Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-04 / 207. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, szeptember 4. A recept egyszerűnek tűnik. Vegyünk harminc lelkes embert, lehetőleg fiatalokat. Adjunk részükre értelmes feladatokat és lehetőleg sok önállóságot. Amikor ez megvan, a fenti harminc ember válasszon ki kéttucat világvárost, hozzá néhány nevezetes tájat. Hirdessék meg a lapokban és a reklámokban, hogy e városok és tájak három négy nap alatt.is megmutathatják lényegüket és varázsukat Akik kíváncsiak a varázsra azokat ültessék fel egy MALÉV repülőre M ALÉV-vel a világ nagyvárosaiba Attól a pillanattól kezdve, hogy a gép földet ért, ámítsák el az utasokat jobbnáljobb programokkal. Adjanak lehetőséget nekik, hogy megismerhessék a kairói éjszakát, Sorrento azúrkékjét, vagy akár az isztanbuli szűcsök bundatermékeit. Hogy elégedett arcokkal térjen vissza a repülő Ferihegyre. Olyan elégedettek legyenek az utasok, hogy már másnap elújságolják barátaiknak, koUégóiiknialk: mennyi mimdent láttak és kaptak a pénzükért. S hogy ettől a barátoknak és kollégáknak azonnyomban kedvük támadjon hasonló élményekre. Sőt. Akár másfélékre is. Lehet az tengerparti üdülés, vagy épp a velencei biennálé megtekintése. Mindezek eredménye, tehát ha beválik a recept, körülbelül másfél millió dolláros forgalmat jelent évente. Ahol pedig ezt a receptet sikerrel alkalmazzák: a MALÉV Air Tours irodája. — No. azért ez így túl egyszerű volna — mondja Oá Judit, a MALÉV Air Tours vezetője. — Az tény, hogy Irodánk kicsi. De épp ebből adódóan, igen flexibilis. Tevékenységünket kezdettől — Például hová? — A legújabbat mondanám, amely szerda reggeltől péntek estig tart, s útvonala Róma és Capri. Jövőre Milánóba is szervezünk utazást, természetesen egy Scala előadással egybekötve. Ennek, azt hiszem, sok operabarát fog örülni majd. Egyáltalán, minden városból megpróbáljuk a legfontosabb jellegzetességeket megmutatni utasainknak. — És sikerül is ez a próbálkozásuk? — Épp a napokban érkezett vissza egy csoport Angliából és Skóciából. Az utasok elmondták hogy jóval többet kaptak, mint amenynyit mi ígértünk ... — Úgy tudom, igyekeznek a csoportok speciális kívánságait is kielégíteni... — Bz valóban így van. Van egy részlegünk, amely szakmai és kulturális rendezvényekre történő utazásokat bonyolít. Ennek eredményeként utazhat most augusztusban két csoport a velencei biennáléra. De utaztattunk mi már kardiológusokat, söripari szakembereket. Sőt, az egyik salgótarjáni szakmunkásképző intézet kétszáz gyedók automatikusan sorra kerülnek legközelebb. — Eddig a MALÉV Air Tours tevékenységéből csak a kiutazókkal foglalkoztunk... — Igen, márpedig a beutazások számunkra szinte fontosabbak. Hogy miért? Mert ezek jövedelméből fedezzük a kiutazók valutáris költségeit. Nagyonis érdekünk tehát ezeknek az utaknak a sikere. Igen jó partnereink e téren a svájciak, a nyugatnémetek, az olaszok és a görögök. — Ezen a téren milyenek az eredményeik? — Tapasztalataink szerint — s ezt főleg a légitársaságok részére szervezett úgynevezett interline-túrák kapcsán mondhatom el —, aki eljött egy ilyen útra hozzánk télen, azt a következő nyáron szintén Magyarországra hozzák az élményei. Ami azt hiszem, nem - rossz eredmény ... — Miíc a legfőbb gondjaik? — Talán az, hogy kevés a vidéki utasunk. Ha a megyeközpontokban egyszerűbb lehetne a jelentkezés lebonyolítása, többen lennének részesei az irodánk által kínált élményeknek. N. N. úgy alakítottuk, hogy ne aprózzuk szét maglónkat. — A közönség az iroda programjaiból leginkább a három-négynapos városnéző utazásokat ismeri... — Valóban, az úgynevezett city-túrák talán a legnépszerűbbek. Majdnem minden jelentősebb városba szervezünk utakat. — Melyekre jelentkeznek a legtöbben? — A legnagyobb túljelentkezést Londonba, Helsinkibe, Párizsba és Kairóba szervezett utazásainknál tapasztaljuk. De népszerű Isztambul és Athén is. Persze e bevált túrák mellett igyekszünk újakat is indítaná. Az elmúlt hónapokban több cikkben foglalkoztunk a telekgazdálkodás helyzetével. Legutóbb információt adtunk arról, hogy például Szolnokon hol és mikor kerülnek kiosztásra, beépítésre alkalmas állami földterületek. Többek között megírtuk, hogy az idén december 31-ig Szandaszőlősön 37 hagyományos családi ház építésére alkalmas telket alakít ki és értékesít a városi tanács. Több olvasónk érdeklődött, hogy hová forduljanak azt*, akik az új telkekre igényt refcét Moszkvába vittük szakmai tanulmányútra. — Említette, hogy útjaikra igen nagy a túljelentkezés. Ha valaki egy túráról lemarad, kap-e biztosítékot arra, hogy a következő alkalommal utazni fog? — A MALÉV jellegéből adódóan 50 százalékos várakozólistával dolgozunk. Nemcsak a city-túráknál — amelyek csupán részei szolgáltatásainknak — hanem az úgynevezett üdülőtúrák és a lakossági valutakeretre történő utazásoknál is. Aki a várakozólistára felkerül, az a következő alkalommal valóban utazni fog, de az nem jelenti azt. hogy a lemaratartanak. Kérésüket Fauszt Sándorhoz, a városi tanács általános elnökhelyetteséhez továbbítottuk, aki elmondta, hogy most folyik és előreláthatóan két hónap múlva fejeződik be a telkek kisajátítása. Az eljárás után a városi tanács végrehajtó bizottsága dönt majd a telkek értékesíthetőségéről, annak feltételeiről és az árról. Előjegyzéseket nem vesznek fel. A telkek osztásáról és értékesítéséről a tanács hirdetőtábláján és lapunkban időben tájékoztatják a lakosságot. Az utolsó Kora délután belép az étterembe. Csoszogó, mégis gyors járással megy asztaltól asztalig, hóna alatt köteg Esti Hírlappal. Kínálja, adja. Hétfőn reggel végigjárja az irodaház emeleteit. Törzsvevői vannak, mégis minden héten visszaszól az ajtóból: — Jövök a jövő héten is, tőlem vegyél lottót. Reggel korán a város közepén nyitja a pavilont. Köszön, s adja a Népsportot, a Néplapot, a többit. Megszoktuk mi szolnokiak. Nem lehet azt mondani, hogy a legnépszerűbb ember. Olykor erőszakos, a kínálata sokszor rábeszélés. Mégis, hozzátartozik a városhoz, mint a Tisza. a Nerfeld-ház, a legrégibb cukrászda. Régen, régesrégen újságárus. Minderről vele beszélni nem könnyű. Pedig a beszélgetés elején leszögezi: — Nem vagyok született süketnéma! Héthónapos koromban agyhártyagyulladásom volt. akkor történt a szerencsétlenség. Szóval, régen. Majdnem hatvan esztendeje. Mert októberben betölti a hatvanadik évét. Nyugdíjba megy, s vele talán a régi szakma is a feledésbe... Ügy. ahogyan ő csinálta, alig próbálja valaki. Ez a szakma is elkényelmesedett. Nem szaladnak az érkező A szandaszőlósi telkekről Még tart a kisajátítás, értékesítés az év végén A kapuügyeletes a behívóparancsban megszabott időpont előtt jó két órával jelentette: megérkezett az első tartalékos. Gyorsan követték a többiek. Parancsszavak röpködnek, beosztásokat ismertetnek, kiosztják a fegyvereket. Nem sok gond van a katonaidejüket évekkel ezelőtt kitöltött emberekkel. Rövid idő múlva jelenthetik a parancsnoknak: az egység megalakult. A sorfalban szokatlan a szakállas arc. Azért kerülte el a borotvát, mert — a kiképzési tervnek megfelelően — csak rövid ideig lesznek a seregben ezek a tartalékosok. Azok viszont, akik lobogó sörénnyel tündököltek, fürge fodrászkezek segítségével gyorsan megszabadultak fürtjeiktől. Siratásukra nincs idő. Eleveníteni kell a régen tanultakat, ismerkedni a korszerű haditechnikával, hogy amikor elhangzik a tűzparancs, biztosan találjanak, és kiválóan végzett / lőgyakorlat után térjenek vissza a polgári életbe. Tűzparancs előtt rikkancs vonatokhoz, nem megy rajta kívül senki se éttermekbe, s ugyan ki mászkálna hétfőn 100—200 lottószelvénnyel emeletekre, munkahelyekre. A pavilonokat már rég fűtik, s az a néhány sorstársa, aki a vasútállomáson dolgozik vagy az alagút vagy a nagyállomás fedele alatt helyébe várja a vevőket, ö még ázott, fázott az utcán, télen nagy bundásbélésű kabátban is didergett. Nem pavilonban kezdte, ahogyan most befejezi. Talán azért is maradt meg annyi energiája, s azért járja továbbá megszokott utakat. —• Nékem nagyon nehéz volt az életem. Tizenhat éves voltam. 1936-ban, amikor a szüleimmel Szolnokra költöztünk. Engem aztán elvittek Pestre, intézetben tanultam, négy polgárim van. Érted, négy polgárim?! És jött a háború. Először újabb nagy betegség, 1943-ban még volt zsidókórház Pesten, ott nagy műtét, látod, a szememnél, az a nyoma. Aztán Ausztria, Bergenbessen, Magdeburg, táborok, éhezés. A szüleim is éheztek. És csak 1946-ban jöttem haza. Mihez kezdtem volna? Volt egy hírlapbizományos, alkal mázott, rikkancsnak. Borzasztó dühtől lángol az arca. Rikácsol. — Nem jelentette be, hogy dolgozom nála, most. hogy intézik a nyugdíjamat, ki4erült, nincs nyoma 1946—48 között a munkámnak! Szemétség! Mondom, azon lehet segíteni. Már nevet, hogyne lehetne, a postán segítettek is, nem hagyják öt. Törzsgárdatag, kiváló dolgozó, nem lesz őneki kevés a nyugdíja se, jóval több háromezernél. Akárhogy számolom, jó harmincöt év az utcán. Megöregedett. — Boldog ember vagyok. Becsületes, tiszta feleségem van, két szép fiam. És a kisunokám, Dávid, láttad már? Az ötvenes évek elejétől, ahogy összeházasodtak egy fészerfélében laktak. Ahogy az első gyerek megszületett, s gőgicsélni kezdett, féltették. Az anya sem született süketnéma, a lakás vizes, huzatos. Rokonok vitték, nevelték féltő szeretettel a gyereket tizennyolc éves koráig. Ez a „gyerek” most ízes beszédű, tehetséges rádióriporter. A .kisebb” fotós, az apja képét ő készítette, amint áll a pavilonnáL A hetvenes évek elején összkomfortos lakása lett a belvárosban. Senki se sajnálta tőle. a felesége a Patyolatnál dolgozik derekasan, nagy hőségben, nehéz gépekkel, — ő az utcáról megy napi 10 óra (vagy több) után haza. Ennek most vége. Szeptember harmadikán dolgozott utoljára. Szabdságolták, s október 31-től Pista, a rikkancs, az újságárus nyugdíjas lesz. Remélhetőleg nyugodt, egészséges öregség vár rá. — sj — Felsorakozik az állomány Tábori fodrászat Ismerkedés a haditechnikával