Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 10. A szakember-ellátottság és az irányítás szervezete A mezőgazdaság területi, állami irányításának továbbfejlesztéséről a Központi Bizottság 1978. március 15-i határozata, majd ezt követően a Politikai Bizottság 1978. decemberi állásfoglalása intézkedett. Ennek végrehajtása megyénkben is megtörtént, s ez tette időszerűvé, hogy áttekintsük a megye mezőgazdaságának jelenlegi irányítási rendszerét és szakember-ellátottságát. Keresztmetszet a megye élelmiszergazdaságáról Az élelmiszeripar az iparban sajátos szerepet tölt be, mintegy összekötő láncszem a mezőgazdaság és a fogyasztók, között. A magyar ipar egyik legkorábban kialakult ágazata volt, azonban a növénytermesztés gyors fejlődése„ az állatállomány gyarapodása, s ugyanakkor az élelmiszeriparban végrehajtott viszonylag szerény mértékű fejlesztések alapjában nem biztosították a területileg optimális ipartelepi hálózat kialakulását. Ennek következtében egyes helyeken még ma is megmutatkozik a mező- gazdasági termelés és \gz élelmiszeripari feldolgozás összhangjának hiánya. Nem lehet cél, hogy egy megyén belül zárt agráripari körzet jöjjön létre. De az feladat, hogy a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozása lehetőleg a termelőhely közelében történjen. Különösen érvényes ez a követelmény a gyorsan romló, a lakosság napi ellátását biztosító iparágakra. Meghatározó a szerepe Az 1970-es években a mezőgazdaságban erőteljes volt a koncentrálódási folyamat. A megyében 1970 és 1980 között a termelőszövetkezetek száma 121-ről 58-ra csökkent, miközben az átlagos területük több mint kétszeresére növekedett. Ugyanezen időszak alatt az állami gazdaságok száma 11-ről 8-ra változottt, átlagos területük 37 százalékkal emelkedett. A termelés koncentrációja, a korszerű termelési módok bevezetése, a termelés szakosodása és iparosodása jelentős eredményeket hozott a nagyüzemi mezőgazdaságban, de ehhez lényegesen több irányító szakemberre volt szükség, mint korábban. A jobb szakember-ellátottság általában magasabb termelési eredményekkel, az átlagosnál nagyobb hozamokkal párosult. ‘ A föld minőségének változatlanul meghatározó szerepe van a termelésben, melyet az is mutat, hogy 1979-ben a megyében az egy hektár mezőgazdasági területre jutó üzemi termelési érték és az egy aranykoronára eső termelési eredmény között viszonylag szoros volt a kapcsolat. Hasonlóan szoros az összefüggés az egy hektár mező- gazdasági területre jutó üzemi termelési érték és a vezető beosztásúak átlagos iskolázottsági szintje között az állami gazdaságokban. A termelőszövetkezetekben a vezetők szakképzettsége kevésbé volt meghatározó a gazdasági eredményekben. Ezzel szemben a szakemberellátottság — az 1000 hektár mezőgazdasági területre ju_ i ó felsőfokú végzettségűek száma —, valamint az egységnyi területre jutó termelési érték között a közepesnél szorosabb a kapcsolat. Az egy hektár mezőgazda- sági területre jutó vezetők és irányítók száma, valamint az üzemi termelési éójték közötti kapcsolat is — mind az állami gazdaságokban, mind a termelőszövetkezetekben — viszonylag szoros. Eszerint a vezető-irányító ellátottság a közepesnél nagyobb mértékben meghatározza a termelés színvonalát. A mezőgazdasági tsz-ekben igen pozitív változás következett be 1975 óta, ugyanis e mutató értéke több mint kétszeresére növekedett. A mezőgazdasági üzemekben 1975 és 1979 között a termelés növekvő feladatait alig emelkedő vezető-irányi-, tó létszámmal látták el, mert a számuk összesen 6,6 százalékkal nőtt. Ennél' nagyobb mértékben emelkedett a felsőfokú végzettségűek létszáma; a termelőszövetkezetekben az 1974 évi 1028-ról 1979-ben 1272 főre (24 százalék), az állami gazdaságokban 284-ről 314 főre (11 százalék). Ezen belül az agrárszakemberek száma a termelőszövetkezetekben 18 százalékkal növekedett, míg az állami gazdaságokban lényegében változatlan maradt. A szakember-ellátottság növekedése ellenére a mezőgazdasági nagyüzemekben kedvezőtlenebb a felsőfokú végzettségűek aránya, mint a többi népgazdasági ágban. Ezt az is mutatja, hogy a megye termelőszövetkezeteiben végzett megfigyelés szerint 1976. január 1-én a felsőfokú végzettséget igénylő 'munkakörök 35 százalékát töltötték be nem,, megfelelő végzettségűek, ugyanakkor mintegy 150 diplomás szakember dolgozott végzettségének nem megfelelő munkakörben. 1979-ben az állami gazdaságokban a vezető állásúak 20 százaléka, a termelőszövetkezetekben pedig mintegy 30 százaléka nem rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Igen széles körű ugyan az ag/rárszak«nlber képzés az országban, de a tapasztalatok szerint a végzetteknek csak kisebb része kerül a közvetlen termelő munkába. A mezőgazdasági jellegű egyetemeken és főiskolákon 1978- ban 2850 tanuló szerzett oklevelet, ebből mintegy 150-en voltak Szolnok megyei lakóhelyűek. Ezzel szemben az elmúlt években átlagosan mintegy 50-nel nö. vekedett évente a megye mezőgazdasági nagyüzemeiben az agrárszakemberek száma. Sok végzős hallgató, — különösen a nők — már eleve adminisztratív munkahelyet keresnek. Ezt mutatja, hogy míg a mezőgazdasági egyetemeken és főiskolákon átlagosan az arányuk kb 25 százaléka, addig a termelőszövetkezetekben és. állami gazdaságokban az agrárszakembereknek már csak mintegy 10 százaléka nő. De a megyében munkát vállalókat sem tudjuk itt tartani. A megye mezőgazdasági üzemeiben pl. az 1979- ben kezdő 64 szakember közül még ugyanabban az évben tíz ment el, s ebből mindössze 3 maradt továbbra is a mezőgazdaságban. A többiek közül volt, aki KISZ-bizottságon, szakközép- iskolában,, tanácsnál vállalt munkát, ketten Budapestre költöztek, stb. Ez mutatja, hogy az elvándorlók munka- helyválasztása igen szélsőséges. A szakember-ellátottság a városi székhelyű tsz-ekben és az állami gazdaságokban, valamint a termelési rendszerek gesztiorgazdaságaiban jóval magasabb az átlagosnál. Az összes foglalkoztatottból a felsőfokú végzettségűek arányát tekintve az egyes gazdaságok között 3— 4-szeres a különbség. Az intenzív agrárszakember képzés ellenére tehát egy olyan ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy egyszerre beszélhetünk „viszonylagos” feleslegiről, ugyanakkor sok gazdaságban jelentős a szakemberhiány. Párhuzamosságok az irányításban A mezőgazdasági területi irányításban, a szaktanács- adásban, és ellenőrzésben — a szakminisztériumon és a tanácsokon kívül — még igen sok szerv vesz részt. Így pl. a PM Bevételi Fő- igazgatóságának területi hivatala, az MNB Igazgatóság, tűzrendészet, a KPM szervei, stb. A tanácsi szervek mellett a növényvédelmi, az agrokémiai és az állategészségügyi állomások, valamint a takarmányozási és állattenyésztési felügyelőségek, az élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézetek, stb. is működnek. Ezek a szakigazgatási intézmények főleg termeléspolitikai, szolgáltatási területen végeznek előírás szerinti feladatokat, de jelentős a hatósági jogkörük is. Az állami irányítás — előbb említett — rendszerén kívül nagy szerepe van az ágazati feladat végrehajtásában még: — a szövetkezet érdekképviseleti szerveinek, — a mezőgazdasági termékeket termeltető és felvásárló vállalatoknak, — a tsz-közi- termeltető vállalatoknak, — a mezőgazdasági ellátó és szolgáltató vállalatoknak, — a mezőgazdasági kutató intézeteknek és intézményeknek, — a termelési rendszereknek, (melyek részben megyei, részben nem megyei székhelyűek) és — a különböző társulásoknak. A felsorolt szervek száma megyénkben — a különböző társulások nélkül — eléri a 75-öt! Az iráijyítás és emellett a termelésbe való direkt, vagy indirekt „beavatkozás” joga tehát igen széles körre terjed ki. . Az utóbbi években a kifejezetten termeléspolitikai feladatokat ellátó intézmények, az érdekképviseleti szervek, a termeltető és felvásárló vállalatok, de még- inkább a termelési rendszerek szakembereinek létszáma jelentős mértékben növekedett. Ennek eredményeként a mezőgazdaság közvetett irányításában érdekelt szervezetek, illetve vállalatok összesen mintegy 6 ezer főt foglalkoztatnak. Ebből 1125 fő a mezőgazdasági termelés irányításában, szervezésében, közvetlenül is részt vesz. Az itt dolgozó szakembereknek mjntegy fele rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Vonzóbb munkahelyek Az állami irányítás korszerűsítése tehát megtörtént. A hatáskörök tisztázódtak, és a megnövekedett feladatokhoz a szakembergárda kialakult. A közvetlen vagy közvetett irányításban résztvevő szervek, szervezetek és az ott foglalkoztatottak száma viszont folyamatosan bővül. A termelőüzemek szakember-ellátottsága ugyanakkor még ■ nem megfelelő, holott igen sokan a termelő üzemeken J,kívül” tevékenykednek. Vonzóbbá kellene tenni tehát e munkahelyeket, hogy itt helyezkedjenek el szívesebben a szakemberek, mert hozzáértésükre közvetlenül a termelés irányításában van nagy szükség. . Dr. Lukács Pál a KSH Szolnok megyei Igazgatóságának igazgatója A megye élelmiszeripara hét olyan iparágat foglal magába, melyek termelése számottevő. Az egyes iparágak fejlődését meghatározta egyrészt a nyersanyagháttér és a feldolgozó kapacitás alakulása, (másrészt a fogyasztói igények változása. ■ A mezőgazdasági üze*• mek 1971 és 1979 között évente átlagosan 883 ezer tonna gabonát termesztettek, ebből a legnagyobb arányt a búza és a kukorica- képviselte. A megtermfelt búza (hetvenegy százalékát, a rizs kilencvenhat százalékát értékesítették. A többi gabonanövénynél — kisebb arányú értékesítés mellett — a saját továbbfelhasználás dominált. A gabonafélék ipari feldolgozása a Sabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál koncentrálódik, mely tizenkilenc — a megyében viszonylag egyenletesen elhelyezkedő — iparteleppel rendelkezik. A malmok anyagellátását a vállalat gyenge termésű években is biztosította, sőt a belföldi igények kielégítése után rendszeres búzaexportra is volt lehetősége. Az utóbbi négy évben a felvásárolt búza kb felét lisztté őrölték, közel egyharmadát exportálták, a többit pedig az ország más malmai dolgozták fel,. A hántolok kapacitásának kihasználását — különösen az utóbbi években -t- a rizstermés ingadozása erősen befolyásolta. A megtermelt liszt egyharmadát a megyei Sütőipari Vállalat, kilenc-tíz százalékát a kiskereskedelem, vette át, közel felét pedig a főváros ellátására szállították. A keverőüzemek az egyre növekvő igényeket nem tudták teljes egészében kielégíteni. A feszültséget túlóráztatással, bérkeverési szerződések kötésével igyekeztek enyhíteni. Az elmúlt évben az összes iegyártott keverék- takarmány tizenöt százalékát a mezőgazdasági üzemek állították elő bérmunkában. A vállalatnak kevés a raktára. Különösen gond a készáruraktárak hiánya, valamint a szétszórtan lévő, kis- kapacitású, elavult raktárak használata. n A cukorrépát hazánk- ban 1978-ig tizenegy — még a felszabadulás előtt épült — cukorgyár dolgozta fel, melyek területi elhelyezkedésére az aránytalanság volt a jellemző. Számottevő feldolgozó kapacitáshiány volt az Alföldön, ugyanakkor a Selypi és a Hatvani Cukorgyár nyersanyagszükségletének jelentős hányadát költséges, távoli fuvarozással (például Hajdú-Bihar megyéből) biztosította. A feszültség megszüntetésére a Szolnoki Cukorgyár napi kapacitását a negyedik ötéves terv éveiben 2400 tonnával növelték. 1979-ben pedig Kábán átadtak egy 6000 tonna/nap teljesítményű új gyárat. A Hajdúsági Cukorgyár üzembe lépésével területrendezésre került sor, így a Szolnoki Cukorgyárhoz tartozó répa vetésterülete — a Hajdú-Bihar és Pest megyei területek átadásával — kb a négyötödére csökkent. A szolnoki gyár 1979-től Szolnok, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyékből vásárolhat répát. Az előbbiek miatt csökkent ugyan a gyár által feldolgozott répa és a termelt cukor mennyisége, de az optimális kampányidőszakra — száz napra — elegendő répa mennyiségét a rendezés utáni terület is biztosítja. o Az olajos magvak ipa- rí feldolgozásává! 19/9- ig mindössze öt, ebből az Állóidon egy ipartelep (Nyírbátor) foglalkozott. A nö- venyoiajipar termelése országosán a belföldi szükségleten meiegiteset biztosította, az exportlehetösegeket azonban nem tudta kellően kihasználni. Többek kozott emiatt vált szükségessé az ezer tonna/nap teljesítményű martfűi iNovenyofajgyar fél- építésé, amit a tervek szerint ebben az évben üzembe helyeznek, s így az eddig feldolgozatlanul exportált napraforgómag már étolajként kerül kivitelre. A gyár évi termelésének kb nyolcvan százalékút fogja exportálni. A nyersanyageliatas biztosítása erdeiteoen a napraforgó vetésterületét nemcsak a megyében, hanem a többi alföldi megyében is jelentősen növelték. Jelentősebb tartósító**■ ipari kapacitással az Alföldön csak Szolnok megye nem rendelkezik. A fnezó- gazdasákban és a belkereskedelemben melléktevékenységként foglalkoznak ugyan savanyítással, szárított és porított zöldség- és főzelékféle előállításával, de ez az országos termeléshez viszonyítva elenyésző. Az elmúlt évben a megtermelt zöldség és gyümölcs 45—50 százalékát a környező konzervgyárak, valamint a hűtőipar, 30—35 százalékát a Zöldért vásárolta meg, a többit egyéb módon értékesítették. A megye üzemei és az említett konzervgyárak kölcsönösen igyekeznek kapcsolataikat bővíteni. Problémát jelent viszont a mirelitüzemekbe (Miskolc, Nagyréde) kerülő áruk szállítás előtti tárolása. A Zöldért Vállalat jelenlegi hűtőkapacitásának legalább a duplájára lenne szükség. 5 A húsipar nyersanya- * gát döntően két vágóállat, a’vágómarha és a vágósertés képezi. A termelést és felvásárlást alapvetően meghatározta a vágóhidak kapacitása, a változó külföldi értékesítési lehetőségek és a belföldi igények. A felvásárló tevékenység — főként sertésből — növekedett, de ezt a feldolgozás már kevésbé követte. Az V. ötéves terv éveiben a húsipar a felvásárolt vágómarha 40—50 százalékát, a vágósertés 25—30 százalékát dolgozta fel helyben, 30 illetve 10 százalékát pedig élőállatként exportálta. A mezőgazdaság alapanyag termelése tehát ebben az ágazatban messze meghaladja a feldolgozás méreteit, így az export és a feldolgozás utáni különbözetet Cegléd, Budapest, Miskolc és Gyöngyös húsfeldolgozó üzemeibe szállítják. A megyei húsipar elsősorban csontos nyershús előállítására (rendezkedett be, s ezt kiegészíti a mezőgazda- sági üzemek húsfeldolgozó tevékenysége is. Gondot okoz viszont, hogy a vállalat hűtőkapacitása mindössze egy napi feldolgozott termék hűtésére elegendő. 0 A baromfitenyésztés — a IV. ötéves tervidőszakban az állattenyésztésen belül — a legdinamikusabban fejlődő ágazat volt. Az ötödik ötéves terv éveiben azonban — főként jövedelmezőségi okok miatt — már mérséklődött a termelés. A megtermelt vágóbaromfi kb kétharmadát a felvásárló szervek vették át, a többi szabad piacon került értékesítésre, illetve a termelők saját fogyasztását szolgálta. A megye baromfifeldolgozó ipara a szükséges alapanyag kilencven százalékát a megyei termelőktől, a többit pedig Heves megyéből szerezte be. Ugyanakkor a kunszentmártoni járás gazdaságai megyén kívül adták el a baromfit. A baromfitenyésztés fellendülésével egyidejűleg az amortizálódott gyár már nem volt képes a körzetében nieg- termelt élőbaromfit feldolgozni, ezért évi feldolgozó kapacitását hétezer tonnával tervezték növelni. A beruházást pénzügyi fedezet- hiány miatt leállították. Emellett Zagyvarékason még az idén megkezdi működését egy 18 ezer tonna/év teljesítményű speciális lúd- és broy- lercsirke feldolgozó üzem. A baromfitenyésztést összhangba kell hozni a feldolgozó kapacitással. •j A megye tejipara 1971'■ tői közel kétszeresére növelte tejtermelését. Jelentősen nőtt a tejtermékek; ízesített tejital, tejföl, sajt, túró termelése és választéka. A vajtermelés viszont némileg csökkent. Az ágazat a negyedik ötéves tervidőszak első éveiben alapanyagellátási gondokkal küzdött. A későbbiek során a szarvasmarha-program, a tej felvásárlási árának emelése éreztette hatását, s a megnövekedett tejmennyiség átvétele, feldolgozása már gondokat okozott. A feszültség enyhítésére á Tejipari Vállalat jelentős összeget fordított tejbegyűjtők építésére, hűtőlánc kialakítására, csomagológépek beszerzésére. Ebben a tervidőszakban valósult meg a karcagi tejüzem rekonstrukciója, 1976-ban pedig megkezdte működését a KUNTEJ Közös Vállalat. Jelenleg a tejipar képes felvenni a megyében megtermelt tejet, de a felkínált alapanyag zlavartalan (fogadását, a megyeszékhely kellő mennyiségben, és választékban történő ellátását csak az új szolnoki üzem oldja meg. o összességében megál- lapítható, hogy a vizsgált időszakban jórészt ott került sor korszerűsítésre, űj üzem építésére, ahol az alapanyagtermelés és -feldolgozás közötti egyensúly valamelyik oldalról megkívánta. A fejlesztések hatására javult a mezőgazdasági termelés és élelmiszeripari feldolgozás közötti összhang, de néhány ágazatban továbbra is egyensúlyhiány van. így a húsiparban, a tejiparban, a keveréktakarmány gyártásánál a feldolgozó kapacitás, a rizs- és a baromfifeldolgozás területén az alapanyagellátás jelenti a szűk kérészt- metszetet. Kovács Antalné közgazdász Összeállította: dr. Gyénél Márta A KSH JELENTI Szolnok megye gazdasági fejlődésének főbb mutatói 1980. I. félév az 1979. I. félév százalékában SZOCIALISTA IPAR Termelés (terméksorok alapján) 95,7 Értékesítés volumene (a megyei székhelyű vállalatok és szövetkezetek adatai alapján) 97,3 Foglalkoztatottak száma 98,0 Egy foglalkoztatottra jutó termelés 97,7 KIVITELEZŐ ÉPÍTŐIPAR A saját építési-szerelési munkák értéke 105,5 Az építési-szerelési tevékenységen foglalkoztatott fizikaiak száma 93,1 Az egy építésszerelési tevékenységen foglalkoztatott fizikaira jutó építőipari termelés 113,3 MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK ÉRTÉKESÍTÉSE (FELVÁSÁRLÁS) Vágómarha 97,3 Vágósertés 106,6 Baromfi 87,8 Tehéntej 109,4 pénz- és Áruforgalom A lakosság pénzbevételei 111,0 Ezen belül: bér- és bérjellegű bevételek (a tsz-alkalmazottak bére nélkül) 101,1 mezőgazdaságból származó bevételek 113.3 Kiskereskedelmi forgalom (folyó áron) 112.0 Ezen belül: élelmiszerek és élvezeti cikKek 112,0 ruházati cikkek 106,6 vegyes iparcikkek H3,5
