Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-03 / 206. szám
1980. szeptember 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ísr :s CL aak ■ H • •»If KÉP€Ríiyö ___________előtt Tapasztalhatjuk naponta, milyen nagyok a veszélyei életünkben — mi nden nemes törekvéseink, igyekezetünk ellenére — ember és természet efLtávplodéjsának, sőt ami ennél is fájóbb, az ember és ember közötti elhi«Jdgülésnek. tdlivaitos szóval elidegenedésnek. Ezért is üdvözlendő minden olyan erőfeszítés, kezdeményezés akár egyéni módon, akár intézményesen történik, amelyik arra hivatott, hogy ezt a kedvezőtlen folyamatot fékezze, amelyik akár a példa gyakorlati erejével erősíti az ember közösségi tudatát, sugározva mágiából ember és természet egymásra utaltságának gondolatát, ember és ember egymásra találásának örömét, szépségét. Fiatalok órája Az elmúlt hét műsorában két programot ebből a szempontból éreztem fontosnak és külön figyelemre méltónak. A televízió egyébként sok szép, emlékezetes példáját vonultatta már fel eddig is annak, hogy az említett kapcsolatok akár ember és természeté, akár az ember és emberé milyen harmonikus lehet ebben a modem. civilizált, rohanó tempójú világban is; a televízió humanizmusát számtalan riport- és dokumentumfilm bizonyítja ékesen. Témája és szándékai alapján közéjük sorolható most a Fiatalok órájának legutóbbi adása és a péntek este sugárzott Terefere is. Igazi kincset talált a fiatalok műsorának szerkesztősége — élen Feledy Péterrel, aki nemcsak vezette, szerkesztette is a műsort — egy alkotóházat közösen és ahogy mondani szokás társadalmi munkában építők minden nemes fémnél szebben csillogó példáját. Szívet-lelket melengető volt látni és hallani a más-más vidékről egy közös cél érdiekében egybesafreglétt alkalmi és szakavatott mestereket, akik Velemben önszántukból hoztak tető alá egy csinos és kellemes népművészeti alkotóházat. láthatóan gyönyörűségüket lelve a közös munkában. Kivételes, bár korántsem egyedülálló esete ez az emberi teremtőenergia összefogásban (rejlő lehetőségeinek. Felemelő volt hallani a velemi Kőmíves Kelemenek természet iránti tisztelettől és környezetünk megbecsülésétől átitatott szavait. Milyen áhítattal tudtak beszélni a fáról, melyből fórmás ház lett a kezük nyomán, s mennyire szépségnyitogató volt, ahogyan megtalálták az anyagban rejlő szépségek forrását, tanulságos látni, hogy a mesterséges emberi teremtmény milyen szervesen illeszkedik a természeti környezetbe. Mintha csak együtt nőttek volna fel! És mennyi ízlés testesült meg magában a népi építészet legjobb hagyományait nemesen ötvöző alkotóházban! Az önzetlenül közös cselekvésre szerveződött emberi kis „család” népszerűsítésével — mindvégig tárgyilagos hangvétellel, elkerülve az olcsó rajongást és az érzelmességet — szép példát mutatott fel a Fiatalok órája, s maga a munka eredménye még túl is mutatott önmaga jelentőségén. Megejtő formájával vonzó lehet arra is, hogy hasonló építkezési megoldásokra másokat is ösztönözzön, azaz közízlésformáló ereje sem lebecsülendő. A beszélgetés során Somogyi József szobrász részletesen és meggyőzően fejtette ki erről véleményéti És megszívlelendő az is, amit a hagyományok ápolásáról mondott. Arról tudniillik, hogy miként lehet kamatoztatni népünk építkezésében mindazt, amit évszázadok során a népi építészet formákban megteremtett. Milyen szép is lenne, ha a fiatalok műsora tovább keresné a velem ihez hasonló példákat, s újabb „csodákkal” állna elő a képernyőn, mert Velem egyáltalán nem fehér holló. Tarefaro Szeretnék fa lenni Finnországban* hangzott el az elmúlt hét általam kiemelt másik műsorában, a Tercierében, s „szerzője”, Nemes Nagy Ágnes szellemes megjegyzését azután tette, miután a képernyőn egy finnországi filmbeszámoló képeit láthattuk, s arról hallhattunk „tudósítást”, hogy az ezer tó országában micsoda rangja is van egy fának. Ha ugyanis véletlenül egy építendő kerítés útjába kerül, akkor e konfliktusnak korántsem a fa látja kárát (ahogy nálunk ez lenni szokott), azaz kivágják, hanem az utóbbi hátrál meg előtte udvariasan, tisztelettudóan, azaz megkerüli -a fát. Szeretem a fákat, mondotta Mándy Iván, a Terefere másik író résztvevője, mert szerintem olyan kiszolgáltatottak. S ebben a véleményben már érezhető.a természet elemberiesítésének kifejezett szándéka. A két véleményt, megjegyzést összeillesztve tisztán kirajzolódhatott a nézőnek, hogy a műsorvezető Papp Endre, amikor ember és természet viszonyáról faggatta okosan és tapintatosan beszélgetőtársait, akkor őt sem a fák sorsa izgatta elsősorban, hanem az emberi közérzet, a jó közérzet titkait kutatta. Ahhoz ugyanis, hogy otthonosan érezhessük magunkat ebben a világban, az is hozzátartozik, hogy az ember legyen jó viszonyban a természettel (az útjába kerülő fában ne feltétlenül csak az akadályt lássa). De ehhez az sem mellékes, s ezt is Mándy Iván tette szóvá, hogy vajon szeretünk-e és tudunk-e egymással jól beszélgetni? A beszélgetés igazi értelmében kellemes emberi megnyilvánulás, s hiányát előbb-utóbb ki-ki megszenvedheti. Folytathatnám a gondolatsort, de már ebből is kikerekedett az igen tanulságos Terefere mondanivalója, miszerint a természettel való békesség és az emberek közötti megértés lényegében egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Mert aki a fát becsüli — az alkalomhoz; alakájbva a közmondást — az rossz ember nem lehet. Mikor pedig Ráday Mihály kamerája gazdátlanul hagyott értékeket fedett fel, — hagyomány ez már a Tercierében — az omladozó kastély, a pusztító pazarlás látványa tovább bővítette, gazdagította a megpendített gondolatok körét: az emberi és természeti értékek egyetemes megbecsülésére figyelmeztetett — szívünkhöz is megtalálta az utat. Volt szó egyébről is a Liska Dénes szerkesztette műsorban, felvonultak például a magyar labdarúgó-válogatott eddigi kapitányai Sebes Gusztávtól Lakat Károlyig, s ki-ki elsírta bánatát, vagy vallott arról, hogy mily szomorú és magányos egy kapitány sorsa. (Erre a kép még rá is játszott, amikor hatalmas és üres lelátón mutatta az egyedül üldögélő kapitányokat.) Sok újat azonban ezekből a vallomásokból nem tudhattunk meg. Pedig azt reméltük* valóban beláthatunk majd ezúttal a „zsugák” mögé. És még egy, a műsor formájára vonatkozó megjegyzés. Teljesen szükségtelen, sőt stílusában zavaró is az afféle képi megoldás, amelyet Bánky Iván rendező a megszólaltatott Nemes Nagy Ágnes vershez alkalmazott. Amikor is Bodnár Erikát, a vers előadóját trükkösen „beleállította” a tájba, s a vers képeihez a balatoni látvány konkrét képiéit kapcsolta. A költemény, mely maga is képes beszéd, illusztrálásának olyan módja ez, mellyel sajnos a buzgó televíziósok gyakorta élnek, feleslegesen. V. M. KELETEURÓPA, HAZÁM CSEHSZLOVÁKIA RÉSZLETES MUNKAREND Megkezdődött a tanítás Becsöngettek az általános és a középiskolákban: tegnap országszerte megkezdődött a tanítás. A diákok most — hosszabb megszakítás nélkül — a téli szünetig tanulnak. A tanév menetrendje- szerint a téli szünet december 22-én kezdődik és január 4- én fejeződik be. Az ezt követő első tanítási nap január 5-e lesz. Az első félév 1981. január 31-ig tart, a - féléVi értesítőt február 6-án kapják kézhez a tanulók. A tavaszi szünet 1981. április 6—11 között lesz, a szünet utáni első tanítási nap április 13-a. A tanév utolsó tanítási napja az általános iskolákban, a középiskolák I—III. osztályaiban, az egészségügyi szakiskolákban, valamint a gépíró- és gyorsíró iskolák I—II. osztályaiban 1981. június 12-e. A középiskolák végzős tanulói, az egészségügyi szakiskolák III. osztályos tanulói május. 9-én búcsúznak az iskolától, tanáraiktól. Az érettségi vizsgák május 18-án kezdődnek. Az érettségi-felvételi közös írásbeli vizsgákat május 25-én és 26-án tartják. A. nemzetiségi gimnáziumokban május 16- án, a dolgozók középiskoláiban pedig június 1-én^. kezdődnek az írásbeli érettségi vizsgák. 9. Fasizmusok A szolnoki Ságvári körúti Általános Iskolában már egy hete megkezdődött a tankönyvek árusítása. A pedagógusok az iskola ezerkétszáz diákjának csaknem 17 ezer tankönyvet osztottak ki a tanévkezdésig. Képünkön: Kíváncsian lapozgatják a frissen kézbe vett tankönyveket a tulajdonosai Fotó: N. Zs. Bécsi képek utaznak Moszkvában szeptember 5-én tárlat nyílik, amely a bécsi Művészettörténeti Múzeum festészeti galériájának mestermunkáit mutatja be. Bécsben már elkészültek a harmincöt mű becsomagolásával, minden egyes képet speciális, kjimatizált, ütésbiztos ládában helyeztek el. Elöljáróban történészi kulisszatitkot kell elárulnunk: sajnálatosan hiányos a keleteurópai fasizmusok ismerete. A történettudomány és a politikai gondolkodás az öszszehasonlító vizsgálatok helyett még mindig hajlamosabb a német nemzeti szocializmus és az olasz fasizmus általánosítására; inkább ezek jellegzetességeivel helyettesíti az egyes helyi fasizmusok sajátosságait. Ugyanakkor, érthető okokból, például a romáin történetírás inkább a szocialista jelen közvetlen előzményeinek tekinthető 1944-es augusztusi fordulatot járta körül, mint az Antonescu-diktatúra vagy a Vasgárda problematikáját. Hasonló a helyzet Szlovákiában, a szlovák nemzeti felkelés és a szlovák fasiszta Tiso-állam viszonylatában is. A példákat szaporíthatnánk. Ami minket, magyarokat illet, hajlamosak vagyunk egyfajta doktriner szőrszálhasogatásra a hazai fasizmus-vitákban: a Horty-rendszer jellegéről elhangzó minősítések az ellenforradalmitól a fasisztáig a jelzők meglehetősen széles körét vonultatják fel. Hasonlóságok és különbségek Mindenesetre azért a segítő dimitrovi koncepció mellett amely a klasszikus, a német fasizmus lényegét kívánja megragadni és azt a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább militarista elemeinek nyílt, terrorisztikus diktatúrájaként írja le, a kelet-európai fasizmusok sajátossságairól is vannak különös ismereteink. Feltétlenül megállapítható, hogy az elmaradottság, a történelmi fáziskésettség szoros kapcsolatban van az irányzat itteni jelentkezésével. A polgáriasultság korlátáit lebontandó, a növekedési és strukturális problémákat megoldandó egyes társadalmi rétegek és csoportok (főleg) a kispolgárság és a lumpen elemek) különböző fasiszta mozgalmakhoz és ideológiákhoz fordultak. A várt világforradalom elmaradása, a tanácsköztársaságok kudarca, az erős nacionalista és antikommunista hangulatkeltés csak erősítették ezt az irányzatot. Am ha bizonyos kelet-európai tényezők fokozták, mások politikai orientáció nem lényegtelen ideológiai meghatározottságokat is eredményezett a Henlein és Tisoféle mozgalmakban. (Közbevetőleg: bizonyíték ez arra, hogy a hatalomhoz vezető úton egy mozgalom messzemenően átalakulhat és különösen Kelet-Európábán a külpolitikai meghatározott« ság döntő szerepet játszhat. Bulgáriában és Jugoszláviában — Magyarországgal és Romániával ellentétben — nem volt komoly fasiszta tömegmozgalom, hanem olyan diktatúrák alakultak ki, amelyek fasiszta módszereket is adaptáltak. Különösen Bulgária volt jellemző, ahol a diktatórikus és liberális kormányzatok váltották egymást. A baloldal, a kommunisták és a parasztpárt hagyományosan nagy ereje mindvégig akadálya volt a bolgár fasizmus kiteljesedésének. Romániában bizonyos fokig más volt a képlet. Az első világháború nagy keletáeuirópai haszonélvezője, győztes ország volt. amely fejlettebb viszonyok között a 20-as 30-as években sok liberális vonást is mutatott. Am az általános európai jobbratolódás és a széteséstől való félelem az 1939—40- es nemzeti válság itt is a diktatórikus, esetenként a fasiszta tendenciákat támogatta. és vezetett végülis az egyértelmű német orientációhoz, az Antonescu diktatúrához, a külpolitikai indítékú fasizálódási törekvésekhez. Ami Lengyelországot illeti a két világháború között egyértelműen antiliberális uralmi rendszer jött létre, amelyben a fasiszta vonósok egyre markánsabban jelentkeztek. A lengyel történészek szerint különösen Pilsudski diktatúrájának bukása után történt bizonyos alkalmazkodás a feltörekvő nyugati szomszédhoz. Az egymással versengő jobboldali csoportok váltakozásai, a konszolidáció hiánya is erősítette ezt az irányzatot. Magyarországon a Trianon-sokk és a belső gazdasági feltételek a 30-as években tovább erősítették a szélsőjobb tömegbefolyását. Az uralkodó ellenforradalmi elit ugyan lavírozni próbált a német-barátsággal, hogy elkerülje a saját hatalmát is veszélyeztető totális fasizmust, ám az országgyarapító látszatsikerek a szélsőjobb és az egyértelmű német orientáció malmára hajtották a vizet. Mindezt betetőzte 1944 ősze, amikor Szálasi totalitarianizmusa teljesen kiszolgáltatta az orszáeot is a német fasizmusnak. Uralommentő kísérlet Mégegyszer összefoglalva: a belső feltételek, a külpolitikai orientációváltás, a munkásmozgalmon belül zajló, ellenségeskedésig menő viták Kelet-Európábán elősegítették az antiliberális, antidemokratikus fasisztoid tendenciák erősödését. A térség országai, az uralkodó és hatalmon levő politikai csoportok nem tudták, és nem is akarták kivonni magukat a förradalomellenes siker lehetőségeivel kecsegtető uralommentő kísérletből. Vállalták és vele bukták. (Folytatjuk) Dérer Miklós gyengítették a fasiszta prediszpozí dókat. Például az ebben a térségben (főleg Szlovákiában és Magyarországon) a fasizmus szálláscsinálójának szerepét is betöltő keresztényszocializmus nyugat-európai testvérmozgalmaival szemben ugyan fokozatosan elvesztette, kezdeti demokratikus és plebejus vonásait, az eredeti ideológia maradványai egyben korlátozták is a mozgalom jobboldali radikalizmusának teljes kifejlődését. A munkásmozgalom formai eszköztárából való átvételek pedig — bár a demagóg tömegbefolyásolást célozták — egyben segítették bizonyos elemek eltávolodó ocsúdását is. Vagy nézzünk más eredeti kelet-európai sajátosságot. A népies gondolat jobboldalának romantikus kulturális vágynacionalizmusa ugyan vastagíthatta a fasiszta irracionalizmus ideológiai felhámját, de például a magyarországi népiesek fő vonulatukban alapvetően racionalisták voltak (ez különös sajátosság a térségben és nem véletlen, hogy ez az irányzat végül baloldalivá vált), a romániai populisták misztikájában pedig éppen a nemzeti-népi sajátosságnak tekintett orthodoxia, a túlfűtött vallásosság volt a korlátozó elem. Mégis, függetlenül az elmondottaktól, a korszak egészére megállapítható, hogy az egyes államok többé vagy kevésbé súlyos fasiszta vonásokkal voltak terhelve. Akkor is igaz ez. ha totális fasizmusról ebben a térségben nem beszélhetünk, hiszen bizonyos polgári liberális elemek, az előbb felsorolt korlátozó tényezők nem engedték ezt kifejlődni. A csehszlovák kivétel Csehszlovákia volt az egyetlen pozitív kivétel. A korabeli Európa talán legfejlettebb polgári demokráciájaként élte át az időszakot és a hatalomba nem engedett fasisztoid beszivárgást. Más kérdés, hogy a megoldatlan vagy mesterségesen szított nemzeti nehézségek a szudétanémet és szlovák nemzeti mozgalmakat egyre inkább a csehszlovák állam felbomlasztására törekvő náci Németország felé taszították, s így a kül-Több mint 35 ezer kötet és mintegy 100 féle folyóirat közül válogathatnak az olvasók a jászapáti községi könyvtárban.' A gyermek- és a felnőttrészlegbe összesen 2100-an iratkoztak be
