Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-14 / 241. szám

1980. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Nagy labda” a vízben Azok, akik a legszoro­sabb gyűrűt vonják a me­dence köré, egy idő után benfentesekké válnak a sportágban. Jóval több in­formációt hallanak a bí­rók „ármánykodásáról" — ki kinek vezet — a já­tékosok „zűrös" magán­életéről, a sportvezetők „megengedhetetlen gesz­tusáról”, mint akik a hát- sóbb sorokban, vagy ne­tán a lelátón kapnak he­lyet. Olykor izgalmasab­bak ezek a víz ' melletti pletykák, mint maga a mérkőzés. A pólóban a de- heroizálás korát éljük — a moszkimi „csak bronz” csalódását a köz­vélemény nem tudja meg­bocsátani. Nincs mese, ge­nerációs váltás zajlik a sportágban: fura dolog, de így igaz, egy idő után a sikerek nem vonzerőt, de gyanakvást váltanak ki a szurkolókból. A Ferencváros generáli­san lecserélte szinte az egész csapatát, vállalva azt a fiaskót is, hogy a Szuper Kupa nyertes csa­patuk még dobogóközeibe sem kerül. Elbúcsúzott Szívós István, a Medicor OSC világsztárja is, aki 15 év alatt mindent meg­nyert, amit csak lehetett ebben a sportágban, ö — miként a játékban, úgy a visszavonulásban is — zászlóvivő lesz, minden bizonnyal hosszú sorban követik majd a többiek. És ebben a generációs forrongásban a szolnokiak­nak lépéselőnye lehet, hi­szen olyan melegágya en­nek a sportágnak, mint a Damjanich uszoda, kevés van a világon. Nem először írjuk le, hogy a SZEOL — aki az OB I középmezőnyében tanyázik — szinte a Víz­ügy SE második csapata. De aki vasárnap bekap­csolta a televíziót. és szemtanúja volt a Vasas —Medicor OSC rangadó­nak, láthatta a bajnok- csapatban a szolnoki Tóth Csabát, aki a ráúszásnál rendre elhozta a labdát Faragóéknak. Ugyancsak a bajnokcsapatban szállt vízbe Föídi László, aki „természetesen" szintén szolnoki. A másik olda­lon, a Medicor OSC-ben csak Pásztrai László kép­viselhette volna Szolnokot — de ne folytassuk az el­származottak névsorolva­sását, mert nem ez a mon­dandóm lényege. Arról szeretnék ugyanis szólni, hogy az erőviszo­nyok átrendeződése során azoknak lesz „tempófor­májuk”, akik a legjobb hátországgal rendelkeznek, akiknek — úgy mint a Vízügy SE-nek — ott van a talonban az IBV keret­tag Hegmannja, Sóskuti- ja, és még számos saját nevelésű fiatalja. Persze, a tehetségeseket nem elég csak számba venni, meg is kell őket tartani. Szolnokról — a sportvezetők így mondják — rendre a továbbtanulás szólít el Ígéretes fiatalo­kat. De nemcsak ez: Bors László, a Vízügy SE har­madik számú kapusa volt, amikor eltávozott a Tisza partjáról, hogy néhány hét múlva a felnőtt !) válo­gatott. kapuját őrizze. Je­lenleg is van olyan játé­kos, aki a távozás szándé­kát fontolgatja. Nem, nem akar továbbtanulni, mind­össze a közérzetével van probléma. Egy szó, mint száz. a szolnoki vízilabda-sport ezúttal „nagy labdát” ka­pott, ám a helyzetet ki is kell használni. Bátor ter­vezéssel, kiemelkedő szak­mai munkával, az érté­kekkel való emberséges és ésszerű gazdálkodással a sportág hazai élvonalába kerülhetnek. Ami egyben — mert a póló még min­dig magyar specialitás — nemzetközi rangot is je­lent. Ezért pedig már érde­mes mindent megtenni. — pb — Vízilabda OB I A vidék legjobbja a Vízügy SE Szombaton: Szolnoki Víz­ügy SE—Volán 9:4 (1:1, 3:0, 3:2, 2:1). Budapest, Hajós Al­fréd uszoda, v.: Juhász K., dr. Martin. SZVSE: Pintér F. — Bogdán, Cseh, Varga, Rekita, Hasznos, Tóth I. Cse­re: Hegmann, Pintér I. Gól­lövők: Tóth I. (4), Pintér I. (3), Rekita, Varga. Jó: Tóth I. Rekita. Az első negyedben még szorossá tudta tenni a pont nélkül álló Volán a mérkőzést, de a lendületesen és gólrátörően játszó szolno­ki csapat fokozatosan fel­őrölte erejét, és látványos akciógólokkal a harmadik negyed közepén már 7 :i-re vezetett. Az izgalommentes mérkőzésen biztos győzelmet aratott végül is a szolnoki gárda, s ezzel nagy lépést tett előre a vidék legjobbja cím elnyeréséért. Vasárnap: Szolnoki Vízügy SE—SZEOL AK 4:4 (1:0, 0:1, 2:2, í:l). Szolnok, 1000 n., v.: Gulyás, Kiss L. SZVSE: Pin­tér F. — Bogdán, Cseh, Var­ga, Rekita, Hasznos, Tóth I. G.: Cseh, Tóth I., Rekita (2). Jó: Cseh, Rekita, A mérkő­zés előtt dr. Vezsenyi Pétert, a Vízügy SE játékosát pálya­futásának befejezése alkal-, mából köszöntötték az egye­sület és a szakosztály nevé­ben. A szolnoki csapat szá­mára tétmérkőzéssé vált a találkozó, hiszen győzelem esetén a 6., vereségnél a 9. helyen végez a csapat. Az egész mérkőzésre a nagy akarás volt jellemző mindkét csapatnál. A helyzetek kiha­gyásában a hazai csapat je­leskedett, aminek következ­tében meg kellett elégedniük a döntetlennel. Ezzel a dön­tetlennel elestek a 6. helytől, ami az utóbbi tíz év legjobb eredménye lehetett volna. Kom jádi Kupa: Szolnoki Vízügy SE—Eger 7:5 (1:0, 1:2, 3:2, 2:1). A nyolcas dön­tőben az első győzelmét arat­ta a csapat. Rekita a második gólt lövi a SZEOL elleni mérkőzésen Fotó: Tarpai I LABDARÚGÓ NB II A Szolnoki MÁV MTE átvette a vezetést Szolnoki MÁV MTE—Eger SE 2:0 (1:0) Szolnok, Tiszaiig éti stadi­on, 2500 n.,v.: Pádár. SZMÁV MTE: Bartos — Porhanda, Sebők, Baran, Tóth — Cson­tos, Földesi (Barna a 71. perc­ben), Batári — Kántor (László a 65. percben), Szat­mári, Nász. Edző: Géléi Jó­zsef. Eger: Baár — Birincsik, Zsidai, Fegyverneki, Veigli — Horváth J. (Fitala a 73. percben), Móricz, Farkas — Jánosi, Fenyvesi, Horváth F. Edző: Bánkúti László. Az első percbén Baran tá­voli lövése ment kapu fölé, majd Kántor jobbról belőtt labdája suhant el Szatmári és Csontos előtt. A 7. perc­ben Csontos bal oldali be­adása az egyik védőről Nász elé pattant, aki fejjel Szat­márihoz csúsztatta a labdát, de a csatár nem tudta leke­újra szöglethez jutottak a vendégek A beívelt labda megszerzésében Bartost aka­dályozták az egri támadók, s kiejtette a labdát, amelyet hiába küldtek a kapuba, ter­mészetesen érvénytelen volt a gól. A 72. percben Horváth F. is sárgalapos figyelmezte­tésben részesült László fel­vágásáért. Két perc múlva Móricz szép cselek után a felső kapufát találta telibe, a kipattanó labdát az elcsúszó Fenyvesi már csak kaou mellé tudta küldeni. A 80. percben Szatmári csípett el egy elveszettnek hitt labdát a bal oldali partvonalhál, középre tört vele, majd Bar­na elé tálalta, aki futtából fölé vágta. Ezután Nász át­adásával Batári indulhatott, de lövés helyett kivárt, és Baár vetődve mentett. A ki­Nász fejesgóllal szerez vezetést a szolnokiaknak Fotó: Tarpai zelni. Sokáig izgalommentes mezőnyjátékkal teltek a per­cek, majd a szolnoki gárda tartós fölénybe került. A 17. percben Földesi bombáját ej­tette ki Baár, de a labdára senki sem rajtolt, aztán Ba­tári kapáslövését hárította. A másik oldalon Móricz ve­szélyeztette a kaput. A 35. percben Baran balról beívelt szabadrúgását a jókor érke­ző Porhanda élesen lőtte a kapu elé, ott azonban egyet­len szolnoki csatár sem tar­tózkodott. Két perc múltán Földesi Kántort indította jobb oldalt, a szélső jól ível­te be a labdát, és Nász ki­emelkedve a védők közül a hálóba fejelt, 1:0. A 41. perc­ben Jánosi labdáját Fenyvesi fejelte a léc fölé, aztán ismét ő fejelt a bal oldali kapufa mellé. Szünet után nagy erővel rohamoztak az egriek, ám a 49. percben Kántornak Sike­rült elvinnie a fél pályáról a labdát, azonban jobbról, mintegy 12 méterről leadott lövése elkerülte a kapu túlsó sarkát. Ezután Nászt ugrat­ták ki középen, de ollóba fogták a védők, majd Bartos- nak kétszer is Horváth J. adott munkát. Az ellentáma­dásnál Kántor vezette fel a " labdát, ám ezúttal önző volt, s nem adta át az őrizetlen Szatmárinak. Az 57. percben Farkas „kihúzta” a sárga la­pot Porhanda buktatásáért. Mindinkább „bekékült” a szolnokiak térfele, a vendé­gek mindent elkövettek az egyenlítésért. Időnként úgy tűnt, több egri, mint hazai játékos van a pályán. A 64. percben jobb oldali szöglet­rúgást követően Fenyvesi fe­jelt kapura, Bartos azonban kitornászta a léc alá tartó labdát. Pár perccel később rúgás után Fenyvesi kapta a labdát, Bartos messze kifut­va lábbal hárított előle. A 80. percben Veigli fejelt szöglet­ből kapura, de labdája a földről a kapu fölé pattant. Három perc elteltével Szat­mári indította Nászt, aki a fél pályáról iramodott meg, higgadtan elhúzta a labdát a kifutó Baár mellett, s közel- x'ől a kapuba lőtt, 2:0. A csoport rangadóját ellen­tétes félidők jellemezték. Az elsőben a szolnokiak, a má­sodikban az egriék irányítot­ták a játékot, de míg a ha­zaiak két helyzetüket is ki­használták, az egriek egyet cíeim bírtak értékesíteni. A jó iramú, de inkább küzdelmes, mint színvonalas találkozón a vendéglátók játékára rá­nyomta bélyegét a görcsös akarás, valamint a jugoszlá­viai Szabadkán vívott két nehéz tétmérkőzés fáradtsá­ga. Ezzel együtt rászolgáltak a győzelemre, mert — bár időnként rosszul játszottak — jobban hittek a sikerben, és lelkesebben harcoltak. A csapatból elsősorban a véde­lem emelkedett ki, Bartossal. Sebőkkel és Porhandával az élén, Baran is erőteljesen futballozott, míg Tóth Gyu­lán meglátszott a hosszú ki­hagyás. A középpályások ez­úttal gyengébb teljesítményt nyújtottak, főleg Csontos bi­zonytalankodott sokat. Elől Nász és Kántor jeleskedett, előbbit két találata is dicsé­ri. László néhány elfutásá­val, Barna pedig három — nem túl jó — lövéssel vétet­te magát észre. Az egriek közül Fegyverneki, Horváth J., Móricz, Fenyvesi és Far­kas vállalta a legtöbbet ma­gára A játékvezetők kifogás­talanul vezették a találkozót. — constantin — Lehel SC—Gyöngyös 2:0 (0:0) Jászberény, 2200 n., v.: Varga. Lehel: László — Ger­gely, Fényes, Fejes, Pozsgai — Szívós (Török a 71. perc­ben), Lukácsi, Répást, — Sár­közi, Párái (Pecha az 58. percben), Bacher. Edző: Kó- czián Antal. Gyöngyös: Ko­vács — Kende, Budai, Kele­men, Nagy G. — Ulmann, Tóth, Pörögi — Gombos, Vá­gó, Törő. Edző: Péczeli Sza­bolcs. Nagy iramban kezdtek a csapatok. A 6. percben Répá- si, Lukácsi, Sárközi volt a labda útja, de a szélső mellé­lőtt. A 9. percben gyöngyösi akció végén Vágó távoli, nagy erejű lövését védte László. Az ellentámadásnál Sárközi jobbról benyesett labdája elsuhant Párái előtt. Ezután a vendégek percei következtek; előbb Vágó, majd Gombos lövését öklözte ki a herényi kapus. A 20 percben Szívós rossz átadá­sa után meleg helyzet ala­kult ki a Lehel kapuja előtt, végül László és Gergely kö­zösen tisztáztak szögletre. Két perc múlva Szívós jó labdával szöktette Bachert, a szélső beadását Budai vágta szögletre, majd Sárközi be­adása lecsúszott Párái fejé­ről. Változatos, jó volt a mér­kőzés, mindkét kapusnak sok dolga akadt. A második félidő Lehel ro­hamokkal kezdődött. A 48. percben Lukácsi tört be a 16- oson belülre, nyolc méterre a kaputól két védő közrefog­ta, a csatár elesett, de a já­tékvezető továbbot intett. Két perccel később Pörögi szabadrúgását öklözte ki László, maid Sárközi csavart lövéséi hárította Kovács. Erősödött a Lehel nyomása. A 74. percben Sárközi — egy szöglet után — Bacherhoz gurította a labdát, s a csatár beadását Lukácsi a bal felső sarokba fejelte, 1:0. Három perccel később Pecha kiug­rott középen és a kifutó Ko­vács mellett a bal alsó sa­rokba küldte a labdát, 2:0. A hátralévő időben a Lehel még több gólt is rúghatott volna. A változatos, jó iramú mérkőzésen a Lehel a játék képe alapján megérdemelten győzött, az eddig jól szereplő és a tabella élmezőnyében lévő vendégek ellen. A ka­puban László több bravúros védéssel egyik fő részese volt a győzelemnek. A hátvédek Fényes vezérletével jól áll­tak lábukon. A középpályá­sok is kitettek magukért, Lu­kácsi még gólt is szerzett. A csatársorba csereként beállt Pecha gólija szép csatártel­jesítmény volt. A vendégcsa­patból Kovács, Nagy és Vágó játszott jól. — lászló — Karcagi SE—Borsodi Volán 3;0 (2:0) Karcag, 1400 n.. v.: Dorozs­mai. Karcag: Kocsis — Deb- reczeni, Sándor II., Erdei, Halász — Szabó II., Herná­di. Antal — Tasst (Varga I. a 86. percben), Herbály, Var­ga II. (Peró a 71. percben). Edző: Dóka János. Borsodi Volán: Kiss — Szanyó, Lu­gosi, Kőrössy (Miklós a 62. percben), Demeter (Previtzer a 62. percben) — Nyikes, Varga, Gállá, Orlóczki — Babus, Csányi. Edző: Balázs András. A vendégek képtelenek voltak feltartóztatni a nagy elszántsággal küzdő hazai tá­madókat. A 8. percben Her­bály előtt nyílt gólszerzési alkalom, de nyolc méterre a kaputól a földbe rúgott. Kis­vártatva ismét ő került hely­zetbe, ám ezúttal a kifutó kapus mellett a kapufát ta­lálta el. Az ellentámadásnál Halász szögletre mentett majd a beívelt labdát Nyikes közelről fölé fejelte. A 18. percben szögletrúgás után Antalhoz került a labda, de lövését Kiss bravúrral ismét szögletre tolta. A 25. percben a nagy kedvvel játszó Szabó hosszan vezette fel a labdát, Tassival „kényszerítőzött”, majd 14 méterről nagy erő­vel a hálóba lőtt, 1:0. Az el­lenfél ezután is alig jutott lélegzethez. A 28. percben Herbály, aztán Antal elől mentettek a védők az utolsó pillanatban. A 41. percben Herbály száz százalékos helyzetben hibázott, de két perccel később Varga II. re­mekül ugratta ki Tassit, aki mintegy nyolc méterről ta­lált a kapuba, 2:0. A félidő vége előtt, szöglet után Her­nádi lőtt kapu mellé. A szü­net után a Volán feladta vé­dekező taktikáját, s kiegyen­lítettebb lett a küzdelem. A 49. percben Herbály a kiin­duló Kiss fölött emelt a ka­pura, de a kapus szögletre tudott hárítani. A 68. perc­ben Babus nagy lövése a ka­pufáról vágódott ki, a másik oldalon Tassi beadását Her­bály az alapvonalról fejelte vissza Varga II. elé, ő azon­ban nem élt a nagy lehető­séggel. Négy perccel a mér­kőzés vége előtt a csereként beállt Petró 16 méterről ál­lította be a végeredményt, 3:0. A helyosztóra összeszedte magát a karcagi gárda, s a nagy akarásnak meg is lett az eredménye. Az első fél­időben sorozatban teremtet­ték a gólhelyzeteket, s akár négy-öt gólt is szerezhették volna. Bár szünet után alábbhagyott a lendület, így is növelték az előnyt, s vég­eredményben megérdemelten nyertek. A hazai együttesnek Szabó és Antal volt a motor­ja, akik a többieket is ma­gukkal ragadták. Ennek el­lenére kiütköztek a védelem gyenge pontjai, csak Sándor II. nyújtott végig egyenletes teljesítményt. A csatárok na­gyobb határozottsággal több gólt szerezhették volna. A vendégek közül a jó formá­ban lévő Kiss dicsérhető. — szöllősi — H. Asztalos J. SE—Mezőtúri Honvéd 1:0 (0:0) Nyírtelek, 1000 n., v.: Var­ga J. Asztalos SE: Ambrus — Neumann, Orosz, Bencsik, Lengyel — Borbély, Széki (Fetykó az 58. percben), Sta- nev — Kanyári, Kovács, Csemus (Tóth a 88. percben). Edző: Molnár Pál. M. Hon­véd: Ulbert — Herédi, Dá­vid, Talapa. Mohácsi — Oláh, Vékony, Czikora — Nagy, Martinkovics (Benyó a 84. percben), Tóth (Silye a 74. percben). Edző: Bencsik Gyula. Óvatosak voltak kezdetben a csapatok, tartottak egy­mástól. A mezőtúriak vezet­ték az első veszélyes táma­dást, ám a védők menteni tudtak Martinkovics elől. A 28. percben Tóth egyedül tört kapura, de lassúnak bizo­nyult, mert Bencsik beérte és szerelte. A hazai csapat próbálkozásait a jól záró vendégvédőik még a 16-os előtt megállították. A 60. percben Martinkovics már a 16-oson belülre cselezte ma­gát, éppen lőni készült, ami­kor Orosz becsúszott, és a labda a kapufára pattant. Ügy tűnt, gól nélkül végző­dik a találkozó, ám a 85. percben megszerezte a veze­tést a nyírteleki csapat. Bor­bély ment el a jobb oldalon, beadását Dávid még men­tette, de a labda Kovács elé pattant, és a csatár közelről a hálóba lőtt, 1:0. Két perc­cel később Talapát a 16-oson belül Neumann nem éppen szabályos módon szerelte. A mezőtúriak ezen a ta­lálkozón nem érdemelték ve­reséget, a döntetlen igazsá­gosabb lett volna, hiszen a hazai csapatnak alig volt helyzete. Ezzel szemben a mezőtúriaknak több is akadt, ám ezeket ki kellett volna használniuk. Ulbert kevés dolgát jól végezte, á védők közül Dávid és Talapa emel­kedett ki, a középpályások szünet után valamelyest ja­vultak. A csatárok közül csak Martinkovicsot lehet maradéktalanul dicsérni, le­cserélése sérülés miatt tör­tént. A hazai csapatból Neu­mann, Orosz, Borbély, Ko­vács játszott jól. — sindel —

Next

/
Thumbnails
Contents