Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-08 / 185. szám

1980. augusztus 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szolnokon, a Dózsa György utcában a Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói új ivóvízveze­téket fektetnek le ingázó fiatalok A munkahely becsesebb Lehetetlen minden apró faluba, kisközségbe gyáregy­séget, üzemet telepíteni, azaz annyi munkaalkalmat te­remteni, hogy egyetlen eljá­ró, utazó se maradjon. Az itt élő keresőképes férfiak, nők egy része a távoli munkás- szállások és az albérlet he­lyett a naponkénti ingázást vállalja, azaz lakóhelyéhez közelebb igyekszik elhelyez­kedni. Buszhoz, vonathoz igazodva Jelenleg Kunhegyes kisebb nagyobb üzemeiben, szövet­kezeteiben 544 környékbeli bejáró dolgozik. Csaknem 300 közülük harminc éven aluli, és hatvan százalékuk a szeb­bik nemhez tartozik. Adott a kérdés: vajon ezeknek a na­ponta kétszer is utazó fiata­loknak a munkán kívül mire marad idejük, erejük? Ho­gyan kapcsolódnak be falu­juk mindennapi életébe? Hol szórakoznak? Egyáltalán az otthonuk vagy a munkahe­lyük áll közelebb a szívük­höz? Zolnai Judit a kunhegyesi TÜZÉP-telep pénztáros ad­minisztrátora fekete ruhában ül az ablak mögött. — Februárban halt meg az édesanyám, és azóta átren­deződött az életem. Tomaj- monostoráról járok be, nap­közben itt dolgozom. Este fő­zök édesapámnak és nagy­apámnak. Hétközben sem­mire sem marad idő, és jó, ha hétvégeken ritkán eljutok egy-egy kirándulásra, strand­ra a vőlegényemmel. Koráb­ban KISZ-vezetőségi tag is voltam Tomajon, de úgy gondolom, érthető, hogy a felsorolt okok miatt hat hó­napja a .családi problémáim alakítják a délutáni, esti programomat. Ugyanitt dolgozik Faragó Judit, aki Tiszaszentimréről ingázik naponta. Reggel fél hatkor kel, és tizenegy óra múlva ér haza. — Nem vagyok Szentimrén KISZ-tag, mert valahogy el­távolodtam a helybeliektől, és úgy igazán még nem is hívtak a szervezetbe. Két éve Kunhegyesen érettségiztem, i.tt élnek az ismerősök. Meg az is tény: itt több a hétvégi szórakozási lehetőség. Igaz, a mi falunkban is van egy if­júsági klub, de őszintén szól­va ha én oda betoppannék, idegen lennék. így inkább otthon olvasok, anyunak se­gítek. A Vízgépészeti Vállalat egyes számú gyáregységében 58 bejáró, jórészt fiatal dol­gozik. Pápai István főmér­nök szerint nem is rosszul. — Szeretjük őket, számí­tunk rájuk, és azt tapasztal­juk, már idehúz a szívük. El­végre a közös brigádmunka, az azonos célok és erőfeszí­tések, nem lekicsinyelhető összetartó tényezők. Furcsa, míg az idősebb szakik ma is kétlaki életet élnek, a mű­szak után rohannak a busz­hoz, vonathoz, haza, mivel várja őket a kert, a háztáji gazdaság, addig a fiatalok a munkaidő leteltével is ma­radnak. Részt vesznek az üzemi foci-, asztalitenisz-, sakkbajnokságon, szórakoz­nak, elmennek a diszkóba, beülnek a presszóba, a mű­velődési házba. Ügy is mond­hatnánk: éjjel gyendaiak, roffiak, szalókiak, nappal pe­dig már kunhegyesiek. Romanek Sándor tiszaroffi fiatalember. A 23 éves szak­munkás nyolc éve naponta utazik. — Az Ingázásban az. a rossz, hogy hozzá kell szok­ni a korai ébresztőhöz. Ha délelőttös vagyok, nálam már fél ötkor csörög a vekker. Egyébként hátrányt úgyne­vezett vidéki voltam miatt nem érzek a vállalatnál. Sze­retnek, becsülnek, megkere­sem a pénzemet. Szocialista brigádtag, párttag is vagyok az üzemben. Haza csak alud­ni járok. Otthon idegenebbek Kunhegyesen a legtöbb be­járó — mintegy százötven — a BHG gyáregységében dol­gozik. A busz üzemkezdéshez és végzéshez igazodva hozza a lányokat, az ifjú asszonyo­kat, a fiúkat a környékbeli falvakból. Beszélgető partne­reim Rózsa Aliz tomajmo- nostori, Balázs Erzsébet új- szentgyörgyi és Juhász Imre abádszalóki huszonévesek. — Az az igazság, hogy itt keresem a pénzt, ide igazo­dom — kezdi Aliz. — Ráadá­sul hiába vagyok húszéves, otthon a diszkóban már öreg­nek számítok, mert oda 14— 15 évesek járnak. Itt vagyok KISZ-tag, mert ideköt a munkám, az udvarlóm, ott­hon csak tengek-lengek. — KISZ-alapszervezeti tit­kárnak választottak, két mű­szakban dolgozom, és,havi 2 ezer 800 forintot viszek haza — folytatja Erzsi. — Két éve érettségivel kerültem ide, és azóta szakmunkás-bizonyít­ványt is szereztem. Roppant nehéz „összeszedni” az itte­ni fiatalokat, mert könyörte­len a menetrend, műszak után rövidesen indulnak a járatok, és ha lekési az em­ber, kutyagolhat 10—12 ki­lométert. Egyébként haza jó­szerével én is csak vendég­ként járok. — Én kivételnek érzem magam — nevet Juhász Im­re, — mivel itt dolgozom a BHS-ban, és otthon, Abád- szalókon is számítanak rám, hiszen júniusban tanácstag­nak választottak. Persze az ügyesbajos panaszok meg­hallgatására csak hétvégeken adódik lehetőségem, mert hétközben kora reggeltől ké­ső estig távol vagyok Szalók- tól. Ha akad üres órám, ott­hon a ház körül segítek. Kevés helyi megbízatás Bejáró fiatalok. Akad kö­zöttük, aki naponta 14(!) órá­nál is többet van távol ottho­nától. A tászaszentimrei Sza­bó Mária, aki kereskedelmi dolgozó, reggel V2 6-kor kel, és este 8-ra ér haza falujá­ba. Természetes, hogy neki nem marad ideje, ereje tár­sadalmi munkára, közéleti tevékenységre. Ogy tűnik, a többiek is inkább a munka­helyükhöz kötődnek. Érthe­tő, hiszen a lakóhelyükön alig igénylik munkájukat. Pedig aprófalvaink, kis tele­püléseink lakossága az átla­gosnál is jobban korosodik. Számukra szó szerint létkér­dés, hogy az elvándorlás megszűnjék, az ott élő fiata­lokat odakössék. Akár hely­ben dolgoznak a tizen-, hu­szonévesek, akár az ingázók sokszor elfelejtett, népes tá­borát gyarapítják. D. Szabó Miklós Táborok, minden mennyiségben Egymilliárd gyógyításra Az ország egyik legna­gyobb gyógyító központja épül ki Syőrött a megyei kórház rekonstrukciója ré­vén. A több mint 1 milliárd fo­rintos program keretében épült első új kórházépületet 280 ággyal már átadták. A nagyszabású kórház-re­konstrukció a hatodik ötéves tervben fejeződik be. Az ob­jektumokat eddig határidők­be adták át és a tervezet költségeket sem lépték túl. Szerb közvetítéssel Ismeretlen Puskin-fordítás Eddig ismeretlen Puskin- fordításra bukkant a Pécsi Hírlap egyik 1888. évi szá­mában Hajzer Lajos docens, a Pécsi Tanárképző Főiskola orosz nyelvi tanszékének munkatársa. Ajl elbeszélés: Hóvihar — oroszul Metyel — s éppen százötven éve lá­tott napvilágot először a ro­mantikus történet. A most felfedezett pécsi Puskin-forrás érdekessége abban rejlik, hogy a közve­títő nyelv ez esetben nem a szokásos német, illetve fran­cia volt, hanem a szerb. For­dítója Karajankovics Tiva­dar volt, aki a századfordu­lón több délszláv író művét ültette át magyarra, de ezen kívül semmit nem tudunk róla. A szerb közvetítéssel Pécsre eljutott Puskin-fordí- tás • egyedülálló hazánkban. Stílusa színvonalas, gördülé­keny, az orosz eredetihez ké­pest csak minimális rövidí­tés történt; • a kihagyások eléggé általánosak voltak a múlt századi műfordítói gya-. korlatban. A művelődés fórumai Az utóbbi években köz- művelődésünk „felfedezte” a nyári táborokat. A reneszán­szát éli tulajdonképpen ez a művelődési forma, amely a háború előtti szabad isko­lák legjobb hagyományait újította fel, töltötte meg új tartalommal. Se szeri, se száma a nyári közművelődési táboroknak. Alig múlik el nap, hogy az újságok ne írnák, hogy meg­nyílt — avagy zárta kapuit — a fafaragók, festők, szak­munkástanulók, fotósok, stb tábora. Mi ezek lényege? Elsősorban az azonos érdek­lődésű emberek — főleg fi­atalok — tartós, kulturált együttléte. Általában az azo­nos hobby után érdeklődők alkotnak egy tábori közös­séget. De számunkra talán még fontosabbak azok a szabad iskdlák, amelyek célja az érdeklődés felkelté­se, — így például az olva­sótáborok. Hasznosságuk el­vitathatatlan. Kiderült, hogy az efajta közművelődési táborokban néha először is az alapvető civilizációs ismereteket! kel­lett a résztvevőkkel megta­nítani. Olykor az óvoda, az iskola, a családi otthon funk­cióit is betöltik ezek a tá­borok. Bár több lenne belő­lük. Feltűnő ellentmondás: sok a tábor, s mégis kevés. Igen, mert az előzőek ará­nya a „hobbys” táborokhoz képest — sajnos — kevés. Pedig ott kellene a nagyobb segítség, ahol nagyobb a szükség. Ám kétségtelen, hogy egy „mesetábor” — ezen többnyire cigánygyere­kek vesznek részt — sokszo­rosan nagyobb szellemi és anyagi ráfordítást igényel, mint egy szobrász vagy fo­tós közösség. Félreértés ne essék, nem a nyári közművelődési tá­borok ellen szólunk. Sőt hangsúlyozzuk hasznosságu­kat. Az aktív pihenés olyan lehetőségei ezek a kulturált együttlétek, amelyek felér­nek egy Balaton parti nya­ralással, országjárással, stb. és egyúttal hasznos ismere­tek megszerzésének is fon­tos fórumai. Nem bizonyos, hogy maradéktalanul azok, de a lehetőség megvan erre. Sőt, túlzó jelenségekkel is találkoztunk: egy képzőmű­vészeti jellegű táborba csak a „legtehetségesebb alkotó­kat” hívták meg. Nem hisz- szük, hogy efajta kiválasz­tást kellene alkalmazni, hi­szen szerencsésebb, ha csak képzőművészeti táborról be­szélünk, s az alkotás fogal­mának használatával szeré­nyebben bánunk. Ha ez így igaz, akkor viszont azoknak a táborba igyekvőknek is kaput kell nyitni, akik ügyetlenebbül kezelik az ecsetet, a szobrászvésőt. Mert végtére is a nyári, szabad iskola jellegű táborok nem alkalmi művészképzők, csu­pán — s ez nem kevés! — egy-egy hobby iránt érdek­lődők szórakoztatva tovább­képző fórumai. S ez utóbbival összefüggés­ben fontosnak tartjuk a folytonosság hangsúlyozását. A nyári közművelődési tá­borok teljességgel csak ak­kor töltik be funkcióikat, ha résztvevőik — .jó indítást vagy programot, kapva, to­vább folytatják önművelésü­ket. Ügy is felfoghatjuk te­hát ezeket a nyári táboro­kat, mint a művelődés kü­lönböző fokozatú alapjait, amelyekre építeni lehet, sőt kell. A nyári táborozás vi­szont nem pótolhatja a tar­tós részvételt a művelődő közösségekben. Lassan véget érnek a nyá­ri közművelődési táborok. Az „alapozás” jól sikerült, bizonyítják ezt a különböző — a táborok lakóinak mun­káiból készült — kiállítá­sok, a vetélkedők, a gyűjtő­munka tárgyi emlékei is. T. L. Új szobrod Budapesten A fővárosban a közelmúltban szá­mos új szobrot állítottak fel. A vá­rosképet díszítő műalkotásokból mu­tatunk be néhányat. Kerényi Jenő „Anya gyermekével” című alkotása a Petőfi híd budai hídfőjénél egy parkot díszít Egri József szobra, Marton László alkotása a nagy fes­tőről elnevezett utca és az Irinyi János tér sarkán áll Nagy István János, „fekvő akt”-ja a Csörsz utcában, a MOM parkban kerül felállításra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents