Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-27 / 200. szám

1980. augusztus 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A MÁV szombat- helyi Járműjavító üzemében hat hó­nappal a terve­zett határidő előtt elkészült az ezer­kétszáz négyzet­méteres teherko- csifestő-csarnok. A beruházási programnál hat­millió forinttal ol­csóbban épült fes­tőüzemben a leg­modernebb tech­nológiával évente ötezerhatszáz fe­dett vasúti teher­kocsi festését vég­zik el Eltűnnek a rendezetlen hagyatékok Megszűnik a telekspekuláció Készül a nemzeti ingatlan leltára A megyei nyilvántartás szerkesztését az idén befejezik össze kellet vonni az el­avult állami földnyilvántar­tást a telekkönyvi nyilván­tartással, az 1042/1971. Mt. számú határozat alapján ki­alakítani az egységes nemze­ti ingatlan leltárát. Sok tíz­ezer gubancos ügy fonalát kellett kibogozni ehhez a megyei Földhivatal ingatlan, nyilvántartási osztálya irá­nyításával a járási és városi földhivatalok dolgozóinak. Sziszifuszi munka, szeren­csére a helyi tanácsok segít­ségével sikerült felszámolni­uk évtizedes rendezetlen ha­gyatéki ügyeket is ... Ez a rendkívül nagy ad­minisztrációval járó múnka 1973-ban kezdődött. Egyen­ként megkeresték az ingat­lantulajdonosokat és egyez­tették a föld, a ház adatait, a hozzá fűződő jogokat és kötelezettségeket, pl.: ter­heket. Nem az egyetlen volt az az 1886-ban kelt telek­könyvi bejegyzés, amelyben szereplő jogszabály szerinti örökösök örökösei is elhal­tak már, ám időközben újabb bejegyzés nem tör­tént. A hagyaték tulajdon­jogát ilyen hosszú idő után is tisztázni kellett... Szá­mos olyan rendezetlen tu­lajdonjogi ügy végére kel­lett még pontot tenni, ahol az ingatlan annyira elapró­zódott, hogy a résztulajdo­nos hallani se akart róla, hogy 1—2 négyzetméternyi földet örökölt, sőt tiltako­zott ellene, amikor megke­resték: mit érdekli őt, hagy­ják békén! Pedig az új lel­tár készítőinek fel kellett kutatniuk a Kanadában, vagy éppen Ausztráliában élő örökösöket is, hiszen feladatuk a tulajdonosok ér­dekeinek védelme. A szerkesztési munka a' megye 74 településén befe­jeződött, 321 ezer 448 ingat­lan, az összes több mint 95 százalékának sorsa, tulajdon­joga tisztázódott. E telepü­lések ingatlan-adatlapjai is készen állnak a gépi adat- feldolgozásra. A megye új térképén ezt már pirossal jelölték be, fehér foltként csak Tiszaföldvár és Jász- árokszállás maradt hátra, ahol jelenleg folyik az adat- és jogegyeztetés, de még eb­ben az évben az is elkészül. Az egységes, új nyilvántar­tásba felvett adatokról az állampolgárok és jogi sze­mélyek egyaránt értesítést kaptak, s 30 napig közszem­lére is kitették már a me­gye 67 helységében. Jövőre a szerkesztési munkát az új nyilvántartás felfektetése érvénybe helyezése követi. Feltehetően 1982-ben már megteremtődnek a feltételei annak, hogy az állampolgá­rok tulajdonában levő vala­mennyi ingatlanról személyi számmal és minden egyéb adattal ellátott információt nyújt a számítógép. Ma még nem bizonyítható, hogy üdülőtelke van a Mát­rában és családi háza a Ba­latonnál annak, aki újabb ingatlant kíván vásárolni, mondjuk Szolnokon, mert nem ott adózik, ahol lakik, hanem ott, ahol az ingatlana van. Az új nyilvántartás „kidobja” majd a jogtalan többlettulajdont, meggátolja a telekspekulációt, az adó­csalást ... A közvéleményben még mindig az hit él, hogy meg­bízhatatlan és lassú az ál­lampolgárok telekügyeinek intézése öröklés, vásárlás, ajándékozás, stb. esetén, pe­dig a beérkezéstől számított tíz napon belül — az orszá­gos átlagnál is gyorsabban — és megbízhatóan bonyo­lítják az ügyeket. A földhivataloknál be­jegyzett adatok a mai hely­zetet tükrözik, ezért hasznos, ha bizonytalan adás-vételi ügyekben a vásárlók előbb informálódnak, hogy a kér­déses ingatlan forgalomké­pes-e, mert a megbízható, naprakész tájékoztatás meg­kímélheti őket sok kelle­metlenségtől. A megyében jól haladtak a földnyilvántartás szerkesz­tésével, s így Borsod megyé­nek is segítséget tudott nyújtani a Földhivatal. Ed­dig hét községben mintegy 18 ezer ingatlan szerkeszté­sét készítették el, s még to­vábbi öt településen dolgoz­nak, összesen mintegy 30—32 ezer borsodi ingatlan tulaj­donjogi helyzetét teszik tisz­tába a Szolnok megyeiek. — rónai — 4 Több szem többet lát Rejtett hibák után kutattak Munkavédelmi, tűzrendé­szeti és vagyonvédelmi szem­le reggel 6 órától. Ellenőr­zés Jászáirokszálláson, a Hű­tőgépgyár Hűtő és Klíma- technikai gyáregységében. A szemle résztvevői a jászbe­rényi Városi-Járási Rendőr­kapitányság munkatársai, a gyár szemlebizottságának tagjai és a munkaterületek gazdasági vezetői. Az akciót a gyáregység vezetői kezdeményezték. Ők kérték, hogy a rendőrkapi­tányság munkatársad vegye­nek részt az ellenőrzésen és segítsenek feltárni azokat a hiányosságokat, amelyek a rutin ellenőrzések során esetleg elkerülik a gyáregy­ség ellenőreinek figyelmét. A közös akció célja: a rej­tett hibák feltárásával, a megszüntetésüket segítő in­tézkedésekkel csökkenteni az üzemi balesetek számát, az eddigieknél is hatékonyabbá tenni a tűzrendészeti, a va­gyonvédelmi munkát. Rendszeresen megtartják a munkavédelmi oktatáso­kat, az új dolgozók munká­ba állását vagy más mun­kakörbe történő áthelyezé­sét oktatás előzi meg. Az üzemekben munkavédelmi őrök vigyázzák a rendet, észrevételeiket az — őrnap­lóba — jegyzik be. Az intézkedések eredmé­nye, hogy a gyáregységben csökkent az üzemi balesetek száma. Az elmúlt év első felében az üzemi balesetek következménye 227 munka­nap kiesés volt. Ebben az évben ez a szám 103-ra csökkent, csonkulásos bal­eset nem történt. Kedvező tapasztalatai vol­tak a tűzrendészeti és va­gyonvédelmi szemlének. Az üzemekben rend és tiszta­ság van. A szabadban tá­rolt anyagokat ponyvákkal védik az időjárástól, bizta­tó, hogy átadás előtt áll egy újabb 800 négyzetméter alapterületű fedett raktár. A közös ellenőrzés feltár­ta a jelentéktelennek látszó, mégis gyors intézkedést igénylő hiányosságokat is. Az öltzőkben hiányoztak a melegvíz-fűtésű radiátorok szelepkerekei, a Tyler üzem­ben sérültek az aknafedő­lapok. A vegyi anyagokat tároló területen nincsennek a tűzveszélyeséget és lob­banáspontot megjelölő fel­iratok. A szemle résztvevői javasolták, hogy a Tyler üzem alkatrészgyártó műhe­lyét folyamatosan lássák el a biztonságos munkához szükséges segédeszközökkel — csipeszekkel, kampókkal és gondoskodjanak arról, hogy a ponthegesztőgépeken keletkező szikrák ne zavar­ják a szomszéd gépen dol­gozókat. Javasolták, hogy az eddi­gieknél is gyakrabban vizs­gálják meg a gépjárművek műszaki állapotát, ellenőriz­zék a gépjárművezetőket. — illés — Minden fórumon A dolgozók érdekében Beszélgetés Jakab Sándorral, a SZOT főtitkár-helyettesével Túlzás nélkül mondhatjuk: hosszú ideje nem hangzott el ennyi szó a szakszervezetek­ről, mint mostanában. Indo­kolja ezt a magyar szakszer­vezetek közelgő — idén de­cemberben esedékes — XXIV. kongresszusa, de ta­lán ennél is inkább az a tény, hogy a szakszerveze­tek mind nagyobb felelőssé­get vállalnak a társadalom életében. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a dolgozók érdekképviselői­ként, az állami szervek ég testületek egyenrangú part­nereként lépnek fel, minden társadalmi fórumon. Jakab Sándor, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának főtitkárhelyettese erről ezeket mondta: A magyar munkásmozga­lomban az ellenforradalmi elnyomás évtizedeiben nagy szerepük volt a munkahelyi szakszervezeti bizalmiak­nak. Ok képviselték dolgozó társaikat a munkáltatóval, a tőkéssel szemben. Számos munkásmegmozduiás szerve­zői nagy többségükben a munkásórdekek öntudatos védelmezői voltak. Megvál­tozott viszonyaink között, a szocializmus építése során elég hosszú ideig nem kap­ta meg a szakszervezeti bi­zalmi a neki kijáró megbe­csülést, inkább csak afféle tagdíj beszedőn ek tekintet­ték. Kétségtelen azonban, hogy a szakszervezeti bizal­miakra nagy szükség van ma is, s ezért kapták visz- sza most az újjáválasztások után, — természetesen szo­cialista körülményeinknek megfelelően — régi rangju­kat. Ma már a bizalminak beleszólási joga van a mun­kahely; döntésekbe, a bizal­miak tanácsa véleményezi a vállalat gazdasági és szoci­ális terveit, minősíti a leg­fontosabb gazdasági vezetők tevékenységét, együttesen jó­váhagyják a vállalati kol­lektív szerződést. A bizal­mi: részese a döntéseknek. — Mennyire aktivizálta a szervezett dolgozókat a bi­zalmiválasztás? — Szakszervezeti tagsá­gunknak túlnyomóan nagy többsége részt vett a vá­lasztó taggyűléseken — négy és fél millió szervezett dol­gozó közül mintegy — négy­millió, s közülük minden negyedik, kerek egymillió tag fel is szólalt. Gondosan elemezték a jelöltek mun­káját, s a korábbinál jelen­tékenyen több szakszerveze­ti tisztségviselőt választottak meg. Jelenleg a munkahe­lyeken 160 ezer bizalmi­csoport működik, ami ugyan­annyi bizalmit és 150 ezer bizalmi-helyettest jelent. A főbizalmiak száma 17—18 ezer és körülbelül ennyi a főbizalmi-helyettes. S még néhány szám: 7300 szakszer­vezeti bizottságban 62 ezer, 20 ezer társadalmi bizott­ságban mintegy 100 ezer, 6300 munkaügyi döntőbi­zottságban 60 ezer tag vég­zi felelősségteljes munkáját, összesen kb. 170 ezerrel több szakszervezeti tisztség- viselőt választottak meg, mint 1975-ben. — Ez tehát a helyzet a munkahelyeken, a közvetle- niil választott szakszervezeti tisztségviselőkkel. Milyen a kapcsolat a vállalatok veze- tőivel? _____ — Nagyon sok múlik azon, hogy a bizalmiak és bizalmi- csoportok, illetve főbizalmi­ak hogyan állják meg a helyüket. A bizalmitestület választja a szakszervezeti bizottságot, a helyi operatív vezető szervet, ez az igaz­gatónak a vállalat vezetői­nek állandó partnere. Eddi­gi tapasztalataink azt mu­tatják. hogy élnek jogaik­kal, megállják .a helyüket. Talán ennél is fontosabb magasabb fokon az állami irányítás és a társadalmi képviseleték együttes érvé­nyesítése. A hangsúly az „együttes” szón van, vagyis a szakszervezeteknek nem­csak lehet, hanem bele is kell szólniuk az ágazat, a 6zakma alapvető fontosságú kérdéseibe. Ami pedig a végrehajtást illeti, a szak­szervezetéknek — éppen a bizalmirendszer megújulása, fejlődése folytán — igen sok tapasztalatuk halmozó­dik fel, a jó és a rossz ta­pasztalatokat egyaránt je­lezzük a minisztériumoknak, hogy azok figyelembe véte­lével tovább javuljon a gaz­dasági munka. Az ágazati minisztériumoknak és a megfelelő partner-szakszer­vezetnek rendszeresen érté­kelniük kell közösen a mun­kát, meghatározniok a fel­adatokat. Vonatkozik ez a népgazdasági tervezés tar­talmi és gyakorlati kérdé­seire. az életszínvonalpoliti­ka, ezen belül a bér- és jö­vedelempolitika továbbfej - lesztésére, a munka szerin­ti, valóban szocialista elosz­tás elvének gyakorlati ér­vényesítésére, összefoglalva: a társadalom szocialista vo­násainak erősítésére. — A célok azonosak, akár az állam, akár a szakszerve­zete k oIdaláról nézzük. Me- lyek mégis a szakszerveze­tek feladatai, ha 'nem ellen- tétes érdekekről van szó? — Kétségtelen, hogy azo­nos célokért küzdünk, mégis mások az állami feladatok. A szakszervezeteknek amel­lett, hogy közös célokért küzdenek, fokozottan szem előtt kell tartaniuk az em­berek, a dolgozók érdekeit. Meg kell tárgyalni, még­hozzá rendszeresen, az álla­mi szervekkel, testületekkel, vezetőkkel, így a miniszté­riumokkal és a miniszterek­kel is a szociálpolitikai kér­déseket, a munkaerőgazdál­kodás mindenkori helyzetét, a szakmai alap- és tovább­képzést, a műveltségi, kul­turális helyzetet, a hátrá­nyos helyzetben levő dolgo­zó rétegek és a fiatalok gondjainak megoldását. Pél­dául nagy társadalmi prob­lémánk, a lakáskérdés eny­hítésének és megoldásának lehetőségeit. ' — Az államigazgatásban is, a szakszervezeteknél is egy-egy terület vezető testü- lete a megyei tanács. Milyen a kapcsolat a megyei taná- csok és végrehajtóbizottsá- gok, illetve a szakszerveze­tek megyei tanácsainak el­nökségei között? ___________ — Eddig is volt. jelenleg is van munkakapcsolat, együttműködés köztük. Azt szeretnénk, hogy a jövőben egy-egy tervidőszakra, tehát öt évre előre állapítsák meg a közös feladatok főbb irá­nyait és céljait. Viszont évente értékeljék a végre­hajtást és jelöljék meg a következő év feladatait. Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy jóllehet a végső cél, a szocializmus felépítése kö­zös, a hétköznapok során lehetnek és vannak is ellen­tétek a tanácsi- államigazga­tási vezetők, valamint a szakszervezetek, a dolgozók érdekképviselete között. Ter­mészetesen nem antagonisz- tikus ellentétekről van szó, de olyan kérdésekről, ame­lyeket meg kell vitatni, amelyekben az össztársadal­mi, népgazdasági érdekeket egyeztetni kell a szakszer­vezetekkel, amelyek az egyes embereket, a családokat, a különböző szociális helyze­tű rétegeket képviselik. így például messzemenően fi­gyelembe veszik a megyei tanácsok is a szakszerveze­tek javaslatait, az egyes te­lepülések ellátási színvona­lának emelésénél, a kom­munális- és gyermeki nttéz- menyek, a szociális és köz­lekedési hálózat fejlesztésé­nél és még sokáig sorolhat­nám. Ennek továbbfejleszté­se érdekében javasoljuk, hogy a megyei tanács vb-k és SZMT-elnökségek rend­szeresen tanácskozzanak, is­merjék meg egymás véle­ményét, értékeljék az elvég­zett munkát és szabják meg a következő tennivalókat. — Röviden bár , de el­mondta az eddigiekben a saját, illetve a SZOT veze­tőinek véleményét az állami- igazgatási és szakszervezeti szervek, vezetők együttmű- ködéséröl a munkahelyektől á megyeieken át |q miniszté- riumok és a szakmai szak- szervezetek >kapcsolatáig. Hogyan történik mindez a Minisztertanács és a SZOT között? — Itthon és határainkon túl is elismeréssel nyilat­koznak arról a munkakap­csolatról, rendszeressé vált tanácskozásokról, amelyek jellemzik a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége közti viszonyt. Közismert, hogy sok fontos, valamennyi dol­gozót érintő kérdésben, az országos munkaversenyek ér_ tékelésében közösen hoz ha­tározatot a két testület. Vá­lasztóinktól, a szervezett dol­gozóktól kapott felhatalma­zásunk, megbízásunk és kcb telezettségünk alapján a to­vábbiakban is olyan kérdé­sekéit kívánunk napirendre tűzni, amelyek mindenkit közvetlenül érintenek, így javasoljuk, hogy szerepeljen az együttes ülésen a bérből és fizetésből élők életszín­vonalának alakulása, egy közösen végzett vizsgálat után. Ugyancsak javasoljuk az éves népgazdasági terv fő céljainak és a terv vég­rehajtásának megtárgyalá­sát is. Napirendre kívánunk tűzni olyan, az egész tár­sadalom számára alapvető­en fontos kérdéseket is. mint a lakáshelyzet az egészségügyi ellátás, az államigazgatás és a dolgo­zók kapcsolata, a szakem­berképzés, a munkásműve­lődés és más, valamennyi­ünket érdeklő, foglalkoztató problémákat. Ugyancsak szeretnénk, ha a Miniszter- tanács és a SZOT Elnöksé­ge együttesen értékelné megfelelő időközönként az üzemi demokrácia fórumai­nak működését, a különbö­ző szintű állami és szervezeti szervek kapcsolatait. — Ez is bizonyítja, hogy a partnerkapcsolat fenntar­tását és erősítését működé­se középpontjába állította a 'SZOT. Hogyan látja ennek jövőjét? _______ — Nem új ez, valójában régi, de átmenetileg szinte feledésbe merült gyakorlat visszaállítása. Sokan beszél­tek erről a szakszervezeti bi­zalmiválasztó és küldöttgyű­léseken is. örvendetes az az aktivitás, ami ezek folya­mán megnyilvánult, s ami bizonyára jellemző lesz az év hátralevő időszakára, hi­szen decemberben ül össze XXIV. kongresszusunk. To­vábbi erősítést, iránymuta­tást várunk a magyar szak- szervezetek közelgő kong­resszusától abban is, hogy még következetesebben kép­viseljük a dolgozók érdekeit a továbbiakban minden fó­rumon és szinten. Várkonyi Endre

Next

/
Thumbnails
Contents