Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
6 4SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 19. külpolitikái * KÖRKÉP IRAK—IRÁN I jóslatok nem váltak be Immár egy hónapja folyik Földünk egyik legrobba- násveszélyesebb körzetében, a Perzsa (Arab)-öbölben Irak és Irán háborúja. A fegyveres konfliktus azzal fenyeget, hogy e térség az imperialista beavatkozás célpontjává válhat. A Teheránból és Bagdadból érkező, gyakran ellentmondó hadijelentéseket elemezve a katonai megfigyelők rámutatnak: az iraki— iráni háború gyors befejezése aligha várható. Több hete már, hogy a féktelen, kölcsönös propagandaharc és a határcsatározás valódi háborúvá fejlődött. A jelentések általában a határ déli szakaszán, iráni területen folyó ütközetekről számolnak be. Az iraki hadsereg itt, Irán legfontosabb olajvidékén folytatja offenzíváját. Valószínűsíthető, hogy a bagdadi katonai vezetés el akarja foglalni Abadant, Khor- ramshart és Dizfult, hogy ezzel véglegesen ellenőrizhesse Irán olajban leggazdagabb tartományát, Khuzisz- tánt. Irakban ezt a vidéket — a több milliós arab lakosságra hivatkozva — Arabisztánnak .nevezik. A bagdadi lapok már hosszabb ideje rendszeresen tudósítottak az ottani szeparatista mozgalomról. Flották 6a hadaerogok Az összecsapásodat kisebb- nagyobb flotillaütközetek vezették be a Satt el-Arab folyón, a Tigris és az Eufrá- tesz közös torkolatában. Ezt a gazdaságilag és stratégiailag létfontosságú víziutat, s a tengeri kijárót Bagdad, — korábbi jogaira hivatkozva saját felségterületévé nyilvánította. Ezen kívül további többszáz négyzetkilométernyi földterület visszaszerzését tűzte ki célul. . A háború kezdetekor a nyugati katonai szakértők az iráni hadsereg gyors összeomlására számítottak, mivel a sah idején kifejlesztett mammut-haderő fegyverutánpótlása az utóbbi évben szinte lehetetlennek tűnt. Reza Pahlavi sah országát a térség regionális nagyhatalmává akarta tenni s az amerikai, a brit és a francia hadiipari monopóliumok fő vásárlójá volt. Az iráni hadsereg katonáit és tisztjeit nyugati felszereléssel látták el. A magasabb parancsnokok amerikai katonai akadémiát végeztek. Amerikai kiképzők tanították a katonákat, sőt a technikai biztosítás, karbantartás is a külföldiek kezében volt. Ezek a forradalom után, természetesen távoztak az országból. Egymáat érik a támadáaok A sah feltételezett híveinek jelentős részét, többségükben jól képzett katonákat, a tisztogatások során eltávolították a fegyveres erők kötelékéből. Az amerikai diplomaták túszul ejtése után az USA szövetségesei is megtagadták a fegyver- és pótalkatrészszállítást Teheránnak. Erre építették tehát az iráni fegyveres erők gyors összeomlását jósoló elemzéseket. A jóslatok azonban nem váltak be. Igaz, hogy az iraki erők képesek voltak bizonyos — nem jelentéktelen — katonai sikerekre, s megvetették lábukat Irán határvidékén, de a küzdelem hosszabb és elkeseredettebb, mint ahogy arra bárki számított. Az irániak a nemzetközi fegyverpiacon hozzájutottak a szükséges alkatrészekhez, s a repülőgépek, harckocsik szétszedésével használhatóvá tettek jelentős mennyiségű harceszközt. Irak nem érte el az áhított légiuralmat sem. Irán repülőgépei támadják az iraki városokat, ipari és kőolajt.ermelő központokat. Hasonló támadások érik Teheránt és más iráni ipari központok sorét. A lángoló kőolajfinomítók és kutak tüze, a két szomszédország háborúja további, még súlyosabb következményekkel járhat. A konfliktus nemzetközivé válhat. Az a veszély fenyeget, hogy a két, alapjában antiimperialista ország összecsapását az Egyesült Államok saját hatalmi céljaik elérésére használhatja fel. Az ürügy, amire Nyugaton hivatkoznak, a Hormuzi-szorosban „a hajózás szabadságának védelme”. A szűk víziút kijáratát Irán és a Nyugat-barát Omán ellenőrzi. A 'Szorosban iráni ellenőrzés alatt van három apró sziget. Irak azt követeli, hogy Teherán a szigeteket adja vissza korábbi tulajdonosának, az Egyesült Arab Emirátusok egyik sejkségének. Igaz, a Hormuzi-szoros lezárása még az amerikai hadügyminiszter, Harold Brown szerint is meghaladja a harcoló felek képességeit, Washington mégis újabb és újabb erőket irányít az Indiai-óceánra, Szaud-Arábiá- ba és Ománba. Jelenleg több mint 30 amerikai hadihajó — hét anyahajóval — és négy levegőben is utántölthető légi harcálláspont, AWACS-gép állomásozik a konfliktus közelében. Katonai támaszpontként használják már fel Egyiptomot és ilyen feladatok ellátására vállalkozott Begin izraeli miniszterelnök. „Randfenntartó " buzgalom Washington nem adta fel valamiféle közös nyugati rendfenntartó flotta létrehozásának tervét sem, bár szövetségesei részéről eddig kevés támogatásra talált. Űj- ból felelevenítették az Öböl Nyugat-barát országai katonai paktumának megszervezését. Szadat egyiptomi elnök azonnal jelentkezett, földi erőt ajánlva fel Szaud- Arábia és a sejkségek „védelmére”. Az iraki—iráni konfliktus tehát a tűz tovaterjedésével fenyeget. A szocialista országok, a haladó el nem kötelezett államok, s a józanul gondolkozó nyugati kormányok éppen ezért szorgalmazzák a tűzszünet és a veszedelmes viszály mielőbbi tárgyalásos rendezését. A háború elhúzódása — végső soron — az imperialista célok megvalósulásának kedvez. M. G. A fekete kimonós kincskereső A japán szélsőjobboldali szervezetek bőkezű támogatásával újabban a tenger alatti kincskeresés szenvedélyének ás hódol a 81 éves Szaszakava Rjoácsi, a sziget- ország talán leggazdagabb embere, akinek kétes eredetű, mesés vagyonát 560 millió dollárra becsülik. A japán „hajóépítő alapítvány” elnökének minőségében a minap bejelentette, hogy saját költségén felfogadott búvárjaival ötven méter mélységből kiemelteti a Madre De Deus 900 tonnás portugál sorhajót, amelyet — aranynyal és ezüsttel megrakot- tan — Arima Harunobu japán keresztény hűbérúr flottája süllyesztett el 1609-ben a nagaszaki partok előtt. Hasonlóképpen kifizetődőnek ígérkezik az a terve is, hogy a pekingi hatóságokkal közösen — fele-fele alapon — „megmenti” a második világháború alatt kínai vizeken, az antifasiszta szövetségesek által elsüllyesztett 100 japán szállítóhajó rakományát. Azokról az „ingóságokról” van szó amelyeket a japán militaristák harácsoltak össze délkelet- és KeletÁzs iában. Az élemedett kora ellenére szokatlanul ügybuzgó Szaszakava maga is lelkes támogatója, sőt előkészítője volt a zsákmányszerző, agressziós kalandoknak: a harmincas években ő alapította meg a „Japán Fasiszta Tömegpártot”, Egy bombázógépen 1939- ben eszményképéhez, Musso- lijiihez utazott Rómába. A feketeinges „vezérnél” stílszerűen fekete kimonóban tisztelgett. Megfordult Berlinben, a führer kancelláriáján is, majd hazatérése után képviselőként soviniszta szónoklataival, a területrabló politika hirdetésével vonta magára a figyelmet. Ezért bizalmába fogadta és beavatta elképzeléseibe Jamamoto tengernagy, az Egyesült Államok elleni Pearl Harbor-i orvtámadás megtervezője. Szaszakavát a kapitulációt követően a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék háborús főbűnösnek minősítette. Az akkor már dúsgazdag fasiszta — rezesbanda kíséretében, a Japánban fellelhető legnagyobb