Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
1980. augusztus 10. SZOLNOK MEGYEí NÉPLAP 3 Egerben az AGRIA Bútorgyárban a termékek több mint hatvan százalékát a stil. és stilizált bútorok teszik ki. Rusztikus, faszobrász munkával díszített bútorok, bőrrel és szövettel kárpitozott ülőgarnitúrák, modern kárpitozott ^garnitúrák, gyermekbútorok készülnek itt. A gyárban rövidesen befejeződő technológiai fejlesztés után a termelés mintegy harmincszázalékos emelkedése révén tovább növelhetik az exportot. „KEZDETBEN VOLT A PÉKSÜTEMÉNY: ARANYSÁRGA, ROPOGÖS, KÖNNYŰ, ILLATOS ZSEMLYE, VAGY JÓ ALAKÚ, GUSZTUSOS, LAZA jJÉLO KIFLI. EZ MÁR A MÚLTÉ, SORVADNI KEZDTEK A PÉKSÜTEMÉNYEK, FOGYÁSNAK INDULTAK, SÁPADT, VÉRSZEGÉNYES, SZÍVÓS, RÁGÓS VALAMIVÉ VÁLTAK. AMIKOR ELOLVASOM A NÉPLAP CIKKÉT A KENYÉRGYÁR BŐVÍTÉSÉRŐL, ÚJ TECHNOLÓGIÁKRÓL, MENTEN TELE VAGYOK REMÉNNYEL MÁSNAP REGGELIG, MÍG MEG NEM LÁTOM A BOLTOKBAN ÁRVÁLKODÓ VAKARCSOKAT..." Kemény, keletien=kifli, zsemlye? H. Lászlóné szolnoki olvasónk írta a levelet, a közelmúltban. Panasza közérdekű, hiszen napjában adhatnánk közre hasonló vásárlói, fogyasztói véleményeket. Különösen azoktól, akik mint levélírónk, cukorbetegek s az engedélyezett napi szénhidrát mennyiség köny- nyebb kiszámolása is a péksütemény fogyasztására ösztönzi (súlyosabb esetekben kötelezi!) őket. Nem kellett ahhoz próbavásárlásokat végeznünk, hogy olvasónk igazát bizonyítsuk. A boltokban, áruházakban kapható péksütemény külleme, íze, frissessége erősen kritizálható. Hajdanán a kiflit, csak úgy, „magában” is szívesen elfogadtuk reggelire. (Amikor még ropogós volt, aranysárgára sült, s köménymag is, só is csillogott a hátán. Sajnos erre csak idősebb és középkorú emberek emlékeznek lassan ...) A boltokban az eladók, vezetők széttárják a karjukat: ez van, mondják, veszi, eszi, nem veszd, nem kap mást. A fáradhatatlan vásárló valamit mégis tehet: ha ideje engedi, korán délután meglesi, mikor érkezik a friss vajaskifli a megyeszékhely boltjaiba, vagy kifürkészi, hová, melyik üzletbe, áruház-ha szállítanak a jó formájú, kellemesebb külsejű, laza bélésű kunszentmártoni kifliből. Csakhogy kinek van erre napközben ideje? Gondolatban elnézést kérek a levélírótól, s nem tehetek róla, a kemence mellett, az egykori Rákóczi úti kenyérgyárban kikapok egy frissen sült, forró zsemlyét a kosárból, megtöröm, s forrón eszem, nagy élvezettel. Dehát érthető a falánkságom: ilyen gyönyörű friss péksüteményt akkor láttam utoljára, amikor anyám egy maszekvilágból megmentett- megmaradt kis pékségben dolgozott. — Igen, és ennek legalább 15—20 éve — mondja Zsar- nai Béla, a Szolnok megyei Sütőipari Vállalat igazgatója. — Akkor kis pékségekben, rendkívül rossz körülmények között dolgoztak a pékek, de a város napi igénye a mostaninak a felét se érte el; Ezeket a nagyon régi pékségeket öt éve zártuk be. amikor kint a város szélén felépült az új kenyérgyár, s ezt a Rákóczi útit kineveztük, .kinevezhettük” péksütemény, nehéz vajas és leveles hajtogatott, meg fonott kalácsok üzemének. Már akikor tudtuk, hogy rövidesen ebben a gyárban is éjjel-nappal termelnünk kell, hiszen a megyeszékhely és környéke naponta 90 —100 ezer kiflit, zsemlyét, s különféle egyéb vajas, hajtogatott süteményből 30—40 ezer darabot vásárol. S akkor még számoljuk ehhez az üzemi konyhákat, az iskolákat, a honvédséget, a kórházakat! Összesen 932 leadóhelyünk van, de 421 áruházba, boltba többször szállítunk napjában! Azért többször, mert az a zsemlye, amit most látott és nagyon ízlett frissen-forrón, holnap reggel található meg a legjobbnak nem nevezhető bolti ládákban, túrkáló-tárolók- ban! Itt a kenyérgyárban délutánként kisült sütemény csak holnap hajnalban indul a boltokba. És nézze meg, mekkora a raktárunk, hogyan tároljuk. Ha hozzávesszük, hogy a szállítás se javít a minőségen... Igaza van a vevőnek, ha g.zt mondja, ez a mi kínálatunk kifogásolható. Dehát nem bírjuk! A kunszentmártoni üzemünk besegít, rendszeresen napi 20 ezer kiflit szállítunk onnan, míg el nem készül itt a szomszédban a bővítés. Állok a kemencék tövében. Nézem a pékeket, a legalább ötven fokos melegben. Perzsel a hőség, ha nyitják a kemence ajtaját. Gyors mozgású, ügyes férfiak, nők. Olyan szép a ki- szakajtott tészta, s olyan gyönyörű a frissen sült sütemény, hogy nem hiszem, ezek az emberek tehetnek arról, hogy másnap reggel a zsemlye, a kifli, kicsi, keletien, kemény. A süteményt készítők fele szakmunkás. Az irányítók főiskolát, technikumot végzett szakemberek. Makai Éva művezető, aki a kedvünkért tálcára rakott a friss termékből, például főiskolai végzettséggel teszi a dolgát. A megtermelt áru után minőségi bért kapnak a pékek. Van olyan, aki hétezer forintot visz haza egy-egy jó hónapban. Nem irigylem a pénzüket, mert a szakma hiába tartozik az élelmiszeriparhoz, egyike a legnehezebbeknek. Ráadásul a szolnoki pékek állandóan három műszakban dolgoznak, de a város .ellátásáért ezt kell tenniük. Ha csak este kezdenének, s a reggel frissen sült árut kül- denék a boltokba, olyan kereslet, s olyan jogos vásárlói panaszok következnének, amiért nem tartaná a hátát senki. Különben a kenyérgyár mellett szépen dolgozik az ÉPSZER Vállalat a bővítésen. A sütőiparosok hisznek az ígéretében, s ha így lesz igaz, a jövő nyáron ismét csak frissen sült, jó külsejű, illatos kiflit, zsemlyét vehetünk Szolnokon. Ahogy a pékek elmondták, erre ők nálunk, a vásárlóknál is jobban várnak. Elsősorban azért, mert szeretik a szakmájukat, jót akarnak adni. S. J. Fotó: T. K. L. Pártmunka az irodában---------------:---------- egyéb szelA lkalmazottak, lemi doi-------------------------- gozok. adminisztratív dolgozók, irodisták, tisztviselők... Az elnevezések sokasága is jelzi, akad még némi bizonyta- lanság e réteg pontos társadalmi helyének értelmezésében. De bárhogy nevezzük is őket. tudjuk, kikről van szó: azokról, akik felsőfokúnál alacsonyabb végzettséggel ülnek az íróasztal mellett, végeznek ügyviteli, nyilvántartási, számszaki, vagy egyéb hasonló tevékenységet. A politikai gyakorlat, illetve a társad,alom szerkezetét elemző tudomány jobbára csak az utóbbi időben fordult e réteg felé. Korábban nem is igen emlegettük őket külön: a munkások, parasztok és értelmiségiek mellett „a hazánk többi dolgozója” gyűjtőfogalomba soroltatván esett szó róluk. Pedig létszámuk az elmúlt évtizedekben (különösen a hetvenes évek elejéig) gyorsan növekedett, s jelenleg , immár — a munkásosztályt követően, a termelőszövetkezeti parasztságot megelőzve — társadalmunk második legnagyobb lélekszámú csoportját alkotják. Igaz, e csoport nem tekinthető homogénnek. egységesnek: munkájuk jellege éppannyira eltérő, mint ahogy az ellátásához szükséges képzettség is különböző. Akadnak, akik több - fizikai erőkifejtésre kényszerülnek, mint nemegy kétkezi dolgozó; mások tevékenysége viszont alig-alig különböztethető meg az értelmiséghez sorolt társaikétól. Sokan közülük pusztán végrehajtói mások elhatározásainak, némelyek viszont az ügyek intézése során felelősséggel döntenek emberek sorsát érintő kérdésekben. Jó részük nagy intézményekben, hivatalokban összpontosul, mások viszont csak néhányad.magukkal látnak el ilyen munkakört, a különféle kisebb gazdasági egységekben. hivatalokban. Ám akárhol is dolgoznak, munkájuk mindenütt fontos. Az alkalmazottak létszámának emelkedése világjelenség, s ez már önmagába^ is jelzi: a 'termelési folyamat előkészítésében, megszervezésében. eredményeinek, értékének számontartásában, az emberek mindennapos ügyeinek intézésében e rétegnek a mai modern világban egyszerűen nélkülözhetetlen a szerepe. Ha az íróasztal mellett közvetlenül nem is állítanak elő anyagi javakat, nem oktatnak, nem gyógyítanak — az adminisztratív-ügyviteli teendők ellátása nélkül ma nem lehetne sem termelés, sem oktatás, gyógyítás, művészeti élet. Ezért a legkevésbé sem mellékes. hogy milyen az irodákban dolgozók munkájának színvonala, minősége, hogy mennyire értenek ahhoz, amit csinálnak, s menynyire értik a pontosság a lelkiismeretesség szükségesAz MSZMP XII. kongresz- szusa összefoglalóan úgy értékelte, hogy „a termelésben és az igazgatásban foglalkoztatott alkalmazottak nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel végzik munkájukat”. E sokféle tapasztalatot sűrítő elismerés mellett ugyanakkor a kongresszus a további teendőkre is utalt, kimondván: „Több figyelmet kell fordítani az alkalmazottak politikai felkészültségének, szakmai ismereteinek növelésére”. Ez a feladatmegjelölés arra épül, hogy az elkövetkező években ezen a munkaterületen is fokozódnak a minőségi követelmények. A „minőségi” kifejezés itt külön hangsúlyt érdemel, hiszen a legkevésbé sem cél az irodai-hivatali munka mennyiségének további szaporodása. ‘Ellenkezőleg, az élet éppenséggel a papírmunka csökkentését, az ügyintézés egyszerűsítését követeli. Az irodai munka meny- nyiségének szaporodása ugyanis némiképpen túlszaladt a fejlődés által természetszerűen magával hozott mértéken; a takarékosság, az ésszerűség körülményei itt nyomatékosan intenek a mérséklésre. Annál is inkább, mert e folyamattal párhuzamosan és ennek következményeként az alkalmazottak létszáma is gyorsabban nőtt a valóságos szükségleteknél, s ezen a tendencián is feltétlenül változtatnunk kell. A pártszervezetek tehát napi politikai munkájuk során az irodai alkalmazottak tevékenységéről sem feledkezhetnek meg. hivatali párt- A kifejezetten \szervezeteket----------------------e feledékenység veszélye kevéssé kísérti —, hiszen nekik ez a működési közegük —, de az üzemi, területi alapszervezeteknél már inkább előfordul, hogy a figyelmet a fő területre összpontosítva az adminisztratív, ügyviteli munkát végzők tevékenysége látókörükön kívül marad. Pedig a szó legszélesebb értelmében felfogott politikai szervező- és nevelő munka ezen a területen is nélkülözhetetlen. Annál is inkább fontos ez, mert egyes valóságos társadalmi ellentmondások itt bizonytalanságot szülhetnek. Jelenleg ezzel kapcsolatban elsősorban arról az ellentmondásról kell szólnunk, mely az alkalmazotti létszám túlzott felduzzadásával keletkezett. Nyilvánvaló, hogy amikor e tendenciával szem- beszállunk, nem az adminisztrációs munka szükségességét vonjuk amúgy általában kétségbe, s nem is az ügyviteli-nyilvántartási dolgozókat hibáztatjuk az említett jelenség miatt. duzzasztották Nem ük fel saját so-------------------- raikat, nem ő k hozták az ehhez a helyzethez vezető döntéseket — képtelenség lenne hát őket elmarasztalni, neiv„v címezni, hogy „ugyan miért vagytok ilyen sokan?” A megoldás itt a munka és a szervezeti felépítés ésszerűsítése, a bürokrácia visszaszorítása, s ezen az alapon a munkaerő ésszerű és emberséges átcsoportosítása, az egyes szakterületek közötti jobb megoszlásának kialakítása^. Ez átgondolt intézkedéseket igényel az arra illetékes vezetőktől, s a megvalósításukhoz szükséges feltételek kialakításában való tevékeny közreműködést a pártszervezetektől. Vitathatatlanul hordoz ellentmondásokat az a törekvés is, hogy miközben általában az egyéni alkalmasságot tekintjük a pártba való felvétel kritériumának, egyúttal törekszünk a párt ösz- szetételének tudatos szabályozására, az alap ve, - osztályokhoz tartozók többségének megőrzésére a párttagság soraiban. Ezek az ellentmondások azonban a pártépítés gyakorlatában folyamatosan feloldhatóak. A XII. kongresszus egyértelműen Kimondta: a pártban helyük van mindazoknak az alkalmazottaknak, akik munkájukkal, magatartásukkal tanúsítják, hogy méltóak a felvételre. A tagfelvétellel kapcsolatos „gondok” voltaképpen egy nagyon pozitív tendenciát fejeznek ki: a párt vonzerejének további növekedését az alkalmazottak soraiban. Jó alap ez arra, hogy a pártszervezetek sikerrel teljesítsék politikai feladataikat, tovább fokozzák az irodák 'dolgozóinak hozzáértését, lelkiismeretességét és politikai elkötelezettségét. Gyenes László Erőteljes védekezés az áradó folyók mentén Dr. Gergely István államtitkár Szolnokon Tegnap a kora délelőtti órákban Szolnokra érkezett dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. A Középtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság árvédelmi munkájáról, a Tisza és mellékfolyói középmagyarországi helyzetéről dr. Hegedűs Lajos, a KÖTIVI- ZI© igazgatója, védelemvezető tájékoztatta az OVH elnökét. A tájékoztatón ott volt Mohácsi Ottó, a megyei párt- bizottság titkára és Barta László megyei tanácselnök is. A tájékoztató után dr. ©er- gely István államtitkár a KÖTIVIZI® igazgatójának társaságában megtekintette a a Szolnok környéki árvédelmi munkákat. Az árvíz elleni küzdelem súlypontja változatlanul a Körösök mentén van, de erőteljesen védekeznek a Tisza vonalán is. A Hármas-Körös torkolati szakasza kivételével a Körösök vízrendszerében tovább folytatódott az apadás. Apad a Tisza többi mellékfolyója is. A Tisza Kisköre térségében lassan tetőzik. A levonuló árhullám elérte a folyó alsó szakaszát. A péntek esti, éjszakai vihar a védvonalakon nem okozott jelentősebb kárt, de az erős szél és a lehulló csapadék csúszóssá, sárossá tette a gátakat megnehezítve az ott dolgozók munkáját. Tarhos körtöltésén belül a második védvonalat építik megállás nélkül. Az első védelmi vonalat 20 ezer homokzsákkal támasztották meg az éjszaka. Azokon a kapukon, amelyeket a Kettős-Körös töltésének elzárásán nyitottak a víz visszavezetésére, másodpercenként 110 köbméter víz zúdul visz- sza a mederbe. A Tisza völgyében több mint 1600 kilométer hosszan tartanak árvízvédelmi készültséget, amiből 630 kilométeres szakaszon harmadfokon védik a gátakat. A szivattyúzás és a napsütéses idő csökkentette a belvízzel elöntött területeket, de továbbra is több mint 48 ezer hektárt — ebből 14 ezer á vetett terület — borít a víz. Elektronikus berendezések egyes alkatrészeit állítják elő a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalatának kunszentmártoni fémtömegcikk üzemében. A tizenkilenc dolgozót foglalkoztató üzem az idén mintegy 6 millió forint termelési értéket állít elő
