Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-23 / 223. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. szeptember 24. „TALÁLKOZÁSOK Bitskey Tibor önálló estje Szolnokon Találkozások címmel új pódiumsorozatot indított Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. A sorozat — amelynek előadásain neves előadóművészek lépnek a közönség elé — első vendége vasárnap este Bitskey Tibor, a Thália Színház kétszeres Jászai-díjas színművésze volt. A „Mihelyt Teáltalad embernek születtem” címmel megrendezett önálló estnek már a kezdete is eltért a szokványostól ; beszélgetéssel, a művész bemutatkozásával indult. S annak ellenére — vagy talán épp azért — hogy Bitskey Tibor emlékezetes filmszerepeivel, színházi alakításaival már évtizedeikkel ezelőtt bemutatkozott a közönségnek és ma is a legnépszerűbb művészék egyike, élmény volt betekinteni a „kulisszák mögé”. Az előadóművészetet' nem csupán szeretni, de művelni is tudni kell — mondta. A művész az előadóesteken egyszál maga, mindenféle segítség nélkül áll a közönség elé, nagy a kookázat és nagy a felelősség. Bitskey Tibor mindkettőt vállalta vasárnap este és már az első vers — Móra Ferenc: A hegedű című költeménye. amelynek gondolatait a művész ans poeticájává avatta — után felzúgó vastaps meggyőzhette arról, érdemes volt. A továbbiakban, talán mert kezdjük elfelejteni a költőt, Csokonai .Vitéz Mihály verseit mondta majU Tóth Árpád és Szabó Lőrinc költeményei következtek. Szabó Lőrinc — akit a szonettköltészet óriásának tart Bitskey Tibor — Huszonhat év című, 103 versből álló szonettciklusából hármat hallhattunk. A súlyos, fájdalmas gondolatokat hordozó versek után felüdülést jelentettek a költő fiának. Lóéinak rímekbe szedett csínytevései. Bitskey Tibor emlékezetes színházi szerepeiből is felidézett néhányat, volt Trisztán és Cyrano, végezetüt pedig Mocsár Gábor Szaimaözvegy című novelláját mondta el, sok derűvel, humorral. A megyei művelődési központ új pódiumsorozatának kezdete nagyszerű folytatást ígér. Bízvást hihetjük így is lesz, hisz októberben a 75 éves Ráday Imrét köszönheti a szolnoki közönség a „Találkozások” című sorozatban. T. E. OPERETTSLAGEREK ZONGORAKISÉRETTEL * VIDÁM VASÁRNAP Nemcsak a nézők, az indulók is sokan voltak A felderítő távcsőbe mindenki belekukkanthatott Szombaton délelőtt ugyancsak l.aláfűtöttek” a kisújszállási ligeti napoknak. A strandfürdő közepén emelkedő szigetről füstfelhő gomolygott, kivörösödött arcok fújták a parazsat. Meglepetésre a főzőversenyt a város úttörő lányai előtt a Kossuth iskola 8. a osztályos Rákóczi nevű fiúőrse nyerte. Az „ízmester” Oros Sándor volt. — Sertéspörköltet főztünk burgonyával, míg a többiek mersze csak a paprikáskrumpli készítéséig terjedt. Ráadásul az egészet „megvadítottuk” egy kis erőspaprikával, ami a krákogáson kívül a győzelmet is jelentette. Néhány méterrel távolabb a hallgatag pecások áztatták a gilisztákat. Itt Szabó Ákos, az Arany János úti iskola diákja „akasztotta” a legtöbb halat — szám szerint hármat — a horogra a megadott idő alatt. Az érdeklődő a bőség zavarában küszködött. A parkolóban honvédelmi technikai bemutató volt, ahol a kíváncsiskodók a páncélosba is bemászhattak, bekukkanthattak a tűzvezető és a célfelderítő • lokátorokba, megforgathatták a légvédelmi ágyuk csövét, vállukhoz emelhették a kiállított gyalogsági fegyvereket. Juhász Antal, az MHSZ városi titkára elégedett volt. — A ligeti napokat a honvédelmi nevelés jegyében rendeztük, és örülünk a nagy érdeklődésnek, hiszen ez a bemutató nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is tömegesen vonzotta. A katonák számításai szerint mintegy kétezren nézték a félnapos haditechnikai kiállítást. Persze a felsorolt választék korántsem teljes: a ligeti színpadon mintegy száz résztvevővel politikai totó zajlott, a sportpályán az ügyesség-bátorság verseny küzdelmeit láthatták, a tanácsháza mögötti téren pedig a debreceni Fássy-diszkó hangorkánjára több száz kisiskolás fiú és lány tekergette kezés-lábát. Volt még itt modellező bemutató, autós vetélkedő, kézilabda, foci, fejelő-, atlétikai, nóta- és népdalverseny. A fő számnak a középiskolások kispuska lövészbajnoksága bizonyult, amelyen a megye 13 városának és községének 120 versenyzője indult. Ari Géza, a KISZ városi bizottságának titkára értékelte a három nap eseményeit. — A kisdobosoktól az ötvenévesekig, mindenki számára igyekeztünk versenyzési, fellépési, szereplési alkalmat biztosítani. Szerencsénkre, remek volt az idő, és örülünk, hogy csaknem ötezer kis- és nagydiák, felnőtt tisztelt meg bennünket egy-egy rendezvény látogatásával, a versenyeken való részvétellel. Megfelelőnek tartjúk,' nem bővítjük tovább a ligeti napok műsorát, viszont arra törekszünk, hogy még több nő kapcsolódjék ! be a versenyekbe. réhdezvényekbe. Ennek megszervezésére bőven lesz idő, hiszen a következő, a kilencedik kisújszállási ligeti napoknak a nagykun város a jövő év szeptemberében biztosit otthont. D. Szabó Miklós Zenés est a művelődési központban Ferencz Éva és Rózsa Sándor Kishonti Ildikó Opera, operett. ' musical, balett címmel hirdette a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ szombat esti programját. Elsőként a művelődési központ egy éve alakult dzsesszbalettegyüttese lépett színpadra. Századeleji — eredetileg — mókás egyveleget mutattak be. A produkció elég vérszegényre sikerült; A kissé sután induló estet a házigazda műsorvezető Czibulás Péter, a Szigligeti Szírtház művésze eredeti humorával, a számára új szerep akadályainak sikeres, sikertelen, de rokonszenves leküzdésével oldotta fel. Kö-Mozsonyi Albert szöntötte kollegáját Mozsonyi Albertet, aki a huszonegyedik színházi évadot kezdi mint koreográfus, balettmester. A pódiumon szereplő táncos fiatalok is az ő növendékei. A műsorban fellépő énekesek pedig — Domonkos Zsuzsa kivételével — valamennyien kollegái voltak, vagy jelenleg is együtt dolgoznak. Nagy tapsot kapott Kishanti Ildikó sanzoncsokra, melyben Edit Piaf. Liza Minelli slágerei szólaltak meg. Ferenc Éva. a musicalek világából merített, de ráadásul egy népdalt is hallhatott a közönség. A Fővárosi Operettszínház primadonnája Domonkos Zsuzsa, a Csárdáskirálynő és a Marica grófnő operettslágereivel lépett pódiumra, míg Takács Gyula, a Szigligeti Színház fiatalja ismert musicalslágereket mutatott be. Nádor László remek zongorakíséretével. Befejezésül újra a balettcsoport lépett a színpadra. Az előadáson látszott, hogy e nehéz művészet első lépcsőit próbálgatják. A nézők csupán annyit mérhettek le a produkcióból, hogy mindezt igen lelkesen teszik. — fekete — Nyelvüket nem Thália, Bacchus vigyázta Szüreti mulatság Tiszakürtön Tán lakodalomra készülnek? — kérdezhette volna a Tisza-parti Általános Iskola udvarára tévedt idegen szombat délután Tiszakürtön. — Nem lakodalom lesz, hanem szüreti mulatság! — így a házigazdák, és már nyújtják is a literes borosüveget szíves kínálással. — Nem saját, „csak” bolti — szabadkozik a kunszenti színjátszók szószólója, aztán mindjárt be is mutatja, hogy iszik egy igazi vándorkomédiás. Igaz sokat kell a nyelvnek még ma forogni, összetrombitálni a népet, kicsődíteni az arborétumba, de ezzel sincs vége a komédiázásnak; háromszor lépnek színre a „játszók”, mire beesteledik. Közben a menyecskék kifestették magukat illően, férjurarh is magára öltötte maskaráját, a furfangos diák meg kacsint egyet a menyecskékre — csak' úgy, próbaképpen. A másik tanteremben a helyi pávakör hangol, a harmadikban az öcsödi citerások tartanák egy gyors próbát, hisz mindjárt vége a készülődésnek. Előáll a kocsi, a bíróval. aki hatalmas csibukjából igen mérgesen eregeti a füstkarikákat. Szólítja a bírónőt. indulni kéne! A jókora taposókád mellé fürgén pattannak fel a komédiások, a fiatalság felsegíti a bírónőt — no. nem olyan vén, hogy magát ne bírná, csakhát a tisztesség úgy kívánja — felsorakoznak a pávások, táncosok, rázendít a banda, megindulnak nagy vígsággal. Előli a falu bolondja ormótlan lábbelijével sarkantyúzza jámbor szamarát; nem lép egyet sem az istenadta, míg gazdája meg nem csókolja — akkor aztán nekivág a sokadalomnak, csak úgy menekül előle a gyerekhad. A kíváncsi nép kitódul az utcára, végig, amerre a menet halad, egymást szóligatják a komák; gyertek közénk, lesz mulatság ! Illés Laci bácsi fényes csizmájával perdül-fordul az út közepén, bizony sok fiatal megirigyelhetné. — Laci bácsi, hányadik mulatság ez itt Kürtön? — Nem sokadik, mert eddig nem volt. Bálát, rendeztek az étteremben minden évben, de' ilyen felvonulás, mulatság, most ez az első Nem is tudtam volna kimaradni belőle. A pávában csak hárman vagyunk férfiak. én meg táncolok is a feleségemmel. úgyhogy mindenképp itt a helyem. Búcsúzik a nap az arborétum hatalmas fáitól, mire mindenki helyet talál magának a nézőtéren. Tiszasas, Öcsöd, Tiszaug pávakörei, a kunszentmártoni „komédiások”. az öcsödi táncosok váltják egymást a színpadon. S hogy milyen volt a műsor? Azt látni kellett volna! (Ízelítőül azért hoztunk képet is.) Egri Sándor Nem megy az ebadta Válogatott perceink Ezúttal Pásztor Magda állította össze az elmúlt hónap műsoraiból a „Válogatott perceink” két és fél órás adását. Sajátos műsortípus ez: egyszer már elhangzott riportok, jegyzetek, interjúk peregnek le ismét, a stúdióban ülő szakértő vendégek és az adásvezető riporter hangos töprengése kíséretében, ráadásul egy telefonszám segítségével a hallgatók is beleszólhatnak a műsor menetébe. Ahogy máskor, most is jó színvonalú, életközeli anyagok . kerültek adásba, gondos, okos, koncepciózus válogatás eredményeképp. Ám — meglehetősen paradox módon — mindez mégsem vált maradéktalanul a műsor javára. A stúdióban ülők tudniillik csak néha tudtak érdemlegesen hozzászólni az elhangzottakhoz. Őszintén szólva egyszer-egyszer úgy tűnt, mintha másik riportot hallottak volna, mint a hallgató. A bizonytalanság — az érezhető álközvetlenségbe oltva —sajnos megtermetté csúnya kis gyümölcseit; a semmi tmondást, a vontatottságot. (Különösképp a vendéglátóiparról, a turizmusról szóló részletek táján volt ez szembeötlő.) így, meglehetősen nagy anyagerőssége ellenére is, ez a műsor szétesett és két és fél órában „tálalva” túlontúl hosszúnak bizonyult. A Színházi Magazin legutóbbi adása megkísérelt visszapillantani a nyári szabadtéri idényre és körültekinteni — az évadkezdés elején — egykét színházunk házatáján. Vérbeli, jó magazinműsor volt: sok műfajjal, sok témával, sok színnel. A szabadtéri évad tanulságait két kritikus próbálta összefoglalni: sikerrel, mert nem fikciókból, de személyes . élményekből indultak ki. Még a nyári idénynél maradva; a kelleténél hoszszabbra sikeredett érzésünk szerint az Operettszínház nyári ljubljanai vendégszerepléséről szóló beszámoló. Hallhattunk a szegedi és a szolnoki színház évadkezdéséről; a Szigligeti Színház főrendezője „Az ember tragédiája” bemutatójának előkészületeiről beszélt. A Színházi Magazin legjobb részlete volt — véltményem szerint —a Fischer Sándorral folytatott beszélgetés, amely ugyan a „színpadi beszédről” alcímet kapta, ám ennél jóval többről szólt. Dióhéjban összefoglalva: a színpadon roszszul beszélő színész jelenségétől elvezetett az óvodai, az iskolai beszédképzés (sokáig aligha tartható) helyzetéig, a nem beszélő, elnémuló családi mikroközösségek társadalmi problémájáig. Ha úgy tetszik: ne nyugtasson meg senkit, hogy lám, színpadon, tévében, rádióban is hallani hibás beszédet. (Érdekes módon, a műsor korábbi részében a szolnoki színház főrendezője is érintett nyelvi, beszédtechnikai kérdéseket; meglehetősen részletesen beszélt arról: micsoda „küzdelmet” folytatnak Madách nyelvével a színészek.) — eszjé — Könyvértékesítési tanácskozás Két megye — Heves és Szolnok — könyvértékesítési szakembereinek tanácskozását rendezik meg holnap délelőtt 10 órától Szolnokon a KISZÖV székházában. A tanácskozáson az áfészek és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat szakemberei, könyvtárosok, valamint a Szolnok és a Heves megyei tanács művelődésügyi osztályainak munkatársai a könyvértékesítés aktuális kérdéseit,, a jövő feladatait vitatják meg.
