Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-16 / 217. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. szeptember 16. Százöt előadás, kiállítások, vetélkedők a megye filmszínházaiban Megkezdődött a honvédelmi filmnapok rendezvénysorozata Az előző évek hagyományainak megfelelően, de eltérve az eddigi szervezési keretektől az MHSZ és a polgári védelmi filmnapok, valamint az üzemi honvédelmi hetek filmes * programjait összefogva a PV megyei törzsparancsnoksága, az MHSZ Szolnok megyei vezetősége, a megyei Moziüzemi Vállalat ebben az évben közösen rendezi meg ezeket a tartalmilag szorosan összetartozó programokat. Tegnap délután négy órakor Szolnokon, a Tallinn Filmszínházban a MAFILM Katonai Stúdió bemutatkozásával és „A polgári védelem munkája, helye, szerepe az ország életében” című kiállítás megnyitójával vette kezdetét a honvédelmi filmnapok programja. A szeptember 29-ig tartó rendezvénysorozaton előreláthatóan 30—40 ezer látogató — az általános iskolások felsőtagozatosai, a középiskolátok és a szocialista brigádok — tekintik meg a kiállításokat, a vetítésre kerülő filmeket. Ez idő alatt 105 katonai témájú filmelőadást tartanak a mggye 31 mozijában. A tegnapi megnyitón Böjté József, a MAFILM Katonai Stúdiójának helyettes vezetője beszélt a stúdió munkájáról, majd Szécsi Ferenc, a Polgári Védelem megyei törzsparancsnoka nyitotta meg a mozi tanácstermében rendezett kiállítást. Ezután a rendező szervek képviselői a közönséggel együtt megtekintették a Jászság ’79, a Tűznyilak a levegőben és az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan felkészüléséről szóló Irány a világűr! című filmeket. A honvédelmi filmnapokon több, az MHSZ és a Polgári Védelem életéti, munkáját bemutató kiállítás tekinthető meg a megyében; Ma Jászberényben a Lehel moziban, szeptember 19-én Mezőtúron, a művelődési központban nyílik kiállítás. Szeptember 25-én, délután a túrkevei Vörös Csillag filmszínházjsan az MHSZ és a Polgár Védelem feladatairól rendeznek vetélkedőt a város középiskolásainak. — E — „Lényeg, hogy jól érezd magad...” Beszélgetés Kovács Katival Szolnok, művelődési központ. Óriási tolongás a folyosón. Kovács Kati fotóival felszerelt tizenéves lányok hada rohamozza az énekesnőt autogrammért. ö mosolyog, szorgalmasan firkantja alá nevét, s közben válaszol az „utánpótlás-jelöltek” kérdéseire. „Hogyan lehet belőlem énekesnő? Kell hozzá érettségi? Milyen hangszert tanuljak?” Kati közvetlen viselkedése egy pil'anatra sem kérdőjelezi meg a tinédzserekben a pertu jogosságát- így természetes Lassan elfogynak a rajongók még az egyikük visszaszalad, s megnyugtatja az énekesnőt: „A második koncerten is ott leszünk.” Bent az öltözőben, az Uni versal együttes tagjai hangolják újra a gitárokat, készülnek a második , menetre”. Kati arcán, mozdulatain semmi nyoma a fáradtságnak. pedig negyedórával ezelőtt még a színpadon dolgozott. — Hogyan „állt össze” a ma esti koncert műsora? — Vannak számok, melyek aktualitások alapján kerülnek a repertoárba. Így például kezdőszámnak mindig vidámat, kedvcsinálót kell választani, amelyik ráhangolja a közönséget az elkövetkező egy órára. Aztán ugyanilyen gondosan kell ügyelni a befejező nótára is. Akad olyan dar. melyet sem lemezen, sem rádiófelvételen nem hallani, csupán koncéi teken. Ma este két világslágert is bemutatok, a magyar szöveget én írtam. Végül természetesen megszólaltatom a legújabb szerzeményeket is. A tizedik nagylemezről öt dal került a mai hangverseny műsorába— A tizedik nagylemez jubileumnak számít egy énekesnél. Kevesen dicsekedhetnek ilyen szép számú albummal. Mintha az .,ünnepi szám” kissé haloványabbra sikerült volna az előzőeknél? — Nem rosszabb, mint a többi. A kritikusok túl szigorúak voltak. Mellesleg nem ünnepi albumnak szántuk, a Hanglemezgyártó Vállalat választotta a Tíz címet a borítóra. — Ennyi beleszólása sincs egy előadónak saját munkájába? — Nem vagyunk elkényeztetve. Nálunk a lemezfelvételek rohammunkában készülnék, míg a nevesebo külföldi énekesek, együttesek 1000—1500 órát dolgoznak a stúdióban egy nagylemezen — sokkal jobb technikai feltételek mellett. — addig nálunk erre csupán hatvan —nyolcvan óra jut. Hiába szeretnénk korrigálni valamit, nincs rá idő. — Mi lehet az oka, hogy kevés az új arc. a fiatal énekes a pályán? Nincsenek tehetségek? — Biztos vannak tehetséges fiatalom, csak éppen a könnyűzenei élet, a közönség átalakult. A hatvanas évek közepén, amikor elkezdődött a hazai beat, popzene szárnybontogatása, nem voltak elődök. Kon ez Zsuzsa, Zalatnay és én is próbáltunk valami egyénit kialakítani, ami évek múiíán létre is jött. Most már a popzene iránt érdeklődők sokkal jobban ismerik a külföldi zenei életet, az előadókat, nehéz újat produkálni-Az órára pillantva látjuk, hogy hamarosan színpadra szólítják. Már csak egy kérdésre marad időnk. — Milyen tervei vannak még erre az évre? — A jövő héten a drezdai fesztviál gálaműsorán szerepelek, ezt követi egy ljubjanai fellépés. Nagy izgalommal várom a baden badeni koncertet, ahol egy bigband kíséretében énekelek. Még az ősszel elkezdjük a munkát a legújabb nagy lemezemen Presser Gáborékkal. Én ezt az albumot szánom jubileumnak A folyosón már suttogva szólítják az énekesnőt a színpadra. Megköszönve az interjút, igyekszünk a nézőtérré. Kovács Kati már a pódiumon. Könnyeden röpköd a színpad,on, s én okéi„Lényeg, hogy jól érezd magad- ..” — fekete — Fotó: Dede Géza Bács-Kiskun és Szolnok megyei művészek munkáiból RADIO huttwihasszán 400 éves malomjáték törökkori leletek Törökkori kerámiakancsók, fazéktöredékek, használati tárgyak kerültek elő Simontornyán, az új postaépület közelében levő építkezés alapozása közben. A leletek legértékesebbje az a kilenc tetőfedőszerű nagy vöröscserép, amelyekre a ma is jól ismert malomjáték vonalait karcolták. Simontornya fontos szandzsák székhely volt a török hódoltság idején. Korábban csak a várban folytatott ásatások során találtak törökkori emlékeket. A mostani leletekből feltételezhető, hogy a várőrségen kívül török polgári lakosság is élt a közvetlen környéken. Szekszárd határában ugyanakkor befejeződtek az egykori török palánkvár feltárásának nyári munkái. Az idei ásatás során is rengeteg használati tárgy, edénytöredék, köztük török díszítésű tányér, talpastál, továbbá kályhacsempe, ezüst dénár, lovasszablya, sarkantyú került napvilágra. A leleteket a szekszárdi Balogh Ádám Múzeumban restaurálják. Szombaton Janis Jurkans lett író Várakozás című rádiójátékéban múlt és jelen szikrázó erejű ütköztetésének tanúi lehettek a hallgatók, s mindez egy munkáscsalád belső válságának bugyraiból bukkant föl. — tarpai — eszjé — A Rádiószínház bemutatói, vagy jól sikerült régebbi adásainak ismétlései — méltán tarthatnak számot érdeklődésre: a szó igazi értelmében vett események ezek az adások, még akkor is, ha nincs körülöttük olyan „felhajtás”, mint — mondjuk — egy új film, egy új könyv, esetleg egy közepesnél jobban sikerült hazai márkajelzést viselő tévéprodukció körül. Vígjáték és Gorkij-no ve Na A hangszínház kedvelő jó „fogást” csinálhattak az elmúlt héten. Kedden egy ötletekkel teli, némiképp az Ilf Petrov-i helyzeteket idéző vidám darabot, Sztaniszlav Sztratiev „Római fürdő” című vígjátékát élvezhették, pergő rendezésben, kitűnő szereposztással. Az átlagpolgár — egy véletlen folytán — különleges helyzetbe kerül : régesrég felfedezett vígjáték, alapszituáció ez, s kortól, társadalomtól, mondanivalótól függően mindig megújítható. Sztratiev (és a rádióváltozat munkatársai) bőségesen hozzátették a magukét az alapötlethez: szórakoztató, vidám perceket szerezve a hallgatóknak. Kevés, ám jelentős filmet rendezett Huszárik Zoltán: nyolc-tíz éve mutatták be a Szinbádot, esztendőkig készült új filmje, a Csontváry, a közeljövőben kerül a mozikba. Irodalmi lapokból ismerhetjük néhány rajzát, rendezett színházakban is. Hogy pazar tehetségű, látomásokkal megáldott (vagy megvert?) alkotó, a rádióhallgatók is meggyőződhettek az ismétlésben hallott „A regényhős” című Gorkijnovella általa rendezett rádióváltozatára figyelve. Valódi, kibontható és követhető cselekménye nincs a rádiójátéknak, belső történésekre, képekre, hangulatokra, testet nem öltő eszményekre építette Huszárik a játékot. S megtalálta hozzá az érzelmileg „fölhangolható” színészeket: Nagy Anna és Koltai János játéka — teljes értékű alkotás. Jó szerepek találtak itt jó színészekre, s rendező is a neki való műre. A végeredmény: egy felejthetetlenül szép félóra a hallgatónak. Röviden Egy műsorról szólván a múlt héten zsörtölődtem: mi minden vész el, ha élő adásban a szereplők keresik a szavakat, a kifejezéseket — s nem mindig találják meg. Most az újabb élmény: a Társalgó egyik riportjában szereplő alig iskolázott tárgyalkotó népművész, a szép szó használatából adott (gyakorlati) leckét a hallgatónak, de a beszélt nyelvet avatott hivatásosként használó riportereknek is. A népművész oly szépen beszélt, hogy a riporternek megszólalni sem igen kellett. Megnyílt a Nyári Tárlat Vasárnap délelőtt a szolnoki Damjanich Múzeum kiállítóhelyiségeiben dr. Vincze Sándor, a megyei tanács vb. művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg a Magyar Képzőművészek Szövetsége Közép-magyarországi Területi Szervezetének — Kalocsán már bemutatott — Nyári Tárlatát. A kiállítás megnyitásán a nagyszámú érdeklődők között megjelent Barta László, a megyei tanács elnöke és Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, a megye, a város több közéleti személyisége. A tárlaton Bács-Kiskun és Szolnok megye festői, szobrászai, grafikusai mutatják be legújabb alkotásaikat, valamint textilmunkák láthatók. A kiállítást nagy érdeklődéssel fogadta a közönség KÉSZÍTETTE: KOVÁCS ISTVÁN Földvári citerák kalocsai mintákkal Simon Ferenc: Embervirág (vörösréz) — Olyan citerákat tud az csinálni, hogy na... Nem tudom, hol tanulta, de szépek, jó hangjuk van — meséli egy öreg parasztember. Kíváncsi vagyok. Megnézem. Délutáni napsütésben ballagok a keskeny betonjárdán Tiszaföldváron, az Iskola úton, Kovács István nyugdíjashoz. Gyerekek játszanak az utcában. Kovácsék éppen a kapuban diskurálnak az egyik szomszéddal. Feleségével betessékelnek a kertes házba. Elmondom, mi járatban vagyok. — Hát tudja, ez a szenvedélyem — mert ma már az — még gyerekkoromban kezdődött. Kilenc-tízéves lehettem, akkoriban majd minden háznál volt citera, mert ezzel szolgáltattak zenét. Lakodalomkor, névnapkor, ünnepnapokon összejöttek öregek, fiatalok, aztán előkerült a citera. Akkoriban cseléd voltam Solton, majd juhász. Szerettem fúrni-faragni. Tetszett ez a hangszer, de hát nem volt pénzem rá. így aztán jól megfigyeltem, meg elkértem a szomszédtól is. Aztán gyűjtöttem a hozzávalót. Sikerült is megcsinálni.. . Éppen a hangokat csalogattam rajta, amikar a gazda észrevette. Azon nyomban össze is törte. Hát ez lett az első sorsa. Kis szünetet tart, majd eltűnik a szobába, és egy kis idő múlva citerákkal tér vissza. Majd folytatja. — Aztán elkerültem meszszire. Jött a háború, megszállás. 1919-ben jöttem ide Földvárra. A háború utáni évek rákényszerítettek, hogy amit lehet, azt magam csináljam meg. Nézze, ez is az én munkám — mutat rá a konyhaszekrényre. Szép munka. — Csináltál te forgathalós tévéasztalt, fűszertartót, > könyvesszekrényt is — veszi át a szót a felesége. 1964-ben kezdett el ismét citerát készíteni. Idáig több mint háromszáz darabot csinált már meg. Vettek tőle már Amerikából, Németországból, Franciaországból, Angliából is. — Mennyi idő kell egy darab elkészítéséhez, és milyen fa a legjobb hozzá? — Ügy 5—6 nap. Én diófát, szilvafát és barackfát használok. A tetejére pedig vörösfenyőt. Ez adja a szép hangot. Díszítésként kalocsai mintát, de gyakrabban tölgylevelekkel díszítem vagy állatfigurákkal. Lassan 80 éves lesz. Még mindig tele ambícióval és munkával.
