Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-23 / 197. szám

1980. augusztus 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILM JEGYZET Szeretem szieszta idején Mentségére szóljon Jorgé Grau rendezőnek, hogy Ma­gyarországon is bejutatott filmjének csak „A szieszta” címet adta. A film ugyanis nem a szerelemről szól, de még csak nem is a szexuali­tásról. Sokkal inkább csupán perverz jelenetek sokaságá­ból állt össze ez a spanyol filmszatíra. A kisváros tehetős, unatko­zó férfiai, asszonyai minden­féle tilalmakat, erkölcsi nor­mákat figyelmen kívül hagy­va légyottokkal töltik idejük nagy részét. Szemet hunyva csalják egymást a férjek és a feleségek; ml több, közre­működnek partnerek keríté­sében is. Az intim együttlé- teket a férfiak felvevőgép­pel örökítik meg, s aztán „bűnbarlangjukban”, egy bo­rospincében nagy gyönyörrel végignézik. A nők pedig szin­tén maguk között a teákon, esteken „kitárgyalják” a partnereikkel töltött édes órákat. A legtökéletesebb egyetértésben telnek min­dennapjaik ebben az erkölcsi fertőben. A „Karbanta-tó szoigálat” tévészerelője válo­gatás nélkül a szó szoros ér­telmében a karjában tartja időről időre a hervadozó Mindig a látványból, a közvetlen élményből indul ki, de eltekint a valóság részle­tezésétől. így formálódik ecsetje alatt az élmény, a látomás egyetlen hangulati egységbe, s így fonódnak szí­nei — zenei nyelven — egyetlen színakkorddá. Ké­peinek zöme a szabadban ké­szül, árulkodnak a plain air imádatáról, amikor is egyre inkább a fények reflexeire, a levegő módosító, feloldó sze­repére alapozza műveit. Ezek a képek az élet szeretetéről is szólnak, hiszen a színek felizzítása egy ilyen vérbeli kolorista festőnél valóban magát az életet jelenti. Fi­gyeljük meg e tárlat képei­nél, — legyen az tájkép vagy balatoni részlet, Szentendre vagy zsenyei panoráma •— mennyire felidézi a látvány hangulatát, s mennyire ke­resi e hangulathoz tartozó színeket *s. Böszörményi Kovács Gá­bor képein nem mond egy­másnak ellent a líraiság és az expresszivitás. A képek líraiságát, intimitását, ben- sőségességét nem halványít­ják a színek — bármily élénkek is — nem harsog­nak, hanem forró egységben hangolódnak össze. Alkalmam volt Böszörmé­nyi Kovács festői útját is megfigyelni. öt-hat évvel szépasszonyokat. A „bűnbar­lang” öregje frivol fehérne­műket vásárol egy bakfis- lánynak. Cserébe egy fa te­tejéről „kukkolja”a haverok­kal, amint esténként a meg­beszélt időben a lány a „flan­cos” ruhadarabokat levetve aludni tér. Egy másik férfi a fiatal futballistát ostromol­ja szerelmével. A legszoli­dabb kapcsolatnak ebben a mocsarában még a pásztor „vonzalma” tűnik bárányá­hoz. Kegyetlenül megcsúfol­ják érte. A „választottjából” készített vacsorán látják vendégül. A pásztor öngyilkossága megváltoztatja Calixtot, a tévészerelőt, aki szánja-bán- ja már „gyengeségeit”. Csak­hogy most már késő, a fér­fiúi mivoltukban megsértett cimborák legközelebb őt „tá­lalják fel” az ezúttal höl­gyekkel közös vacsorán. — Hiába várja szerelme, egy esetleges új, tiszta élet le­hetőségével a busznál, ami­re talán inkább a film ele­jén kellett volna felszállnia. A néző így nem láthatott volna naturális jelenetek tömkelegét, s vacsorázni is lett volna kedve. előbb még szívesen alkal­mazta a francia festők poin- tilista módszerét, azaz fes­tékcsomókat helyezett egy­más mellé, amikor is a fes­tékek apró pontjai vibráló fényhatásokat éreztettek. A fénytől átitatott színek szin­te visszasugároztak a felü­letről, s fokozták a levegő és a színek játékát. A francia festők eme merész vállalko­zása annak idején forradal­mi tett volt, s festői ered­ményei ma is tovább élnek. A színek e mámoros kezelé­se Böszörményi Kovácsnál azonban ma már visszafogot­tabb. Több bennük az intel­lektuális elem, a festészet doktrínáiban jártasabbá vált művész önfegyelme. Böszörményi Kovács Gá­bor tematikája erősen kötő­dik a Balaton s a Dunaka­nyar szépségeihez, a nagy­marosi, szentendrei és zse­nyei háztetők, kapuk sárga, vörös, lila — már-már ki­robbanó, szinte csak érzel­mileg töltött, de értelmileg irányított fegyelemmel meg­fékezett dinamikájához. Le­olvasható minden művéről természetimádata is. E tárlat minden képe igazolja, hogy Böszörményi Kovács Gábor rátalált a számára leginkább járható, a további emelke­déshez vezető útra. Tóth Ervin KIADJA A MÓRA „Minden napra egy mese” és társai „Minden napra egy mese” — ez nem csupán a Móra Kiadónál a napokban immár hetedik kiadást megélt nagy­sikerű meseösszeállítás cí­me, hanem a kiadó munká­ját is jellemző állítás. A gyermekeknek és az ifjúság­nak íródott műveket gondo­zó kiadó ugyanis az idén mintegy 370 kötetet jelentet meg: egy-egy könyvújdonság jut az esztendő minden napjára­„Autóstoppal a tengerhez” címmel egy NDK-beli fiú és lány autóstoppos kalandjait vetette papírra Gerhard Holtz-Baumert. A sajátos szerkezetű regényből az ol­vasó kétszer is végigélheti az utazás kaladjait, hol a fiú, hol a lány kommentálásában. A Fővárosi Operettszínház műsornaptárából már jól is­mert Békeffi István regényé­nek címe, „A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak”. A most nyomtatásban is hozzáférhe­tővé váló regény a valóság­nak és a mesének különleges ötvözetét használja fel, hogy elmondja vallomását az em­beriségről és az emberről. A kötetet a történet színpadi változatának felvételei il­lusztrálják. Kárpáti Kamii a varázsla­tos gyermekkort idézi fel a „Trombitás Ali cirkusza” cí­mű regényében, amelynek hősei 8—10 éves gyerekek. Kántor Zsuzsa „Hajszesz és bolondgomba” című köteté­ben az eddig megjelent két gyermektárgyú fantasztikus regényét „Zenél a Zakariás” és „Matekária” — egy har­madikkal trilógiává egészí­tette ki. A könyv hősei XXV. századi úttörők, akik egy fejlett technikájú társa­dalom emberi esendőségei- vel szembekerülve ügyesen igazítják helyre a kerékvá­gásból kizökkent világot. „Ballada egy márványtáb- láról” címmel a közkedvelt „Csíkos Könyvek” sorozat­ban jelenik meg Kántor Zsu­zsa másik műve. Az írónő kortársa volt Braun Évának, s regényében múltat, jelent és jövőt egyszerre láttató módon idézi fel a kommu­nista mártír alakját. Több generációnak az első igazi nagy regényélményt jelentet­te Borisz Polevoj „Egy igaz ember” című kötete, amelyet új kiadásban ismét közread­nak. A fiatalabb; az olvasás él­ményével még csak most is­merkedő korosztályra is gon­dol a kiadó több meseregény közreadásával. Magyarorszá­gon is nagy sikert aratott Lewis Caroll „Alice csoda­országban” című kötete. Meg­jelenés előtt áll az író másik műve is, az „Alice tüköror­szágban”, amely éppúgy fur­csa ötletekkel teletűzdelt, ki­tűnő humorú írás, mint a korábban megjelent párja. A „Már tudok olvasni” soro­zatban Nagy Katalin „Tűrhe­tő Lajos” című meseregényé­vel jelentkezik a kiadó. Ha­todik kiadását éli meg Ter- sánszky Józsi Jenő meséje, a „Misi mókus kalandjai”, és újranyomják Török Sándor ugyancsak közkedvelt művét, a „Kököjszi és Bobojszát”. A látvány fel izzított erejével Böszörményi Kovács Gábor kisújszállási kiállításáról Napjainkban már nemzetközi hírűvé vált bűvös kockából az idén a Székes- fehérvári SZÖVMÜ kooperációban mintegy kétszáz­hatvanezer darabot gyárt. Ifjúkorunk kedves olvasmányában, Mark Twain Huckleberry Finn­jében— valahol a könyv közepe táján— találjuk az„őshakni’’ pontos és szellemes leírását. A magát királynak és hercegnek kinevező, két figu­ra a folyómenti falvakban, városokban ragasztja ki érdekfeszítő színi­előadásra invitáló plakátjait (például erkélyjelenet a Rómeó és Júliából — kopasz Júliával), hogy azután a bevétellel odébbálljanak. A „herceg'' és a „király’’ persze póruljár a végén... Gázsik, haknik, elmaradt előadások A hakni — bár így a leg­ritkábban nevezik — él és virul ma is. Igaz, nem sza­badjára eresztve, hanem til­tó és engedő rendelkezések­kel, szabályokkal, de úgy­szólván korlátlanul tenyé­szik. Időről időre a legkülön­bözőbb fórumokon vita rob­ban ki róla, művelődési ott­hon igazgatók, neves művé­szek ágálnak ellene és mel­A megye egyik leglátoga­tottabb nagyközségi művelő­dési házában, a jászladányi- ban belelapozhatunk egy iratgyűjtőbe. A történet, amely feltárul benne — bíz­vást mondhatjuk — példázat a vidéki műsorellátás esetle­gességére. Emellett sok egye­bet is tartalmaz. Ez év január 8-án köttetett egy „Jogi érvényű megálla­podás” a jászladányi intéz­mény és Keleti Pál műsor­szervező között, amelynek értelmében január 24-én a „Hofi-kabaré” című műsort bemutatják Jászladányban, este fél 8-tól. Jó műsornak ígérkezett, Hofi Géza, Kazal László, Külkei László, An­gyal János, Boncz Géza, Fa­ragó Péter, Keleti Pál és Ha­vasi Viktor alkották a fellé­pők listáját. (Tiszteletdíjuk összesen: 7 ezer 700 forint.) A szomszédos Jászkiséren ugyanerre a napra, korábbi időpontokra, két másik elő­adást is lekötött Keleti Pál. Három előadás alig néhány óra leforgása alatt: enyhén szólva elég furcsa vállalko­zás. Január 24-én Jászkiséren és Jászladányban hiába gyűlt össze a közönség — a társu­lat nem jött. A jászladányi művelődési házba nem sok­kal az előadás előtt beállított egy vasutas, mondván, hogy jött valami üzenet, hogy a Hofi-est elmarad. Majd más­nap megérkezett egy távirat is: „az eeletveszeelyes úton nem tudtunk oenoekhoez le­jutni telefonoesszekoetteteest pedig lehetetlen volt megte­remteni ajaanlatom az elma­radt hofi muesort februaar 14-een vaaltozatlan szerep- loekkel ees felteetelékkel tartsuk meg... keleti paal”. És itt váratlan fordulatot vettek az események. Kalmár István, a művelődési ház igazgatója tudván, hogy a közlekedési viszonyok nagyon rosszak, de járhatatlan utak nem voltak — expressz, aján­lott levelet küldött: benne egy csekklapot, hogy azon a szervező fizesse be az előké­szített előadás költségeit, újabb előadásra a jászladá­nyi .intézmény nem tartott igényt. (Ez a fajta „kemény­ség” teljesen szokatlan — érthető okok miatt — a mű­velődési házak gyakorlatá­ban.) Kalmár István az aláb­bi sorokkal zárta levelét: „Bizonyára tudomására Jutott Sass Istvánná, a jászberé­nyi művelődési központ elő­adója, egy nappal a Dinamit együttes jászberényi szabad­téri koncertje előtt már nyu­godt. — Több mint ötszáz darab 40 forintos jegy kelt el elő­vételben — mondja. — Ráfi­zetés nem igen lesz. — És ha elmarad a kon­cert? lette; ám a helyzet lényegé­ben jó ideje változatlan: a vidéki kulturális intézménye­ket el kell látni szórakoztató műsorokkal, de a műsorel­látás intézményesített kerete csak formailag létezik, követ­kezésképp meglehetősen sok nemkívánatos eset adódik. Akadnak köztük kifejezetten riasztó példák is. már, hogy jászkiséri előadá­saik elmaradásának szintén megvannak a sajnálatos kö­vetkezményei, amelyek nem kabarétréfák. Senkinek sem ad emberi és művészi rangot, ha jó indulatú, egyszerű em­berek tömegeinek bizalmával játszadozik, vagy él vissza." Idézet Keleti Pál újabb — igen hosszú — táviratából: „— ha oennek az eloadaas elmaradaasa nem tetszik, pe­reljen be minket de a veele- meenyeere nem vagyunk kí- vaancsiak majd a bíroosaag doent egyeebkeent mi a műe- veeszi hivatássunkkal ees koetelesseeguenkkel teljes egeeszeeben tisztaaban va­gyunk ...” Távirat Jászladányból — szintén nem' a legválasztéko­sabb stílusban, az alábbi be­fejezéssel: „Az érintett mű­vészeket nagyra becsüljük, önnel fenntartjuk korábbi kártérítési igényünket. Feb­ruár 14-i fellépésüket más szerződéseink és az ön meg­bízhatatlansága miatt nem tudjuk fogadni.” (Aki volt valaha művelődési otthonban hasonló szituációban megért­heti a művelődési ház igaz­gató indulatait.) A műsorvezető, hivatásos előadóművész Keleti Pál (gá­zsija 550+100 forint) a maga részéről így zárja le á „pár­beszédet”: „pimasz modorta- lan jellemtelen aljas taav- irataat megkaptam... . is- meetelten fenntartom aallí- taasunkat veelemeennyeere nem vagyok kívaaricsi pa­naszt ott tesz ahol akar fel­jelenthet beperelhet soet...” A jászladányi művelődési ház kártérítési igényét — mi­vel a minimálisan kért 2000 forintot nem kapta meg — jogi úton igyekszik behajta­ni. A Hofi-kabaré helyett ki­alakult üggyel jelenleg a me­gyei tanács jogi irodája fog­lalkozik. Május 14-én a jogi iroda vezetőjének aláírásával Ke­leti Pálnak címeztek egy le­velet, amelyben udvariasan felszólították, hogy — fűtés, világítás, rendezési engedé­lyek stb. — 3 ezer 170 forin­tot a művelődési ház szám­lájára fizessen be. Se pénz, se válaszlevél nem érkezett. Mi lesz a folytatás ? A jogi iroda tájékoztatása szerint: „hamarosan újabb levél megy, s ha arra nyolc napon belül nem érkezik válasz, át­tesszük az ügyet a bíróság­ra.” — Ez — ŐRI-rendezvény, ilyesmi nem fordulhat elő. De meg is adjuk az árát. — Mennyit? — ötszáz forint híján 25 ezer forintért „szállította” az Országos Rendező Iroda ezt a koncertet. Csak a rendezési engedély több mint hatezer forintba került. — Nem kevés. Ilyen „drá­ga” az együttes? — Nem. Az ŐRI ilyen drá­ga. A Dinamit együttes fel­lépti díja, a legújabb „gázsi­jegyzék” szerint mindössze 3 ezer 750 forint. Az ŐRI által megszabott árakat természetesen Jászbe­rényben sem tudják minden esetben megfizetni. Működé­si engedéllyel resdelkező ma­gánszervezőkkel kötnek in­kább szerződést: ők „szállít­ják” a műsorokat, amelyek nem rosszabb színvonalúak, mint az iroda rendezvényei. Viszont összehasonlíthatatla­nul olcsóbbak. Csakhogy ... — Most jártuk meg éppen az Edda-együttessel — foly­tatja Sassné. — Június 20-ra kötöttünk a szervezőjükkel, a Gödöllőn lakó Baráz Miklós­sal szerződést. A kezdés idő­pontjában körülbelül kétezer ember várt a szabadtéri szín­padon — hiába. Mindössze a szervező jelent meg és közöl­te, hogy sajnos az együttes nem jön, mert állítólag film- forgatáson van. Azt hiszem, nem kell részletezni, hogy az elmaradt koncert mennyire rontotta az intézmény hite­lét. Lemezkopás: 80 forint Testes „Edda-ügy” felira­tú dossziét mutat: az elővé­telben eladott jegyek 52 ezer forint bevételt hoztak volna a művelődési központnak — mindent összevetve 52 ezer 161 forint követelése van az intézménynek az együttessel szemben. Érdemes bepillantani a szervező disco-jockey-val kö­tött külön szerződésbe: ő „1180 forintot vett volna fel a művelődési központtól. A té­telek között szerepel 80 fo­rint — lemezkopásért, 100 fo­rint konferálási jogdíjként, rakodásért 200 forint, fellép­tidíj (ŐRI által jóváhagyott) 400 forint, hangszerszállítás 400 forint. Erre a listára nyu­godtan mondhatnánk, még szerencse, hogy a születési évszámát nem adták hozzá. Megjegyzésre méltó: ez a nem ORI-rendezésű Edda- koncert, a Dinamdt-műsor összköltségének harmadába került volna. * * * Műsoros estek, szórakozta­tó rendezvények, könnyűze­nei koncertek iránt növek­szik az igény mindenütt — s ez örvendetes jelenség. „Mel­lesleg”: a könnyű műfajú rendezvények bevételére szá­mos intézmény számít — több helyen ez képezi a költ­ségvetés gerincét. A magán­szervezők által kínált előadá­sok ára jóval alacsonyabb mint az ORI-műsoroké. kö­vetkezésképp a szervezők fe­lelőssége, közművelődési sze­repe is igen nagy. Munkájuk nem épülhet arra, hogy az őket foglalkoztató intézmé­nyek bizonyos fokig kiszol­gáltatottak, hogy a népműve­lőknek ajánlatos velük jó kapcsolatban állni. Tévedés ne essék: nagyon sok szervező végzi munkáját nagy hozzáértéssel, pontosan, lelkesen. Hogy elmaradnak előadások, hogy előfordulnak kisebb-nagyobb szerződéssze­gések — természetesen- nem az ebbe a típusba sorolható szervezők számlájára írható. Szabó János Hofi-kabaré — Háromszor semmi Egy elmaradt koncert

Next

/
Thumbnails
Contents