Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
1980. szeptember 7. SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP 5 A Munkásőrség Országos- és Szabolcs-Szatmár megyei Parancsnoksága, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala 1980. szeptember 4—5-én Szabolcs-Szatmár megyében bemutatót rendezett egy munkásőr alegység tevékenységéről. A bemutatón a munkásőrökkel együttműködött határőr-, rendőr- és polgári védelmi alapegység is. (Telefotó — KS) Nemcsak pénzen múlik mikor rátaláltunk a Jászság nagy tanyavilágában, az öreg ember már napok óta nem evett. Erejéből nem telt arra, hogy begyalogoljon a nyolc kilométerre lévő faluba kenyérért. A szomszédok meg, hogyhogy nem azon a héten nem értek rá benyitni hozzá. Szürke volt az arca az éhségtől, reszketett. Syors „ügyintézés” a tanácsnál, és már robogott is a mentőautó az öreggel a kórházba. Ügy tudom, aztán az egyik szociális otthonunkban morzsolgatta végig életének hátralévő napjait. Miért jutott eszembe ez a néhány évvel ezelőtti találkozás? Mert kezembe került a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata a külterületi lakosság helyzetéről, és abban néhány nagyon szívetlelket szomorító tényről olvastam. A megye külterületein körülbelül 4 ezer 200 idős ember él, közülük csaknem háromszáz szorul gondozásra. Pontosabban szorulna, mert például az öregek napközi otthonába mindössze hármat tudtak felvenni, és nem helyhiány miatt. Nincs megszervezve az idős emberek utaztatása a több kilométerre lévő napközibe és haza. Házi szociális gondozásban — amely egyébként jelentősen fejlődött a megyében az elmúlt években, hiszen a tanácsi gondozók száma majdnem kétszeresére, a tiszteletdíjas aktívák száma csaknem négyszeresére nőtt, — az öregek közül kevesen részesülnek. A NEB vizsgálata azt állapította meg, hogy ,a külterületen élő rászorulók házi gondozása változatlanul ötletszerű...” * „A magány megöli az embert* — mondta akkor nekem, az a jászsági öregember. Hogyan maradhat magára egy olyan asszony, vagy férfi, aki egész életében a családért dolgozott? A helyzet is kényszeríthet valakit magányos életre. A gyerekek legtöbbször messzire kerülnek a szülői háztól, máshol raknak fészket, találnak társat, munkát, egzisztenciát. Oka lehet maga az idős ember is, aki „az öreg fát már nem szabad átültetni, mert elkorhad” nézettel nem fo-gadja el gyermekei hivatását, ragaszkodik a maga kis tanyájához, otthonához, még egy öreg sámlihoz is. És akit nem is hívnak? Akire már nincs szükség? És a munkahely? Magunk is hányszor mondjuk: ez a rohanó tempó, semmire sincs időnk, és nem is nagyon teszünk azért, hogy legyen. Így aztán nem csoda, ha régi, egykori munkatársainkról elfeledkezünk, vagy megelégszünk azzal, hogy évente egyszer-kétszer, ünnepi alkalmakkor találkozunk velük. A ma külterületen lakó öreg parasztemberek életüknek jelentős részét már közösségben dolgozták végig, — termelőszövetkezetben — nem is könnyű időszakban. Mennyit vállaltak azért, — hőskornak mondjuk azt az időt, — hogy a maguk alapította termelőszövetkezetek virágzó nagygazdaságokká legyenek ! Mennyi reményt fűztek a földművesszövetkezetekhez, hiszen a mai áfészek kezdeti „lépéseit” is ők vigyázták, irányították, segítették. És milyen fintora az életnek: a kezdők, az újat akarók élnek ma legnehezebb anyagi körülmények között, ráadásul közülük sokan magányosan, ápolásra, gondoskodásra szorulva. Most azt is mondhatnám: a gyerekek, a hozzátartozók, a tanácsok dolga, hogy tegyenek értük. De ez így nem igazságos. A termelőszövetkezeteknek, a fogyasztási szövetkezeteknek is van kötelességük irántuk. Mert azt megszervezni, hogy legyen egy lovaskocsi, ami reggel elviszi őket az öregek napközi otthonaiba — ahol uzsonnát, ebédet kapnak, ahol társaságban, a maguk korabeliek között gyorsabban telne a napjuk, — este pedig haza, ehhez nem kell különösebben nagy befektetés. A szövetkezetek nőbizottságai, szociális bizottságai vajon nem szervezhetnék meg jobban az eddigieknél, hogy legyen valaki — a szomszédos tanyák lakói közül is — aki a magára maradt idős embert rendszeresen látogatja, aki ennivalót visz, aki begyújt, ha hideg van, aki jp szóval oldja a magány egyhangúságát ? ét évvel ezelőtt megyei tanácsi határozat alapján az időskorú lakosság helyzetének javítására szervezett széles körű társadalmi akció sok eredményt hozott. Jászberényben például társadalmi összefogással épül egy 40 személyes pavilon a szociális otthonnál. De ez még nem minden. Sokkal többre van szükség, olyasmire is, ami pénzért nem kapható. Arra, hogy mindenki sajátjának érezze az idősek gondját, és úgy igyekezzen segíteni rajtuk. Varga Viktória Elegánsan, praktikusan Őszi — téli divatbemutató a Duna Intercontinentalban Elegáns, harmonikus összkép — ez a legfőbb követelménye az idei őszi—téli di' vatnak. A nők és a férfiak számára egyaránt követendő divatirányzat modelljeit tegnap mutatták be a Duna Intercontinental Szálló Budavár különtermében. — Az OKISZ Labor divattervezői, modellezői és a szövetkezeti divatszalonok szabászmesterei a kollekciót a legújabb európai divatirányzatok jegyében, a hazai igények, egyebek között a praktikusság szempontjainak figyelembevételével állították össze, hasznos, jó ötleteket adva az egyéniség öltözködésbeli hangsúlyozásához. A női ruhák nagyrésze kényelmes, lágy szabásvonalakkal készült, a nappalra ajánlott módiban a sötétebb színek, alkalomra pedig a világosabb tónusok divatosak. Az őszi—téli kosztüm- és kabátmodellek a vállat, a derekat hangsúlyozzák, a szoknyák hossza a térdet alig takarja, szabásvonaluk egyenes, a szükséges bőséget haj- . tások, beállítások adják. A kosztümök alkotóelemei egyéni módon variálhatók, továbbra is divat a blézer, a szoknya, blúz együttes. A pulóverek divatjában az apró, aszimmetrikus minták és díszítések érvényesülnek. A női cipők alkalomra nagyon magas, utcai viseletre egy-öt centis sarkúak, melyek elsősorban formájukban újszerűek, csapottak, sőt tölcséralakúak. A szoknyák hosszával együtt a csizmaszárak is megrövidülnek az őszre, divat lesz a bokacsizma, illetve bokacipő. A formában és alapanyagban rendkívül változatos gyermekruhák a hideg évszakban oly fontos réteges öltözködés előnyeire hívták fel a figyelmet. A d’vatot követő férfiak az idén ősszel és télen is elegánsak lesznek, klasszikus öltönyöket_ hordanak, keskeny fazonú zakóval, egyenesre szabott nadrággal, finom szövetekből. A termelés fejlesztése és a takarékosság egyaránt lantos Havasi Ferenc beszéde Beszéde bevezető részében Havasi Ferenc megemlékezett a magyar bányászok hősi küzdelmeiről, az elmúlt évtizedekben tanúsított helytállásukról!, megfeszített munkájukról, majd a következőket mondotta: — Napjainkra úgy alakult a helyzet, hogy szén-, szénhidrogén- és uránbányászatunk energiaigényeink több mint felének a fedezésére vállalkozhat, és kell is, hogy vállalkozzon. Ez a kutatás, a fejlesztés és termelés hoszszú évtizedekre szóló prognózisa. Olyan prognózis, amely biztos jövőt ígér a ma és a holnap bányászgenerációinak. Igen gondos elemző vizsgálatok és számítások eredményei alapján ma már egyértelmű, hogy hazai ásványi nyersanyagkincsünk jelentős hányadának kitermelése — figyelembe véve a jelenlegi világpiaci árakat — gazdaságilag előnyösebb, mint e nyersanyagok behozatala. Arról azonban továbbra sem szabad megfeledkeznünk, hogy csak a népgazdaság anyagi erejével összhangban álló beruházási és fejlesztési célokat tűzhetünk ki, és hogy eredményekre csak akkor számíthatunk, ha fejlesztési és termelési feladatainkat a világszínvonallal is összemérhető termelékenységgel végezzük. Az energiatakarékosság jelentőségéről szólva hangoztatta: az, hogy bányászaink áldozatos munkája milyen hasznot hoz az országnak, attól is függ, hogy a termelő vállalatok és a fogyasztók milyen módon hasznosítják a bányászat termékeit. Ezért a termelés fejlesztésével egyidejűleg hangozatott követelménye gazdaságpolitikánknak az energiával, való észszerűbb gazdálkodás és takarékosság. Országunk belső életéről szólva Havasi Ferenc hangsúlyozta, hogy hazánk belpolitikai élete kiegyensúlyozott, a munkásosztály hatalma szilárd, országunkban a szocialista nemzeti egység erős és megingathatatlan. — Mindez elsősorban a párt több mint két évtizede töretlen, egész népünk érdekeit szolgáló, a dolgozók bizalmát és támogatását élvező politikájának köszönhető. A gazdasági építőmunkában és — ezzel összefüggően — népünk jólétének növelésében olyan eredményeket értünk el, melyekre jogosan lehetünk büszkék. -Ezt követően a nemzetközi helyzet kérdéseiről szóik s hangoztatta, hogy gazdasági feladatainkat bonyolult külpolitikai körülmények között kell megoldanunk. — A Magyar Népköztársaság külpolitikáját, a Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi tevékenységét — hangsúlyozta Havasi Ferenc — változatlanul az a meggyőződés vezérli, hogy a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. Hangoztatta, hogy a Varsói Szerződés tagállamai, a Szovjetunió következetes békepolitikája jól és eredményesen szolgálja a népek béketörekvéseit, majd kitért a lenigyelországi eseményekre,/ s a következőket mondotta: — Az elmúlt hetekben népünk nagy figyelemmel kísérte a Lengyelországból érkező híreket. Mindannyiunkat aggodalommal tölt el, hogy a hozzánk közelálló baráti szocialista országban a szocializmus sikeres építésével egyidőben súlyos társadalmi, politikai, gazdasági feszültségek keletkeztek és éleződtek ki, és ezeket a szocializmussal szembenálló erők megpróbálják a saját céljaikra kihasználni. Az a véleményünk, hogy e feszültségeket magának a lengyel népnek, a Lengyel Népköztársaságnak kell feloldania. S bízunk abban, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével megtalálják erre a megfelelő szocialista megoldást. Saját tapasztalataink alapján is valljuk, hogy a feszültségek és nehézségek leküzdésének legeredményesebb útja a szorgalmasan végzett munka, az ehhez nélkülözhetetlen nyugodt politikai légkör, s az ország sorsáért vállalt felelősség. Lengyel testvérpártunk, a Lengyel Népköztársaság és a baráti lengyel nép mint mindig, úgy a jelenlegi helyzetben is számíthat pártunk, államunk és népünk szolidaritására. Beszéde befejezéseként Havasi Ferenc a párt Központi- Bizottsága és a kormány nevében sok sikert, erőt és egészséget kívánt a magyar bányászok munkájához. Paszternák, laskatök, indiai tüskés uborka Aranyérmet „termeltek” a herényi kertbarátok Az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron arany, ezüst és bronzérmeket adtak át a kiállító kertbarátoknak. A jászberényi kertbarát klub !)5 zöldség- és gyümölcsfélével, dísznövénnyel és vágott virággal mutatkozott be, és aranyérmet kapott. A rangos elismerést Beszteri József, a klub elnöke vette át. Kérésünkre elmondta, mennyi munka „fekszik” a nagy örömmel és büszkeséggel fogadott aranyéremben. — Klubunk munkáját a Hazafias Népfront városi bizottsága és a Déryné Művelődési Központ segíti. Tagságunk — 120 kertészkedő, többségében idős ember — 20 hektárnyi házi- és hobbykertben gazdálkodik. Évente 1300 máizsa vegyes zöldséget és burgonyát, 500 mázsa szőlőt, több mint 1200 mázsa gyümölcsöt termelünk. Mennyiségét tekintve ez nem sok, bár a piacra is jut belőle. Az sem elhanyagolható szempont, hogy kertjeinkben sok olyan gyümölcsfajta — mogyoró, dió, meggy, szamóca — is megterem, amivel a nagyüzemi mezőgazdaságban nem foglalkoznak. Figyelemmel kísérjük a keresletet, lehetőségeinkhez mérten igazodunk a „divat”hoz, a változatos és egészséges táplálkozás követelményeihez. öt évvel ezelőtt például, amikor a laskagomba volt a sláger, abból termeltünk többet. Most, hogy újból keresik a feketegyökeret, a paszternákot, a laskaitököt, az indiai tüskés uborkát, vagy a nagydobosi sütőtököt — hát megtermeljük ezeket is. Törekvésünk sikerét a vásáron bemutatott, már-már el fel ej Keit termékek igazolták: külön dicséretet, — és aranyérmet kaptunk értük. — Sikereiknek van-e valamilyen titka? — Ügy gondolom, nincs itt semmiféle titok, hiszen a szorgos és szakszerű munka eredménye — különösen ha az időjárás is segít. — a jó termés. Szeretjük azt, amit csinálunk, igyekszünk jól és hozzáértéssel bánni a kerttel. -Tudjuk, hogy tapasztalatainkat mindig újakkal, kell gyarapítani. Nem restellünk 60—70 évesen beülni a pádba, hogy meghallgassuk a jó szakember újat mondó, a korszerű mezőgazdaság követelményeihez igazodó előadását. Átmegyünk a klubtársunk kertjébe, és ellátogatunk szomszéd megyék kertbarát klubjaiba is, mert ha csak egy hasznosítható tanácsot kapunk, már tudjuk, nem jártunk hiába... Határidő előtt adták át a kunszentmártoni Nagyközségi Tanács célcsoportos beruházásában a Kilián lakótelepen elkészült legújabb 12 lakásos társasházat. A szegedi Tervező Szövetkezet dokumentációja alapján a helyi Járási Építő-, Vas- és Faipari Szövetkezet kilenc hónap alatt készült el a kivitelezéssel, a tervezettnél egy hónappal korábban — jó minőségben és a vállalási összegen belül maradva.
