Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-24 / 250. szám

1980. október 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kolirádió, Jászberény ülj Nem lerohanni a riportalanyokat iiü Műsor, hozott anyagból is üli Kollégiumi stúdió, vagy hangosbemondó? A Jászberényi Tanítókép­ző Főiskola Kollégiumának szobáiban érces kakaskuko­rékolás, ütemes rock-and-roll muzsika árad a hangszórók­ból. — Szevasztok, jó reggelt kívánok mindenkinek! A mai reggeli tej és dzsem, az ebéd gulyásleves és mákos- tészta, a vacsora lecsó lesz. Kellemes ébredést, a reggeli­hez pedig jó étvágyat kívá­nok! Ignácz Ági kikapcsolja a mikrofont, a Kossuth rádió­ból felhangzik a reggeli kró­nika. — Reggel csak'ennyi a stúdiós dolga? — keveslem a „saját” műsort. — Egyelőre igen. Ebben az évben a stúdió majdnem tel­jes gárdája kicserélődött, so­kan vagyunk elsősök, akik alig néhány hete ismerked­tünk meg az erősítőkkel, magnókkal. A heti két önál­ló műsornál többre még nem futja. Este hattól kilencig a 6-os stáb műsora forog a szalag­ról. Riport két fiatal szín­művésszel, ismertető az Em­ber tragédiája szolnoki be­mutatójáról, bemutatkozik a közmű\telődés!i tudományos diákkör, hírek innen-onnan — a mai program. A kezelő­pultnál Adler Ildikó két ri­port között bekapcsolja a le­EGY ÉV UTÁN Tavaly szeptem­I ber ötödikén tör- . tént. Az iskolá­--------------* ból hazatérő el­ső osztályos B. Mónikát Ti- szaörsön a helyi Petőfi Tsz AZ 22—05 forgalmi rendszá­mú GAZ típusú gépkocsija elgázolta. Mint a bírósági tárgyaláson szakértői véle­mény alapján kiderült, a gépkocsi fékhibás volt, s ez is közrejátszott abban, hogy a kislányt életveszélyes álla­potban, eszméletlenül szállí­tották a mentők a karcagi kórházba. A közúti közleke­dési baleset elkövetőjét a Szol­nok megyei Bíróság másod­fokon életveszélyes közúti baleset vétségében marasz­talta el, s nyolcvannapi elzá­rásnak megfelelő pénzbünte­tésre. valamint vezetői jogo­sítványa egyévi bevonására ítélte. A másodfokú tárgyaláson igazságügyi orvosszakértő is nyilatkozott a sokáig kórhá­zi ápolást átélt gyermek ál­lapotáról, hiszen a nyolc na­pon túl gyógyuló életveszé­lyes agyzúzódás, a májlebeny repedése, a kéz és láb sérü­lése a gyermek jövőjére is kihathat. B. Mónika a szerencsétlen­ség miatt nem folytathatta megkezdett tanulmányait, idén szeptemberben újból kezdte az első osztályt. Köz­ben hónapokig kórházi, ille­tőleg orvosi kezelés alatt állt, a mentők hetente gyógytor­nára vitték a karcagi kór­házba. Az igazságügyi orvos­szakértő tárgyaláson elhang­zott véleménye szerint a gyermek bal lábának és bal kezének sérülése mintegy 20 százalékos maradandó mun­kaképesség-csökkenést oko­zott. B. Mónika édes­apja, csakúgy, mint a közúti baleset előidéző­je a helyi terme­lőszövetkezet dolgozója. A család — három kiskorú gyerekük közül Mónika a középső — egy fizetésből élt, mióta a gyerekek megszület­tek. Az anya a gyerekek ne­velése mellett otthon jószá­mezjátszót, felkészíti a kö­vetkező műsorszámot, amíg a stúdiósok közt öreg rókának számító Pete Gyurival be­szélgetünk. — Ügy hallottam, hogy te vagy itt a legtöbbet foglal­koztatott riporter. Igaz ez? — Valóban sok riportot készítek, szeretek kérdezni. — Ha már itt tartunk, sze­rinted mi egy jó riport tit­ka?. —1 Én azt vallom, hogy a mikrofon mögül nem szabad lerohanni az embereket. Sze­retem úgy irányítani a be­szélgetést. hogy ne kelljen közvetlenül rákérdezni egy- egy dologra, a riportalany mégis azt mondja ki, amit én szeretnék. A lányok hevesen tiltakoz­nak, egy tavalyi, nagy port kavart rádióműsor címét em­legetik: „Kép a tükörben” — milyennek látják a főisko­lát a jászberényiek? Gyuri hamar megadja ma­gát. — A jó helyzeteket nem lehetett. kihagyni. Egyébként gondolkodom rajta, hogy