Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
1980. augusztus 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nem egy, — minden méretű kaptafára készítenek csizmát. Ebben a negyedévben mintegy 16 millió forint értékben gyárt a Tisza Bútorgyár beépített konyhaberendezéseket. Fő megrendelője a Szolnok megyei ÁÉV, a DÉLÉP és a debreceni házgyár A Tisza vidékén Javítják a víz minőségét Németh Károly és Nguyen Duy Trinh megbeszélése Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára tegnap fogadta a hazánkban üdülő Nguyen Duy Trinh-et a Vietnami KB Politikai Bizottságának tagját, a KB titkárát. A szívélyes, elvtársi légkörben és az egyetértés szellemében lezajlott találkozón kölcsönösen tájékoztatták egymást az MSZMP és a Vietnami KP, a Magyar Nép- köztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság munkájáról. Véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiről. Az augusztusi áradást követően a Tiszán és mellékfolyóin romlott a víz minősége, az alacsony oldott oxigén és a magas szervesanyagtartalom veszélybe sodorta a halállományt. A Zagyva Üj- szász alatti szakaszán a héten kisebb halpusztulást is észleltek. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság mesterséges beavatkozással igyekszik javítani a helyzeten, elsősorban a halállomány védelme érdekében. A leginkább szennyezett Hortobágy- Berettyóba másodpercenként öt köbméter hígítóvizet vezetnek, ugyanakkor levegőztető berendezéssel juttatnak több oxigént a főcsatorna élővilágának. Az intézkedések hatására a Tisza vízminősége a hét végére javult, a középső szakaszon az oldott oxigéntartalma szombatra megközelítette az átlagos értéket. A vízminőségi osztály szakemberei úgy vélik, hogy az élő Tisza vizszintjének normalizálódása után a mellékfolyókon is gyors javulás várható. A Kiskörei víztározó hatalmas vízkészletében az áradás csak kisebb mértékű elváltozást okozott. Minden szál ideköt... Gépjárműellenőrzésen Huszonhárom év szolgálat Martfűn A martfűi rendőrségi körzeti irodában keressük Bujdosó Lajos törzszászlóst, a martfűi körzetmegbízott csoportvezetőjét. Szerencsénk van, mert éppen szabadnapos volt, de mint mondta, „benézett” a munkahelyre, nincs-e valami újság, probléma. — Menjünk el hozzám, a lakásomra — invitál. — Ott nyugodtabban beszélgethetünk. Ahogy kilépünk az iroda ajtaján, máris ismerősökkel találkozik. Odaköszönnek neki: — Jó napot, Lajos bácsi! Hogy van, Lajos bácsi? A községbeliek így hívják: Lajos bácsi. Huszorhárom éve ismerik, azóta őrködik a rend és biztonság fölött Martfűn. — Tizenkilenc éves voltam, amikor rendőr lettem — meséli. — Már azelőtt is sókat nézegettem a rendőröket. Tetszett a bátorságuk, a leleményességük, és az, hogy segítenek az embereken. Először Nagykörűben teljesítettem szolgálatot, majd 1957-ben kerültem Martfűre. — Martfű nagy kiterjedésű, fejlődő község, akad tehát munka bőven... — Igen. A körzethez tartozik még Rákócziújfalu is. A két község lakóinak száma mintegy kilencezer. Megérkezünk. A hatalmas fákkal szegélyezett főutcán megállunk. — Látja, ezeket a fákat nagyon szeretem — mondja. — Olyan szép ez az utca. olyan csendes ... Az egyik társasház rendezett, szép lakásába tessékel. — A feleségem most nincs itthon, dolgozik... az óvodában. A „háziasszonyi” teendők így rá várnak: feketével kínál. — Hárman dolgozunk a körzetben — mondja. — Minden feladatot mi, rendőrök végzünk el az irodában a levelezéstől kezdve a gépelésen keresztül a kihallgatásig. Martfű igen heterogén összetételű község. A Tisza Cipőgyárnak nagy a vonzási körzete, az ország minden tájáról jönnek ide emberek dolgozni. Néha gondot jelent a beilleszkedésük, különböző tájakról más-más szokásokat, életviteleket hoznak magukkal. Legtöbbször családi problémákkal fordulnak hozzánk. Veszélyes esetekben — ha mondjuk az apa veri a családot, — természetesen közbeavatkozunk. A faluban sok a munkáslány, és egy- egy disco vagy bál híre még Pest megyéből is idecsalja a fiatalokat. Régebben többször voltak verekedések, garázdaságok, most már egyre kevesebbszer. — Milyen jellegű problémákkal keresik fel az emberek? — A körzetünkben kirívó bűncselekmények nincsenek, inkább mindennapi „kis” események adódnak. Sokszor jönnek az emberek közlekedési problémával, hiszen a cipőgyári lakótelepen a gyalogos és gépjárműforgalom gyakorlatilag ugyanazon az úton bonyolódik le. Igen — bólogat — ebből elég sok probléma adódik. — Ügy tudom, munkájáért több elismerést is kapott. — Igen. Kilenc alkalommal kaptam kitüntetést... — Aztán .másra tereli a szót. — Sokat segítenek munkánkban az önkéntes rendőrök, a munkásőrök. Nem vagyunk egyedül... — Két község rendjére ügyelni nagy feladat. A munka is több, mint másutt. Fejét csóválja, mintha nem értene egyet velem. — Én nem így mondanám. Igaz, hogy itt az emberek akkor jönnek hozzánk, amikor éppen problémájuk van, nemigen tartják be a fogadóórát. Megkeresnek a lakásomon is, ha nem vagyok otthon, a feleségemnek mondják el, mi a baj. De már annyira ismernek, hogy egyéni problémákká] is jönnek. — Szabad idő? Felsóhajt. — Hát abból nincs sok. Azt a keveset meg elrabolja tőlem az unokám. A lányom Pesten lakik, de az unoka itt van velünk. Ha ő engedélyez egy kis szabadságot, összejövünk a barátokkal. . . a munkatársakkal. Szeretek olvasni, utazni. Most. a nyári szabadság alatt a Dunántúlon voltunk, a hét végén pedig Debrecenbe megyünk. — Negyvenkilenc éves. Ebből huszonhármat Martfűn töltött. Majdnem egy negyedszázadot. Mi köti a községihez, az itteni emberekhez? Gondod ir'1'1 — Nei.' < s/.-'rv Amit eddig ■: -m. minden... Itt van az oitho- nom, a családom, a barátaim. az ismerősök. Minden szál ide köt... Paulina Éva Kísért a Parkinson-törvény? elszedték egyszer valahol a járdát. Mindennapi dolog ez. mint ahogyan az is, hogy a csatornamunkák elvégzése után nem hozták rendbe. És — sajnos — még abban sincs semmi rendkívüli, hogy a jelzés nélkül .hagyott úthiba balesetet okozott. Ne firtassuk ezúttal, hogy hol történt — szinte bárhol történhetett volna, városban vagy faluhelyen. Még a folytatása is: a balesetet szenvedő kártérítést követelt, s a közmű az útfenntartókra, azok a tanácsra, ott megint valaki másra mutogattak. A felelőst csak bírósági úton lehetett megtalálni. Hasonló eset egy vállalatnál: valaki leesett egy állványról. A vizsgálat megállapította, hogy azért az egyetlen állványért nem kevesebb mint hat különböző szintű „testület”: főosztály. csoport volt felelős. Vagyis — senki. Oldalakon át sorolhatnánk tovább a példákat. Nemhogy szokás vagy divat — íratlan törvény lett lassanként az, hogy egy-egy helyi érvényű rendelkezésnek egész sereg gazdája van. Ami egyben azt is jelenti. hogy egyáltalán nincs gazdája. Hiszen. mire az igazi felelőst sikerülne megtalálni, az már árkon-bokron túl van. nyugdíjba ment, vagy az ország túlsó felébe helyezték, felelősségre vonni semmiképpen nem lehet. Való igaz, hogy némelyik hivatalt ma is csak onnan vesz észre az állampolgár, hogy itt-ott találkozik rendelkezéseivel. Néha csupán akkor értesül erről is, amikor megszegi a nem is ismert rendelkezést — például valamelyik házkezelőség sokadszor módosított házirendjét. Ám az is igaz — s mi tagadás, legtöbbször ez az érem másik oldala —, hogy takarékos korunkban nemegyszer az önmagát is feleslegesnek tartó hivatal akarja így bizonyítani létjogosultságát. Néhány hónappal ezelőtt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke mondta el: nem új jogszabályokra van szükség, hanem a már korábban kiadottak pontos és lelkiismeretes megtartására Amit egyszer, közérdekből írásba foglaltak, annak van és kell hogy legyen hatása eredménye. Ha tisztességesen végrehajtják, semmi szükség a megismétlésére. Ám a másodszor, harmadszor, sokadszor ugyanarról kiadott intézkedés — lett légyen az egyébként bármilyen fontos —, semmit nem visz előbbre. Csak a papírt, no meg a felelőtlen felelősök számát szaporítja. Vajon nem lehetne-e megszüntetni az olyasféle értesítéseket, mint amilyenek naponta száz, ha nem ezerszámra mennek ki a címzettekhez, s amelyben mindösz- sze azt közli az Illetékes Hivatal, hogy az állampolgár tartozása vagy követelése 0 forint 0 fillér? Vagy — ami ennek fordítottja látszatra —•, hogy X vállalat tartozik ennyivel, meg any- nyival, miközben a szomszédos íróasztalon fekszik a befizetést igazoló postai értesítés? Legkevésbé sem kitalált esetek ezek — még erősebb példákat is felhozhatnánk. Az ország — vagy azon belül egy megye, egy város, egy község, egy vállalat — fejlődését, elősegítő rendelkezésekre természetesen szükség van, ezt senki sem vitatja. De azt sem lehet kétségbe vonni, hogy ma mindenféle szintű, fokú és rendű — nemegyszer párhuzamos — intézkedéseknek olyan tömege van érvényben, amit a legképzettebb jogászok sem tudnak átlátni. Felső szinten most készül a jogszabályok összevonása, egyszerűsítése. Ennek azonban csak akkor lesz igazán foganatja, ha a sok helyi érvényű rendelkezés között is rendet csinálnak az arra illetékesek. S mindenekelőtt: ha az intézkedések világosak, érthetőek és egyértelműek lesznek, ide értve azt is. hogy megnevezik a végrehajtásukért és annak ellenőrzéséért felelősöket is. Ez mindjárt garantálja, hogy nem kell ugyanarról még egyszer-kétszer vagy többször is újabb intézkedést hozni. Nem utolsósorban: így mérhető a hivatali munka „termelékenysége”, vagyis az, hogy mennyire operatív. Szűk gazdasági kereteink között pedig nagyon meg kell gondolni, hogy mennyi és milyen hivatali apparátust tartson fenn az ország: csak annyit és olyat, ameny- nyire és amilyenre a valódi munka elvégzéséhez van szükség. Parkinson világhírű „törvénye” azt mondja: „Egy munka mindig annyira terjed ki, hogy kitöltse az elvégzésére felhasználható időt”. És: „a hivatalnokok száma és a munka mennyisége semmiféle kapcsolatban nem áll egymással”. Nálunk — kell hogy meglegyen ez a kapcsolat. Kétségtelen, hogy sok az „intézkedést önmagáért szülő” íróasztal, s hogy olyan időket élünk, amikor talán minden eddiginél jobban takarékoskodnunk kell a munkaerővel, a szellemi energiával is. S amikor a lényeges kérdésekre kell összpontosítanunk az erőket, ennek érdekében közérdekű, felelős intézkedéseket kell kiadni és végrehajtani. árhuzamos intézkedések, jelentéskéré- sek, soha sehol nem hasznosítható kimutatások elkészítése és határidőre beküldése fölöslegesen terheli az állami, tanácsi, .tömegszervezeti, vállalati apparátusokat — nemegyszer több hivatalt, intézményt ugyanazzal a papírmunkával. Nincs semmiféle csodaszer mindezek megszüntetésére, az ésszerű munkaszervezésre — s az inkább tetézné a túlburjánzó adminisztrációból származó gondokat, ha most szervezési tanácsadókkal és hasonló újabb intézményekkel próbálnánk az egyszerűsítéseket. Ha van biztos sikerrel kecsegtető módszer, az csak egyetlenegy lehet: az éssze rű gondolkodás. Mindig azelőtt, hogy a teendőket írásba foglalnák. Várkonyi Endre Félidő a nyári ruházati vásáron Tegnap félidejéhez érkezett a nyári ruházati vásár, Az eddigi tapasztalatok szerint igen élénk a vásárlási kedv; a kedvezménybe bevont termékek több mint 50 százaléka elfogyott már. Legnagyobb sikerük a különféle cipőknek, nyári ingeknek, színes, könnyű textíliáknak van. Az áruházak, üzletek mindenütt megerősített eladói gárdával igyekeznek a sorbanállásokat, zsúfoltságot elkerülni. \ Centrum áruházak gyorsmérlege szerint az első héten összesen 83,5 millió forint értékű árut adtak el a nyári vásár keretében a budapesti és a vidéki áruházak, ez 14 százalékkal haladja meg a tavalyi forgalmat. Legtöbb termékre a csepeli a Luxus, a Verseny, az újpesti, vidéken pedig a miskolci, a tatabányai és a debreceni áruházakban volt vevő. Különösen sokan vásároltak női ruhát, rövidujjú férfi inget, kevesebb fogyott viszont a vártnál a nyári férfi öltönyökből. A Szivárvány áruházak különösen a sportcikkekben bonyolítottak le nagy forgalmat. A Skála áruházban a 120 millió forint értékű nyári vásári cikkekből 65 millió forint értékű gazdára talált. Legkeresettebbek a cipők, a férfi szövetek, gyermeknadrágok és a férfi sortok voltak. A Skála áruház a második hét készleteinek feltöltése során jónéhány újdonságról is gondoskodott. Bevonják a kedvezményes nyári vásár termékei közé a női balont, az ágyneműt, s az új fazonú cipőket. Egyik sláger előreláthatóan a reklámáron, 40 forintért kínált iskolaköpeny lesz. Új cipőgyár Komlón Három évvel ezelőtt megkezdődött Komlón egy új cipőgyár építése. . a CARBON Cipőgyárat a napokban adták át rendeltetésének. A korszerű géppark részben szocialista országokból származik, . rápzben a hazai ipar terméke. A gyárban műszakonként ezer, ezerkétszáz pár cövidszárú csizmát gyártanak.