teherautón vonult be a Szu- gamo-börtönbe. Szabadulása óta mindmáig büszkén hangoztatja, hogy szülővárosából, Oszakából ő az egyetlen háborús főbűnös. Merész tőzsdespekulációiról és „nehéz fiúkból” toborzott jobboldali magánhadseregéről legendák keringenek. Múltját azzal igyekszik feledtetni, hogy rengeteget áldoz jótékony célokra. Mint tenger alatti kincsek kutatója azonban tevékenységére mégsem a Madre De Deus és a 100 japán zsákmányhajó. hanem az orosz—japán háborúban, 1905-ben megtorpedózott Nahimov tengernagy, a 8 ezer tonnás cári cirkáló átkutatásával akarja feltenni a koronát. Közölte, hogy a siranoi japán romboló által a cusimai (csuzi- mai) tengeri ütközetbe!! elsüllyesztett cirkáló belsejében 3.7 milliárd dollár értékű platina- és aranyrúd, valamint aranyérmék rejtőznek. Szaszakava búvárjai néhány hét alatt valóban felszínre hoztak 10 platinaru- dat, s a munkálatok november végéig folytatódnak, a legkorszerűbb berendezések segítségével. A japán külügyminisztérium már a buvárakció kezdetén óva intette Szaszakavát, hogy a Nahimov tengernagy kincseinek japán birtokjoga fölöttébb kérdéses — tekintettel az ilyen esetekre Amerikai elnökválasztás Reagan főszerepben? Ronald Reagan a hollywoodi második vonalhoz tartozott filmszínész korában: ő volt Errol Flynn és a többi sztár segédje, legjobb barátja, harcostársa, mikor hogy kívánta a szerep. A mindig fontos, de mellékszerep. Amikor — felhagyván .a filmezéssel — Kalifornia állam kormányzója lett, s a Warner Brothers filmgyár ' tulajdonos igazgatójától a véleményét tudakolták, Jack Warner szórakozottan felelte: „Dehogy, a kormányzó legyen Bob Cummings, és Ronald Reagan kapja a legjobb barát szerepét... » LEEGYSZERŰSÍTETT VILÁGKÉP Többszöri nekifutás és az a- merikai belpolitika általános jobbratolódása után lett a republikánus párt elnökjelöltje a jövő februárban 70. életévét betöltő Ronald Reagan. Hogy végrevalahára igazi főszerep vár-e rá, avagy — választási vereség esetén — megint meg kellett elégednie, ■ ezúttal Jimmy Carter mellett, a mellékszereppel, az november 4-én dől el. Október elején még arról számoltak be a közvélemény- kutató intézetek, hogy Reagan csekély (a felmérések szokásos hibaszázalékán belüli) előnnyel vezet Carter előtt, s a pillanatnyi állás szerint a megválasztáshoz elegendő elektori többsége lenne. A helyzet azonban nem végleges, s -a Reagaimel kapcsolatos kételyek, valamint a hivatal ismert előnye az elnök javára szólnak. Komoly kételyek élnek ugyanis sok amerikaiban a republikánus jobboldal mai vezérével szemben, s eat a nagy reklámhadjárat sem tudta eloszlatni. Főleg azért nem, mert maga a jelölt folyvást elszólja magát, s teszi ezt a képességedről és a nézeteit illetően árulkodó módon. Valahányszor ugyanjutott el Hollywoodba, ahol a jóvágású, kellemes barito- nú férfitól nagy karriert vártak. Reagan valóban milliomos lett, de nem a sztárgázsiból, hanem a reklámjövedelmekből és az ügyes ingatlanforgatásból. Vagy ötven filmben játszott, de még csak nem is jelölték Oscar-díjra, holott hangadó volt a színészegyletben. Részt vett az ötvenes évek fordulóján a hollywoodi baloldaliak elleni hajszában, 1964-ben pedig — politikai karrierjének nyitányaként — a szélsőjobboldali Goldwater szenátor elnökjelöltségét támogatta. Ekkor fedezték fel a pártban Reagan szónoki képességeit, s azóta is ő a republikánus törzsgárda' legkedveltebb előadója. Igaz, a mostani elnökjelöltnek kárára van, hogy a jobboldali hallgatóságnál másfél évtizeden át tapsot kiváltó beszédfordulatai és elvei taszítják a közvélemény jelentős részét. Szeptember vége óta Reagan igyekszik is tartani magát az ő esetében bizonyosan hasznos „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” elvhez. KI a JOBB KORMÁNYOS? Mint az elnökkel szembeni pályázónak, Reagannak elsősorban azt kellene bebizonyítania, hogy ő jobban tudná vezetni Amerikát, mint Carter. S bár — a jelenlegi elnök ellenfelei szerint — ez elvben nem volna nehéz feladat, Reagannak nem elég, ha csak annyit tud elhitetni: ő sem lenne rosszabb kormányos. Hiszen akkor minek lecserélni a mait? — kérdezhetik a választók. Mivel a küzdelemben klucskérdéssé vált a hozzáértés, a vezetői képesség témája, Reagan hívei jelöltjük kaliforniai kormányzóként szerzett tapasztalataira hivatkoznak, és az akkori évek eredményeivel kérkednek. A demokraták viszont váltig vitatják, hogy a reagani ügykezelés oly előnyös és zavartalan lett volna, mint azt a mai republikánus propaganda kiadványok feltüntetik. Mindenesetre Reagan akkor is szerette az egyszerűsítést, s -nem sokat habozott a döntések meghozásakor. Más kérdés, hogy a Fehér Házban nem lehet „kapásból” határozni. A washingtoni. valószínűleg jövőre is demokrata többségű kongresszus aligha tenné ezt lehetővé egy republikánus elnöknek. Avar János összeállította: Hájos László ... és a sikerre törő politikus pózában érvényes, általánosan elfogadott nemzetközi normákra. Szaszakava mindazonáltal váltig hangoztatja, hogy a kincs őt illeti. Nyilatkozatában becsmérli a Szovjetuniónak az antifasiszta koalíció tagállamaként a japán mili- tarizmus szétzúzásában kifejtett erőfeszítéseit. Legutóbb a tokiói külügyminisztérium kénytelen volt határozottan visszautasítani és a japán—szovjet államközi kapcsolatokba való beavatkozásnak minősíteni azt a javaslatát, hogy a kincsek fejében Moszkva adja visz- sza a háború következményeként a Szovjetuniónak nemzetközileg odaítélt egykori japán szigeteket. Borisz Zinovjev követ-tanácsos, a Szovjetunió tokiói nagykövetségének ügyvivője október 3-án felkérte Muto Tosiakit, a japán külügyminisztérium európai főosztályának igazgatóját, hogy a japán fél csakis . a Szovjetunióval való előzetes egyeztetés alapján döntsön a hajó kérdésében, beleértve a benne talált értékeket. Ito Ma- szajosi külügyminiszter a parlamentben bejelentette, hogy „a hajó birtokjogáról a nemzetközi jog, valamint az orosz—japán háborúra vonatkozó történelmi okmányok és feljegyzések gondos tanulmányozása nyomán határoznak”. F. J. is Ronald Reagan „önmagát adja”, tehát nem a tanácsadói és beszédírói által készített forgatókönyvet „mondja fel”, tüstént kitör a botrány. Az egykori színész meglehetősen ódivatú ember, aki előnyben részesíti az ember származásának bibliai változatát az evolúció darwini felfogásával szemben, és az erőpolitdkát . a SALT-tal szemben. A megfigyelőket és a potenciális szavazókat főleg az hökkenti meg, hogy Reagan mennyire leegyszerűsíti bonyolult világunkat, s mennyire hisz is abban: az amerikai erő latbavetésével, de legalábbis a rá való — fenyegetőző — hivatkozással könnyen megoldható az Egyesült Államok és a világ ösz- szes baja Mivel sok amerikai választó is ezt vallja, érthető a republikánus jelölt idei sikere. RIPORTER ÉS SZÍNÉSZ Reagan önbizalma voltaképp érthető: eddigi életében egészen jól megvolt a könyvek vagy az alaposabb elemzések nélkül. Az iljinoisi kisvárosi szatócs fia már a főiskolán is főleg a sporttal és a műkedvelő szinészke- déssel törődött, s nem a tudományokkal. A helyi állam rádiójának sportriportereként vált ismert emberré, és így Ronald Reagan, a cowboy-hagyományok ápolója ...
