Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-30 / 255. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXI. évf. 255. sióm, I960, október 30., csütörtök A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ülést tartott * a megyei pártbizottság Az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Andrikó Miklós elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának elnökletével 1980. október 29-én ülést tartott. Az ülé­sen a pártbizottság tagjain kívül részt vettek: a járási és a városi pártbizottsá­gok első titkárai, a megyei pártbizottság osztályvezetői. A megyei pártbizottság tudomásul vet­te Andrikó Miklós elvtárs tájékoztatóját az MSZMP Központi Bizottsága 1980. ok­tóber 16-i üléséről; megvitatta és elfo­gadta : — Szűcs János elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának előterjesztésében a megyei pártbizottság feladattervét az MSZMP XII. kongresszusa és a megyei pártértekezlet határozatainak végrehajtá­sára. A megyei pártbizottság ezután egyéb ügyekben foglalt állást. Értékelték a SZÉK/ eddigi munkáját Hz idő kevés volt, a nehézség sok Még az elején tartunk az építőipari együttműködési lehetőségek felkutatásában A szovjet kultúra ünnepnapjai Eizenstein Patyomkin pán­célosa volt az első film, amely áttörte a Horthy-kor- szak kultúrpolitikai korridor­ját, s hírt hozott egy születő, új kultúra világraszóló ered­ményeiről. (Később még a Csendes Don magyar fordí­tása talált utat a korabeli könyvkiadás szűk, profit- korlátai között is az olvasók­hoz. Ez a két nagy mű, és elszórtan még néhány hír­adás jelezhette csak a ma­gyar közvélemény számára, hogy 1917 októberében nem­csak új hatalom, hanem új kultúra is született. Harmincöt esztendeje im­már, hogy nem határokon át­csempészett gyanús áru a szovjet kultúra egy-egy mű­alkotása hazánkban, hanem mindennapos vendég, harcos­társ, amely az emberek szí­véért, eszéért, szórakozásá­ért együtt küzd a magyar művekkel, s persze a világ- kultúra minden jeles alkotá­sával. Ilyenkor november elején mégis ünnepi külsősé­gek között találkozhatunk a szovjet kultúra legfrissebb alkotásaival és néhány jeles művésszel. Az indok elég ké­zenfekvő: a szovjet hatalom születésnapján, november 7-e környékén, alkalom nyílik a világ első proletárállamának és művészetének köszönté­sére. A választék idén különö­sen gazdag. S ráadásul szinte az egészből ízelítőt ad a te­levíziónézők milliós táborá­nak a csütörtök esti közvetí­tés, amely élő adásban szá­mol be a szovjet kultúra napjainak megnyitó ünnep­ségéről. Nyeszterenko a nagyszerű énekes, Rajkin a kiváló komikus, a moszkvai filharmónia zenekara és az ukrán Virckij táncegyüttes és még jó néhány művész ad ízelítőt azokból az önálló programokból, amelyekkel a következő napokban az or­szág közvéleménye megis­merkedhet. A tévéközvetítés persze sokmindenről nem tud még ízelítőt sem nyújtani. A ki­állításokról például, a filmek­ről — közöttük az „első hír­hozó”: Eizenstein több mint negyven éves amerikai do- bozbazártsága után rekonst­ruált Viva Mexikói-járói — drámabemutatókról, s még zenekar; hangszeres szólista is jóval több lép fel ezekben a napokban, mint ahányan az Erkel Színház ünnepi műso­rának időkorlátai között megszólalhatnak. Egyben azonban bizonyos liehet minden tévénéző, s az ünnepi műsorok minden ké­sőbbi hallgatója, nézője: a szovjet kultúra legjobb alko­tásaira ma is ugyanaz jel­lemző, mint az első féllegá­lisan hozzánk is elkerült hírhozóira. Ez a kultúra —, amely azóta hallatlanul so­kat gazdagodott a nemzetisé­gek sajátos hagyományú új művészetével — változatla­nul arra törekszik, hogy egy­szerre újítsa meg az egyes műfajok formanyelvét, fe­jezze ki a valóság változá­sait. s képes legyen mindig a lehető legszélesebb közön­séghez szólni. Ez a szovjet kultúra a bizonyság, hogy a viták gyakran mesterkéltek, amelyek élesen szembeállít­ják a művészi igényességet és a legszélesebb tömegek szórakoztatását, Mert a szovjet kultúra ün­nepnapjai kétségtelenül hírt hoznak továbbra is a szovjet művészek és a szovjet való­ság hétköznapjairól, de a mi mai művészi igényeinket — ne szégyeljük a szót: — mai szórakozásunkat is szolgál­ják. Ünnepeljük hát a szovjet kultúrát — jó szórakozással. A Szolnok megyei Építő­ipari Koordinációs Iroda — azon túl, hogy néhány segít­séget kereső és kínáló tagot támogatott az egymásra ta­lálásban — csak a kezdetén tart az együttműködési lehe­tőségek felkutatásában. A viszonylag kevés eredményt az idő rövidsége, a sok fel­adat és egy igen sajnálatos jelenség magyarázza: „mun­katársaink esetenként bizal­matlanságot tapasztaltak, gyakran nem kaptuk meg az igények és a lehetőségek felméréséhez nélkülözhetet­len adatokat” — mondották el az igazgatótanács nemré­giben lezajlott ülésén. A megalakulás óta né­hányszor sikerült az egyik vállalat „fölösleges” embe­reinek másik cég lassan ha­ladó építkezésén munkát ta­lálni. A közvetítés azonban csak egy-két esetben volt si­keres. Kevesen érdeklődtek az építői munkát gyorsító, a megyében újszerű lehető­ségek iránt. „Nem is történ­hetett ez másként — mond­ta Tóth József, az iroda ve­zetője, — hiszen munkatár­saink csak néhány vállalat­nál és szövetkezetnél talál­tak megbízható, hosszabb időtartamra szóló kapacitás­mérleget. Általában jellem­ző volt, hogy a társaság tag­jainál a programozás során csak egy-két hétre előre gondolkodnak. Pontos anyag­felhasználási terv, az igé­nyeket és a lehetőségeket egybevető, több hónapot át­fogó részletes szállítási vagy gépfelhasználási ütemezés nélkül viszont szükségszerű­en az utolsó pillanatban de­rültek ki a hiányok.” A SZÉKI nagyban segít­heti a kisebb vállalatok és szövetkezetek anyagellátásá­nak javítását. A hiánycikk­nek számító vagy kis tétel­ben nehezen hozzáférhető áruk beszerzését megköny- nyítené a közös rendelés. A Szolnok megyei Állami Épí­tőipari Vállalat _ korábban fel is ajánlotta, hogy e szál­lítmányokat a szolnoki déli ipartelepen lévő üzemében fogadja. ígéretük sajnos nem váltható valóra, mert a pa­pírgyári • nagy beruházás megkezdése után jelentősen növekedett az említett te­lep forgalma. Az anyagbe­szerzés koordinálására ma egy másik lehetőség kínál­kozik: az Építőipari Terme­lőeszköz Kereskedelmi- Vál­lalat felajánlotta, hogy' a Szolnok megyei megrendelé­sek egy részét egyszerre tel­jesíti. A SZÉKI-nél elkészített elemzés szerint a megyében több helységben dolgoznak nagy teljesítményű betonke­verő telepek, mégsem sike­rült az építkezések körzeten­kénti kevertbeton-ellátását megoldani. Sehonnan nem küldtek ugyanis be beton­árakat, így az egyeztetések, az esetleges megrendelők és szállítók „összehozása”, a koordináció meg sem kez­dődhetett. A személy- és áruszállítás területén a legfontosabb fel­adat a járművek kihasznált­ságának fokozása lenne. A gazdaságosságot javító, a ta­karékosságot segítő konkrét gyakorlati lépések a jövő­ben várhatóak. A változá­sok feltételei részben már adottak. Az iroda módszer­tani javaslatot készített a személyszállítás költségeinek elemzéséhez, vizsgálatot se­gítő adatokat bocsát ren­delkezésre a saját, vagy több vállalat által közösen vég­zett munkásszállítás előnyei­nek összehasonlításához. A SZÉKI tapasztalatai szerint a járatok indításának össze­hangolása feltétlenül javíta­ná a gépjárművek kihasz­náltságát. Ma még gyakran megtörténik, hogy ugyanab­ból a faluból egyszerre négy félig telt busz is hoz regge­lente építőmunkásokat Szol­nokra. A kooperációhoz azonban egységesíteni kelle­ne a dolgozók ma még vál­lalatonként különböző szállí­tási térítéseinek nagyságát. A „közös nevező” elveiről viszont még nem döntöttek a SZÉKI tagjai. A feladatokhoz viszonyít­va elegendő építőipari gép­pel rendelkeznek a megye vállalatai és szövetkezetei. Mégis előfordul, hogy egy- egy beruházás megvalósítá­sának üteme géphiány miatt lassul. A vállalatok ugyanis alig tudnak arról, melyik társuk milyen berendezése­ket birtokol. A legelső fel­adat tehát egy jól kezelhe­tő gépnyilvántartási rend­szer elkészítése. (A katasz­ter kidolgozásának módsze­rei más megyékben megis­merhetők.) Csak ezután kez­dődhet meg a berendezések foglalkoztatásának összehan­golása. Sok munkát kell még el­végezni, hogy a SZÉKI lét­rehozásával teremtődött le­hetőségek az építkezéseken kamatozzanak. A jövőbeli feladatok megoldásáért azon­ban nemcsak dolgozni kell, hanem — mint az eddigi munka értékelésekor néhá- nyan megfogalmazták — dolgozni „hagyni” is. Késve vagy egyáltalán nem érkez­nek meg az irodába a kért információk, a legtöbb tag- szervezet illetékeseinek csak akkor jut eszébe a SZÉKI, amikor sürgősen munkás­kezekre vagy gépekre van szükségük. Az együttműkö­dés tervszerű szervezése nél­kül, csupán közvetítésekre „kárhoztatva” irodát, persze természetes, hogy csak vé­letlenül akad segítője a rá­szorulóknak. V. Sz. J. Az MHD megrendelésére ötvcn-hatvan darabos szériában tolóhajó­alkatrészeket is gyárt a Vízgépészeti Vállalat kunhegyesi gyára. Képünkön kormánygép hajtóműházat esztergál Végső Jenő Befejezéséhez közeledik a jászberényi városi szennyvíztisz­tító telep építése. A tegnap megtartott műszaki átadást követően a tervek szerint november 5-én lesz a beruházás végleges átadása Kádár János és Lázár György fogadta a brit külügyminisztert Nemzetközi sajtókonferencia a látogatásról A hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó Lord Carringtont tegnap a Parlamentben fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke. A találkozón részt vett Púja Frigyes külügymi­niszter. Jelen volt Lőrincz Nagy János, hazánk londoni nagykövete és Bryan George Cartledge budapesti brit nagykövet. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára a KB székházában fo­gadta Lord Carrington brit külügyminisztert. (Folytaitás a 2. oldalon.) Budapestre érkezett Alekszandar Grlicskov Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására tegnap Budapestre érkezett Alekszandar Grlicskov, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottsága elnökségének tagja. A Feri­hegyi repülőtéren Gyenes András, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára fogadta. Jelen volt Milan Veres, jugoszlávia budapesti nagykövete. A nap folyamán — az MSZMP Központi Bizottsá­gának székházában — meg­kezdődtek a magyar—jugo­szláv pártközi tárgyalások. TOT-ELNÖKSÉGI ÜLÉS Növekedett a hasznosított újítások száma Szolnok mogye az élen Még mindig kevés a jo­gász a termelőszövetkezetek­ben — állapította meg teg­napi ülésén a TOT elnöksé­ge, amely Szabó István el­nökletével egyebek között a szövetkezeti jogvédelemmel és jogsegélyszolgálattal kap­csolatos TOT-ajánlás végre­hajtását elemezte. Ma már 821 szövetkezetben alkal­maznak főfoglalkozású jo­gászt, 148 téeszben azonban továbbra sincs joghoz értő szakember. Ezért • az elnök­ség javasolta a jogászok utánpótlásának tervszerűbb fejlesztését és a kezdő jo­gász szakemberek fokozot­tabb támogatását. A TOT-ajánlás megjelené­se óta négy területi szövet­ség szervezte meg a jogi iro­dát; Borsod, Győr-Sopron, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyében, segítve ezzel is a tagszövetkezetek jogvédel­mét. A testület a továbbiakban a szövetkezeti újítómozga­lom helyzetével foglalkozott. Megállapítása szerint, bár a legutóbbi — az 1974. évi — felméréshez képest kilenc­szeresére nőtt az elfogadott, és több mint nyolcszorosára a hasznosított újítások szá­ma a téeszekben, az újítá­sokból származó haszon pe­dig ugyanebben a viszonyí­tásban kétszeresére növeke­dett, továbbra is vannak ki­használatlan lehetőségek. Nagy és indokolatlan kü­lönbségek tapasztalhatók, például az egyes megyék között. Az összes téesz-újí- tások csaknem felét Szolnok és Pest megyei szövetkeze­tekben nyújtották be. A vita során kifogásolták, hogy a téeszek egymásnak nem adják át a különben jól hasznosítható ésszerűsíté­seket s az újítások tapasz­talatait. Az utóbbi években elfogadott 2687 újítás közül mindössze harminckettőt vettek át hasznosításra más szövetkezetek. Pedig érde­mes lenne, mert például a mezőtúri Dózsa Tsz-nek a bábolnai típusú szárító hő- szigetelési újításának elter­jesztésével 42 téesz és álla­mi gazdaság 1500 tonna tü­zelőolajat takarított meg. Az elnökség javasolta, hogy a területi szövetségek segítsék még hatékonyabban a szövetkezeti újítókat és te­gyék lehetővé az újítási elő­adók • felkészítését, tovább­képzését.

Next

/
Thumbnails
Contents