Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-28 / 201. szám - 1980-08-29 / 202. szám

1980. augusztus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ILLUSZTRÁCIÓ EGY VERNE-KÖNYVBE Tomi, a hőléggömb o Szolnoki lányok varrták o Mecénás a TVM o Túrkevén készült a kosár 5. Az első világháború A repülés romantikus kor­szaka iránt érzett nosztalgia­hullám szele Szolnokot is megcsapta. Mint már hírt adtunk felőle, februártól hő­légballon szakosztály ala­kult az MHSZ ejtőernyős és repülős klubjának keretein belül. Sokan kíváncsiak, ho­gyan indult az űrhajók, szu­perszonikus repülők korában e ritkaságszámba menő vál­lalkozás ? — Alapítótagjaink közül • Simon László beszállt egy­szer egy hőlégballon kosár­ba, és útja során olyan „ra­gályos betegséget” szerzett, amellyel Szolnokon jó né­hány embert „megfertőzött”, — emlékszik vissza derűsen a kezdet kezdetére Balogh István szakosztályvezető­helyettes. — Elhatároztuk, ha törik-szakad. mi is épí­tünk ilyen csodákat szerző nagy léggömböt. Megvalósí­tásához három dolog szük­ségeltetett: a repülést rajon­gásig szerető szakemberek, szakértelem, repülési tapasz­talat és nem utolsósorban pénz. Az első két feltétel egy kis csoportban párosult. s mecénást is találtunk. A Ti- szomenti Vegyiművek felis­merte a benne rejlő reklám lehetőségét (innen a TOMI elnevezés), finanszírozta te­vékenységünket. A feltételek tehát adva voltak, de a neheze csak ez­után következett. Hiába, aki a szokványostól eltérőt pró­bál csinálni, annak meg kell küzdeni mindenért! Az ala­pítók fáradhatatlanul dol­goztak hőlégballonjuk építé­sén, amelyhez kis és nagy közösségek adtak segítséget, lökést a holtpontokon. A hőlégballon kupolaszer­kezetét a Május 1. Ruhagyár szolnoki gyárának KISZ-esei varrták társadalmi munká­ban. Nem egy délutánjukat, sőt vasárnapjukat föláldoz­ták a lányok, hogy a közel 20 méter átmérőjű, 3 ezer köbméter térfogatú kunola elkészüljön. Az utazókosár a túrkevei kosárfonók keze- munkáját dicséri, míg a géni berendezéseket — kivétel nélkül egyedi darabok — a lelkes alapítók, hozzáértők pártolók készítették közösen, nagy műgonddal. A szerelés­nél. összeállításnál pedig a MÉM Repülőgépes Szolgála­tánál és a MALÉV-nél már több éve működő szakosztá­lyok tagjai adtak hasznos ta­nácsokat. gyakorlati segítsé­get. lehessen felfújtatni.' Gondo­lom, kedves munkatársaik­nak jó alapul szolgált a fo­tó egy kis tréfálkozásra. Ami nem sikerült Vácott, sikerült Leninvárosban! A júniusban, ott megrendezett Olefin Kupára ugyanis már a próbarepülések időszaká­ban meghívást kaptak. Em­berek még nem örültek úgy: a verseny legjobb magyar résztvevőjeként harmadik helyet szereztek. Utólag el­árulható, hogy a legénység dirigense akkor Kastély Sán­dor volt, és ő jelenleg a „műfajban” a legjobb pilóta Magyarországon. Tanultak is tőle a szolnokiak! Júliusban esett át a hőlég­gömb a rendszeres égi közle­kedéshez elengedhetetlenül szükséges hatósági vizsgá­laton, amely a terheléspró­bától kezdve az ejtőernyős­ugrásig sok mindent magába foglalt. A vizsga kitűnőre si­került, repülésének immár hivatalos akadálya nincs. A Kilián György Repülő Mű­szaki Főiskola szakemberei jótékonyan támogatják a hőlégballonosok ügyködését az egyes repülések alkalmá­val. (Viszonzásképpen, talán a főiskola is profitálhat va­lamit a hőlégballonból?) Az országban hamar is­mertté váltak a szolnokiak, egyre több bemutatóra kérik őket föl. Vác és Leninváros mellett Budapesten, Debre­cenben és Nyíregyházán jár­tak már. Augusztus 11-én szándékoztak Szolnok fölött is átrepülni, sajnos a szél közbeszólt. A függeszkedés­nek viszont semmi akadálya nem volt, a HA—805 jelű égi masina — mint sokan látták — két és fél órán át tartóz­kodott a levegőben. A szak­osztály tagjai természetesen nem mondanak le a szolnoki produkcióról, legközelebbi felszállásukat a Tiszaligeti Napokra tervezik. Lazányi József A XX. század elején Euró­pa politikájában és gazdasá­gában egyaránt Németország volt a hangadó, a kialakuló monopolkapitalizmus legsi­keresebb államának tűnt, de a versenyben lemaradó Ang- lai és Franciaország, a fran­cia pénzen fölzárkózni és modernizálódni kezdő Orosz­ország, sőt a többi kisebb na­gyobb európai ország ís úgy vélte, hogy a nyilvánvaló gazdasági, társadalmi és po­litikai feszültségek jó alkal­mat teremtenek saját pozí­ciói megjavítására. A nemzeti célok mind grandiózusabbak lettek: to­vábbá gazdasági és területi terjeszkedés ( a mér befutot- taknál,) a régi vagy sosem volt nagyság helyreállítása az ambiciózus kisebbeknél. Az előző században fölszaba­dulást kereső és néptestvéri­séget hirdető nacionalizmus türelmetlen, elnyomó és gyű­lölködő sovinizmussá nőtte ki magát, a birtokon belüli­eknél és a helyükre vágyó­dóknál egyaránt. A két ha­talmi csoportba oszló Euró­pában a kielégítetlen kelet- közép-európai mozgalmak nak egyszerre megnőtt az esélye arra, hogy nagyhatal­mi támogatást találjanak, s így az egyes államok belső, nemzetiségi kérdését külpoli­tikai kérdéssé tegyék. Feszítő ellentmondások A kelet-európai társadal­makban a XX. század elejé­re az egyes osztályok és ré­tegek egymáshoz voló viszo­nya, hierarchiája nem válto­zott meg, de létszámban, va­gyoni erőben és öntudatban nagyon megerősödött a pol­gárság. Ez a folyamat nem korlátozódott az „uralkodó” nemzetekre, sőt a politikai­lag hátrányosabb helyzetben élő népek esetében — akik­nél gyakran hiányzott a tra­dicionális uralkodó osztály — ..polgáribb” társadalomszer­kezet alakult ki, így ponti- kai és társadalmi magatar­tásformáik sokszor progresz- szív külsőben jelentkeztek. Közép-Európa Előfordult, hogy az „alá­rendelt” nép iparosodottabb volt, mint az uralkodó (pl. Lengyelország Oroszország­hoz került része, vagy a cseh- morva területek az osztrák alpesi tartományokhoz Ké­pest), vagy hogy az „üldözött” kisebbség fejlettebb volt, jobban élt, mint független államiságot élvező testvére­ik (pl. az erdélyi románok Romániához képest). Az ipa­rosodással együtt járt a mun­kásosztály kialakulása, ez pe­dig komoly szociális emelő­erőt adott a nemzeti mozgal­mak számára, annak ellené­re, hogy a szociáldemokrata mozgalom a társadalmi és politikai kérdések megoldá­sát nem nemzeti hanem in- ternacionális keretekben ke­reste. Imperialista háború A balkáni háborúban a tö­rökök ellen elért siker nagy­ban növelte a délszlávok nemzeti öntudatát, ami az Osztrák—Magvar Monarchi­ában élők esetében elégedet­lenséggel