Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-13 / 215. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. szeptember 13. Felderítő izotópok Az Izotópintézet munkája a gyógyításért ..Végy egy fiatal kappant. mérd meg a taraját, fecskendezd bele a beteg vérét, majd mérd tarajának növekedését több napon át”. A recept nem az alkimisták könyveiből való, hanem valahogy így határozták meg még nem is olyan régen a tesztoszteron (férfi hormon) mennyiségét — a kappan tarajának növekedéséből ugyanis következtetni lehetett a vér hormontartalmára. „Simon”-nak a kisujjában vannak a betegek adatai A gyógyászat területén is mind nagyobb szerephez jut az egyre növekvő adatáram. A nagy teljesítményű adatgyűjtő rendszerek nem csak azt teszik lehetővé, hogy a betegek adatait állandóan kézben tartsuk, hanem a kellő mennyiségű adat értékelése és feldolgozása, új gyógyászati eredmények és ismeretek eléréséhez is vezethet. Az elmúlt években a számítógépek egyre kisebbek és egyre nagyobb teljesítményűek lettek, valamint megbízhatóságuk is fokozódott. Az energiaellátásukkal és klimatizálásukkal kapcsolatos igények is jelentős mértékben csökkentek. A legújabban kifejlesztett „Simon” a gyógyászati adatfeldolgozó rendszer egy egészen új típusa a kórházak intenzív osztályán és műtőjében használatos adatfeldolgozó rendszereknek. „Simon” ellenőrzi a létfontosságú életfunkciókat és a veszélyes változásokat azonnal jelenti, még beálltuk előtt, az adatok állandó, folyamatos vizsgálatával. A kritikus állapot kialakulását így időben felismeri és jelzi, lehetővé téve a megfelelő beavatkozást, és ugyanakkor megfelelő mennyiségű információt bocsát az orvos és a kezelőszemélyzet rendelkezésére. A szükséges adatok különböző helyekről is származhatnak, lehetnek laboratóriumi vizsgálatok eredményei, aneszteziológiai protokollok, fiziológiai görbék stb. Veszélyhelyzetekben az idő döntő tényező, tehát fontos, hogy a beteg adatai rendezett formában, áttekinthetően álljanak rendelkezésre. Ilyen feladatot csak egy számítógép láthat cl. A berendezéssel képernyőn, kiírószerkezeten és billentyűzeten keresztül lehet párbeszédet folytatni. „Simon” — képünkön látható — mindent tud a betegről felvételétől elbocsátásáig és információit meg is jegyzi mágnesszalagon. AZ EGÉSZSÉG — ÉRTÉK ... és alattomos ellensége: a zaj Hogy ma már a hormonokat kappan helyett kémcsőben, műszerekkel mérhetik, továbbá, hoey egy sor betegséget még gyógyítható stádiumban felismernek, abban nagy szerepe van a radioaktív izotópoknak. Orvosi “,kalmazásuk most újabb felfutás előtt áll az izotópkészletek bevezetése következtében. Az izotópkészletek — nemzetközi megnevezéssel: izotóp-kitek — olyan egyszerűen kezelhető, olcsó összeállítások, amelyeket közepesen felszerelt kórházak is könnyűszerrel alkalmazhatnak. Magyarországon a Magya* T t ernányos Akác emia Izotópintézete foglalkozik terjesztésükkel és újabban gyártásukkal is. Kétfajta izotópkészlet van forgalomban. A RIA — radioimmunanalízis í— a vér és egyéb testnedvek hormontartalmának, egyes gyógyszerek szintjének a meghatározására szolgál. Az immunológiai és a radioaktív izotópos nyomjelzős technika eredményéit használja fel. Ha a szervezetbe idegen fehérje kerül, a szervezet védekező immunreakciót indít meg, antitesteket termel. Ezek az antitestek körül veszik, hatástalanítják a betolakodót, de csakis azt, így tehát a vegyész szemszögéből az idegen fehérje kitűnő, szelektív reagensének tekinthetők. Ha tehát fehérjét tartalmazó hormon mennyiségét kell meghatározni, akkor nem kell mást tenni, mint a vizsgálandó vérmintához antitestet tartalmazó oldatot adni, és a keletkezett antitesthormon vegyület mennyiségét megmérni. A baj csak az, hogy ez a mennyiség olyan csekély, hogy a klasszikus kémiai módszerekkel nem mérhető. Hiszen a szervezet működése szempontjából rendkívüli jelentőségű hormonokból a szervezetben sok esetben csak néhány billiomod grammnyi van. Itt jön az immunológusok segítségére a nyomjelzős technika —, amelyet egyébként a Nobeldíjas magyar Hevesy György vezetett be. Ilyen kis anyagmennyiségek ugyanis nyomonkövethetők, ha a molekulákban radioaktív, sugárzó izotóp van. A hormonmeghatározásnál a következőképpen járnak el. A vizsgálandó hormonból radioaktív atomot is tartalmazó molekulát készítenek, majd az oldathoz adnak a hormont tartalmazó vérmintából is, ennek következtében — itt bővebben nem magyarázható módon — az antitest-hormon molekula radioaktivitása csökken. A csökkenés mértékéből a vérminta hormontartalma kiszámítható. A módszer kidolgozásáért Rosalyn Yallow asszony 1977-ben Nobel-díjat kapott. Magyarországon az Izotópintézetben állítanak elő ilyen készleteket. A munka a vegyészektől rendkívüli erőfeszítéseket követel, hiszen hormonok tízezred grammjait kell a radioaktív izotópok milliomod grammjaival reagáltatniuk. A másik fajta izotópkészlet a szervezet különféle szerveinek vizsgálatára, esetleges elváltozásainak feltárására szolgál. Radioaktív izotópokat természetesen már régóta használnak ilyen célokra. A betegbe olyan radioaktív elemeket juttatnak, amely a vizsgálandó szervében gyűlik össze. A sugárzásérzékelő műszerek ezután a radioaktivitás mérésével feltérképezik a vizsgálandó szervet. A módszernek az a hibája, hogy egyegy speciális klinikán a különböző vizsgálatoknak megfelelően többfajta izotópból kell tartani raktárkészletet. Az új eljárás szerint minden szerv vizsgálatára egyetlen radioaktív izotóp, a technécium—99 alkalmazható. A megoldás Kolombusz tojása: radioaktív izotópot olyan vegyülethez kell kapcsolni, amely a vizsgálandó szervben gyűik össze. A technécium erre a célra kémiai tulajdonságai következtében alkalmas: könnyen képez különböző molekulákkal komplex vegyületeket. A vizsgálat menete ez esetben a következő: az orvosa megfelelő szervekben összegyűlő inaktív vegyülethez radioaktív technéciumot ad, majd így juttatja be a beteg szervezetébe. A vizsgálandó szervben összegyűlő technéciumí sugárzása olyan, hogy jóminőségű, éles kép készíthető, miközben a sugárzás minimális mértékben károsítja csak a szöveteket. A technécium felezési ideje mindössze 6 óra, az esetleg ki nem ürülő radioaktív anyag a szervezetben 24 óra alatt gyakorlatilag elbomlik. A technécium előállítása az Izotópintézetben kidolgozott módszer szerint olcsó és egyszerű. Az oldatösszeállításokat azért nevezik készleteknek, hogy ezzel is hangsúlyozzák azok kezelésének egyszerűségét, szinte „nagyipari” jellegét. A RIA készletek — amelyek egy-egy hormon meghatározására szolgálnak — radioaktív izotóppal jelzett hormont és antitestet tartalmazó oldatból állnak. A kórházak radioaktív laboratóriumaiban —, ahová a beteg semmiképpen sem lép be, oda csak vére kerül, — a szakképzett asszisztensek a hormonvizsgálatokat a pontos használati utasítások szerint könnyűszerrel elvégezhetik. A világon jelenleg mintegy 40 féle készlet van forgalomban, egy-egy ország közülük csak néhányat gyárt. Hazánkban három készletet állítanak elő rendszeresen, ebekből exportra is jut. A betegségfeltáró technéciumos készletek, a különböző szervek vizsgálatára szolgáló nem radioaktív vegyületeket tartalmazzák. A radioaktív technéciumot az Izotópintézet minden nap — az igényeknek megfelelően — frissen szállítja. A1, hormc-nm>2ghat,ározó készletek alkalmazásához nem kell különleges drága és bonyolult műszerekkel fészereit laboratóriumot építeni, éppen ezért közepes nagyságú kórházak is „megengedhetik maguknak”. A tehcnécium alkalmazásához szakklinika szükséges, előnye a radioaktív izotópokat őrző raktár megszüntetésében van: hiszen a technéciumot minden nap frissen kapják magukhoz. A zajnak az emberi szervezetre gyakorolt károsító hatása rendkívül sokrétű. Ezek közül a nagyothallás a legismertebb. Nagy zajban eltöltött időszak után kezdetben ez a károsodás még csak átmeneti. Huzamosabb zajterhelés viszont már maradandó hallásromlást okoz. Ennek kialakulását nehéz észrevenni, mert a beszéd megértését a halláscsökkenés még nem zavarja. A káros jelenség ugyanis a beszéd megértéséhez kevésbé fontos frekvencia (rezgésszám) tartományra korlátozódik. A Föld lakosságának I százaléka halláskárosodott, ötven százalékban a kórok: a zaj. Hazánkban több százezren nagyothallók a zaj következtében, de a veszélyeztetettek száma ennél is nagyobb. Az erős zajhatás azonban nemcsak a hallószervet, hanem az emberi szervezet egészét is károsítja. A zajtúlterhelés civilizációs ártalom, ami a vegetatív idegrendszeren keresztül a szervezet számos funkcióját befolyásolja. Például a légzés szaporábbá válik, megnő az oxigénfogvasztás. A lecsökkent gyomornedv termelés miatt emésztési zavarok jelentkezhetnek, a nyálmirigyek csökkent működése következtében szájszárazság léphet fel. Magas vérnyomásban szenvedőknél betegségük rosszabodását is előidézheti. Pszichés vonatkozásban a zaj idegesítő, fárasztó és figyelemelvonó hatása jelentkezik. Jórészt az ipari, technikai fejlődés következtében ;— a termelő munkavégzéstől a háztartásig — az emberi tevékenységek jórésze zajforrás. Hazánkban a hallást károsító, zajos munkahelyek száma mintegy félmillióra tehető. A munkavédelemmel foglalkozó kormányrendelet a zajvédelem követelményrendszerét is tartalmazza. Ennek ellenére ez a probléma még korántsem megoldott — jelzik a foglálkozási megbetegedések statisztikái. A technikai zajkeltés, — visszaszorítását gyakran a tudomány és technika felhasználásával lehet megoldani. Körültekintő tervezéssel, különféle műszaki megoldásokkal csökkenthető a zaj. Szükség esetén a védekezéshez mindenütt biztosítani kell az egyéni védőeszközt (füldugó, zajvédő sisak stb.). A védőeszközök viselése eleinte kellemetlen, de viszonylag hamar meg lehet szokni. Az utcák, közterületek legfőbb zajforrása a közlekedés. Ügyes forgalomszervezéssel, a járművek megfelelő karbantartásával ezen is lehet segíteni. És — nem utolsósorban — a járműtulajdonosok belátására is szükség van. Finomabb vezetéssel, csendesebb melegítéssel, enyhébb flékezéssel, kevesebb dudálással nagyban hozzájárulhatnak idegeink, szervezetünk kíméléséhez. De általánosságban is kimondható: a csendért — vagy legalábbis a zajszintnek az elviselhetőség mértékéig való leszorításáért — mindenkinek tennie kell! Érdemes meggondolni: hányféle indokolatlan, szükségtelen zajjal mérgezzük mindennapjainkat. A hajnali rakodások ládacsattogásai, a késői hangos rádió-, tvmagnóhasználat, az utcai hangoskodások elkerülhetők volnának. Csak belátást, helyes emberi mentalitást igényelnek, amelyek nem helyettesíthetők hatósági intézkedésekkel. A zaj — mind a közérzetet, egészséget hátrányosan befolyásoló tényező — sok pénzbe kerül a társadalomnak. A megzavart álmú, kialvatlan ember nem nyújthat maximális teljesítményt, különösen, ha még munka közbeni koncentrálása sem mentes a zajterheléstől. Sőt — a csökkent figyelőképesség könnyen balesethez is vezethet. Szakemberek szerint — például a szövődék zajának — miden egyes decibelnyi csökkentésével egyszázalékos termelésnövekedés érhető el. A megbetegedések következményeként országosan jelentkező gyógyítási, kártérítési költségek is komoly öszszegre rúgnak. A zajterhelés tehát egyúttal anyagi terheket jelent. Sajnos a zajártalom esetében is általában már csak a hallás elvesztése után tudatosul az egészség-érték mivolta. Napjainkban egyre többen emelik fel szavukat ez ellen a káros hatás ellen. Egészségünk érdekében — mindnyájunk ügye —, hogy ezek a hangok túlharsogják a zajt. ORSZÁGOS EGÉSZSÉGNEVELÉSI INTÉZET Képünkön: a belgyógyászati vizsgálat egyik első lépése, a vérnyomásmérés A vérnyomásmérés története Az Egyesült Államokban az 50 évesnél idősebbeknek a fele szenved magas vérnyomásban, ennek a korcsoportnak 25 százalékában közvetlenül vagy közvetve az okozza a halált. A szívás érbetegségek az utóbbi években hazánkban is a halálozási statisztika élére kerültek. Az ütőeres nyomást először 1733-ban határozták meg úgy, hogy lúdlégcső egyik végét egy ló combartériájába kötötték, másik végét 3 méteres, függőlegesen álló üvegcsőhöz illesztették. A városzlop kb. 2.5 méter magasra emelkedett és ritmikusan ingadozott a kanca szívverésének megfelelően. A nyomás tehát a szív ütemes működésének következtében változik; a szisztolé (összehúzódás) közben, amikor a szív bal kamrája kilöki a vért az aortába, a nyomás nő, a díasztolé (ellazulás) alatt a szivpumpa nem nyom vért az érrendszerbe, a vérnyomás csökken, de nem esik le teljesen. A vérnyomásra tehát két számérték jellemző, a szisztolés és a diasztolés, az átlag 120/80 Hgmm, és mivel az utóbbi ismerete a lényegesebb, sajnos a legtöbb beteg évek múlva is tudja, a magasabb szisztolés értéket és fogalma sincs a fontosabb diasztolésról. A ma is használt vérnyomásmérő módszer 1905 óta ismeretes. Lényege, hogy ha a felfújt mandzsetta a felkar ütőerét teljesen összenyomja, a könyökhajlatban nem hallható a véráramlást jelző nyomás. Amikor csökkent a mandzsetta feszülése, egyszerre halk, koppanó hangokkal jelzik, hogy az ütőeres nyomás már pillanatonként nagyobb, mint a külső szorítás; ez az érték felel meg a szisztolés nyomásnak. Amint további levegő jut ki a gumiabroncsból, a doboló, sistergő zörejek egyszerre csak elhalkulnak, majd eltűnnek. Ez azt jelenti, hogy az artériát már nem nyomja össze a mandzsetta, az áramlás akadálytalan. Ez az alacsonyabb nyomás a diasztolés érték.
