Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

1980. augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Pontszerzésben bizakodik a MÁV MTE Borús hangulat Jászberényben Karcagon tisztes helytállást remélnek Nagy harc várható Mezőtúron Ma: Gyöngyösi SE— Szolnoki MÁV MTE, Gyöngyös 17, Varga, Le­hel SC—Hajdúböször­ményi Bocskai, Jászbe­rény 17, Bognár, Mezőtú­ri Honvéd—Eger SE, Me­zőtúr 17, Németh, Ka­zincbarcikai Vegyész— Karcagi SE, Kazincbarci­ka 17, Király. Nehezen alakul ki a Szol­noki MÁV MTE NB Il-es labdarúgó-csapata. Sok hi­ba van még a játékéban, bi­zonytalanok az egyes csapat­részek, hullámzik a teljesít­mény, ingadozik az erőálla­pot, kihasználatlanul marad­nak a gólhelyzetek. Az ed­dig mutatott játéknál és eredményinél lényegesen töb­bet várták a nézők, bár idő­szakonként felcsillant már, hogy tud a gárda lendülete­sen, ötletesen, góiratörően is játszani. A bajnokság ne­gyedik fordulójában azon­ban a mérkőzések előtti la­tolgatásban még mindig ott tartunk: kiihasználják-e a játékosok a gólhelyzeteket, avagy sem? Géléi József vezető edző tárgyilagosan ítéli meg a helyzetet. Tisztáiban van a hibákkal, az egyéni felké­szültséggel és ennek megfe­lelően állítja össze az edzés­tervet. Változatlanul igyek­szik javítani játékosai erőn­létén és „kíméletlenül” gya­koroltatja a helyzetkihasz­nálást. Csak hát gondok is közbejönnék. Porhandának és Földesinek fájt a lába a héten,, Csontos onresontja el­törött — Jó játékkal pontot le­het szerezni Gyöngyösön, különösen ha azt is figye­lembe vesszük, hogy az utób­bi időben ellenfelünk ’ ottho­nában a szolnoki csapatnak ment a játék, — vélekedett Árvái István módszertani előadó. — Ha a játékosok ki­használják a helyzeteket, akkor pontot, de még ponto­kat is szerezhetnek. Géléi csak azokra számit, akik teljesen egészségesek. Előtérbe kerülhet néhány fiatal játéka, de csak akkor bolygatja meg az eddigi ösz- szeállítást, ha feltétlenül szükséges. * * * A Lehel házatáján ■ borús a hangulat. A htúrom mér­kőzés után még pontnélküli kék-fehérek karcagi játékát látva mindez indokolt. A csapat védelme lassúnak bi­zonyult, a , középpályások képtelenek voltak a játék szervezésére, a ,csatárok ki­ábrándítóan játszottak. Szin­te egyetlen, kapura igazán veszélyes támadásvezetésre sem futotta erejükből. A csapat erőtlen, fásult, lelke­sedés nélküli, felkészületlen társaság benyomását keltet­te. Gyengécske próbálkozá­saikat könnyűszerrel állítot­ták meg az újonc karcagiak. Vasárnap is nehéz mérkő­zés előtt állnak a hűtőgép- gyáriak, mert az újonc Haj­dúböszörmény neves debre­ceni játékosokkal megerősít­ve, csatársorában az eltaná­csolt jászberényi Váczival nehéz feladatot jelent a for­mán kívüli Lehel számára. A gondokat tovább növeli, hogy Gál János, a csapat fiatal játékosa a múlt heti kecskeméti kupamérkőzésen kettős sípcsonttörést szenve­dett, Pecha pedig izomhúzó­dás miatt fiarcképtelen. To­vábbra is sérüléssel bajlódik Gergely, Lakatos és Czigány. Kóczián Antal vezető edző csapatát ,az alábbi keretből jelöli ki: László, Párái, Pozs­gai. Lukácsi, Török, Postás, Rostás, Répást, Sebestyén, Sárközi, Bacher. Pesti, Szí­vós, Fejes, Bukhár II. A Lehel elleni győzelem jókor jött — mondják Kar­cagon. A kétkedőkben is fel­csillant a remény, miszerint van jövője a csapatnák. En­nek a fiatal gárdának időt kell adni, hogy összeszokja­nak, beleéljék magúkát az NB II légkörébe. A Váci Iz­zó elleni barátságos mérkő­zés is azt mutatta, hogy van „fantázia” a csapatban. A Kazincbarcika elleni idegen­beli mérkőzésre a már nagy­jából kialakult együttes vé­delmében Sándor I. két sár- galapja miatt változás lesz. A kezdő 11 a következő ke­retből kerül ki: Szabó I„ Kocsis. Varga I., Szabó II., Erdei, Hernádi, Antal, Tassi, Varga II., Petnő), Herhály, Hegedűs, Sándor II., Deb- reczeni, Halász. * * * A Mezőtúri Honvéd tábo­rában sajnálják a múlt va­sárnap Szarvason elszenve­dett l:0-ás vereségét. A csa­pat jól játszott, de a csatá­rok ismét kihagyták a leg­jobb helyzeteket is. Az Eger SE ,ellen mindig nagy harcot vívtak mind Mezőtúron, mind Egerben, így ezúttal is jó mérkőzés várható. A me­zőtúri csapat összeállítása csak a mérkőzés előtt dől el, mert Csorba szombaton nő­sült, Czikora. Tóth G. és Nagy J. sérüléssel bajlódott, néhányan pedig gyenge for­mában vannak. Bencsik Gyula vezető edző csak a ke­retet tudta közölni, amely a következő: Boros, Ulbert, Herédi, Dávid, Talapa, Mo­hácsi. Fodor. Czikora, Oláh, Nagy J. Martinkovics. Be- nyő, Szilágyi, Szajcz, Tóth G., Silye. Sporthírek — A jövő héten szerdán Budapesten kerül sor a Ma­gyarország—Szovjetunió vá­logatott labdarúgó mérkőzés­re. A találkozó előtt rendezik meg a Magyarország—Cseh­szlovákia serdülő válogatott összecsapást. A magyar csa­patnak tagja Kelemen Zol­tán és Selyem Nándor, a szolnoki Városi Sportiskola két labdarúgója is. — A kunszentmártoni já­rási szakszövetség az idén is megrendezte a hagyományos Körös Kupát, amelyre ezúttal tíz csapat nevezett. A döntőt augusztus 20-án Mezőhéken tartották. Vég­eredmény: 1. Tiszaföldvár I., 2. Tiszaföldvár II., 3. Mező- hék, 4. Cibakháza. — Bulgáriában rendezik meg az idei vízilabda Ifjúsá­gi Barátság Versenyt. Az augusztus 28-án kezdődő tor­nán indul a magyar váloga­tott is, amelynek egyik szak­vezetője a szolnoki Urbán Lajos. A válogatott csapat­ban a Szolnoki Vízügy SE já­tékosai közül Hegyvári, Heg- mann és Bors kapott helyet. — A brüsszeli Heysel sta­dionban pénteken este 50 000 néző volt kíváncsi a negyed ízben kiírt Ivó Van Damme nemzetközi atlétikai emlék- verseny küzdelmeire, ame­lyen számos olimpiai baj­nok és helyezett rajthoz állt. Magyarok is indultak a viadalon, közülük az ex- olimpiai bajnok és világre­korder Németh Miklós meg­nyerte a gerelyhajítást, Szal­ma László a távolugrást és Mátay Andrea harmadik lett a női magasugrásban. —. A lengyelországi Byd- goszezban a sportlövő IBV-n folytatódtak a küzdelmek. A gyorstüzelő pisztolyverseny­ben magyar győzelem szü­letett: Dobsa Aladár 595 körrel aranyérmes lett. Oláh Imre pedig 592 körrel ezüs­töt nyert. — A bulgáriai Kazanlik- ban, a XV. ejtőernyős világ- bajnokságon újabb verseny­számokban dőlt el a sor­rend: a nőknél az abszolút világbajnoki címet az össze­tettben (a stílusugrás és a célbaugrás alapján) az NDK-s Irina Waldhoff sze­rezte meg 45 hibaponttal. 3. lett a stílusugrásban és 6. a célbaugrásban. — A jégkorong Európa Kupa küzdelmei során lebo­nyolították a második for­dulót is. 500 néző előtt az olimpiai jégpalotában szen­zációs eredmény született. A finn bajnok Tappara Tam­pere nagy meglepetésre 10:2 (2 :1, 4:0. 4:1) arányban győ­zött a csehszlovák bajnok Szlovén Bratiszlava ellen. — A junior egyéni sakkvi­lágbajnokság on a szovjet Kasparov újabb győzelmet aratott és a 6. forduló után biztosan vezeti a mezőnyt 5,5 ponttal. A 2. helyen a svéd Akesson áll, az argen­tin Temponéval 4,5—4,5 ponttal. ESEMÉNYEK Autó. Lehel Kupa ’80 túraver­seny, rajt: Szabadság tér 7 óra. Kézilabda. NB II. női: Lehel SC—Jánoshalma, Jászberény, Le­hel Vezér Gimnázium sportte­lepe 10.30. Tenisz. NB III: Szolnoki MÁV MTE—Nyíregyházi Vízügy SE, Szolnok, Tiszaliget 11. Labdarúgás. Megyei bajnok­ság: Tiszafüred—Szászberek 17. Trencsényi, Besenyszög—1Tószeg 17 (Hajdúmegyéből). Tisza Cipő SE—Jászapáti 17 (Csongrád me­gyéből), Túrkeve—Törökszent­miklős 17. Szabari, Jászkisér— Jászjákőhalma 17 (Heves megyé­ből)!, J’ászárokszáUbist—Mezőtúri Főiskola 17. Csipe. Kunszentmár- ton—Rákőczifalva 17 (Békés me­gyéből). Idegenben szerepelnek: a női röplabda NB ii-ben a Szolnoki Vegyiművek Nyíregyházán Tiszaföldváron Szövetkezeti spartakiád A tiszaföldvári Lenin Ter­melőszövetkezet a hagyomá­nyokhoz híven augusztus 20- ám megrendezte a szövetke­zeti spartakiádot. győztesek, női, 100 m: Papp Mária, távol: Schat Edit, súlylökés: Papp István­ná, kdslabdadobás: Kelemen Eszter, kézilabda: II. Nö­vénytermesztés. Csapatver­seny: 1. II. Növénytermesz­tés 156.66, egyéni összetett: Pap Mária 22.90 ponttal. Fér­fiak, 100 m: Lendvai Ferenc, 2000 m: Lipcsei Pál. távol: Lovász József, súlylökés: Berta János, kislabdadobás: Túrái Tibor, kézilabda: II. műhely, kötélhúzás: II. kér. Központ, labdarúgás: Építők. A MEGYEI LABDARÚGÓ-AKTÍVA NYOMÁN Tömegeket mozgósító hétvégi szórakozás ... Piramist építeni sohasem volt könnyű tanácsko­zástól szá­mítva ug­rásszerűen a magasba szökken a megye labda­rúgásának színvonala, alig­ha hiszi bárki is. Egy do­logra azonban a jövőben nem hivatkozhatnak azok, akik résztvevői voltak a megyei tanács nagytermében meg­tartott tanácskozásnak: arra, hogy nem tudják, mi a teen­dőjük. A tartalmas beszámo­lók és a gondolatébresztő hozzászólások ugyanis pon­tosan megszabták a cselek­vés útját. Miért ez a nagy hűhó a foci közül már megint? — kérdezhetnék. A választ a sportág iránti megkülönböz­tetett érdeklődés adja meg. És ez nemoask a szombat, va­sárnaponként nézőszámmal mérhető, de szemléltethető országszerte azokkal a hét­köznapi vitákkal is, melyet a közönség mindinkább neki­keseredve folytat. Márpedig amíg egy sportág tízezrek hangulatát motiválja, sorsa nem lehet közömbös politi­kai és társadalmi életünk irányítói számára. Mi magyarok nehezen akartuk elhinni, hogy fel kell adni aranyos fényben tün­döklő nosztalgiánkat. Míg erről végre meggyőztük ma­gunkat, a labdarúgó-világ to­vábblépett fölöttünk. Több ízben is megpróbáltuk be­hozni a lemaradást, így 1974- ben az OTSH állásfoglalás­ban jelölte meg a tennivaló­kat. És néhány év múlva a határozat summázása: „Át­menetileg javult a mérkőzé­sek színvonala, emelkedett látogatottságuk, és közel másfél évtized után váloga­tott csapatunk bejutott a vi­lágbajnokság 16-os döntőjé­be. A labdarúgás valameny- nyi területén és főként tartó­san azonban nem sikerűit az előrelépés.” A magyar labdarúgás épít­ményét gyakorta hasonlítják piramishoz. Természetesen nem az állandóságban kíván a sportág versenyre kelni a fáraók temetkezési helyével, mindössze annak gúla formá­ját lenne kívánatos utánoz­ni. Nevezetesen a széles alap­ra épülő sportág csúcsa vala­hová a felhőbe veszne — mondjuk a nemzetközi lab­darúgó élet legmagasabb pontjait közelítve. Hát ez az a piramis, ami oly nehezen akar felépül­ni... Maradjunk Szolnok megyei példáknál, hiszen mint cseppben a tenger, eb­ben is tükröződik a magyar labdarúgás valamennyi gond­ja, porblémája. A megye lab­darúgásénak alapja a széles és jól felkészült utánpótlás­bázis lehetne. Igaz, 1974-hez viszonyítva megyénkben há­romezerhatszáztizenötről négyezernégyszázharminc- hétre nőtt az igazolt labda­rúgók száma, és ezen belül mintegy hatszázzal lett több a serdülő futballista, mégis túlzás azt állítani, hogy a hátországgal minden rendben van. Amint a megyei párt-vég- rebajtóbizottság mellett mű­ködő testnevelési és sportbi­zottság állásfoglalásából is kitűnik, a sportegyesületek többségében alacsony szín­vonalú a szakmai munka, a megyében lévő szakképzett edzőknek még a fele sem vál­lal feladatot a kluboknál. Nem használják ki kellően a diáksportban rejlő lehetősé­geket sem. Esetleges a tehet­ségek felkutatása, megtartá­sa, az ígéretes fiatalok pá­lyafutásának nyomon köve­tése. Az eredmények hajhá- szása mellett elsikkad az ed­zők nevelő tevékenysége, ami pedig a hosszútávú sportve­zetői munkánál óhatatlanul visszaüt. Az utánpótlás-nevelés te­rén említésre kínálja magát néhány jó példa; így a kun- hegyesi labdarúgó kollégium, a jászfényszarui általános is­kola és még néhány oktatási intézmény, ám mindez kevés. A megyei középiskolai baj­nokságban a 39 diáksport- körből csak hat labdarúgó­csapat vett részt, és a kupá­ban is csak tizennégy csa­patot indítottak, ezek több­ségét is sportegyesületekben szereplő jáékosokból állítot­ták össze. A DSK-kban iga­zolt labdarúgók száma alig éri el a százötvenet, ezen a téren a művelődési és sport­szerveknek együttesen kell előre lépni. A jelképes piramis építé­sében fölfelé haladva feltét­lenül számolná kell az új baj­noki rendszerrel, amely az 1981/82-es bajnoki évtől lép életbe. Az NB I-ben tizen­nyolc, az NB II-ben három­szor 16 csapat küzd majd a bajnoki pontokért, és meg­szervezik a területi bajnok­ságokat, melyben Szolnok megyéből öt együttes kap he­lyet. Ha helyt akarunk állni az NB II-ben, és vállalni az összehasonlítást a területi bajnokságban Hajdú-Bdhar Ős Szabolcs-Szatmár csapa­taival — ahol NB I-es szak­osztály jelenti a piramis csú­csát — úgy feltétlenül emel­ni kell valamennyi szakosz­tályban a szakmai munka színvonalát. Alkalmazni kell a sportot szolgáló tudomá­nyos eredményeket, meg kell szervezni a sportegészségügyi hálózatot. sportvezetés elkészítette a megye jöven­dőbeli labdarúgó-térképét. Ezen együttesen szerepelnek az óhajok, és a reálisan meg­alapozott elvárások. Elhang­zott az aktíván, hogy a Szol­noki MÁV MTE labdarúgó- csapatának NB I-be való ju­tását — amennyiben az va­lós és szilárd bázisra épül — a megye illetékes szervei tá­mogatják. Jászberényben, Mezőtúron, Karcagon, Tö- rökszentmiklóson, Martfűn és Szolnokon három-négy szakosztálynak kell biztosí­tani a második vonaliban va­ló szereplés jogát. A felté­teleket tekintve a Lehel SC- nek az NB II. élmezőnyében kellene végeznie, a Mezőtúri Honvéd viszont a megyéből bevonuló fiatalok továbbfej­lődését vállalhatná fel a jö­vőben. Karcagtól már a bentmaradás is szép siker lenne. a beszámolók­ban, mind a va­ttákban elhang­zott az a tényszerű megálla­pítás, hogy Szolnok megye a tehetségek kincsesbányája, ám megtartani nem képes, sokra hivatott sportolóit. Va­ló igaz, alig van olyan NB I-es együttes, ahol ne kerget­né a labdát legalább egy Szolnok megyei illetőségű játékos. Csakhogy a labdarú­gás szabályozórendszere az NB I-es klubok erősítését szolgálja. A második vonal­ból vetekedni első osztályú együttesekkel illuzórikus el­képzelés. Ezért is — és nem­csak a társadalmi elvárás miatt — lenne szükség egy első vonalban helytálló lab­darúgó-szakosztályra a me­gyében. A Szolnoki MÁV MTE lehetőségei a feljebb- jutásra adottak, ám az egye­sület törekvésével nem ma­radhat magára. Ha valami­kor szükség volt á megyei összefogásra, úgy most min­dent meg kell tenni e cél ér­dekében — hangzott el az igény a megyei labdarúgó aktíván. Világos és követhető „for­gatókönyvet” kaptak a ten­nivalókról azok, akik dol­gozni kívánnak a megye és az ország labdarúgásáért. Munkájukra égető szükség van, hiszen miközben a fia­talok körében egyre kisebb vonzerőt jelent a bőrlabda, sajnálatos módon csökken azoknak a társadalmi mun­kásoknak is a száma, akik a sportág számára megnyer­hetnék az ifjakat. A labdarúgást lehet bírál­ni, ostorozni — egyetlen dol­got azonban nem lehet tőle elvitatni. Azt, hogy mint já­ték változatos, mint sporto­lási lehetőség — és mint ne­velési eszköz, ha jól élnek vele — ideális. A legkisebb községtől a legnagyobb vá­rosokig pedig tömegeket mozgósító hétvégi szórako­zás. Ezért nagy hát azoknak a felelőssége, akik a magyar futball fellendítésén fára­doznak. És ezért lehet csak üdvö­zölni a pénteki sportaktívá­hoz hasonló valamennyi elő­revivő cselekedetet. Palágyi Béla Hogy a pénteki A megyei Hind

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents