Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-24 / 224. szám

1980. szeptember 24. SZOLNOK MEGYE« NÉPLAP 5 KjpuuK&SBs::::::: a. K€P€F mwö előtt Bár némi jelei vannak már, hogy a nyarat a tele­vízióban is felváltja az ősz, azaz újra megjelentek a képernyőn olyan műsorok, melyek úgymond’a melegebb hónapokban vakációra men­tek, akárcsak a nézők — hosszabb kihagyás után újabb adással kért helyet magának a Magyar tudósok sorosat és péntek este is­mét feltűnt Vitray műsora, a Siker — valójában még mindig eléggé nyáriasan lenge volt — utólag meg­ítélve — az elmúlt hét prog­ramja. Továbbra is túlten­gett benne a film, abból is főleg a régiek uralták a képernyőt, mintha a tele­vízió valamiféle filmmúze­ummá vált volna, az lehe­tett a néző érzése. Nem is tudom mi akadálya lehet, hogy a televízió a hazai és a külföldi filmtermésből az újabb évjáratú alkotásokat is. bemutassa? Például a sport Aztán sportközvetítés, fő­leg labdarúgás, ez nyomta rá a bélyegét az esztendő 37. műsorhetére. Persze nem állítom, hogy a hét prog­ramjában nem akadt szó­rakoztató. kellemes. Példa­ként említhetem a termé­szetrajzi filmeket felvonul­tató Kisfilmek a nagyvilág­ból-t. különösen a csimpán­zok életéről szóló film tar­togatott sok újdonságot és érdekességet. Azt azonban kissé furcsállom, hogy a csaknem másfél órás össze­állítás is mindössze két ..kis­­filmet” ölelt fel, pédig e program egyik közismerten vonzó tulajdonsága épp az, hogy kaleidoszkópszerűen villant fel színeket, hango­kat, jelenségeket (valóban kisf ilmeken!) a világ min­den tájáról. Mint említettem, a sport egyik meghatározója volt az elmúlt hét műsorának- — labdarúgó-mérkőzések köz­vetítése. csaknem két óra az ügetőpályáról. csütörtö­kön este több mint egyórás „gólparádé’. kupameccsek néhány perces kivonataiból komponálva. Kétségtelen, a sport barátainak jó volt lát­niuk. hogy rúgják a gólokat mások. S televíziónkról megállapíthatjuk azt is, hogy igyekszik szolgálni a sport érdekelt és a nézők igé­nyeit. Ez az ínycsiklandozó összefoglaló is erre vall. Ta­pasztalhatjuk. hogy ott van szinte minden jelentős nem­zetközi sporteseményen, akár itthon, akár külföldön kerül sor rá. Feltűnő azon­ban. hogy tevékenysége olykor nem folyamatos, azaz informáltsága nem napra­kész és esetleges az infor­málási szándéka is. Ebből a szerkesztőségi ..maradiság­­ból” származóan sokszor mi nézők lemaradunk olyan eredményekről. amelyek bár nem idehaza születtek, mégis jó lenne megismer­nünk őket. Itt van például a vasár­nap esti hírösszefoglaló. Mi­lyen soványka kiábrán­dító ez az ünnepnap esti be­számoló. A sportszerkesztő­ség beéri néhány szűksza­vú hírrel, mondhatni unal­mas közlésben. Hol marad­nak a képes beszámolók? A megörökített izgalmas pil­lanatok? S hol marad leg­főképpen ebből a hírcso­korból a világ sportja, a ki­tekintés szándéka? Van rá példa szomszédainknál is. így a csehszlovákok televí­zióban. hogy vasárnap es­ténként nemcsak a hazai eseményekről, ' hanem a nagyvilág figyelemre méltó történéseiről is képet kap­nak a nézők. Vajon ők hon­nan szerzik be a képeket? (Talán érdemes volna e tárgyban eszmét cserélni velük.) Vasárnap esténként néhány mondatos hírcsokor, az NB II eredményeinek puszta közlésével, még at­tól sem válik elviselhetőb­bé, hogy mellé lágy. omló muzsikát adnak. Egy-egy Geleta-fotóval, amit a hírek közé olykor esetlegesen közbevágnak, azzal sem le­het letudni a képi illusztrá­lás féladatát, sem feledtet­ni, hogy a sport a televí­zióban minden esetben, ha szót kér. a látvány igényét is ébreszti a nézőben. Több képes beszámolót az esemé­nyekről és folyamatos ki­tekintést a világ sportjára — azzal egyetemben, hogy a mi televíziónknak mégis csak elsősorban a magyar sport a szívügye. Külpolitikáról mindenkinek Amikor elégedetlen va­gyok televíziónk sporttal kapcsolatos tevékenységével, ugyanakkor csak elismerés­sel szólhatok egy másik szerkesztőség, a külpolitikai szerkesztőség rendkívül cél­tudatos munkájáról. Akár a Nemzetközi Stúdió színvo­nalas vitáira gondolok, akár a Szemtől szemben sorozat egy-egy adására, mint leg­utóbb szerda este is, ami­kor a finn s a nemzetközi politikai élet egyik szemé­lyiségét láthattuk, hallhat­tuk a mi képernyőnkön. Az említett programok és másokat is idesorolhatnék, ma már a képernyő leglá­togatottabb műsorai. Itt nem a világra nyílik ablak, ahogy idézgetni szokták, hogy rajta keresztül kite­kintsünk. itt a világ, a nagyvilág telepszik be hoz­zánk. méghozzá mindig iz­galmas kérdéseivel. Soha nincs benne unalom, sem üresjárat. De van jóleső gondolati feszültség. A Ka­­levi. Sorsával eltöltött ötven percben is Európa sorsát meghatározó kérdések és válaszok hangzottak el, s ami igen rokonszenves: mindenki számára érthető gondolati — nyelvi tiszta­sággal. Ezúttal a sorozat erényeihez csatlakozott a finn politikus személyének varázsa. Mennyi közvetlen­ség, józanság, tárgyilagos­ság a szociáldemokrata po­litikus válaszaiban. S fő­ként milyen jó volt hallani tőle, hogy az alapvető kér­désekben — a béke, az eny­hülés kérdéseiben — hason­lóan gondolkodik, mint mi. sőt harcol is érte, hogy föl­dünkön a „béke maradjon az úr”. Meghittség jellemez­te a beszélgetést, már amennyire megengedi ezt egy olyan műsor, amelynek tárgya a nemzetközi élet a maga feszültségével. Chru­­dinák Alajos szerkesztő irá­nyításával — ezt a műsort is ő szerkesztette — a kül­politika valóban kedvenc műsorunkká vált. Tudósportrék De méltán népszerű a Kardos István szerkesztette magyar tudósokat bemutató műsor is. amelyben nem ..tudósilag”. hanem efsősor­­ban emberileg kerülhetünk közel egy-egy olyan jelen­tős személyiséghez, egyéni­séghez. akinek életútja, élet­programja, világfelfogása, ha megismerjük, közvetle­nül is hathat ránk. erősít­het bennünket emberi tö­rekvéseinkben. A példa erejével hatnak. jóllehet nem ezzel a szándékkal ké­szülnek ezek a portrék és általában követihetetlenü! sajátost egyéni életútakról is van szó. Kovács István atomfizikus életpályája pél­dául arra lehet különöskép­pen tanulság, hogy milyen fontos és meghatározó az önmagát és pályáját szerető fiatal számára az indulás. A fasori gimnázium ta­nárairól — Kovács István innen indult tudóspályájára — mondott szavakban jól­eső volt taipasztalni a folya­matosság gondolatát; azt tudniillik, hogy jeles mes­terek munkája hogyan él és munkálkodik tovább a ta­nítványokban. majd azután újabb áttétellel a mesterré vált tanítványok hogyan ad­ják tovább, amit elődeik­től tanultak. V. M. Százszemélyes óvoda a volt szakiskola helyén Csendben, látványos ün­nepség nélkül adták át Jász­berényben a Kossuth úti új, 100 személyes óvodát. így is ünnepi esemény volt, hiszen száz apróság vette birtokába a város egyik legszebb és legnagyobb felszerelt „óvo­dáját”. Jelentős esemény volt azért is, mert példás társa­dalmi összefogás eredménye­ként került sor az új gyer­mekintézmény átadására. A négy foglalkoztató te­remből, a hozzájuk tartozó, korszerűen felszerelt szociá­lis létesítményekből álló tá­gas udvarral rendelkező óvoda rekonstrukciós beru­házással a sokáig üresen ál­ló volt mezőgazdasági szak­iskola átalakításával épült, a városi tanács költségvetési üzemének kivitelezésében. A szakemberek véleménye szerint ehhez hasonló, ilyen korszerűen felszerelt, 100 személyes óvoda építési költ­sége meghaladja a tízmillió forintot. A Kossuth úti 1 millió 800 ezer forintból, a vállalatok, az üzemek, a munkahelyi kollektívák és a lakók társadalmi munkájá­val épült. Elsőként az Aprítógépgyár szocialista brigádjai ajánlot­ták fel segítségüket. Tőlük a tanács Költségvetési Üze­me vette át a munkát, segí­tőtársa a Városgazdálkodási Vállalat volt. Azután sorra jelentkeztek a segíteni aka­ró üzemek, munkahelyi kol­lektívák. A Víz- és Csatornamű Vál­lalat jászberényi üzemveze­tőségének dolgozói elkészí­tették a vízvezeték-hálózatot, és a szennyvízelvezető csa­tornákat. A BUBIV jászberé­nyi gyáregysége „még sehol nem látott” egyedi gyártású gyermekbútorokkal szerel! e fel az új óvodát. A környé­ken lakó szülők több tízezer forint értékű tereprendezési munkával segítettek. Az úí létesítmény átadásá­val Jászberényben 1560-ra emelkedett a tanácsi óvodai helyek száma. Az óvodás ko­rú gyerekek 90 százalékát el tudták helyezni, vagyis min­den jogos felvételi kérelmet teljesítettek. Irodalmi portrévázlat Mikszáth ró I Mikszáth novellákat, re­gényrészieteket, önvallomá­sokat, anekdotákat, az író műveinek korabeli kritikáit, életének, házasságának epi­zódjait „Irodalmi portréváz­lat” címmel kötötték csokor­ba Mártonffy Mária és Ba­logh Béla előadóművészek. A műsorra főleg az általános iskolák felsőtagozatosait és a középiskolásokat várják ma este 6 órára a kunszent­mártoni városi-járási műve­lődési központ nagytermébe. Rajtuk kívül természetesen jut még hely az idősebb iro­dalomkedvelők számára is. Szegedi vendégjáték Kőbányán Kulturális együttműködési szerződést kötött a Szegedi Nemzeti Színház és a kőbá­nyai Pataky Művelődési Központ az 1980—81-es szín­házi évadra. Az erről tartott sajtótájékoztatón Balogh Lajos, a művelődési központ igazgatója elmondta: az in­tézmény ötéves fennállása alatt gazdag színházi és más rendezvényei mellett rangos zenei események színhelve is volt. Ennek a hagyománynak a folytatása a Szegedi Nem­zeti Színházzal kötött együtt­működési szerződés, amely­nek alapján havonta egy­­egy operaelőadást tartanak ősztől Kőbányán. Már a ma esti bemutató iránt is élénk az érdeklődés, s az októberi előadásra is e'kolt a jegyek jó része. A házi­gazda, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, Pál Ta­más tájékoztatta a sajtó képviselőit. Az élet adja az ötleteket Beszélgetés Papp Sándor fafaragóval „Egyszer egyedül voltam itthon. A ház körüli munkát már elvégeztem, vártam ha­za a családot. Unalmamban papírt meg ceruzát vettem elő, és elkezdtem rajzolgat­­ni. Soha nem tanultam ezt, mindig kétkezi munkás vol­tam, bizony elég szögletes, durva vonalak kerültek a papírra. Amikor a feleségem hazajött, megmutattam neki. Ö rögtön rávágta, hogy ez Harangozó Teri. örültem, mert tényleg őt akartam em­lékezetből odarajzolni. Szó­val így kezdődött.” Papp Sándorral, a tisza­­roffi Aranykalász Tsz dará­lósával a lakásán beszélge­tünk. A szobában faragott fokosok, botok és apró fa­szobrocskák. Mindegyikről mesél valamit, miért is há­mozta ki a fából a figurát. — A legelső faragásomat szintén az unalom szülte vagy öt évvel ezelőtt — em­lékezik vissza. — A téesz­­ben az öntözésnél dolgoztam. Háromóránként kellett tele­pítenünk a csöveket. Míg a többiek szundítottak egyet, én az üzemanyagos hordót kitámasztó kőből egy ellapí­tott százas szöggel állatfejet faragtam. Megmutattam munkatársaimnak, nem akarták elhinni, hogy én csináltam ilyen rövid idő alatt. t A szobrok, a paraszti élet pillanatait örökítik meg, Az egyik idős, fejkendős asz­­szonyt ábrázol, kosárba mor­zsolja a kukoricát, míg a Zsákoló ember a betakarítá­sok idejének kemény, izzasz­tó munkájáról szól a -maga nyelvén. A favágás nehéz pillanatait örökíti még a Fejszés ember. Ezzel a há­rom munkájával Mezőtúron díjakat is nyert. „Sokszor vágtam fát én is. Ezek az élmények szülték a Fejszés embert — Több kiállításon mutat­ták már be faragásaimat. A zsűrinek azok tetszettek, amiket nem lakkoztam be. Addig ezt senki nem mondta nekem, én meg védeni akar­tam az időtől, ezért mázol­tam be. Most már ezt is tu­dom, az utóbbiakat mind így készítettem. — Mi lett a sorsa a fa­szobroknak? — Gyermekeimnek, is­merősöknek elajándékoz­tam. Nem tudom megállni, ha valakinek megtetszik va­lamelyik, ne adjam oda. De pénzért nem, csak ajándék­ba. — Négy éve van még a nyugdíjig... — Azért várom nagyon, hogy több időm legyen a fa­ragáshoz. Sajnos a dolog — főleg nyáron — elviszi az órákat. Mindent szeretnék kifaragni, amit meglátok. Az élet adja hozzá a témát, az ötleteket. — fekete — Egy évkönyv, és ami mögötte van Tallózás a jászberényi Felsőfokú Tanítóképző Főiskola új kiadványban A felsőfokú tanítóképzés 20. évfordulójára évköny­vet jelentetett meg a Jászberényi Taníótképző Főiskola. A Hűtőgépgyár nyomdájában készült, szép kiállítású könyvecske az intézmény 1972—1979. közötti időszakába ad bővebb bepillantást. Felsőfokon E sorok írója, aki — egyebek mellett — szűkebb hazánk oktatásügyével és tudományos életével össze­függéseket keresve olvasta a tartalmas könyvecskét, nem akarja statisztikai adatokkal terhelni olvasóit, ám az in­tézmény tiszteletet érdemlő munkájának megismerésé­hez nélkülözhetetlenek a számok. Sokatmondó a végzett hallgatók évenkénti szám­aránya. A demográfiai hul­lámról már jócskán kap napjainkban tájékoztatást, a közvélemény. A tanítókép­zést „tervező asztalán” azon­ban már évekkel ezelőtt megmutatkozott a majdani népszaporulat. Ha ez nem így történt volna,. akkor most nem lenne elég tanító, aki a betűvetés és az egy­szeregy tudományába beve­zesse gyermekeinket. A fel­készülés tervszerűségének érzékéltetésére .említjük: 1962-lben még csak 47. tíz évvel később már 62. 1979- ben pedig már 121 hallgató kapott oklevelet nappali ta­gozatod. Különben 19.64-től, a jelentkező tanítóhiány — pontosabban: a szakképesí­tés nélküliek képzése érde­kében — már levelező ta­gozat is működik Jászbe­rényben 1972 és 1979 kö­zött csaknem nyolc-száz nap­pali — több mint ötszáz le­velező és kétszázötven ki­egészítő tagozaton végzett szakképzett pedagógust adott a főiskola a magyar oktatásügynek. Nem csupán az érdekes­ség kedvéért írjuk le. hogy a felsőfokú tanítóképzés megindulása — 1962 — óta több mint kétezer-három­száz tanítót képeztek Jász­berényben. Tanítót tanítójáról Az „embert barátjáról”, mondás példájára talán jog­gal hisszük, hogy a tanítót tanítójáról is meg lehet — általánosítva — ítélni. Bá­torkodunk egy másik köz­­használatú kijelentésre cé­lozni. Szokták mondani az élet különböző területén ki­magasló eredményt elérő, vagy éppen ígéretes pálya­kezdőről, hogy „jó iskolá­ban!’ végzett. Természete­sen a jó iskola dicsérete mögött mindig a tanári kart, a nevelőtestületet értjük. Tehát az alkotó, nevelő munkát végzők szellemi ösz­­szességére — tulajdonkép­pen hatásfokára — gondo­lunk ilyenkor. A jászberényi főiskolán az évkönyv zárásakor há­rom főiskolai tanár, tíz fő­iskolai docens. huszonhét adjunktus és nyolc tanárse­géd működött hét tanszé­ken. Közülük tíznek van kü­lönböző funkciója valami­lyen országos szakbizottság­ban — például az MTA Pe­dagógiai Bizottsága, az Ok­tatási Minisztérium magyar irodalmi, orcsz nyelvi, köz­művelő ié-ii sth. bizottsága — öten a Debreceni Aka­démiai Bizottság tagjai, ti­zenhatan töltenek be tiszt­séget társadalmi, tudomá­nyos és művészeti — pél­dául Magyar Pedagógiai Társaság. TIT, Magyar Ko­dály Társaság atb. — egye­sületekben. A főiskola oktatói az el­múlt néhány évben húsz könyvet, tankönyvet, főisko­lai jegyzetet, 139 tanul­mányt szakcikket írtak, 43 könyvismertetést, műfordí­tást jelentettek meg. 1972- től napjainkig több mint 220 kisebb-nagyobb publikáció­val jelentkeztek. Ötvenezer könyv, százötven folyóirat A főiskoláknak csaknem öt­venezer kötetes könyvtára van évente több mint száz­ezer forintot áldoznak új könyvek vásárlására, más­fél száz hazai és külföldi folyóiratot olvashatnak az érdeklődő leendő tanítók. Az évkönyv számai tük­rében úgy látjuk, élnek is a lehetőségekkel. mert pél­dául az 1977/78-as tanévben csaknem 17 ezer kölcsönző­je volt a könyvtárnak, több mint negyvenezer kötetet kölcsönöztek: a tanulás, a kutatómunka megközelíté­séből is jelentősnek tartjuk, hogy a könyvtárnak együtt­működési megállapodása van a jászberényi városi­járási könyvtárral, s össze­hangolják az állománygya­rapítást. Ésszerű ez. hiszen így mindkét könyvtár pro­filjának megfelelően vásá­rol könyveket, tehát — re­latíve — több pénz jut szak­könyvek beszerzésére. Élvonalban a főiskolák között Örömmel olvastuk az év­könyvben, hogy a vizsgált időszakban a főiskola hall­gatói a különböző országos tudományos és művészeti rendezvényeken — országos szakmai konferencia tudo­mányos diákköri konferen­cia. szavalóverseny, fotóki­állítás sth. — több mint hatvan értékes díjat nyer­tek. T. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents