Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-05 / 182. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 5. KÉT KIÁLLÍTÁS Kalocsa népművészete Gy. Vad Erzsébet tárlata Diákok nyáron Dolgozók és unatkozók Nem a legszerencsésebb időpont egy kiállítás megnyitására, amikor a hőmérő higanyszála a 30 fokot ostromolja. Pedig sok érdekes látnivaló akad a tegnapelőtt Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ galériájában nyílt tárlaton, melyen a kalocsai Visky Károly Múzeum mutatja be népművészeti tárgyait. A gondosan megszerkesztett kiállításon az érdeklődők szeme láttára bontakozik ki a kalocsai hímzés százéves fejlődése. A 19. század közepéből származó minták a fehér hímzéssel indultak, majd a feketével, pirossal vagy kékkel párosítva kezdtek színesedni a térítők, párnahuzatok. A közismert, élénk színekből építkező kalocsai ruhák, fi- ■tyuláik, pruszlikok már e századiban születtek, mint ahogy a tárlaton látható népművészeti pingálások is. Az ezeréves város fazekas- mestereinek munkáját dicsérik a korsók, kanták, szűrőtálak, melyek jellegzetessége a vörös árnyalat. A tárlat utolsó darabjai a népművészeti hagyományok továbbélésének bizonyítékai. Kalocsai pingálás A kerámiák, étkészletek díszes kalocsai mintával ékeskednek. A szülőföld dicsérete A tiúrkevei Finta Múzeumban vasárnap Gy. Vad Erzsébet festőművész kiállítását dr. Kispéter András kandidátus nyitotta meg. Gy. Vad Erzsébet nem ismeretlen a tárlatlátogató közönség —• különösen nem szűkébb pátriája — számára. Túrkevén született, gyermekkorát a kun városban élte, a Képzőművészeti Főiskolán Kandó László, Sző- nyi István és Berény Róbert voltak a mesterei. A szülőföld és a mesterek meghatározóak számára. Első önálló kiállítása 1974-ben Túrkevén volt, majd a környező kun városokiban. S ez utóbbit sem tartjuk véletlennek: a színek hangulatára oly érzékeny festő először szűkebb hazájában akarta megmutatni, ilyennek is látja a sokarcú pusztát,, a nádasokat, a kisparaszti életforma még fellelhető emlékeit. Mindezekhez főleg a virágokon keresztül közelített, nagy formakészséggel, a színek változatossága iránti hiper- érzékeny séggel. Festői kibontakozásának ebben a szakaszában az alkotó hangulatát jól kifejező virágképek, csendéletek voltak munkássága fókuszában. Többen már-már a beszűkülés veszélyétől féltették a festőt, de hamar észre kellett venniük a csendéletek egyre mélyülő líráját, a megtalált harmónia tökéletességét, a színek közvetítette muzikalitást. A mostani tárlaton har- mincegyrtéhány festményét láthatja az érdeklődő közönség. Két meghatározója van a képek összességének: a mesterségbeli tudás további elmélyülése, amelynek frissebb képei a legtökéletesebb kifejezői; tematikai változatosság. Ez utóbbit tartjuk különösen fontosnak, mert a festői látásmód ki- teljesedését bizonyítja. Tájképeiben, néprajzi ihletésű alkotásaiban is szinte kizárólag a szülőföldet festi, de lényegesen többet láttat meg a környező világ elevenségéből, mint pályája kezdeti szakaszaiban. A most bemutatott, képek közül a Zug, a Fástanya, a Szomszéd udvar tmujtatják különösen Gy. Vad Erzsébet festői erényeit, a Krizantémok, a Hulló szirmok, s más jelentős képein kívül, de szívesen időztünk a kiállított két portré — Kötés közben, Zsó — előtt is. A tárlat augusztus 30-ig tart nyitva. — vfs—ti — Szomszéd udvar (80x60 cm, olaj) Sokszor tréfásan, sokszor komolyan hangzik el: az iskolás korban a legszebb a nyári szünidő, mivel ebbe a 80—85 napba sokminden belefér. Az is igaz: ezt a temérdek szabadságot nem mindenki egyformán használja ki, esetenként rajta kívülálló okok miatt. Adott a kérdés: vajon milyen munkaalkalmakat, ddőtöltési lehetőségeket nyújt a nyár annak a tizenévesnek, aki községben és annak, aki városban él? Irodába nem Kunhegyesen csaknem másfél ezer diák lakik. Közülük negyvenen a BHS helyi üzemében szorgoskodnak: takarítanak, fémszerkezeteket rozsdátlanítanak, parkosítanak, festenek, téglákat tisztítanak. Valamennyien fizikai munkások, csak úgy, mint 18 társuk, akik a Kunság Népe Termelőszövetkezetben kapálnak, vagy terményt lapátolnak. A gyárban tíz forint körüli órabért kapnak a diákok — és cserébe ellenértékként tisztességes, becsületes munkát követelnek tőlük. A termelőszövetkezetben a kapálásért teljesítménybér jár, és az igyekezettől függően a napi kereset hatvan, hetven forintig, esetleg ennek a duplájáig is emelkedhet. A teljességhez hozzátartozik: a téeszbe jóval több, általános iskolát végzett fiút és lányt is felvennének — de nincs jelentkező. A település egyéb ipari üzemeiben, mezőgazdasági jellegű muníkahelyein még további százötven-kétszáz tanuló tevékenykedik hosz- szabb-rövidebb ideje. Akárhogy is nézzük: a másfél ezer kunhegyes! iskolásnak csaknem a fele tizennégy éven felüli, és közülük az idei nyáron jó ha két-háromszáz dolgozik valahol. És a többi? Otthon segít a ház körül, esetleg a kertben szorgoskodik, a rokonokat látogatja, strandra, moziba jár, olvas, tíz-tizennégy napra táborba utazik, azaz, úgy ahogy eltölti a vakációt. Pedig még Kunhegyesen jobb is a munkavállalási lehetőség, mint a környező aprófalvakban — Tomajmonostorán, Tisza- szentimrén, Tdszagyendán stb. — hiszen a település nemcsak mezőgazdasági, hanem ipari és kereskedelmi foglalatosságokat is kínál a szünidőre a diákságnak. Kunhegyestől alig néhány kilométerre Karcagon is az előbb leírtakhoz hasonlókat tapasztaltunk. Jelenleg a varosban 3 ezer 776 általános és középiskolai tanuló van, igaz, közülük pár százan vidéken laknak. Kevés a munkaalkalom A helyi tanulólétszám így is jóval kétezren felüli, és szembetűnik: számukra kevés a munkahely. Még akkor is, ha ezeknek a gyerekeknek több mint a fele általános iskolás, így ők még nyári munkát nem vállalhatnak. Viszont a helyi üzemek, szövetkezetek se igényeltek még nemhogy félezer, de négyszáz diákmunkást sem. Csak példaként említem: építőipari segédmunkásnak nyolc középiskolást, az áfészhez húszat, a Május 1. Termelőszövetkezetbe harmincöt alkalmi munkaerőt kértek. A kereset átlagosan kétezer forint körüli, a feladat mindenhol — talán öt kivétellel —** kétkezi, fizikai munka. Ahogy a közmondás vallja: sok az eszkimó, kevés a fóka, azaz szűkül a gyerekek nyári foglalkoztatási köre. Ehhez ugyanis előzetes írásbeli engedély kell, és munkát — még csak egyetlen napra is — csak a tizennegyedik életévét betöltött, általános iskolai tanulmányait befejezett diák vállalhat nagyüzemben vagy szövetkezetben. Ilymódon megnő a szabad idő, amellyel a tanulók jórésze — kellő segítség híján — nem mindig tud okosan gazdálkodni. Végigjárva jó nehány községet, várost, egyöntetű a tapasztalat: nagyon kevés a jól szervezett, fiataloknak való nyári program. A kisiskolásokat még csak várják a művelődési központok, könyvtárak, úttörőházak szünidei ajánlatai, de vajon kik és hová hívják a közép- iskolás korosztályt? A szülők dolgoznak, jó esetben két hétig együtt nyaralnak kamasz gyerekeikkel, de sokszor még ez sem valósul meg. Érdemes lenne egyszer az ifjúsági szövetség vezetőinek is elgondolkozni azon, hogy megyénk sok ezer közép- és főiskolása, egyetemistája mit csinál június elejétől augusztus végéig? Elég-e számukra a tíznapos építőtábor, a hétvégi diszkó, a többé-ke- vésbé látogatott helyi mozi ? Hozzátéve: ezeknek a fiataloknak a jó része apró településeken, kisközségekben lakik, ahol még strand és filmszínház sincs. Helyileg is segíteni Alig találunk erre a nyárra helyi szervezésű Sport-, turisztikai és környezetszépí- tési kezdeményezéseket, amelyek összefognának egy-egy falu, község tanuló fiait, lányait, amelyek célt adnának legalább a ma még sokszor céltalan vakációs napoknak. Elvégre a csellengő tizenévesek vagy így, vagy úgy, de valahol eltöltik ezt a csaknem három hónapot. Már pedig jó néhány életből ellesett példa is igazolja: az unalom, a hosszú semmittevés rendszerint rossz tanácsadó. D. Szabó Miklós ’’Mindenütt találni jó témát,, Munka után, fényképezőgéppel Az alkotótábor tagjai munka közben a Tiszamenti Vegyim úr vekben. A fotót a vendéglátó klub tagja Csekő László készítette Nehéz volt .utolérni a Tiszamenti Vegyiművek Művelődési Ház rendezte amatőr fotós alkotótábor lakóit. Naponta a megye más pontjain bukkantak fel masináikkal. A dús program nem engedte unatkozni az ország különböző részeiből Szolnokra érkezett 28 tagú társaságot. Asztal melletti beszélgetés helyett közös kirándulásra hívtak. — Már másodszor táborozom Szolnokon — mondja Hegedűs Márton a budapesti Reflex klub tagja. — Két éve is remek programot állítottak össze a házigazdák. Ezt az idén még tetézték. — „Civilben” mivel foglalkozik? — Nyugdíjas vagyok, előtte marósként dolgoztam. Próbálkoztam már mindenfélével, hogy elüssem az időt. A fotózásnál kötöttem ki. Kicsit költséges * hobbi, de a horgászás is sokba kerül, ráadásul víz és jó idő kell hozzá. Géppel a kezemben soha nem unatkozom. Mindenütt találni jó témát. Eleinte az ember csak az emlékeit akarja megörökíteni, de aki ráérez az ízére, többet akar. — Milyen érdekes témákat nyújtott a szolnoki tábor? — Nagyszerű munkafotókat készíthettünk, de a legemlékezetesebb „maszek” akciónk maradt. Négyen meglátogattunk egy cigány- családot. Kedvesen fogadtak, kérték, küldjünk majd a felvételekből. Ismeretlen szituáció, izgalmas munka volt. Pályázatra is küldök belőle. Pruckner jános hivatásos fényképész, szintén a fővárosból érkezett. — Nyaranta több tábort rendeznek az ország különböző városaiban. Szolnokon még nem jártam, azért jelentkeztem ide. Napi száz forintért teljes ellátást kapunk és lehetőséget a munkához. — Mik ezek a lehetőségek? — A táborban sokat tanulhat az ember az előadásokon, a kollégáktól, ismeretséget köt, ami jól jön a későbbi munkában. A legfontosabb azonban az, hogy olyan üzemekbe látogathatunk a géppel, amit magánemberként nem tehetnénk. Üzemi fotózáshoz, munkás- portréhoz óriási lehetőség. Egy hét alatti jártunk a TVM-ben, Lakitelken, Tőserdőben, Martfűn a cipőgyárban, a növényolajgyárban. Az utóbbinál kiváló színes diákat, fotókat készítettünk, ugyanis minden ragyogó új, csillogtak a fémfe- 1 öletek. Mezőtúron a fazekasoknál a fotózáson túl élet- reszóló élményben volt részem. A tábor, s a vendéglátó művelődési ház fotóklubjának vezetője Csik Ferenc. — Örömmel láttuk az ismerős arcokat a megérkezés napján. Életkorban vegyes összetételű a csapat, de a munkán ez nem látszik, jó a hangulat. — Mi lesz a sorsa az itt készült képeknek? — Zsüriztetjük, s kiállítást rendezünk az anyagból, melyet bárhol szívesen bemutatunk. A két évvel ezelőtti táborban nem egy pályadíjas alkotás született. (fekete) RAEÄÖ^ Érdektelen érdekesek A Táskarádió — sok rádióhallgató kedvenc „Táskája” — legutóbbi adásában különleges foglalkozású személyiségek: ,,hangportréit” kínálta. Az ilyen, vagy olyan okok miatt különlegesnek számító személyiségekkel folytatott beszélgetések mindig több lehetőséget rejtenek az egyszeri kuriózum- élménynél, hogy egyebet ne említsünk: izgalmas és tanulságos rálátást a társadalomra, valamilyen szélsőséges perspektívából. A Táskarádió adásában megszólalók egytől egyig alkalmasak lettek volna az „önmaguknál több” megjelenítésére. Ám ők „alulmúlták” magukat, de azért — természetesein — nem ők okolhatók. Ha a műsorban elhangzottak szövegét — netán — leírják s ez, portréról lévén szó, nem elképzelhetetlen összevetést, kínál) alighanem halálra unja magát az olvasó. A rádió kellemesebb eszköz: zenével, érdekes hangsúlyokkal. a hallható lélegzetvétellel sok mindent elviselhetővé lehet tenni. Még az érdektelenül semmitmondót is. Feltételezhető, hogy a szó- banforgó adás „szerzője” nem döntötte el pontosan: mit, kinek akar mondani. Legföljebb annyit: érdekes lesz — mindenképpen. A kulcsfigurákat — a „jó nepper”, a gitáros-énekes, a falusi kisbíró, a dobmániás betegszállító — meg is lelte, ám belőLük — furcsa módom — a sehová sem tartozás sugárzott, kivéve talán a gitáro6-énekes, egyszemélyes színházat „csináló” Cseh Tamást. A puszta érdekesség — ezúttal — kevés volt a műsor sikeréhez. Olimpia, rádiós csúccsal Véget ért az olimpia, s ezzel együtt a rádió egy nagyszabású vállalkozása is. Tömegtájékoztatási eszközeink közül — ezúttal is — a rádiónak jutott a vezető szerep: legalább is ami a frissességet. a gyorsaságot illeti. A hajnaltól estig tartó tájékoztatásnál persze jóval többet nyújtott a rádió: emberközelivé hozta a versenyek hőseit, a sport ünnepnapjaiban sem feledkezett meg a hétköznapokról; a győztesek, helyezettek itthon maradt családtagjait, egyesületi vezetőit megszólaltató telefoninterjúk sorozata nemcsak nagyszerű gesztus volt, hanem gyorsfénykép az élsport „hátországáról”. Nehéz volna eldönteni: a győztes vagy a győztes feleségének nyilatkozatát hallgattuk szívesebben — a maga idején mindkettő teljes, emberi tartalmakkal telített rádiós élményt nyújtott. S ez a hallgatónak legalább olyan fontos, mint az eredmények. Mindennel együtt: a Magyar Rádió is a moszkvai olimpia csúcsjavítói közé tartozik. — eszjé — Szeged A szabadtéri játékok félideje A félidejéhez érkezett a Szegedi Szabadtéri Játékok ideje előadássorozata: a Dóm téri hatalmas színpadon eddig 8 előadáson 35 000-en gyönyörködhettek Páskándy Géza Kálmán király című drámája, valamint Verdi Falstaff és Bizet Carmen című operája előadásában. Eddig egyszer sem kellett a játékokat eső miatt megszakítani.
