Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 10. PÁKOLITZ ISTVÁN: A megfutó Átmenetileg bizonyára megvolt benne a jóindulat hogy eígereblyézze majdnem-elhibbantott élete göröngyeit Aztán mégis másként határozott A fáradságosabb megoldás helyett botcsinálta örököseire hagyta mindennemű számláinak kiegyenlítését BENKE LÁSZLÓ: A vers útja Mikor a leendő vers homályból útra indul, kigombolom ingem nyakát — akasztani valq lazít _ kötelet, magzat fényre törekszik — s nem kiáltozom: tégy emberré szomorúság. Emberré? Szomorúság? Birkák bégetik körül gazdájuk pacsizó kezét, várva s remélve, hogy a kést elhajítja, s rányomja, mint egy könyöradományt, békés pusziját nedves orraikra, mondván: nem vagytok ti még elég kövérek, legeljetek szép, szelíd állatkáim. Akkor én a vers homályában létem aranyporát szórom szemetekbe, mondván: vakuljatok meg, most én következem. IRODALMI MELLÉKLETÜNKBEN R. KISS LENKE PLASZTIKAIT KÖZÖLJÜK. Apróhirdetés Örök nosztalgia. „Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkovos beépített konyhabútorral fölszerelt, Sashegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkovos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sashegyre, néző kilátással.” Információ ÖRKÉNY ISTVÁN: Egyperces novellák Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő- Közibük rakja az indigót. Ír. Kicsavarja a papírt. Húsz éve van a vállalatnál. .Hideget ebédel. Egyedül lakik. Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné. Wolfné- Wolf né. ' Tizennégy éve ül a kapubejáratban, egy kis tolóablak előtt. Mindössze kétfélét kérdeznek tőle. — Merre vannak a Mon- tex irodái? Erre így válaszol: — Az első emeleten, balra. A második kérdés így szól: — Hol található a rugy- gyanta Hulladék Feldolgozó? Amire ö így felel: — Második emelet, jobbra a második ajtó. Tizennégy év óta még sose tévedett, mindenki megkapta a kellő útbaigazítást. Egyszer történt csak, hogy az ablakához odaállt egy hölgy, és föltette a szokásos kérdések egyikét: — Kérem széped, merre van a Montex? Erre ő kivételesen elnézett a messzeségbe, aztán így szólt: — Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe. A hölgy panaszt tett. A panaszt kivizsgálták, megvitatták, aztán elejtették. Tényleg, nem olyan nagy eset. Trilla Kicsavarja a papírt az Írógépből. Űj lapokat vesz elő- Közibük rakja az indigót, ír. Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő- Közibük rakja az indigót. Ír. Az élet értelme Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes. harmadrangú valamiHát akkor mi? Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak 'összevissza!, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára. A megváltó Délelőtt tíz óra volt, amikor az író befejezte új drámáját. Este még két nehéz jelenet volt hátra. Átírta az éjszakát. Közben legalább tíz feketét főzött magának, és legalább tíz kilométert gyalogolt a szűk szállodaszobában alá s felezve. Most mégis olyan frissnek érezte 'magát, mintha nem is volna teste, olyan boldognak, mintha megszépült volna az élet, és olyan szabadnak, mintha megszűnt volna lenni a világ. Még egy kávét főzött. Lesétált a partra. Megkereste a csónakost. — Kivisz-e a vízre egy kicsit, Volentik bácsi? — kérdezte tőle. — Tessék beülni — mondta a csónakos. Borús volt az ég, de szellő se rezdült. Mint egy óriási máriaüveg lap, olyan sima és szürke és csillogó volt a tó. Volentik bácsi gyors, de rövid csapásokkal evezett, ahogy a Balatonon szokás. —- Mit gondol? — kérdezte az író, mikor már jó darab utat megtettek. — Idelátni még a partról? — Még ide — mondta a csónakos. Továbbmentek. Az üdülő piros cseréptetejét lassan elborították a fák. A partnak csak a zöldje, a vonatnak csak a füstje látszott. — Még most is? — kérdezte az író. — Még most is — mondta a csónakos. Csak az evezők csobbaná- sa hallatszott: a partról már nem ért idáig a hang. ösz- szemosódtak a házak, a kikötők és az erdők. Már csak egy ceruzavonás látszott, ahol véget ért a tó. — Még most is idelátni? — kérdezte az író. A csónakos körülnézett. —Ide már nem. Az író lerúgta lábáról a szandált, és fölállt. — Akkor húzza be az~éve- zőt, Volentik bácsi — mondta. — Megpróbálok egy kicsit a vízen járniMü vészsors A rózsa azt kiáltja: Tűz van! Élete egyetlen lángolás. Vörösen izzó szirmai elviselhetetlen hőséget árasztanak. Már csak napjai vannak hátra: önnön füzében lobban el, lesz hamuvá, semmisül meg. S ti, virágbarátok. még gyönyörködtök benne? Ha már oltani nem oltjátok, legalább köpjetek bele a leg- közepébe. Aki lángban áll, annak nincs büszkesége; minden, ami hűsít, életet ment. Es különben is: ami szenved, nem lehet szép. tolsó címem volt aznápra, csak nehéz volt megtalálni. Rám sötétedett az Óbudai lakótelepen. Szitált a hűvös őszi eső. A toronyházak ablaksorai kékes fénnyel vilióztak: az összlakosság a Felügyelőt nézte, szinte csak én csatangoltam az utcán. Sokáig nem találtam meg a 42-es számot. Volt negyvenes és negyvennégyes, és nem akadt senki, aki megmondhatta volna nekem, miért van ez így. Aztán addig keringtem a házak és a zománcosan fénylő autók között, míg megtaláltam: a szomszéduL ca sarkán volt, és onnan ti- zenhetesnek számított, mindkét utcanév és házszám ki volt rá írva. nagy betűkkel. Becsöngettem, és pillanatok múlva láttam, hogy ha valami cifrán indul, akkor az később sem mehet simán. Csöngetésem nyomán hatalmas rohangálás kezdődött az előbb még csöndes lakásban. — Ki az? — kiabált egy rémült férfihang, valami nehéz tárgy a földre zuhant, egy ajtó csapódott. Nem válaszoltam, mert mit • üvöltözzek a folyosón, majd kinyitják, és akkor megmondom, hogy a Televízió kérdezőbiztosa vagyok. Néha nem a legjobbkor érkezem a kérdőíveimmel, ezzel magam is tisztában vagyok. Esküvőt, családi leszámolást és kibékülést zavartam már meg, nem beszélve az intimebb helyzetekről. De nem tehetek mást. Kiadják a központban a címet, oda kell mennem. Ha előre bejelenteném egy udvarias telefonnal, hogy jövök. feleannyian sem állnának rá a beszélgetésre, és úgyis kevés embernek van telefonja. Tíz év körüli, borzas kissrác nyitotta résnyire az ajtót. — Mit akar a bácsi? .— kérdezte rémülten. —• A papádat keresem — mondtam szigorúan, és a kartonról felolvastam a kérdezendő nevét. — Nincs itthon a * papám — nyögte a srác. láttam rajta. felemás neveltetése lehetett, még nem tanult meg hazudni rendesen. — Mondd meg, hogy a Televíziótól jöttem. A fiú becsukta és kulcs- razárta az ajtót. Ismét hallottam a sutyorgást, jövésmenést. Éreztem, hogy most már kijön a papa, tudja, hogy egyedül vagyok, hacsak nem épp most darabolják a nagymamit, a kíváncsiság kihozza. A kartonjáról tudtam, hogy egyidős velem, harmincon túli, pesti születésű, az is lehet, hogy együtt rúgtuk a labdát sráckorunkban. Ismét csikordult a kulcs, nyílt az ajtó. A férfi kilépett elém a folyosóra. Ha nem tudom, hogy egyidősek vagyunk, igazán nem mondtam volna meg. Krumpliorrú, sörhasú férfi állt előttem, vadonatúj farmernadrágban, még lógott róla az árcédula. Az arcán pedig az a gyanakvó, zárt kifejezés, amiről egészen ad,dig azt hittem, hogy csak az ötve- nen felüliek sajátja. Kezet nyújtottam. Jól megszorítottuk, magráztuk. — A tévétől jöttem, egy rövid kis kérdőívre. Néztük egymást. — Most nem a legalkalmasabb — vakarta a fejét —, mert rokonok vannak nálam. — Bent közben nem lazsáltak, hallottuk mindketten az őrült rohangálást, ajtócsapkodást. —• Tíz perc az egész — mondtam cinkos mosollyal. Olyan volt, mintha bent bujkálna a negyven rabló, de legalább harminckilenc. Ha ezek tényleg a nagymamit darabolják, akkor én sem úszom meg szárazon, és egyre kevesebb kedvem volt megkérdezni a pasast, hogy tetszett neki a „Hosszú, forró nyár”, mennyit nézi a televíziót, és miből vette a lakását. —■ Hát jöjjön be — mondta, mintha csak megérezte volna, hogy egyre kevesebb az egészhez a kedvem. Az előszobában nem volt semmi MÓZES LAJOS: A fehér Kent különös, eltekintve attól, hogy pár perccel ezelőtt még legalább öten futkároztak benne, néptelen volt, olyan rendes előszoba, fogassal, Lehel hűtőszekrénnyel és Munkácsy olajnyomattal a falon. —• Talán menjünk be az én szobámba — mondja, miután alaposan körülnézett. Szerintem azon törhette a fejét, a többiek hol lehetnek. A szobában öt farkas- arcú férfi gubbasztott a fotelekben. —• A rokonaim — mondta, ők pedig felálltak, mint a kisiskolások, ha az igazgató úr belép a terembe. — Az elvtárs a televíziótól jött, interjút készít velem. __Ti m enjetek ki a konyhába. Szépen, libasorban kivonultak. Ismét körülnéztem, feltűnt, hogy annyi farmer- nadrág van a szobában, mintha konkurrenciaharcra készülnének a Corvin áruház ellen: Csak a heverőn lehetett vagy száz darab, a földön a szekrény mellé fel- stócolva pedig talán még több. Leültünk az asztalhoz. Elrakosgatott- előlem vagy öt üveg whiskyt, mire maradt annyi hely. hogy letegyem a kérdőíveimet, mert volt még úgy öt-hat kiló szex-magazin is. ' — Szódával, szóda nélkül? __ kérdezte finomkodva. Bólintottam, hát legyen szódával. Töltött, jégkockát is rakott bele. — Milyen cigarettát parancsolsz? Gitane. Philipp Morris. Kent. Marlboro, vagy egy jó Bums szivart inkább? K örülnéztem, mint aki csak azért teszi, hogy le- gven ideje dönteni. Volt minden, amit felsorolt, kartonszám állt a szekrény tetején. — Kentet — mondtam és igyekeztem nem számolni a farmereket. — Rövid vagy hosszú Kentet kívánsz inkább? Nevetnem kellett. Olyan volt az egész, mint egy hülye angol film, leszámítva azt, hogy tegeztük egymást. Egvütt nevettünk, mint két kölyök a grundon. Jean-vic- ceket mesélve. —• A rövid Kentet szeretem — válaszoltam, felállt.. keresgélt a kartonok között, de csak hosszú Kentet talált. Addig legalább nyugodtan számolhattam a farmerokat, de végül -mindig belezavarodtam. Kinyitotta az aitót. kikiabált az előszobába ; — Józsi! Hozzál be rövid Kentet. d,e ne hosszút, rövidet! — visszaült, büszkén nézett. Egymás egészségére emeltük a poharunkat. Józsi pár pillanat mylva érkezett. egy bőröndöt cipelt. Letette elénk, kinyitotta, tele volt rövid Kenttel. Kicsit meghajolt felénk, és visszavonult a konyhába. Erre inni kellett. Elképzeltem, menynyire tele lehet ez a lakás cuccal. ha mi éppen ebben a szobában beszélgetünk. — Tudod, kamionos vagyok. ritkán nézek tévét — mondta halkan, és szégyenlősen mosolygott —, amikor itthon vagyok, akkor sem érek rá. Kint lenne rá időnk, csak a magyar adás nem jön Jue. De azért töltögettem a kérdőívet. Az ugyan szorgos televíziónézőkre készült, de az ilyen csodabogarakra is volt egy rovata. — Maid, a következő utániról hozok egy képmagnót, és az asszony felveszi nekem a legjobb műsorokat —mentegetőzött, 'mert azért látta, hogy oldalszám csak nullát írok a kérdésekhez —. Közel-Keletre járunk, még a Kossuth rádió sem jön be. Amikor ahhoz a részhez értem, hogy mijük van, mikor vették, ott már azért kellett dolgoznom. Mindenük volt. kivéve az üdülőtelket, de megígérte, hogy jövőre vesz egyet a Dunakanyarban. Mindent azóta vettek, hogy kamionos lett. Azelőtt Szentendrén az anyós sufnijában laktak. — Ha akarsz egy farmert venni, neked nyolcszázért odaadok egyet — mondta, amikor végeztem a kérdésekkel. és pakoltam össze az .íveimet. Fáradt volt: a legtöbb embert kikészíti a kér- dezgetés, sok minden eszükbe jiut, kénytelenek emlékezni. — Nem kell, ez az utolsó farmer, ami rajtam van, ezt még elhordom. — És hány ilyet kell naponta megcsinálni? Vártam már a kérdést, megszoktam, hogy a magabiztosabbak visszakérdeznek, ők is meg akarnak valamit tudni, cserébe. — Hármat-négyet naponta — válaszoltam az igazsághoz híven. — És mennyire jön ki a suska? — mutatta az ujjaival. — Darabonként hatvan forint. Mosolygott, csóválta a fejét. Gondolom, összehasonlította a saját keresetével. Megköszöntem, hogy időt szakított rám, és kifelé indultam. A farkasarcú rokonok a konyhaajtóból leske-, lődtek. Köszöntem nekik is. Kinyitotta előttem az ajtót, egy karton Kenttel gyengéden hátbavágott, és a kezembe nyomta. — Szívd el az egészségemre, haver — mondta nevetve —, és mondd meg a televíziónak. hogy mi, kamio- nosok, pénzt keresünk, nem érünk rá a műsort bámulni! Hónom alá kaptam a kérdőívek mellé a Kentet, kezet ráztunk. A rokonok egymás után jöttek elő a konyhából, és mentek a szoba felé. Már nem törődtek velem, hiszen én is a nagy osztás részese lettem. azafelé menet még mindig esett az eső. Arra gondoltam, lám, milyen mulya vagyok, hogy nem vettem nyolcszázért farmert, holnap eladhatnám a duplájáért, és. még boldog is lenne, aki megvehetné. Talán azért nem vettem, mert olyan sok volt belőle a szobában. De lehet. hogy azért, mert valamikor régen azt hittem, hogy a farmer valami egészen más — nemcsak egyszerűen egy nadrágféleség — hanem több. Egy azok közül a dolgok közül. amelyek majd — mint a holdutazás és a beatzene — megváltoztatják az életünket, és minden más lesz, nem pedig ugyanaz.