az idén is végigjárom ugyana­zokat a köröket, változott-e valami tavaly óta? — A stúdió féléves mun­kaprogramját elolvasva úgy érzem. ti itt a főiskolán ..nagyhatalom” vagytok. gokat tartott a család ellátá­sára, s úgy tervezte, amint mind a három gyermeke is­kolás lesz, férje háromezer- hatszáz forintos fizetése mel­lé maga is munkát vállal. A kislányt ért baleset óta azon­ban még az állattartásról is lemondott, mert a gyermek gondozása sokkal több időt vesz igénybe, mint korábban. (Nem képes egyedül felöltöz­ni, s a baleset óta csak any­ja kezét fogva jár az utcán). Mostani tanítónője szerint tanulmányaiban is sok ne­hézséggel kell számolnia. Fé­lénk, visszahúzódó. A karcagi kórház változat­lanul utóvizsgálatokra ren­deli be a gyereket, hiszen az agy- és májműtét, a láb és kéz sérültsége ezt indokolja. Ezek után könnyen azt hi­hetnék, B. Mónika sorsa las­san rendeződik. A gyógyu­lásról, a részleges bénaság­ról, illetőleg munkaképesség csökkenésről nem a mi dol­gunk véleményt alkotni. Tudjuk viszont, hogy a gép­járművet üzemeltető szövet­kezet — egyben az apa, a családfenntartó munkahelye — egyszeri szociális segélyt, ezer forintot adott a család­nak. A törvényt tisz­telő, de nem is­merő szülők so­káig abban re­ménykedtek, hogy a közlekedési vétséget tárgyaló bíróság a gyermek állapotában bekövetkezett változások — nehézségek — miatt valamiféle kártérí­tést vagy járadékot állapít meg, Mivel ez februárig nem történt meg, (nem is történ­hetett!) szerkesztőségünkhöz fordultak jogi tanácsért. Ennek szellemében az anya pártfogó ügvvéd segítségével keresettel fordult az illeté- Ites járásbírósághoz. Kérte, kötelezze a gépjárműt üze­meltető szövetkezetét 50 ezer forint kártérítés, valamint 1979. szeptember 5. napjától kezdődően havi 1000 forintos járadék fizetésére, és vala­mennyi perköltség megtérí­tésére. — Ha a műsort minden szobában hallgatják, az két­száz embert jelent. A főisko­lásoknak több mint a fele kollégista, de a többiek is bejárnak, az érdeklődésre nem panaszkodhatunk. Gyak­ran műsor közben is lejönnek, azonnal véleményt nyilvání­tanak. A stúdió a KISZ és a kollégiumi bizottság irányí­tásával működik, A régiek közül csak azok maradtak meg, akik dolgoz­ni akarnak, sok tettrekész el­sőéves jelentkezett jó a csa­pat. Szinte a teljes felszere­lést kicserélte a kollégium, így most már a technikai és személyi feltételek is adot­tak, a többi rajtunk múlik. A műsorkészítésen kívül minden tanévben három nagy vetélkedőt rendezünk: egyet a gólyatáborban, a má­sodikat Mikuláskor a harma­dikat április 1-én, — amikor mindenkit megmozgatunk. — Egyébként a heti két mű­sor sem azt jelenti, hogy csak akkor szól a rádió — veszi vissza a szót Pete Gyuri. — Az Ötödik sebességet, a hét­fői kívánságműsort, az Esti magazint is közvetítjük. Igénylik, mert a kollégium­ban kevés embernek van sa­ját rádiója, ezen kívül „ho­zott anyagból” is dolgozunk. Valaki behoz egy új lemezt, megkér, hogy tegyük fel.így aztán minden nap van műsor. A portai ügyeletes beszalad a folyosóról: — Mondjátok már be, hogy Danyi Erikát keresik! — Adler Ildi meg- adóan bólint egyet: — A hangosbemondó is mi vagyunk! Egri Sándor A tiszafüredi Járásbíróság október 15-re kitűzött első tárgyalásán a szövetkezeti jogtanácsos írásban is beje­lentette: a kötelező gépjár- műbiztosításról szóló kor­mányrendelet, annak vonat­kozó paragrafusa alapján fel­hatalmazást adtak az Álla­mi Biztosítónak a perbeli képviselet átvételére, hogy a biztonsági szerződés alapján álljon helyt a szövetkezet helyett. A biztosító a képvi­selet átvételét elvállalta. A továbbiakban igazság­ügyi orvosszakértő kirendelé­sét és mivel a gyermek isko­lába jár, nevelője meghall­gatását is indokoltnak tarta­nák. A tárgyalást mindezek tu­domásulvételével á bíróság berekesztette. * * * B. Mónika nem először ült tárgyalóteremben október 15-én. Láthatólag közömbö­sen vette a felnőttek visel­kedését, s arra volt csak gondja, hogy szorosan fogja a tárgyaláson részt vevő nagyanyja kezét. Mióta is­kolába jár, mintha fogyott volna, arca sápadt. Pedig nem tudja, nem érti, érte, ügyében járnak el, vitatkoz­nak, érvelnek a tárgyilagos, jóindulatú és törvényt ismerő ismeretlenek. Az idő azonban múlik, s nem tudni, hány tárgyalás, vizsgálat zajlik még a követ­kező hetekben, esetleg hóna­pokban. B. Mónikának meny­nyin kell részt vennie, há­nyon nem? Milyen vizsgála­tokra lesz szükség, mennyi­re? Ki tudja? Mónikát és szüleit mégis biztatjuk; a törvény védel­mében, a példás orvosi keze­lésben és az iskola nevelői­nek megértésében hinni kell. Reméljük, hogy a téesz veze­tősége, addig is, amíg jog­erős ítélet nem születik, nem hagyja magára gondjaiban tagjának családját. S. J. Amíg az ítélet megszületik f ,S I 1 Október végéig 8-tól 17 óráig tekinthetik meg az érdeklődök Szolnokon a SZOLNOKTERV aulájában Szabó Béla amatőr képzőművésznek a Ságvári körúti iskola pedagógusának kisplasztikái kiállítását m Erőszak a képernyőn, erőszak az életben? ■ ■ Ünneplő Tiszazug Honismereti tanácskozás Kunszentmártonban Ünneplő Tiszazug címmel tegnap honismereti tanács­kozás kezdődött a kunszent­mártoni művelődési központ­ban. A múzeumi, műemléki és honismereti hónap h; gyományos rendezvényén ez­úttal a jeles napok és a val­lásos néprajz hagyományait tekintik át a szakemberek. A tanácskozás résztvevői tegnap megemlékeztek Bá­lint Sándorról, a közelmúlt­ban elhunyt neves néprajz- tudósról, akinek a népélet kutatásában szerzett érde­meit dr. Erdélyi Zsuzsanna, az MTA tudományos kuta­tója méltatta, majd megkez­dődtek a szakmai előadások. „A kunok, jászok és a téte­les vallások” címmel dr. Selmeczi László kandidátus, a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatója számolt be kutatási eredményeiről, ezt követően a Tiszazug val­lási és népesedési viszonyai­ról Havassy Péter levéltáros előadása hangzott el. A déli órákban nyitották meg a helytörténeti gyűjteményben megrendezett „Ünneplő Ti­szazug” című kiállítást, amelyen a tanácskozás té­májához kapcsolódó tárgyi emlékek láthatók. A tanács­kozás programja délután 2 órakor ismét előadásokkal folytatódott. A Tiszazug ün­nepi szokásairól dr. Gulyás Éva a Damjanich János Mú­zeum muzeológusa, a téli ünnepkör szokásairól pedig Zomborka Márta egyetemi hallgató számolt be. Betle- hemesek Mesterszálláson címmel Gergulics Péter hely- történeti kutató, „Alkalom­hoz kötött dalok” cím­mel Bencze Lászlóné főiskolai igazgatóhelyettes, „Ünnepi táplálkozás Csépán” címmel pedig Bereczki Ibo­lya, egyetemi hallgató tar­tott előadást. A tanácskozás ma ugyan­csak szakmai előadásokkal folytatódik. Verseny az Aranysarkantyús címért A Békéscsabai Megyei Mű­velődési Központ meghirdet­te az ötödik Balassi Bálint országos szólótáncfesztivált. A január 9-től 11-ig tartó néptáncos vetélkedőn várha­tóan nyolcvan résztvevő ver­seng majd az Aranysarkan­tyús, illetve Aranygyöngyös címért. A versenyzők egy kötelező és egy szabadonválasztott táncot mutatnak be. « . i , , az erőszak Valóban iskolája a televízió? Erre a kérdésre nemcsak Nyugaton, de nálunk is meglehetősen ellentmondó válaszok hangzanak el, s még a legkomolyabb, leg­alaposabb tanulmányok sem jutottak eddig közös nevező­re. Dr. Roumajon, a francia kriminológiai társaság elnö­ke határozottan állítja egyik tanulmányában, hogy „a film. illetve a tévé befolyá­sát a bűnözés növekedésére még senki sem bizonyította be. A bűnözésre való haj­lam kifejlődését sokkal in­kább a környezet, a bioló­giai. az intellektuális, az ér­zelmi. és a társadalmi ha­tások váltják ki”. Ugyanak­kor 1972-ben dr. Steinfeld, az amerikai szenátus egyik jelentésében hangsúlyozta, hogy „szerves kapcsolatnak kell lennie a képernyőn lá­tott erőszakos cselekedet, s a megtekintést követő ma­gatartásforma között”. 1974 szeptemberében egy elhagyott kaliforniai stran­don három 14—15 éves kis­lány sörösüveggel leütötte barátnőjét. Három nappal korábban ugyanezt a jelene­tet főműsoridőben sugározta az NBC tévéadója. 1976- ban Los Angeles ut­cáján gyerekek felgyújtottak egy alvó csavargót, épp úgy, amint azt pár nappal előbb tévéműsorban látták. 1977- ben Floridában a 15 éves Ronney Zamora, ami­kor 82 éves szomszédja tet­ten érte. amint éppen lopni készült lakásában, agyonver­te az idős asszonyt, úgy ahogyan azt több ezerszer mutatták a krimikben. Három megtörtént bűneset, amely azoknak nyújt tám­pontot, akik nagyon is észre­vehető kapcsolatot vélnek felfedezni a sokkírozó jele­netek és a kriminológiai bűneset között. Dr. Leyens belga orvos nem érte be csak a követ­keztetések elemzésével, a hetvenes évek elején kísér­letet szervezett 13—18 éves gyerekek bevonásával. Két, egyenként húsz fős csoport­ra osztotta az internátusbán élő fiúk egyik osztályát. Az egyik csoport számára első­sorban vígjátékokat vetített — A szép amerikai-tói a Sebastien-ig. a másik szá­mára csak krimit — a Bonnie és Clyde-tól a Zorro- ig. Leyens naponta mutatott be egy-egy filmet közönségé­nek. több héten át. Azt fi­gyelte meg. hogy az első csoportbelieknél jelentősen fokozódott a munkakedv. ja­vultak az emberi kapcsola­tok. a másikban éppen en­nek ellenkezője következett be, a fiatalok körében sű­rűbbé vált a szóbeli, tettbeli agresszivitás. .A belga tudós kutatását Jean Cazaneuve cáfolja, az amerikai Fesbach és Singer féle felmérésre hivatkozva. Részben ehhez a tévét mentő teóriához kap­csolódik a francia André Akoun, a Sorbonne tanára tanulmányában is (Tömeg­kommunikáció). amely sze­rint: ..éppen ellenkezőleg mint azt sokan feltételezik, a filmbeli, tévébeli. könyv­beli erőszak, nem okoz sem­miféle zavart, éppen ellen­kezőleg utat teremt a né­zőben. az olvasóban amúgy- is felhalmozódó agresszivi­tás veszélytelen levezetésé­re”. Másképp szólva a té­vékrimikben látott erőszaj kos cselekedetek többek kö­zött jótékony katarzisban oldják fel az emberekben felgyülemlő antiszociális megnyilvánulásokat is ... Tulajdonképpen három né­zet uralkodik manapság a tévé szerepének megítélésé­ben. Az egyik minden fele­lősséget rá hárít, a másik ennek az ellenkezőjét han­goztatja. s a harmadik el­mélet pedig tagadja bármi­féle öszefüggés létét fikció és élet. és megélt élet kö­zött. Kinek higgyünk? Mit higy- gyünk? Ismerjük jól a tévé szere­pét a politikában, a műve­lődésben vagy éppen a pub­licitásban. Miért éppen ab­ban kételkedjünk. hogy csakugyan hat az erőszak bemutatása a közönségre? Bármit állítanak is egyes tudósok az erőszak termé­szetéről, az kétségtelen, aki nap mint nap, óráról órára véres gyilkosságokat, lövöl­dözést. késelést lát, annak egy idő után mindez na­gyon is megszokott lesz, ez az, amit egyesek az „erőszak banalizációjaként” emleget­nek. Persze nemcsak a tévé a hibás, hibásak azok a szü­lők is, akik felügyelet nél­kül hagyják gyermekeiket, kiszolgáltatva a tévének. . . nem tud­Ma meg i«& «im­--------------------—— den kétsé­get kizáróan mérni a képek hatását a tévénéző emberre. A jóérzés azonban az erő­szak száműzését vagy leg­alábbis visszaszorítását dik­tálja. Mindenképpen túl ké­nyelmes megoldás lenne a bűnözés kórtüneteit kizáró­lag a tévére fogni. Hiszen ismerjük csak be. az ag­resszivitás bizony már jóval az elektromos úton továbbí­tott kép megszületése előtt is jelen volt... N . Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents