és tá­jékoztatta a gazdasági irá­nyító munkáról, különös te­kintettel a szállításra és hír­közlésre. A délelőtt folyamán a kül­döttséget a MÁV szolnoki üzemfőnökségén Annus Mi­hály, az üzemi pártbizottság titkára és Fehérvári József üzemfőnök tájékoztatta az üzemfőnökség szerepéről az ország vasúti közlekedésé­ben, valamint a pártirányí- tás főbb kérdéseiről, tapasz­talatairól. A szolnoki Vasúti csomópont megtekintése után a Volán 7. számú Vál­lalattal ismerkedtek a dele­gáció tagjai. Tugyi Gábor, az üzemi pártbizottság tit­kára és Máté János, a vál­lalat igazgatója tartott is­mertetőt a szolnoki vállalat munkájáról, melyet a köz­ponti telep megnézése köve­tett. A küldöttség a késő délutáni órákban utazott vissza Budapestre. II szénbányászatnak Új típusú munkahengerek Továbbfejleszti egyik sike­res új termékének gyártását a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat mis­kolci üzeme. A gyár által készített és az erőátvitel cél­jaira használatos hidraulikus szerkezetet, az úgynevezett munkahengereket csak a me­zőgazdasági gépeknél, első­sorban a különféle billenthe­tő pótkocsiknál alkalmazták. A gyárban most a szénbá­nyászat rés'zére ielhaszmál- ható munkahengerek típusát is kifejlesztették. Ezeket a szerkezeteket frontfejtéseken használják a homlokmarók mögötti terület biztosítására. A rendtartás furcsa esetei Külön érdek a vállalaton belül Tanácskozás Kunhegyesen Orvosok a munkásőrségben A munkásőrségben nélkü­lözhetetlen szerepük van az orvosoknak. Posta Mihály megyei munkásőr parancs­nok szavaival élve a pa­rancsnokok tudják, mennyi és milyen állapotban lévő fegyverrel és felszereléssel rendelkeznek, de az egész­ségügyi helyzetről csak az orvos tud számot adni. Nem véletlen tehát, hogy a me­gyei parancsnokság nagy je­lentőséget tulajdonít az ál­lomány egészségügyi helyze­tének és rendszeresen visz- szatér annak vizsgálatára. Ezt a célt szolgálta a me­gyei és egységtörzsek vezető orvosainak tegnap Kunhe­gyesen rendezett tanácsko­zása is. Annak tapasztala­tait összegezve hangsúlyoz­ta dr. Romhányi István kór­házigazgató főorvos, a mun­kásőrség megyei törzse egészségügyi szakcsoportjá­nak vezetője, hogy a testü­letben az egészségügyi mun­ka tervszerű, fegyelmezett. Mind egységesebb elvek és módszerek érvényesülnek az alkalmassági és időszakos vizsgálatokon, az egészség- ügyi kiképzésben, a gyógyí­tó-megelőző orvosi ellátás különböző formáin, a karha­talmi harcászat egészségügyi feladataiban. Ezekről szólva dr. Rom­hányi István hangsúlyozta, hogy szó sincs valamiféle párhuzamos orvosi ellátás­ról. A munkásőrségben te­vékenykedő orvosok munká­ja csupán szerves kiegészí­tését jelenti az állami gyó­gyító-megelőző ellátásnak. Nem veszik át sem a kör­zeti, sem az üzemorvosok feladatkörét. Tegyük hozzá: már csak azért sem lehet párhuzamos­ságról szó, mert a testület­ben tevékenykedő orvosok önként vállalt társadalmi megbízatása a munkásőri feladatok ellátása. Társaik egészségének védelméért ön­zetlenül tevékenykednek. Mondhatjuk ezért úgy is: munkásőri megbízatásuk kettős feladatot jelent szá­mukra. A munkásőr vezető orvo­sok tegnapi tanácskozásán szó volt arról, is, hogy a munkásőrök egy részét fel­készítik az egészségügyi is­meretek fokozott alkalmazá­sára. hogy készségi szinten tudjanak önmagukon és esetleg bajba jutott fegyver­társaikon segíteni. Az Alföldi Szilikátipari Vállalat eddigi egyik legnagyobb terméke, a 14 méter hosszú huzalpáckád, amelyet a salgó­tarjáni Kohászati Üzemek részére gyártanak A szolnoki városi pártbi­zottság ülést tartott. A párt- bizottság megvitatta és el­fogadta a pártoktatás kö­zéptávú tervét, majd szemé­lyi kérdésekben döntött. Az ülésen részt vett és felszó­lalt Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára. Sándor Lászlót érdemei elismerése mellett felmen­tette első titkári tisztségé­ből, pártbizottsági és vég­rehajtó bizottsági tagságá­ból. A városi pártbizottság Si­mon Józsefet, a megyei ta­nács vb kereskedelmi osz­tályának vezetőjét kooptálta tagjai sorába, megválasztot­ta a városi pártbizottság el­ső titkárának és a végrehaj­tó bizottság tagjának. Az Elnöki Tanács Sándor Lászlónak a pártban vég­zett eredményes munkája elismeréseként a Munka Ér­demrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Szűcs János adta át. A Hazafias Népfront megyei bizottságának ülése A Hazafias Népfront Szol­nok megyei Bizottsága ülést tartott, amelyen részt vett és felszólalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a HNF Or­szágos Tanácsának főtitkára és Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára. A megyei bizottság meg­vitatta és elfogadta a nép­frontválasztások előkészíté­séről szóló tájékoztatót, majd személyi kérdésekben dön­tött. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának előter­jesztése alapján Oláh Jánost érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmentette titkári tisztségéből. Sándor Lászlót kooptálta tagjai sorába és megválasztotta -a népfront megyei bizottsága titkárává. Az Elnöki Tanács Oláh Jánosnak, eredményes mun­kája elismeréseként a Mun­ka Érdemrend arany foko­zata kitüntetést adományoz­ta. A kitüntetést Sarlós Ist­ván adta át. * * * Az MSZMP Szolnok me­gyei Bizottsága Sándor Lászlót, megyei pártbizott­sági tagságának meghagyá­sa mellett feliben tette me­gyei párt-végrehajtóbizottsá­gi tagságából. Simon Józse­fet, a szolnoki városi párt- bizottság első titkárát koop­tálta a megyei pártbizottság­ba és megválasztotta a me­gyei párt-végrehajtóbizottság tagjává. Nyitrai Istvánt, mi­vel a KISZ Központi Bizott­sága titkárának választották meg, érdemeinek elismerése mellett felmentette megyei pártbizottsági tagságából. Az észt vendégek Palotáson és Kőtelken Ma hazautazik a delegáció A megyénkben tartózkodó észt delegáció, amelyet Leon­hard Tammevaeli, az Észt SZSZK Állami Tervhivatala elnökének első helyetteseve­zet, tegnap a Palotási Álla­mi Gazdaságot és a kőtelki Ady Termelőszövetkezetet kereste fel. Palotáson Bagi Károly igazgató fogadta és tájékoz­tatta a vendégeket a 12 ezer hektáron gazdálkodó állami gazdaság munkájáról. A fő­leg állattenyésztéssel — el­sősorban szarvasmarhával és baromfival — foglalkozó me­zőgazdasági nagyüzemben a delegáció tagjai nagy érdek­lődéssel szemlélték meg a kö­zelmúltban átadott 480 férő­helyes, korszerű szarvasmar­ha-telepet, amelyet az NDK- beli Elfa-impulsa cég minta­fejőháza egészíti ki. Az állami gazdaság, mint a Palotási Kacsatenyésztési és Pecsenyekacsa Termelési Rendszer rendszergazdája több állami gazdaság, terme­lőszövetkezet és baromfifel­dolgozó vállalat munkáját integrálja. Az észt szakembe­rek megtekintették a gazda­ság 11 ezer férőhelyes angol nagyszülőpár kacsatelepét, a 100 ezer darab kapacitású „broyler” csirke-hizlalótele­pét, a 30 ezer férőhelyes ka­csaszülőpár telepén és a sza­badban tartott kacsáit. Az észt vendégek délután a kőtelki Ady Termelőszö­vetkezetbe látogattak, ahol Berényi István tsz-elnök tar­tott tájékoztatót a szövetke­zet munkájáról. Kőtelken a tsz baromfinevelő ágazatá­val ismerkedtek meg a kül­döttség tagjai. A megyénkben tett ötnapos látogatást befejezve az észt delegáció ma délelőtt a fővá­ros nevezetességeivel ismer­kedik. majd délután hazauta­zik Észtországba. A kereslet—kínálat függvényében VERSENYÁRRENDSZER AZ ÉPÍTŐIPARBAN Az építőipari árak 1980. évi rendezése a hatékony­ságra, a jobb minőségű és felelős kivitelezésre ösztönzi az építőipari vállalatokat úgy, hogy 1979-hez képest országos átlagban 5—6 száza­lékkal csökken az építőipari árszint — jelentette be teg­nap Székesfehérváron az or­szágos építőipari árkonferen­cián. A két napos tanácsko­záson előadást tartott dr. Csikós Nagy Béla államtit­kár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke és dr. Ká­dár József építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszterhe­lyettes. A székesheférvári tanács­kozáson ismertették az épí­tőipari árrendszer továbbfej­lesztésének távlati elképzelé­seit is. Kiemelték, hogy a beruházási piacon kialakuló kereslet-kínálati egyensúly lehetővé teszi az eddigi köz­ponti árkorlátozások fokoza­tos feloldását és a takaré­kosságra, a jobb munkaszer­vezésre ösztönző, úgyneve­zett .versenyár-rendszer be­vezetését. Ez azt jelenti, hogy 1981-től a maximált hatósági árformát csak a szerződéses kötelezettség alá tartozó munkákra és lakásépítésre korlátozzák, a többi építő­ipari tevékenység — első­sorban a vállalati és a szövet­kezeti beruházás- — a szabad árformába kerül át. A két napos székesfehér­vári konferencián négyszáz építőipari szakember vitatja meg az ágazat tervezett ár­rendszerét és a bevezetéshez ajánlásokat dolgoz ki.

Next

/
Thumbnails
Contents