párosult. Támoga­tót is találtak Oroszország­ban, amely az 1905-ben Ja­pántól elszenvedett vereség és a nyomában kibontakozó forradalom után balkáni be­folyása erősítésében keresett kompenzációt és figyelemel­terelő eszközt belső bajaira. A csehek és a románok kö­rében egvre többen tekintet­tek várakozással az angol— francia—orosz hármas an­tantra. Meg is találták ott a barátokat, pártfogókat, akik :— belső meggyőződésből, külpolitikai érdekből, szemé­lyi okokból vagy megbízás­ból — szívesen propagálták a nyugat-európai közvélemény­ben Ausztria—Magyarország „elnyomott nemzetiségei” ügyét. Az 1914 nyarán kitört világháború okai sokfélék, szerteágazóak, de közöttük van a délszláv nemzeti kér­dés, sőt általában a kelet-kö- zép-európai nemzeti-nemzet­ségi kérdés megoldatlansága, az ezen a területen fölgyü- lernlő feszültségek. Princip boszniai szerb diák fegyverét kétségkívül ez sütötte el, s a hatalmi érdekek, a szövetsé­és az új gi rendszerek ebből a me­rényletből csináltak világhá­borút. A háború erősen megosz­totta Kelet-Közép-Európa né­peit. Többségük a központi hatalmak államaiban élve az ő oldalukon vonult be kato­nának Oroszország, Szerbia, majd Románia ellen. Az egyes népeken belül voltak, akik a központi hatalmak, voltak akik az antant győ­zelmétől vártak több előnyt a maguk számára, s ennek megfelelően tettek lojalitási nyilatkozatokat, emigráltak vagy dezertáltak, szerveztek földalatti mozgalmakat, vagy légiókat. A térség egyetlen népéről sem lehetett elmon­dani, hogy ne lettek volna imperialistái, sovinisztái, de ne lettek volna demokratái, pacifistái vagy szocialistái is. Mindegyiknek volt antant­barát és antant-ellenes „csa­pata”. Ez a helyzet nemcsak súlyos belső nézeteltéréseket eredményezett az egyes nem­zeteken belül, de tragikus konfliktusokat is. Nemcsak szerbek és horvátok lőtek egymásra, de erdélyi és ki­rályságbeli románok, sőt ga­líciai és oroszországi lengye­lek is, nem is beszélve a sztrájkokról és a rendfenn­tartók összecsapásáról vagy a katonalázadásokról. A kölcsönösen imperialis­ta célokért folytatott hábo­rúban a kelet-európai népek végső állásfoglalását az hatá­rozta meg, hogy ki tudott, számukra többet kínálni, el­sősorban a területi kérdés­ben. Az antant jóval köny- nyebbb helyzetben volt, mert ellenfelei rovására a maxi­mális nemzeti-területi prog­ram megvalósulását kínál­hatta a csehóknek, románok­nak szerbefcnék, Oroszország 1917-es kiesése után pedig a lengyeleknek is, Azt azonban nem titkolta, hogy a háborút nem a Habsburg-monarchia népeinek függetlenségéért vívja, s ha Németország le­teszi a fegyvert, vagy Auszt- ria-Magyarország különbékét köt, az antant nem fog to­vább harcolni Közép-Európa átalakításáért. Jutalmazottak és büntetettek Magasban a „Tomi”, méltóságteljesen lebeg, indulásra várva Fotó: Berman Dávid „Kész a kocsi, mehet a ló!” Csak hogy ez egy hőlégbal­lon esetében nem ily egysze­rű! Felszállása csak több té­nyező kedvező, együttes ha­tásakor lehetséges. — Nem sikerült például első bemutatkozási kísérle­tünk — meséli Rádi József, a szakosztály vezetője. — Vácott, a város egyik belső terén kísérleteztünk, de a szélirány, a széllökések erős­sége. és a nagy meleg Ehe­tetlenné tette a ballon leve­gővel való feltöltését. Küsz­ködésünket megörökítette a Magyar Ifjúság fotóriporte­re, aki mellesleg az ott zajló búcsúról készített ripor­tot. Ez a kép meg is jelent az újságban, mi voltunk az elfújhatatlan vidámság kont­rasztjaként a íelfújhatatlan léggömb. Kapott is a szer­kesztőség a Május 1-es lá­nyoktól, még hogy azt a lég­gömböt, - amit ők varrtak ne Házigazda a Jászsági Táncosok tábora Jászapátin Idén harmadik alkalommal rendezték meg Jászapátiban a megye néptáncsoportjainak és népzenei együtteseinek táborát. A táborban száztíz fiatal vesz részt, gyarapítja tánctudását, néprajzi és nép­zenei ismereteit, a ..házigaz­da” Jászsági Népi Együttes vezetésével. A szakmunkásképző inté­zet kollégiumából messzire hangzik a muzsikaszó, a tor­nateremben, amely most a táncosok próbáinak ad he­lyet — a Jászsági Népi Együttes zenekara húzza a „talpalávalót”. — Naponta nyolc órát próbálunk — mondja a szü­netben Tóth Judit, a túrke­vei néptánccsoport vezetője. Kicsit fárasztó, de remélhe­tőleg sok újat viszünk haza. Túrkevéről heten jöttünk el a táborba, az itt tanultaknak bizonyára hasznát látjuk, otthoni munkánkban is. Szűcs Béla a táncosok „tani tója" A tábor egyik célja éppen ez. Szűcs Béla, a jászberényi Déryné Művelődési Központ munkatársa, a Szövetkezetek Jászsági Népi Együttesének tánccsa vezeti a próbákat, tanítja be a táncokat, azaz nem is inkább a táncokkal, hanem a tánc „anyanyelvé­Próba közben vei” ismerteti meg az együt­tesek tagjait. — Ez azt jelenti, — mond­ja —, hogy a tíz nap alatt nem koreográfiákat, hanem egyes tájegységek — jelen esetben a szatmári és széki táncok — legjc,llegzete-ebb alapelemeivel ismerkednek meg a táncosok. A megye kisebb együtteseinek tánco­sait hívtuk meg, azzal a cél­lal, hogy tovább adják majd társaiknak a táborban ta­nultakat. A jászberényi művelődési központ a megye néptánc­mozgalmának bázishelye. — Ebből is következik, hogy feladatunknak tekint­jük a megye néptáncegyüt- t esőinek támogatását, szak­mai segítését. A tábor jó fó­rumot teremtett erre. A tánctanulást néprajzi elő­adások egészítik ki. A zené­szek a szatmári és széki táncok zenei anyagával is­merkednek T. F. A háború elhúzása, a holt­pontról való kimozdítás szükségessége miatt London­ban és Párizsban (de a másik oldalon Berlinben is) egyre inkább előtérbe került az el­lenfél belső aláaknázásának a programja, a létező társa­dalmi és nemzeti elégedet­lenség kihasználása, a for­radalmi mozgalmak támoga­tását is beleértve. 1918 tava­szára az antant-hatalmak lé­nyegében eldöntötték, hogy a Habsburg-monarchia szük­ségességének évszázados dog­máját föladva támogatni fog­ják Közép-Európa független államokra osztását, amelyek a háború után is megbízható németellenes szövetségesként jöhetnek majd számításba, így történt, hogy noha vala­mennyi kelet-közép-euró- pai nép nagyjából egyformán viselkedett a háborúban (elő­ször örömmel fogadták és aktívan támogatták valame­lyik felet, majd egyre job­ban a mielőbbi békét kíván­ta), a végén egyesek győzte­sek. mások vesztesek lettek, egyes népeket területekkel jutalmazták meg, másokat pedig megbüntettek. Jeszenszky Géza (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents