Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

1980. október 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 flPIZÓ előtt a Ma: Lehel SC—Hódmező­vásárhely, Jászberény, 13.30 Mézes. Karcag—Szarvas, Kar­cag 13.30 Koroknai, P. Kini­zsi-Szolnoki MÁV MTE, Debrecen 13.30 Lauber. Ka­zincbarcika—Mezőtúri Hon­véd, Kazincbarcika 13.30 Ba- na. Egy pontra számít az SZMÁV MTE Nyugodt légkör Karcagon „Háromesélyes” mérkőzés Jászberényben Bizakodó hangulat Mezőtúron Lassan lezajlanak a lab­darúgó NB II Keleti csoport­jának rangadói, és a vezető csapatok a továbbiakban a táblázat alsó felében tanyá- zóktól igyekeznek pontokat szerezni az élcsoportban ma­radáshoz. Szolnokon még mindig beszédtéma a Salgó­tarján elleni összecsapás: ha az a két pont a piros-kékek birtokában marad, könnyen az őszi elsőséget jelenthette volna. — Mindenki megtette a magáét, bár kiemelkedő tel­jesítményt senki sem nyúj­tott — vélekedett Géléi Jó­zsef vezető edző. — A hely­zetek kihasználásával volt baj. Mai ellenfelük a Debrece­ni Kinizsi csapata. A Salgó- tarián elleni mérkőzésen a debreceniek pályaedzője fi­gyelte a szolnokiak játékát, korábban viszont a szolno­kiak térképezték fel ellen­felüket, sőt Jászkiséren az MNK mérkőzésen is figyel­ték őket. Vajon melyik meg­figyelő „dolgozott” jobban? Kiderül ma délután. — Jó csapat a Kinizsi, na­gyon veszélyes ellenfél — állapította meg Géléi. — Jászkiséren négy vagy öt standard játékosuk nem sze­repelt, de vasárnap már a legjobb csapattal állnak ki. Az elkövetkező sorozat előtt kritikusnak tartom ezt a mérkőzést, de egy pont megszerzésére számítok. Karcagon örömmel nyug­tázták a múlt vasárnapi ide­genbeli pontszerzést. Jóleső érzéssel vették a Papp Jó­zsef SE egyik vezetőségi tag­jának a Néplapban megje­lent elismerő sorait is, ami csak alátámasztja azt a ko­rábbi megállapítást, hogy van „fantázia” a csapatban' de ahhoz még sokminden kell (kellett?), hogy megbíz­hatóan ütőképes is legyen a magasabb osztályban. Mi­után kialakult a „törzsgár­da”, most már elmondhat­juk, hogy kezdik megszokni az NB II légkörét, s a si­kerélmény arra is ösztönöz­heti a játékosokat, hogy tel­jes odaadással készüljenek a Események vasárnap Birkózás. Országos úttörő sza­badfogású verseny Túrkeve. y&- rosi sportcsarnok 9. Kézilabda. Országos ifjúsági bajnokság a területi döntőbe -ju­tásért, fiúk és lányok. Mező­túr. városi sportcsarnok 9. Röplabda. NB II. Női: Szol­noki Vegyiművek—Debreceni USE, Szolnok, tiszaligeti sport- csarnok 11. Teke. KISZÖV Kupa megyei férfi döntő, Szolnok, Munkás- őr u. 9. Tömegsport. A Szolnok és Vi­déke Afész sportnapja, Szolnok, Véső úti sporttelep 8. Vívás. Körzeti ifjúsági és ser­dülő csapatbajnokság, leány és fiú tőr, Szolnok. Véső u. 9. Labdarúgás. Megyei bajnokság: Mezőtúri FSE—Jászberényi Vasas 13.30, Tóvizi. Szászberek—Szolnoki Vegyiművek 13.30, Hag^é. Jászki- sér—Abádszalók 13.30, Szabari. Jászárokszállás—Besenyszög 13.30 Cziczás. Kunszentmárton— Tiszafüred 13.30, Terenyei. Ká- kóczifalva—Tószeg 13.30 (Hajdú megyéből). Jászjákóhalma—Jász­apáti 13.30 (Heves megyéből). Törökszentmiklós—Szolnoki Cu­korgyár 13.30 (Csongrád megyé­ből) . Túrkeve—Tisza Cipő SE 13.30 (Békés megyéből). Országos if­júsági bajnokság: Mezőtúri Hon­véd—Békéscsabai Előre Sparta­cus 11. Tóvizi. Szolnok városi Sportiskola—Szarvas 12. Bohán. Lehel SC—Karcag 11.30, Kökény. Serdülő - bajnokság: Mezőtúri Honvéd—Bcs. Előre Sp. 9.30. Ari. SZVSI—Szarvas 10.30, Markőth. Lehel SC—Karcag 10.15. Ozsvár. Idegenben szerepelnek: á férfi röplabda NB II-ben a Szolnoki TITASZ Budapesten a Nógrádi SE ellen, az SZMAV MTE NB Il-es női tekézői Csepelen. soron következő feladatok­ra. Mert nagy sorozat előtt áll a karcagi csapat. Ennek első állomása a Szarvas el­leni találkozó. Nem titkoltan hazai győzelmet várnak, mert ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy versenyben ma­radhassanak a bentmaradá- sért folyó küzdelemben. A Lehel mai ellenfele a legutóbbi öt fordulóban tíz pontot szerzett, otthon és idegenben egyaránt győzött, és a táblázat nyolcadik he­lyére tornázta fel magát. A hódmezővásárhelyiek csapa­ta két volt NB I-es játékos­sal megerősödve, még a bajnoki címért folyó küz­delembe is beleszólhat. A békéscsabai Pogács és a fe­rencvárosi Vad mellett a dr. Bálinttal együtt a kapura rendkívül veszélyes három vendégcsatárt nehéz lesz a hazaiknak semlegesíteni. A két csapat eddigi mérkőzése­in többnyire Lehel-sikerek születtek, de volt eset, ami­kor a vásárhelyiek 5:l-re vágtak vissza az előző év­ben Jászberényben elszenve­dett 10:2 arányú vereségért. Az utóbbi két évben leg­többször döntetlen volt az eredmény, a hűtőgépgyáriak legutóbb 1978. december 17- én győztek 5:2-re hazai pá­lyán. A vendéglátók rend­kívül nehéz mérkőzés előtt állnak,' és győzelmük szép siker volna. Szikszói Mihály a kék-fehérek lelkes szurko­lója nagy küzdelemben dön­tetlent vár a mai mérkőzé­sen. Kóczián Antal vezető edző, csapatát az alábbi ke­retből küldi pályára: László, Gergely, Fényes, Pozsgai, Szívós, Lakatos, népási, Lu­kácsi, Sárközi, Pecha, Pesti, Rostás, Postás, Féjes, Párái, Török, Bukhár. A Mezőtúri Honvéd Ka­zincbarcikán lép pályára. A csapat eddig mindössze négyszer találkozott egy­mással. A mérkőzések több­nyire nagyiramú, jó játékot hoztak. Kétszer a Mezőtúr nyert hazai pályán, míg Ka­zincbarcikán egy hazai győ­zelem éS egy döntetlen szü­letett. Most is nagy csata várható, mivel mindkét együttes a táblázat alsó fe­lében tartózkodik. Főleg a barcikaiak vannak veszélyes zónában. A mezőtúriak jó hangulatban készültek aZ összecsapásra, amit fokozott a hétközi salgótarjáni MNK győzelem. Bár több játékos sérüléssel bajlódik, bíznak abban, hogy valamennyien helyre jönnek és a legjobb csapattal tudnak kiállni a fontos találkozóra. Bencsik Gyula vezető edző bő keretet jelölt. Az utazók: Ulbert, Boros, Herédi, Dávid, Tala- pa, Pribék, Mohácsi, Vékony, Oláh, Czikora, Fodor, Mar- tinkovics, Tóth, Nagy, Be- nyó, Silye. Pirosbetűs napok Jászkiséren Rózsás hangulatban zajlik az edzés a jászkiséri csimbó- kos, ragyaverte, de azért fü­vesnek titulált pályán, Santa György edző a kapuralövést gyakoroltatja. Csillikék úgy jó húsz méterről tüzelnek, és ha egy fűcsomó éppenséggel nem szab kiszámíthatatlan irányt a labdának, süvítve zúdulnak a bőrgolyók a ka­pura. A háló előtt rőtszakállú „portás”. Bele-belepiszkál minden védhető lövésbe. — De jó kis kapus, ez a Kökény — mondta Sánta Gyurinak. — Az már igaz, kéne Ma­gyarországon ilyen tíz. És van ötezer — replikázik az edző. Az özönvíz előtti focistaug­ratás ezúttal ül. Harsány de­rű ennek ürügyén is, mert alig tudják palástolni a jász­kiséri labdarúgók, hogy fene jókedvükben vannak. Az ok pedig nem más, mint az, hogy igazi huszárcsínyt hajtottak végre. Szerdán MNK-mecs- csen 1:0-ra legyőzték az NB Il-es Debreceni Kinizsi csa­patát, és a legjobb 16 közé jutottak. De ezzel még nincs vége a diadalmenetüknek: november 5-én, szerdán a nyolc közé jutásért játszanak az MTK VM-mel a Hungá­ria körúton. Ügy vélik, ez lesz a végállomás számukra —i vagy inkább átszállóhely. Mert az NB I-es csapat ellen a cél a tisztes helytállás, de a Szabad Föld Kupában ke­ményen megbirkóznak a leg­jobb falusi csapat címért az MNK-dömtő előtt. Merthogy — a kiírás szerint — ezt a jogot kiérdemelték. Az edzés végén randevú­ban egyeztünk meg a játéko­sokkal. Idő van, így addig Gócza Józseffel, a Lenin Tsz elnökével az „első számú szurkolóval”, a szövetkezeti sportegyesület mindennapjai­ról beszélgettünk. — Nemrég felelős fórumon hangzott el, milyen jelentős szerepe van egy gazdasági Bukdácsolni vagy visszalépni? Már befejeződtek a megyei első osztályú sakk csa­patbajnokság küzdelmei, ám a második vonalban még tart a versenyfutás. A kilencedik forduló után Jászárok­szállás együttese vezeti a tabellát 45,5 ponttal az Alföl­di Olajbányász II. csapata előtt, amely 39,5 pontot gyűj­tött. Az előbbieknek egy, az utóbbiaknak két mérkőzé­sük van hátra. Még kérdéses, hogy végül is ki nyeri a bajnokságot, tény viszont, hogy a Jászárokszállási Vasas gárdája ilyen jól még nem szerepelt. Ismerkedjünk meg köze­lebbről is a ^szakosztállyal, amely általános vonásaiban tükörképét adja a megyei községek sakkéletének. A szakosztály vezetője a nyegyvenéves Pethes Zoltán, aki a Hűtőgépgyár jászárok­szállási klímatechnikai gyár­egységében a gyártóeszköz­gazdálkodási osztály vezetője. A hadseregben tanult meg sakkozni, leszerelése után egy idejig nem volt alkalma játszani. — Amikor a hetvenes évek elején felépült a gyáregység, — idézte fel a szakosztály megalakulásának körülmé­nyeit, — házi bajnokságokat szerveztünk. Ennek kapcsán vetődött fel később az ötlet, hogy az akkori Spartacus sportegyesület szárnyai alatt szakosztályt létesítsünk. Mintegy húszán jöttünk ösz- sze. zömében a gyáregység dolgozói. Váltakozó eredhié- nyekkel szerepeltünk a me­gyei másodosztályú bajnok­ságban. Tavaly előtt aztán sikerült a dobogó harmadik "helyére felkapaszkodniuk, 1979-ben csak az ötödik helyig jutot­tak, míg az idén — úgy tű­nik — megszerzik a végső győzelmet is. Ha meggondol­juk, hogy mindössze kilenc felnőtt és három ifjúsági já­tékosuk van, — tehát pon­tosan annyian alkotják a szakoszálvt és a csapatot, ahány tábla mellé keli ülni, — nem kis teljesítményt je­lent az élőkelő helyezés, és a kis kollektíva nem lebecsü­lendő játékerőt képvisel. Hí­ven érzékelteti ezt két példa: az első táblás Pethes Zoltán másodosztályú versenyző, —• az idén elég gyengén szere­pelt, ötvenszázalékos a telje­sítménye —, az ifjúsági Ka­szab Pál, a jászberényi Erős­áramú Szakközépiskola tanu­lója pedig országos középis­kolás bajnokságot nyert. — Hetenként péntek este találkozunk a gyáregység klubjában, s a magunk szint­jén foglalkozunk a sakkelmé­lettel, — folytatta a szakosz­tályvezető. — Az edzésekhez nagyobb tudású játékos kel­lene, mert nélküle tulajdon­képpen a saját bőrünkön mérhetjük csak le a fejlődést. Ismerjük ugyan az ellenfe­leket. tudjuk, ke ellen hogyan kell játszani, de ez kevés a továbblépéshez. — VaZó igaz, hiszen ha megnyerik a bajnokságot, és feljutnak az első osztályba, akkor ez a kérdés már égető­vé válik. A jelenlegi csapatból csak négyen-öten szeretnénk a ma­gasabb osztályban játszani. Korábban is azért szerepel­tünk gyengén mert előfor­dult, hogy csak heten jöttek el a mérkőzésre. Van még néhány fiatal sakkozó a köz­ségben, de ők nem igazolt versenyzők, felnőttet viszont nem találunk, s bizony a meglévő gárda is öregszik. — Elképzelhetetlen, hogy a tízezres lélekszámú Jász- árokszálláson ne lenne több sakkozó. Nem próbálták be­vonni őkelt a szakosztály munkájába? — Dehogynem. Évente ren­dezünk iskolai, gyári sport- egyesületi és nagyközségi ver­senyt. Ezeken általában, ti- zenöten-húszan indúlnak, per­sze a színvonal elég hullám­zó. A legtöbben csak kedvte­lésből játszanak. Akik vi­szont jó sakkozók, azok nem . vállalják a versenyszerű játé- . kot. Félnek attól, hogy a csa­pat esetleg miattuk kap ki, de gondot okoz számukra az utazás, az időpontok egyezte­tése is. — önnek mennyi idejét ra­bolja el a sakkozás? — Elég sokat. Pénteken hattól tízig tart az edzés, hét­főnként pedig az egyik bará­tommal foglalkozunk a sak­kozással, ez megint csak négy óra. Kéthetente vasárnap bajnoki forduló van, s ha ide­genben játszunk, az utazás­sal együtt csaknem az egész nap rámegy. Rendszeresen ol­vasom a Sakkéletet is. — Egyéni versenyeken szoktak-e játszani? — Nem igen, mert csak szabadságunk terhére Vehet­nénk részt rajtuk. Tavaly a szakosztálytól négyen verse­nyeztünk Jászapátin. Mindehhez még annyit kell hozzátenni, hogy egy sakko­zó fejlődését jól szolgálják az egyéni viadalok, s Élő-pont­jait is így tudja a leginkább szaporítani. Jóllehet, a maga­sabb minősítés megszerzésé­nek ez a lehetősége adott — ha a megyében nem is sok­szor —, mégis kevesen élnek vele. mert szabadságukból érthetően nem szívesen ál­doznak a sakkversenyre. Nem véletlen, hogy a megye mint­egy félezer sakkozójának többsége másod- és harmad- osztályú versenyző, és saj­nos, meg is reked ezen a szin­ten. A Jászárokszállási Vasas sakk szakosztályának példája azt bizonyítja hogy az előre­lépés egyáltalán nem köny- nyű. Csak találgatni lehet, mi­ként szerepelnek a megyei el­ső osztályban: gondtalanul vagy bukdácsolva? Constantin Lajos ^Végállomás lesz a Hungária körút? vezetőnek a sportélet megte­remtésében. Sok helyen szin­te csak az ő sportszeretetétöl függ, gyökeret ver-e környe­zetében a testedzés. Valóban így van ez? Az elnök sejtelmesen moso­lyog. Jászkiséren közismert a sportszeretete, s az is, ezzel mennyit lendít a falu sport­ján. —1 Az első számú vezető biztosítsa a sport iránti jó szándékot, és a vezetést adja ki albérletbe, de úgy hogy ő maga azért mindig ott legyen a háttérben. Én is ott állok, amikor csak tehetem, a pá­lya szélén. Ezért, vagy má­sért, de soha nincs utazási problémája a megyei bajnok­ságban a labdarúgó-csapat­nak. Igaz, mostanában a fi­úk igyekeznek derekas sze­repléssel meghálálni a törő­dést. Pedig két évvel ezelőtt komoly gondjaink voltak: az őszi forduló végeztével csa­patunk négy ponttal állt az utolsó helyen, hét ponttal le­szakadva az utolsó előttitől is. Ekkor szerződtettük edző­nek Vilisch Ferencet, és hoz­tuk erősítésnek Berényből a jelenlegi edzőt, Sánta Gyurit. Tavasszal lábra állt a társa­ság, húsz pontot gyűjtött, így osztályozót játszhattunk Ti- szaföldvárral, s az l:0-ás győ­zelem a bentmaradást jelen­tette. A mondandóm lényege: mindez a község és a terme­lőszövetkezet dolgozóinak hangulatán is lemérhető volt, miként a szerdai MNK meccs országra szóló sikere. A MÁV Építőknél és nálunk is elő­re ledolgozták a munkaidőt a sportbarátok, hogy ott le­hessenek a mérkőzésen. Mondja, egy ilyen jelentős hangulati tényező mellett egy felelős vezető elmehet szó nélkül? — A jelenlegi csapat megér­demli a fokozott figyelmet? — Mit mondjak. Sánta jó játékos volt, rendes ember, tekintélye van. A fiúk sport­szerűek, nem kocsmáznak, küzdeni is tudnak, ráadásul 80 százalékuk a termelőszö­vetkezetben dolgozik. Miért ne foglalkoznánk velük? No és a közönség: az MTK VM- meccsre buszokat bérelnek, a Szabad Föld Kupára külön- vonatot szeretnének indítani. Érthető, hogy a tanácselnö­künk mostanában fontos sportpolitikai kérdésekről tár­gyal. A község számára a leg­nagyobb nyeremény az len­ne hogy a szövetkezeti sport­egyesületet összeházasíthat­nánk a MÁV Építők klubjá­val. .. Közben a játékosok egymás után kukkantanak be az el­nöki irodába. Amúgy ottho­nosan ahogy az az „első szá­mú szurkolóhoz” dukálj Lát­szik, feszíti őket a mondani­való. Szeretnék még egyszer átélni, hogyan is volt az a szerdai 90 perc. — A mérkőzés előtt bejött az öltözőnkbe az MLSZ kép­viseletében Jávor Pali bácsi. Országosan elismert szak te­kintély, így jól esett hallani a szájából a lelkesítő szavakat. Hogy küzdjünk teljes odaa­dással, és ő bízik benne, hogy a fővárosban is találkozunk — kezdi a beszámolót Csillik Ferenc, a csapat mindenese. — Nem tudom, észrevet- te-e, hogy jónéhányan sza­kállt viselünk. Megfogadtuk, hogy addig nem vágatjuk le, amíg el nem jutunk a Nép­stadionba. Ügy tűnik, a Sza­bad Föld Kupáért ott ját­szunk majd, de megborotvál­kozva — mondja Kökény István. Sánta Gyuri a sorsdöntő gól történetét meséli ki tud­ja. hányadszor. — Menyhárt jó átadást ka­pott Csilliktől, egy testcsel­lel szétküldte a védőket, és igazi profi gólt lőtt. Ezen kí­vül is volt még számtalan helyzetünk, ám a hazai pálya minket is megtréfált. Csillik elől például az ötösön pat­tant el a labda a lövés pilla­natában. Mondták is a deb­receniek: „Hogy tudtok ezen a rossz pályán ilyen jól ját­szani?”. Egyébként a mérkő- .zést végignézte a MÁV MTE teljes csapata. Igaz, ők már a vasárnapi ellenfelüket kém­lelték, de némelyikük rekedt­re kiabálta magát, úgy szur­kolt nekünk. A jókedv nem hagy alább akkor sem, amikor a mai, Abádszalók elleni mérkőzés­ről esik szó. A megyeiben harmadik helyen álló kísérj­ek nem tagadhatják, nyerni akarnak. Biztosítani szeret­nék helyüket az átszervezés során létrehozandó területi bajnokságban. A játékosok terveznek ;— a vezetőknek pedig fő a fe­jük, hogyan teremtsék meg a feltételeit a növekvő igények­nek De.hát amikor „fut a ko­csi”, ez a legkellemesebb gon­dok egyike... Palágyi Béla , A Törökszentmiklósi SE megyei bajnokságot nyert női kézilabda csapata. Álló sor, balról jobbra: Vígh Julianna, Túróczi Erika. Csa­tári Ildikó, Szabó Imre testnevelő, Bana Mária, Ponyokai Erzsébet, Csala Erzsébet. Guggolnak, balról jobbra: Urbán Szabó Piroska, Bí­ró Angéla, Kocsis Hona, Vadai Agnes, Bozsó Rozália Röplabda NB I Hazai záróra csalódással Székesfehérvári Volán—Szolno­ki Vegyiművek 3:2 (6, —10, 14. —7, 10). Tiszaligeti Sportcsarnok 100 n., v.: Kalász. Szabó. Sz. Vegyiművek: Policsányi. Hege­dűs S., Boros. Hegedűs Z., Ko- lozsi. Tószegi. Csere: Péter, Ilyés. Edző: Balogh János. A férfi NB I-ben a 7—14. he­lyért játszik a két csapat s a Szolnoki Vegyiműveknek hazai pályán ez volt az utolsó bajno­ki mérkőzése. Szép befejezést várt mindenki, a mintegy más­fél órás küzdelem után azonban csalódottan távoztak a nézők. Már a játékvezetők késése is izgalmat okozott, maid elképesz­tő rossz szolnoki ütések után a Volán 5:l-re vezetett. Kiegyenlí­tett játék következett, 5:5-ig fel­jött a Vegyiművek, de aztán könnyen megadta magát. A má­sodik játszmában javult a szín­vonal. 9:9-ig együtt volt a két csapat, aztán a Vegyiművek érett, egységesebb játékkal nyert. A harmadik iól kezdő­dött, 4:0. 6:1, 9:2 volt a szolno­kiak javára, miközben felforrtak a\ kedélyek, vita alakult ki a játékvezetővel, s a Volán edző­jének felmutatták a piros kár­tyát. Ügy tűnt, ez a vihar a vendégeket ..dobta fel”. mert I0:10-nél egyenlítettek — aztán nyertek. A negyedik játszmában a Vegyiművek még megmutatta, hogy mit tud. aztán a hajrában rossz sánc és ütések után négy . adogatást is rontottak játékosat s méltatlan játékkal búcsúztak a hazai közönségtől. Jó: Kör­mendi. Balogh. Gelencsér, ill. Tószegi, Hegedűs S. (Pi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents