Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
1980. szeptember 21 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az egész országban igen keresett cikk a különböző fazonú, női vastagtalpú szandál. A jászberényi Jászsági Cipőipari Vállalat eddig már 1,5 millió párat gyártott belőle Kisebb létszámmal, rövidebb idő alatt, jobb munka A korábbinál ösztönzőbb bérezést rendszeresítettek a berendezések alaposabb és gyorsabb karbantartására, s ennek hatására rövid idő alatt 80 fővel csökkenteni tudták a karbantartók létszámát az almásfüzitői Timföldgyárban. A többi között bevezették az úgynevezett időutalványos munkavállalást. Ennek az a lényege, hogy minden berendezés javítása kezdetén előre közük a karbantartókkal a befejezés határidejét, valamint azt, hogy ha megfelelő minőségben és az utalványon megjelölt idő előtt készülnek el a javításokkal, mennyi prémiumot kapnak. A jobb anyagi ösztönzés hatása mutatkozik meg abban is, hogy a gépkezelők és a karbantartók közösen felmérték az összes berendezés műszaki állapotát, és együttes felelősségvállalással meghatározták azt az optimális időtartamot, ameddig egyegy berendezés hibaveszély nélkül üzemelhet. Mindennek eredményeként lényegesen javult a gyárban a karbantartó munka minősége. A tervezettnek megfelelő ütemben épül hazánk legnagyobb vízgazdálkodási létesítménye, a Tisza II. vízlépcső második üteme. Az egy évtizede üzemelő vízlépcsőhöz kapcsolódóan teljes hoszszában elkészült a Nagykunsági Főcsatorna két ága, együttesen több, mint 90 kilométer hosszúságban — tájékoztatott Nagy István, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke. A mesterséges folyam összeköti a Tiszát a Hortobágy—Berettyóval és az Alföldnek olyan térségeibe juttatja el Bemutatjuk az Energiagazdálkodási Intézetet A szénhidrogének (kőolaj, földgáz, olajpala) egyenlőtlen elosztásban találhatók a földön; a meg nem újuló energiaforrások mepnyisége véges, így az emberiségnek a meglévő készletekkel okosabban kell gazieg] dájkodnia, ugyanakkor az ésszerű takarékosság nem jelentheti azt, hogy ez a családokat nélkülözésre kényszerítse — íme néhány gondolat az energiáról szóló tévébeli Tudósklub adásából. A műsor vendégei között volt Papp István, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság vezetője is. öt kértük meg, hogy mutassa be az Energiagazdálkodási Intézetet, és vázolja hazánk energiagazdálkodásának néhány kérdését. — Az Energiagazdálkodási Intézet a Nehézipari Minisztérium felügyelete alatt működik. Csaknem 800 alkalmazottjának fele mérnök és technikus — közöttük sok a magasan kvalifikált szakember. Az intézet tevékenysége elüt a többi ágazati intézetétől, mivel itt az innovációs folyamat zárt láncot alkot, vagyis az intézet végzi a kutatást, fejlesztést, tervezést és a fővállalkozást is. (Ez utóbbit export esetében külkereskedelmi vállalatokkal társulva végzi.) Így az új kutatási, fejlesztési eredmények viszonylag gyorsan mennek át a gyakorlatba, vagy másként fogalmazva, felgyorsul a tudomány termelőerővé válása — mondta Papp István. A világban 1973 — az olaj árának robbanásszerű emelkedése — óta ugyancsak nagy az érdeklődés a különféle energiatakarékos megoldások, technológiák iránt. A hazai eredmények, azon túl, hogy energiamegtakarítással járnak, egyben ez export bővítését is segítik. Példaként említhető az EGI-ben kifejlesztett energiatakarékos besűrítő rendszer és a szárítási megoldás is. Az előbbi a vegyipartól az élelmiszeriparig sok területen alkalmazható. De készítenek más technológiai műveletelemekhez is energiamegtakarító berendezéseket. Ezeket úgy alakítják ki, hogy alkalmazhatók legyenek más, hasonló feladatra is. Az így született ágazatközi megoldásoknál megesik, hogy a megtakarítás nem ott jelentkezik, ahol a beruházás történt, hanem a népgazdaságnak egy másik szektorában. Ezért kell a szabályozó rendszert alkalmassá tenni arra, hogy kellően ösztönözzön az ilyen fejlesztésekre is. És a példa? Jónéhány iparágban — például a. kohászatban és a szilikátiparban — tetemes mennyiségű felhasználatlan hőenergia keletkezik. Ezek hasznosíthatók azokban az üzemekben, ahol a hulladékhő keletkezik, de esetenként a mezőgazdaságban is. Vagy a nyílászáró szerkezeteket, háztartási készülékeket és szigetelő anyagokat gyártó ipar fejlesztése, közvetve energiamegtakarítással jár, ezért fejlesztésük energiagazdálkodási szempontból fontos. Az intézetben folyó kutatások és fejlesztések egy másik iránya az ország gazdaságföldrajzi adottságaival és a jelen világhelyzettel függ össze. Az ipar egészére igaz az a tétel, hogy a megnövekedett nyersanyag és energiahordozó árakat akkor lehet kompenzálni, ha magasabb feldolgozottsági szintű termékeket exportálunk. Ekkor ugyanis jobban visszaforgatható a gyártásba a hulladék- és a melléktermék, vagyis ugyanakkora nyersanyagbázisra több késztermék jut. E haladási irányba esik a meglévő tartalékok mobilizálása: például a pernye hasznosítása, a kohászati üzemek hányóinak és a különféle hulladékoknak a feldolgozása. (Bár az üveg, a papír és az ócskavas összegyűjtése nálunk nehezebbnek tűnik, mint az újrafeldolgozásuk.) A bevezetőben idézett egyik gondolat így hangzott: az energiatakarékosság nem járhat kellemetlenséggel, vagyis kevesebb energiával bár, de biztosítani kell az emberek és környezetük komfortját. Egy egész országra vetítve ez azt jelenti, hogy a termelés- és az életszínvonal — egységnyi növekedéshez a korábbinál kevesebb energiát szabad felhasználni. Mit mutat a hazai gyakorlat? Két éve, vagyis 1978. óta az ország energiafelhasználása 30 millió tonna kőolajegyenértékben stabilizálódott. Ennek fele importból, a másik fele pedig hazai termelésből származik. Ez utóbbi hányad összetétele: 2 millió tonna olaj, 6 milliárd köbméter földgáz és 26 millió tonna szén. Az import döntő része a Szovjetunióból származik. Ebben az olaj és a földgáz mellett jelentős a villamos energia mennyisége is. Az ország energiamérlegében 50 százalék feletti arányt képviselnek a szénhidrogének. Tavaly nem nőtt az energiafogyasztás, az idei terv pedig I százalékos emelkedéssel számol. A kedvező változás kezdetét jelzi például, hogy az ez év első felében a lakosság kevesebb villamos energiát fogyasztott, mint tavaly, hasonló időszakban. További tartalékok találhatók a technológiák korszerűsítésében, a hulladékok nagyobb mértékű hasznosításában, valamint a hatékony fűtőrendszerek és háztartási energiafogyasztó eszközök elterjedésében. Tovább kell csökkenteni, mérsékelni a gépjárművek üzemanyagfogyasztását, a fűtésre, terményszárításra használt olaj mennyiségét, és ahol csak lehet, olcsóbb energiahordozók alkalmazására kell átállni — ez elsősorban a szén. A villamos energia felhasználás terén az erőművi beruházásoknál olcsóbb, ha a fogyasztóknál szerelnek fel olyan berendezést, amely csúcsidőben lekapcsolja a máskor is üzemeltethető eszközöket, például a villanyboylert és a fűtőkészülékeket. — németh — a vizet, ahol korábban az aszály uralkodott. A főcsatornából kiágazóan ugyancsak üzembehelyezték a két mellékcsatorna, az NK IV- es és az NK XII-esnek a teljes hosszát, ezek Mezőtúr, Túrkeve, illetve Tiszaföldvár és Mezőhék térségében tették lehetővé a növényi kultúrák nagyüzemi öntözését. A vízügyi Vállalatok most dolgoznak az NK III-as jelű csatorna kiépítésén. Ez az óriás kígyóként tekergő csatorna jövőre készül el, és Karcag térségét látja majd el öntözővízzel. A Jászsági Főcsatornából, a vízlépcső másik nagy mesterséges folyójából eddig 21 kilométeres szakasz készült el, amely a homokos és ugyancsak az aszállyal küszködő nagyüzemek területére szállítja a vizet. A megépült főcsatornák, öntözőcsatornák és fürtök révén ez idő szerint 50 ezer hektár területre kapnak már vizet az üzemek a vízlépcső hatalmas tározójából. A következő évtizedekben — ha a rendszer teljesen kiépül — 300 ezer hektár mezőgazdaságilag művelt területről száműzik az aszály rémét. A vízlépcső másik fontos beruházása a 127 négyzetkilométer nagyságú tározótó töltésrendszerének közép-tiszai szakasza is elkészült, jelenleg másfél méter mély összefüggő víz borítja a hatalmas tavat. Ezt a vízszintet a közeljövőben további 20 centivel megemelik, s a 400 millió köbméter vízkészletet, további 20 millió köbméterrel gyarapítják. A fejlesztés üteme a következő években az eddiginél lassabb lesz, a középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság és a vízügyi vállalatok elsősorban a meglévő rendszerek rekonstrukciójára, karbantartására fordítják a nagyobb energiát. Amíg almából lé lesz MANAPSÁG egyre több ipari jellegű munka hárul a mezőgazadsági üzemekre. Az ésszerűség — a munkaerőhiány enyhítése és a fuvarozási megkönnyítése. — diktálta például, hogy a gyümölcstermesztő gazdaságokban préseljék ki az alma nedvét, és hogy csak a lé nagyobb felkészültséget igénylő besűrítését végezzék konzervgyárakban. Tavaly a fegyvemeki Vörös Csillag Termelőszövetkezetben is helyet teremtettek a Debreceni Konzervgyár két gépének. A döntést többek között az indokolta, hogy a tsz — partnere terveivel összehangoltan — a jövőben ipari alma termelésére rendezkedik be. A háromezer tonna kapacitású üzemben ma még ötszáz tonnányi saját termést dolgoznak fel, néhány év múlva azonban már 1200 tonna léalma terem Fegyvemeken. Az üzemnek van és lesz is szabad kapacitása. Ez azonban nem jelent gondot: a Debreceni Konzervgyár más gazdaságoktól elegendő alapanyagot irányít a szövetkezet üzemébe. Bács-Kiskunból. Szabolcsból, és még Dunántúlról is érkezik alma. Pedig közelebbről, az alig tíz kilométerre fekvő Törökszentmiklósról is hozhatnák Fegyvemekre a feldolgozandó termést. Azaz hozhatták volna tavaly. Az idén már a törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz is saját üzemben készít almalevet kertjének 800—1000 tonnányi, csak erre a cél ra alkalmas gyümölcsöséből. A tényekről csak ennyit tudó könnyen vádolhat: a szomszéd gazdaság is megmutatta, van olyan }egény, mint a másik — neki is lett üzeme. Pedig nem a virtus, hanem észérvek késztették a törökszentmiklósiakat a nem sokba, mégis pénzbe kerülő beruházásra. A néhány tízezer forint elköltésével enyhítettek a kertészetben dolgozó nők téli foglalkoztatásának gondjain. Valószínű, hogy állandó partnerük, a Nagykőrösi Konzervgyár sem örült volna, ha az időnként jól exportálható almasűrítmény alapanyagát Fegyvemeken készítik, és így az más vállalatnak jut. A szomszéd gazdasag 10 kilométerre levő üzeméiül azonban leginkább azért „kellett” Törökszentmiklóson megfeledkezni, mert gyümölcsüket maguk feldolgozva több jövedelemhez jutnak. Az ipari alma kilójáért — mint máshol — Fegyverneken is 1 forint 60 fillérért adnak (miért is fizetnének többet) léként azonban 2,30—2,50 az ára. (Egy kilogramm, 3 forinttért eladható lét ugyanis körülbelül 1 kiló 30 deka almából készítenek el.) A többlet fedezi a feldolgozás költségeit, és jövedelemhez is jut a szövetkezet. Az első pillantásra fölöslegesnek tűnő kicsi üzemre tehát nagyon is szükség volt, a tsz gazdálkodási eredményeit javította. Úgy látszik, nekünk is érdemes volt a bonyolultabb összefüggéseket feltárni — megvan a magyarázat. Csakhát a részletes elemzés közben egy egyszerű igazságról feledkeztünk meg: különösen olcsó alapanyagot nem érdemes túl nagy távolságra szállítani. Márpedig Fegyvemekre gépjárműveken vagy vasúton 100—200 kilométerről is érkezik alma. Ahelyett, hogy 10 kilométerről, Tötökszentmiklósról hoznák. Kár a benzinért, az amúgy is kevés vasúti kocsi lekötéséért. No és végül — az olcsó beruházásért is. EZT NEM VETTÉK észre a gazdaságok és a két konzervgyár —, de miért is tették volna? A feldolgozást másként szervezve az ország javára takarékoskodhattak volna, a törökszentmiklósiak azonban üzemet létesítve jártak jól, a fegyvernekiek pedig mindegy honnan kapják az almát, ugyanannyit fizetnek érte. Mindenki a saját érdekeit követte, veszteség azonban népgazdasági szinten létezik. V. Sz. J. Paradicsomszüret Jól jön a földeken a külső segítség a betakarításkor, most is sokan szorgoskodnak társadalmi munkában a nagyüzemi kertészetekben, paradicsomföldeken. A Jászapáti és Vidéke Áfész párt- és szakszervezeti bizottsága kezdeményezésére tegnap kommunista műszakot vállaltak szabad szombatjukon a szövetkezet adminisztratív dolgozói. Csaknem hetvenen szüretelték a paradicsomot a jászkiséri Lenin Termelőszövetkezetben. Munkabérüket a működési körzetükben lévő gyermekintézmények támogatására ajánlották fel. Hat nőt foglalkoztat a tiszafüredi Járási Égi tő és Vegyesipari Szövetkezet tiszaderzsi labdavarró részlege. A kis kollektíva húsznál több futball-labdát készít naponta Épül a Tisza II. vízlépcső második szakasza
