Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-07 / 184. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 7. Kommentárunk II bejrúti találkozó Hitte volna-e bárki néhány évvel ezelőtt, hogy az Európai Gazdasági Közösség soros elnöke Jasszer Arafattal, a PFSZ elnökével tárgyal? Aligha. Az utóbbi években azonban fölgyorsult a Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet körül a diplomáciai mozgás, s mint a közel-keleti térség egyik legfontosabb tényezőjét, ma már a józan erők nem hagyják számításon kívül. így történt ez most is: Gaston Thorn luxemburgi külügyminiszter, az EGK soros elnöke Bejrútban három órán át tanácskozott Arafattal. A Közös Piac tagállamai — ellentétben az Egyesült Államokkal — úgy látják, hogy a közel-keleti kérdés rendezésébe be kell vonni a palesztin nép képviselőit. így foglaltak állást a „kilen- cek” nemrég Velencében. Igaz, a közösségen belül is akadnak bizonyos különbségek a PFSZ megítélésében. Míg például Brüsszelben és más nyugat-európai városokban működnék a szervezet különböző szintű irodái, addig Bonn csak akkor hajlandó elismerni a PFSZ-t, ha — Rajna-par- ti megfogalmazásban — lemond az erőszakos cselekményekről. Meglehet, a palesztinok ezt nem tartják kielégítőnek, s — mint azt most Thorn hallhatta Arafattól — a Közös Piac velencei állásfoglalását a PFSZ a Camp David-i formula megmentéseként fogja föl. A nézetek közvetlen tisztázása azonban mindenképpen hasznos, s a tárgyalás arra is fényt derített: a Közös Piac és az USA fölfogása menynyire tér el egymástól a palesztin kérdésben. A Közel-Keleten újabban aktivizálódott Nyu- gat-Európa sok tekintetben okult a Camp David-i kudarcból, s ha nem is „lépte át önmaga árnyékát”, szeretné biztonságosabb alapokra helyezni a térséghez fűződő kapcsolatait. Jelentős szerepet játszik ebben a törekvésben a szocialista internacionálé is. Ismeretes, hogy Bruno Kreisky osztrák kancellár — a szociáldemokrácia képviseletében — már korábban kezdeményezőleg lépett föl Izraelben és a PFSZ-nél, s más érdekelt államokban. Hogy missziója nem járt teljes sikerrel elsősorban Tel-Aviv makacs merevségén múlt. Az olajgondokkal küzdő nyugat-európai országok odáig már eljutottak, hogy felismerték: a PFSZ megkerülésével nem oldható fel a közel- keleti feszültséggóc. Thorn útja azt is példázza — az elnök Tel-Aviv- ból érkezett a libanoni fővárosba —, hogy az íz- . raellel ápolt szívélyes kapcsolatokat szeretnék a palesztinok álláspontja iránti megértés hangsúlyozásával egyensúlyban tartani. Mindenesetre a Közös Piac és a PFSZ között létrejött az első hivatalos érintkezés, s ha a vélemények ma még sokmindenben távol is állnak egymástól, az érdekek alighanem közeledtek. Gyapay Dénes Eltemették az áldozatokat Antifasiszta tömegtüntetés Bolognában Egyesült államok Új elrettentés! stratégia Bolognában tegnap késő délután antifasiszta tömeg- tüntetéssel vettek végső búcsút a főpályaudvar ellen elkövetett merénylet hetvenhat áldozatától. Zangheri, a város kommunista polgár- mestere a több. mint százezres tömeghez intézett beszédében éberségre intette az clasz dolgozókat a konzervatív erőik terveivel szemben és leszögezte: „Bologna ellenáll. nem hagyja magát megfáemlíteni, nem enged a fasisztáknak”. Zangheri feltette a kérdést: vajon elő akarják készíteni a talajt a munkásmozgalommal, a demokratikus erőkkel szembeni megtorláshoz? Konzervatív fordulatot akarnak kikényszeríteni? Majd éles hangon a kormányhoz címezte szavait: „Ne mondják nekünk, hogy őrültek egy elszigetelt csoportjáról van szó, azok után, ami Itáliában végbement az 1969-es milánói merénylet óta.” Zangheri a köztársasági elnök és a miniszterelnök jelenlétében igazságot követelt a meggyilkoltak koporsói előtt. Túl sok cinkosra lelnek a terroristák —- mondta az államhatalmi szervekre célozva. Határozott fellépést sürgetett a nép támogatásával. Óriási a tét — fűzte hozzá: az alkotmányos jogok, a demokrácia, a fiatalok perspektívája. A polgármester előtt Po- ma bíboros, Bologna érseke gyászmisét celebrált az áldozatok emlékére a San Petronio székesegyházban. A Bolognába sereglett dolgozók a kegyelet virágaival borították el a merénylet színhelyét. Virágtenger boHirosimában Megemlékezés az első atombomba ledobásának évfordulójáról Hirosimában több tízezer ember vett részt azon az ünnepségen, amelyen az első atombomba áldozatairól emlékeztek meg (Telefotó — KS) Hirosimában tegnap megemlékeztek a város ellen 1945-ben végrehajtott amerikai atombombatámadás 35. évfordulójáról. Az atom- bombarobbanás 140 ezer ember életét oltotta ki, a sugárzás következményeként később 100 ezren haltak meg. Tegnap reggel (közép-európai idő szerint kedden, röviddel éjfél után), az emberi településre ledobott első atombomba áldozatainak két gyermeke nyitotta meg a megemlékezés gyászünnepét a Békepark emlékharangjának megszólaltatásával. Az emlékparkban összegyűlt mintegy 40 ezer ember előtt Takeshi Araki, a város polgármestere, békenyilatkozatot olvasott fel, amelyben óva intette az emberiséget az önpusztítástól. „Hirosima városa javasolja, hogy még az ENSZ-köz- gyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakának megnyitása előtt rendezzenek csúcsszintű világértekezletet a békéről” — mondotta a polgármester. Szombaton az 1945-ös amerikai atombombatámadás második célpontján, Nagasa- kiban is megemlékeznek a gyászos évfordulóról. A Hirosima elleni amerikai atomtámadás 35. évfordulójára emlékezve Berkshire angol grófságban tegnap reggel háromnapos néma tüntetés kezdődött egy amerikai támaszpont előtt. A mintegy száz fiatal tüntető szombat reggelig tart néma őrséget a támaszpont előtt, amely annak révén vált hírhedtté, hogy a brit kormány ide tervezi az új amerikai középhatótávolságú rakéták egyik telepítési helyét. A háromnapos tüntetés az új tömeg- pusztító fegyverek veszélyére is fel kívánja hívni a figyelmet. A tüntetők táviratot küldtek az atombomba sújtotta Hirosima és Naga- szaki polgármesterének. Bolíviában illegális nemzeti egységkormány alakult A júniusi bolíviai elnökválasztásokon győztes Hernan Siles Suazo kedden bejelentette egy illegalitásban működő nemzeti egységkormány megalakulását, és leszögezte, hogy a választási eredményeknek megfelelően Bolívia törvényes elnökévé nyilvánítja magát. Nyilatkozatában a rejtekhelyen tartózkodó Siles Suazo fölszólította a világ országait, hogy ne ismerjék el a hatalmat puccsal magához ragadó reakciós katonai juntát és adjanak meg minden támogatást a bolíviai demokratikus erőknek és szakszervezeteknek. A politikus annak a reményének adott hangot, hogy a bolíviai nép harca végül . meghátrálásra kényszeríti a hatalmat bitorló tiszti csoportot. A föld alatt működő kormány külföldi kapcsolatainak intézésével Siles Suazo Jaime Paz Zamorát bízta meg, aki a választásokon vele szövetségben, alelnökje- löltként lépett föl. rítja a városháza falának azt a részét is, amelyen több száz fénykép örökíti meg az antifasiszta ellenállási mozgalomban, a II. világháború esztendeiben meggyilkolt bolognaiakat. Itália nemzeti gyásszal búcsúzott a tömeggyilkosság hetvenhat áldozatától — gyermekektől, nőktől, férfiaktól. Az élet megy tovább — a kérdés azonban mind élesebben fogalmazódik meg: vajon van-e a Cossiga-kor- mányban annyi elszántság és erő, hogy leleplezze az államhatalmi szervekben meghúzódó cinkosokat, akikre Zangheri is utalt, vagy pedig — jól megfontolt okokból — kizárólag a végrehajtóikat üldözik és az agytröszt továbbra is érintetlen marad. Szovjetunió -NSZK Tíz éves a moszkvai szerződés A Szovjetunió és az NSZK által kötött moszkvai szerződés kiállta az idők próbáját és megőrizte jelentőségét a jövőre vonatkozóan is —- írja a Novoje Vremja című szovjet hetilap bonni tudósítója, a szerződés aláírásának 10. évfordulóján. A moszkvai szerződés megnyitotta az utat az NSZK és a vele szomszédos szocialista országok — Lengyel- ország, Csehszlovákia, NDK — kapcsolatainak rendezéséhez, és elősegítette a Nyu- gat-Berlinre vonatkozó négyoldalú egyezmény aláírását. A szovjet—NSZK szerződés jelentősen hozzájárult a helsinki értekezlet sikeréhez is — írja a Novoje Vremja. A szerződésnek a kétoldalú kapcsolatokra gyakorolt hatását elemezve a tudósító megállapítja, hogy mind a politikai, mind a gazdasági kapcsolatok jelentősen fejlődtek. „Üj elrettentési stratégiát” dolgozott ki az amerikai katonai vezetés a Szovjetunió ellen — közölte tegnap meglehetősen szenzációs tálalásban az amerikai sajtó. A meg nem nevezett forrásokra hivat hozó és teljesen nyilvánvalóan a Fehér Házból és a PENTAGON-ból eredő értesülések szerint az amerikai atomháborús stratégiában végrehajtott módosítások lényege az, hogy a hetvenes években elfogadott koncepcióval szemben az Egyesült Államok nukleáris ütőerejének célpontjai mostantól nem elsősorban a Szovjetunió nagyvárosai és sűrűn lakott területei lesznek, hanem a Szovjetunió stratégiai, katonai objektumai. Az amerikai „hivatalos források” azonban megjegyzik: a módosulás nem jelenti azt, hogy az amerikai nukleáris rakéták ezután kizárólag katonai célpontok ellen irányulnak. A nukleáris stratégia „új” koncepciója csak a demokrata párt New York-i elnökAz amerikai hatóságok meghátráltak az újabb bonyodalmakkal fenyegető tüntetési ügyben: kedden este szabadon bocsátottak 193 iráni állampolgárt, akiket július 27-én, egy washingtoni amerikaellenes tüntetés során tartóztattak le. A New York-i bevándorlási hivatal szóvivője azzal indokolta a döntést, hogy kiderült: két személy kivételével az összes őrizetbe vett iráni törvényesen tartózkodik az Egyesült Államokban, és minthogy a rendőrség elejtette a rendzavarás vádját nincs ok fog- vatartásukra. Az Egyesült Államokban illegálisan tartózkodó két iráni diákot óvadék ellenében szintén elengedték. A New York állambeli Otilsville-ben bebörtönjelölő konvenciója után teszik közzé, mivel az elnök és környezete attól tart, hogy a párt liberális szárnya ellenszenvvel fogadja majd az újabb hatalmas katonai beruházásokat igénylő tervezetet. A korlátozott, hosszantartó nukleáris háborúra való felkészülés részleteiben egyelőre zavaros tervének nem hivatalos publikálása újabb tápot adhat a Carter-i politikai irányítás teljes megbízhatatlanságáról kialakult nézeteknek. A demokrata párt elnökjelöltségéért vetélkedő Carter elnök és Edward Kennedy szenátor megegyezett abban, hogy a párt augusztus II— 14. között esedékes elnökjelölő konvencióján elkerüli a nyílt civakodást és közösen támogatják az ott megválasztandó elnökjelöltet. A megegyezést, amelyet a két rivális kortesei a színfalak mögött hetekig folytatott tárgyalásokon dolgoztak ki, kedden közös nyilatkozatban ismertették. zött irániak korábban, a letartóztatásuk elleni tiltakozásul, megtagadták személy- azonosságuk felfedését és éhségsztrájkot folytattak. A Londonban, hasonlóképpen egy tüntetésben való részvétele miatt' fogvatartott 68 iráni állampolgár egyelőre követi az Otisville-i példát: a nők személyazonosságuk kérdezésekor mind Fatimának," a férfiak mind Alinak nevezik magukat, és több közülük éhségsztrájkba kezdett. Az iráni diákokat hétfőn vették őrizetbe, akkor amikor Washingtonban fog- vatartott társaik szabadonbo_ csátását követelve tüntetést rendeztek a londoni amerikai nagykövetség előtt és megpróbálták áttörni az épület köré vont rendőri kordont. Szabadon bocsátották az iráni állampolgárokat Az utas, aki a perui főváros repülőteréről a centrum felé igyekszik, sűrűn találkozik a szegénység külső, jól szembetűnő jegyeivel. A Limát övező hegyek különben is a holdkráterek sivárságát idézik szürkésfekete színükkel, növényzet nélküli kopár lejtőikkel. A járműpark korszerűtlen, mindenfelé rozsdásodó, ütött- kopott kocsik. Özönvíz előtti, ajtó nélküli, horpadt oldalú buszok tömege. Itt is, ott is félbemaradt építkezések, házak torzói. Roskadozó nyomdrtanyák, szikladarabokkal béklyózott bádogtetők, hiányzó ajtók, üveg nélküli ablakok. Kifeszített, kötélzeten száradó tiszta, ám rongyos fehérnemű. A házak előtt szurtos indiángyerekek szaladgálnak. A perui főváros — kiterjedésben, lélekszámban — túlméretezettnek tűnik. A szegény vidékekről, a hegyi falvakból szünet nélkül áramlanak ide a nincstelen parasztok. A szegénynegyedekben mintegy kétmillió- nyian laknak. Üjabb és újabb kalyibákat eszkábál- nak össze, víz, villany nélkül tengetik életüket, legtöbben valami csodára várva. Sokan közülük még spanyolul sem tudnak, csak egy indián nyelvet, a kecsuát beszélik. S bár ma már a kecsua hivatalosan is Peru „második nyelve”, nem sokra megy vele az, aki a fővárosban, vagy a némi iparral, tehát minimális munkalehetőséggel rendelkező vidéki nagyobb településeken akar álláshoz jutni. A kétmillió — jórészt paraszti eredetű limai nincstelen megalakította ugyan a maga érdekvédelmi szervét, ami kétségkívül potenciális erőt jelent, ám a meglevő helyzeten, tényeken természetesen nem tud változtatni. Marad az állandó létbizonytalanság. a máról holnapra való élés torzító valósága. Sokan utcai árusítással próbálkoznak. Nap mint nap ezer meg ezer árus özönli el Lima utcáit, rohamozza meg újra és újra szerény árukészletével a közönyösen továbbhaladó járókelőket és persze főképp az idegeneket. Hétköznapi aprócikkeket, ba_ zárárukat, cigarettát, bizsut kínálgatnak. Az utcai árusok a rettenetes konkurencia ellenére — nem agresszívak. De nagyon szívósak: száz métereken át képesek követni a kiszemelt személyt. Halkan kínálják áruikat, ám ki se fogynak a szóból: százszor is elismételgetik ugyanazt. .Peru hivatalos pénzneme a sol, ám az amerikai dollárt ugyanúgy elfogadják, nem csupán a bankokban, a hivatalos beváltóhelyeken, a nagyobb, üzletekben, hanem az utcai árusoknál is. Ha kell, a visszajáró pénzt is dollárban adják. A limai kirakatok is mutatják: amerikai dömping jellemző az üzletek árukészletére. Gépek, szerkezetek, tömegcikkek; és persze a kommerciális tömegkultúra futószalag-termékei : pornófilmek, John Travolta lemezek, Harold Robbins tucatregényeinek sorozatai, Play boyok és Playgirlök csábító borítólapjai. Furcsán hatnak mellettük az indián — valamint a spanyol — rég és közelmúlt fel-felbukkanó emlékei. Papp Zoltán Folytatjuk (Következik: 2. A Csodatevő Ür ünnepe) Lima legforgalmasabb útja, az Avenida Taena Sot és dollár Körutazás Peruban
