Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-25 / 225. szám
1980. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 fllmasüritmény Megkezdődött a munka a Szamosmenti Állami Gazdaság mátészalkai almasűrítő és lepárló üzemében, ahol a más célra fel nem használható ipari almából almasűMátészalkáról rítményt állítanak elő. Szállítanak az NSZK-ba, Svédországba, az USA-ba és Japánba is. Képünkön: a lepárló csarnok Közel van a Hortobágy Kocsi hétköznapok Annyian mondták, szóljunk az újságnak, írja meg a csodát. Valaki tán szólt is, de akkor nem jött senki. Már nem tudjuk megmutatni, elmentek a többivel. A legöregebb emberek is azt mondják, ilyet még nem láttak, de csak nem is hallottak. Pedig így volt igaz. Láthatta, mennyi gólyafészek van nálunk. Sok a villanyoszlop tetején. Annak a szerencsétlen párnak az lett a végzete, a nagyfeszültség. Hogy kikelt a két fiókájuk, vigyázták, etették őket, hogy-hogy nem, magukra kevésbé vigyáztak. És egymás után mindkettőt halálra sújtotta az áram! Ott feküdtek az oszlop tövében, a fiókák meg fent nyújtogatták a nyakukat éhesen, öszszeszaladt a kis falu, tépelődtünk, merjünk értük fölmenni? Aztán megjelent egy máshol fészkelő gólya, szájában eleséggel, s nyomában többiek. Ahogy összeszámoltuk, négy gólya gondoskodott az árva fiókákról. Ez ezen a tavaszon történt nálunk. fl VI. ötéves terv társadalmi vitája A tervjavaslatról tárgyalt a TOT és a SZÖVOSZ ' Elnöksége Sziporkázó déli napsütésben a tanácsi kirendeltség irodájában meséli Tóth Istvánná, a kirendeltség vezető-dolgozója. Nem panaszolja, hogy sok a munkája. Az egykor ezerlelkes s nagy tanyavilágú településen ma pontosan kétszázhetvenhat ember él. Talán - helyesebb, ha azt mondjuk, hogy lakik, mert a kilencvennyolc ötven éven felülin kívül mind eljárnak. Ki merre — legtöbben a férfiak közül a Hortobágyi Állami Gazdaságba, meg a füredi Hámán Kató Termelőszövetkezetbe. Az egyetlen „hivatal” a tanácsén kívül a tsz kis irodája. o o o Ahogy a településre fordulunk. minden csendes. Üres a különben elhagyatottnak látszó buszváró, az élelmiszerbolt rollóját épp lehúzzák — áru érkezett — s csak az udvarok mélyéről hallatszik az ólakból, udvarokból a jószágok zaja. A valamikor állami gazdasági szolgálati munkáslakások katonás rendben sorakoznak egymás mellett. Amikor épültek, egy konyháid, egyszobás otthonok voltak, fgy egy hosszúra nyújtózottban négy család élt. Mióta az elvándorlás megkezdődött, nem kellett sokat dolgozni velük: összenyitottak két lakást, s ma már kétszobásak a gazdasági emberek hajlékai. A családi házak közül sok cserélt gazdát az utóbbi években. Érdekes a változás: a Tiszafüredre vagy máshová pártolók helvére egy-egy addig tanyán lakó lépett. így tanya legfeljebb mutatóban van már csak a kocsi határban. Miért mennek el? A távozás okát a falu életkori megoszlásában is kereshetjük. Az ötven éven felüliek után alig találni középkorosztályt. Akik gyárban dolgoznak. vagy a fejlődő füredi szövetkezetekben, nem szívesen vállalják a napi kétlizer tizennyolc kilométeres buszozást. És ennek a kényszerűségnek további lökést adott, amikor megszűnt az iskola Kócson. A kocsi kis- és nagyiskolás reggel hét óra tájt beül az autóbuszba (nincs annyi iskolásgyerek már, hogy külön iskolajárat kellene!) s este 6 körül ér haza. Bent Füreden jobb körülmények, egésznapos ellátás, napközi várja. A gyerek szempontjából, a jövője miatt bizonyosan így a helyes, mégha törődéssel, koránkeléssel. késői hazatéréssel jár is. Ám a szülők gondolkoznak: utazik munkába a felnőtt. iskolába a gyerek — csak könnyebb lenne. Azt mondják, ez a fő ok, amiért Kócs lassan néptelenedik. A középkorosztályú családok a kitelepülök. A további ok: szeretne a feleség, az anya is dolgozni. Nem arról van szó, hogy Kócson csak „hátébé” asszonyok élnek, mert joggal megsértődhetnének, ha így szólnánk róluk. Sokat dolgoznak: a kis település szinte minden házában sertést nevelnek, hizlalnak, szarvasmarhát tartanak. Mindössze tíz asszony vállalkozott, hogy a füredi vegyesiparinak labdákat varr a községben. A kocsi lányok, asszonyok egyéb megélhetési forrása a kézimunka. A karcagi háziipari szövetkezetnek dolgoznak otthon. A szövetkezet hozza a varrnivalót, viszi a készet. o o o Azt mondják, a fiatalok azonban másra vágynak. És ha az állattartásból, a sok szorgos gyűjtésből együtt a rávaló, keresik a vevőt a házra. Minden házban van veteményes kert, pár gyümölcsfa is megél — az egy vegyesbolt mindent nem árul. s messzire menni pár főznivalóért nemcsak fáradtság, dupla kiadás is lenne. Még akkor is, ha hirtelenjében még a hivatalos vezetővel sem tudjuk összeszámolni, hány autótulajdonos van már. Sok, az biztos. De hát a tévé, a rádió, a háztartási gépek se hiányoznak. A régi iskola épületében kellemes klubkönyvtár működik. Háromezer-száz kötete között jobbára csak hétvégeken nézelődnek az egész héten tanuló, dolgozó fiatalok. Két felnőtt jár rendszeresen a könyvtárba. És tizenkét gyerek összesen az egyetlen gyermekintézménybe, az óvodába ... — És a Kaparóba? o o o Délidő van, a kívül-belül takaros Kaparó csárdában most rakják ki minden gyönyörű faasztalra a foglalt táblát. Virág Pál csárdás azt mondja, amióta tavaly márciusban felújították, kevés helybeli áll meg akár csak a kármentő előtt is. Amíg kiskocsma volt, hét végén jöttek a kócslak, házaspárok, kis társaságok, együtt múlatni az időt. Aztán — a vegyesboltban hatvalamenynyi, itt tíz egy üveg sör — elmaradtak. A forgalomnak még öt százalékát se teszik ki a helybeliek. Azért a csárda mégsem csendes. — Szerződésem van a Hajdú Turisttal, a Budapesti Idegenforgalmi Hivatallal, itt napjában külföldi csopor_ tok ebédelnek, vacsoráznak. Közel van a Hortobágy, mindössze hét-nyolc kilométer. Tetszik a külföldieknek a nagy csend, hogy a szabadban is kiszolgáljuk őket, s talán elégedettek a főztünkkel is. mert egyre többen jönnek, akiket tavalyi vendég küldött. A főzőaszszonyunk nem szakács, csak iól főző asszony! — lassan a babgulvásáról híres lesz. Persze mindent a vendég kedvéért teszünk, ha megfizeti. érezze jól magát. Most az előre csomagolt, s kint a csárdaudvaron sajátkezűleg főzhető birkanaprikás a tervem. Megkapja a vendég a csomagot, tavasszal felállítjuk a szolgafákat tartó ágasokat. beszerezzük a bográcsokat. adunk kétnyelvű főzési tanácsot. — és tessék, „romantikázni”. Nekünk megéri. Bizonvságul két autóbusz fújtat a csárda előtt. A foglalt asztalok máris elkeltek, a háromtagú személyzet mintha százkarú lenne... Sóskúti Júlia Szolnokon Tanácskoznak az épftők Tegnap megkezdte kétnapos regionális ülését Szolnokon, az Építőipari Tudományos Egyesület, az ÉTÉ elnöksége. |A,' rendezvény résztvevői ismerkedő sétát tettek az épülő városiközpontba, ahol Kádár Zoltán, az ÉTÉ szolnoki csoportjának titkára mutatta be a Pelikán Szálló, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, valamint a Skála és Centrum áruház épületeit a vendégeknek. Ebéd után került sor a „Tervezték tanácsi tervezők” elnevezésű kiállítás megnyitó ünnepségére, ahol dr. Dalányi László, az ÉVM műszaki-fejlesztési főosztályvezetője mondott beszédet építészeti kultúránkról, feladatainkról. tárlaton nagyméretű színes fotók mutatják be a közelmúltban épült, legjobban megformált épületeket — közöttük van a Hortobágyi Nemzeti Park fogadóépülete, Nagy István, Pár Nándor és Blazsek Gyöngyvér szolnoki tervezők munkája. Az elnökségi ülésre délután a művelődési központban került sor. Részt vett az eseményen Bálint Ferenc,, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője, Ulveczki Tibor, a megyei tanács elmökhelyettese és Sándor László, a városi pártbizottság első titkára. Dr. Lux László professzornak, az ÉTÉ alelnökének megnyitóját dr. Fenyvesi József, a szolnoki Városi Tanács elnökének előadása követte. Szolnok építészeti múltjáról szólva megemlítette, hogy 1849-ben mindössze három emeletes ház volt Szolnokon — így nagy szerepe volt a város létrejöttében a felszabadulás után kialakított egységes városrendezési terveknek. Ezek eredménye az 1969-ben megkezdett városközpont építés már elkészült első üteme is. Közel harmincezer lakás van Szolnokon. — és a dinamikus fejlődés igazodik ahhoz a központi célkitűzéshez, amely Szolnokot felsőfokú központtá kívánja tenni. Ezután Mészáros János, az ÉTÉ szolnoki csoportjának elnöke tartott kiegészítést írásbeli beszámolójához, majd dr. Magyar József, az ÉTÉ főtitkár-helyettese adott számot a regionális csoportok elmúlt időszakbeli tevékenységéről. Az ÉTÉ XI. 'küldöttközgyűlésének előkészítéséről Nagy Zoltán, az ÉTÉ főtitkára tartott tájékoztatót. Az elnökségi ülés résztvevői a tegnapi napot hajókirándulással, vacsorával zárták. Az ülés ma folytatódik. A VI. ötéves terv társadalmi vitája során tegnap a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának, illetve a Szövetkezetek Országos Szövetségének Elnöksége elemezte a tervjavaslatot, sokoldalúan vizsgálva a tervjavaslatban foglalt irányokat, mindenekelőtt a szövetkezeteket érintő elgondolásokat. A TOT elnökségének ülésén Szabó István elnökölt, a tanácskozáson részt vett Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese is. A mélyreható vita alapján az elnökség úgy foglalt állást, hogy a VI. ötéves tervjavaslatban foglalt célokkal egyetért, mert azok összhangban vannak a népgazdaság követelményeivel. A vitában azok a tényezők kaptak nagy hangsúlyt, amelyek a tartalékok teljesebb kihasználását segíthetik. Szinte valamennyi felszólaló sürgette az anyagi érdekeltség fokozott megteremtését amely a gazdaságokat és a tagságot személy szerint is fokozottan ösztönzi a piaci igényekhez rugalmasan igazadó munkára. Helyesnek tartanák egyebek között a bérszínvonal-gazdálkodás egyes kötöttségeinek feloldását, mégpedig oly módon, hogy ezzel javuljanak a feltételei annak, hogy a valóban jól dolgozó, jó képességű emberek többet keressenek, a nélkülözhető munkaerőt pedig olyan munkaterületek rendelkezésére bocsássák, ahol még mindig nagy a munkaerőhiány. Sok javaslat hangzott el a mezőgazdaság háttériparának megszilárdításával, a gép- és vegyianyag-ellátás szervezettségének javításával, s mindenekelőtt azzal kapcsolatban, hogy az érdekeltségi rendszer javítása nyomán szorosabb kapcsolatok épüljenek ki a mezőgazdasági cikkeket termelő és feldolgozó üzemek között. Többen hangsúlyozták, hogy mind a termelőnek, mind a felvásárlónak nagyobb kockázatot kell vállalnia, mert csak így, közös erőfeszítések révén lehet jó színvonalon ellátni élelmiszerrel a lakosságot és piacot teremteni a gazdaságosan értékesíthető termékek számára. Ugyanilyen célból többen hangoztatták, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági kutatásra, a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazására, ami ma még nem kielégítő. Többen felhívták a figyelmet a mezőgazdaság sajátosságaira, s erre alapozva javasolták, hogy a közgazdasági szabályozók viszonylag hosszabb időre tegyék lehetővé az előretervezést, a termelés és értékesítési koncepciók jó megalapozottságát. A TOT Elnöksége állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek feladatainak megvalósításához elengedhetetlen a tagság összefogása, s ami ezzel szorosan összefügg a szövetkezeti demokrácia további bővítése. A SZÖVOSZ Elnökségének ülésén, amelyen Szlamenicky István elnökölt' részt vett Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese is. A SZÖVOSZ Elnöksége egyetértését fejezte ki a törvénytervezetben megfogalmazott népgazdasági célkitűzésekkel és törekvésekkel. A vitában hangsúlyozták. hogy a fogyasztási szövetkezetek elsősorban a nagyobb áruválaszték, a jó minőségű. kultúrált ellátás biztosításával, a takarékos életmódra neveléssel, valamint a szövetkezeti lakásépítkezések fokozottabb támogatásával kapcsolódhatnak a következő ötévre szóló program sikeres végrehajtásához. Az elnökségi ülésen különös hangsúlyt kapott a háztáji és kisgazdasági árutermelésnek további széles körű szervezése, termelésfejlesztése s a felvásárlás hatékonyabbá tétele. Felhívták a figyelmet arra, hogy az elkövetkező öt esztendőben fokozni kell a fogyasztási szövetkezetek keretében működő kis- és középméterű ipari üzemek részvételét a választék bővítésében, az import csökkentésében és az export-árualap termelésében. A vitában többen rámutattak: a fogyasztási szövetkezetek fontos feladata az egyes területek, települések áruellátásában még meglevő különbségek mérsékelése. Ezért fokozni szükséges a szövetkezetek és a szövetkezeti ágazatok közötti gazdasági együttműködést, az eddigieknél jobban hasznosítani kell a nemzetközi áru- és választékcsere-bővítésében kínálkozó lehetőségeket. A VI. ötéves tervben is á szövetkezeti gazdálkodás kulcskérdése a hatékonyság dinamikus növekedése, a belső tartalékok feltárása. Mindkét tanácskozás résztvevői a vita során megfogalmazott javaslataikat eljuttatják a tervező szervekhez. A Fővárosi Kézműipari Vállalat kőtelki részlegében jelenleg gyermekruhákat készítenek. Havonta 2—3 ezer darabot
