Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-15 / 191. szám

1980. augusztus 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lörinctöl Lőrincig? Megkésett a szezon, békétlen a horti dinnyés Molnár Józsefné: „Szedi az egész család, hagy fogyjon, amíg jó ára van” Nagy Béla: „Kevés volt rájuk a fény és a meleg” Választhattam volna jobb regigeit is a dinnyéslátoga- tásra. Elnehezül a ráragadt sártól a szandálom, mire a November 7. Tsz földjén megközelítem a hevesi Hort községből Kenderesre szerző­dött dinnyések kunyhóit. Pontosabban az akkumulá­toros televízióval, palackos gáztűzhellyel komfortossá tett faházakat, amelyek kö­zül a Nagy Béláékénak pél­dául fóliával borított, vilá­gos „előszobája” is van. Ott beszélgetünk a gazdával, aki nem sokkal előttem érkezett kismotorral. — Beszaladtam a faluba, a Szabad Földért. Esett éjfél­től hajnalig, mi mást tehet a dinnyés ilyenkor? Olvas­gatok kicsit. Aztán, ha fel­szikkad valamelyest, össze­kapkodom az érett sárga­dinnyéket. mert azokat köny- nyen eléri a zöldrothadás, ha vízben ül az aljuk. Gör­gőt még alig tudtunk piacra küldeni. Nem is emlékszem, hogy valaha augusztus 10-én, Lőrinc napkor szedtük vol­na az elejét... — Emlegetnek a dinnyé­sek másmilyen Lőrincet .is. — Igen, azt a szeptembe­rit. Ügy mondják, akkor már a hűvös, ködös hajnalokon könnyen tönkremegy a dinnye, szóval beleesik Lő­rinc. Márpedig itt Kendere­sen a termés egy részét a táblában éri a szeptember közepe is. A késel tavaszo- dással megkésett a palántá- lás, és az esős, fényszegény nyár miatt legalább egy hó­napot eltolódik a szezon. Előkerül a fiatalasszony, Nagyné is. Felkészíti a ká­vét a gázrezsóra, közben bé- kétlenkedik ő is az idei nyárral. _ — A legtöbb évben szep­tember tizediké táján már vetett ágyban aludtunk oda­haza, Horton. Most jó, ha október elején lebonthatjuk a bódékat. Nem lesz olyan jó termésünk, mint tavaly. amikor harminc vagonnal szedtünk le a hét hektárról. Ugyanakkora területet vál­laltunk most is, de örülünk, ha húsz vagonnal terem raj­ta. Az első szedéseket per­sze jobb áron tudjuk majd eladni, de azért vékonyabb lesz most a pénztárcánk is az őszi elszámoláskor. Nagy Béla a horti házu­kat körítő lugas terméséből készült borból tölt, emeli a poharat; — No isten, isten. Azzal, hogy elsiratjuk a nyarat, nem lesz több dinnye. Most ilyen szezon járja. Volt már, lesz is még jobb eszten­dőnk . .. * * « Áprilisnál is bolondo­sabb ez a mostani augusz­tus: Kenderesen még az éj­szakai esőtől csillogtak a fa­bódékat „őrző” napraforgó­levelek, alig húsz kilométer­rel odébb, a kunhegyesi ha­tárban hétágra süt a nap. A szaporán hajlongó horti dinnyéseket már „száraz láb­bal” elérjük az 52 hektárnyi tábla közepén. Igaz, a Kun­ság Népe Tsz földje ezen a részen jóval homokosabb, mint a kenderesieké. — Az a szerencsénk — böki feljebb a sapkáját Mol­nár József —, hogy ezt a ho­moki táblát választót l,uk az id,én a dinnyének. Nem mon­dom. itt is elkelt volna több napsütéses, meleg nap, de amint látják, behozta a nö­vény a lemaradást. A me­gyében nekünk ért be első­nek a görögdinnye, augusztus tizediké óta naponta 2000— 25000 kilót szállítunk a kör­nyékbeli áfész- és Zöldért- üzletekbe. — Itt Kunhegyesen mi­lyen terméssel biztat a ké­sei szezon? — A tavalyi két tonna nem lesz meg egy-egy hek­táron. de 180 mázsára min­denképpen számítunk. Ta­lán a keresettel se csaló­dunk nagyot. A háztájival együtt meg kell hogy ke­ressük a százezret fejenként. Mármint a családtagok, merthogy ott a két vejem pakolja a pótkocsit, amott a menyeim hozzák a dinnyét a vesszőkosárban. Szóval dinnyés dinasztia a mi csa­ládunk. Azt persze ki tud­ja. hogy a kis Attila uno­kám, aki három éve itt szü­letett a kunhegyesi határ­ban, vállalja-e majd ezt a nomád életet... A napraforgók árnyékolta kunyhók felől érkező Mol- námé Mariska néni biztat­ja a csapatát: — Szedjetek egy pótkocsi­ra valóval többet. Üzentek az áfésztől, mindjárt küldik érte az autót. Tudják —for­dul hozzánk —, a harminc­öt évi dinnyéskedés alatt megtanultuk, hogy ilyenkor, a szezon elején lehet legin­kább megfogni a pénzt. Most még jó ára van a dinnyé­nek, kettő ötvennel drágáb­ban veszik, mint tavaly jú­lius elején. Egy éve ilyen­kor már exportra is csak forint ötvenei adtak kiló­jáért. Kiss Ferenc kertészeti ága­zatvezető is elégedett, hogy a rendkívüli nyár ellenére jól indult a szezon. — Kevesebb lesz a termés nyilván, mint tavaly, de a jobb kezdési ár révén úgy számoljuk, elérjük a beüte­mezett kétmillió hétszázezer forint bevételt. Amilyen ütemben érik a dinnye, tiz nap múlva megkezdhetjük az exportszállítást is. Harminc vagonnal szerződtünk a Hungarofructtal, Csehszlová­kiába és az NDK-ba „utazik” a dinnyénk. Ha meleg, szá­raz lesz augusztus második fele. jó áron. hamar túl­adunk a java termésen, nem sok dinnyét ér maid a táb­lában a szeptemberi Lő­rinc ... T. F. Közös kockázatot vállalnak A Technoimpex Külkeres­kedelmi Vállalat, a Szerszám- gépipari Művek és a Cse­pel Művek Szerszámgép- gyára társasági szerződést kötött az export gazdaságos­ságának fokozása érdekében. A szerződésben a Techno­impex nagyobb kockázatot vállalva kötelezte magát, hogy a két gyár korszerű termékeit világpiaci áron ér­tékesíti. Ha annál alacso­nyabb áron kényszerül elad­ni a berendezéseket, akkor a veszteség felét megtéríti az iparvállalatnak. A gyártó vállalat is kötelezte magát. a határidők pontos megtar­tására, míg a Technoimpex az átadott termékek ütemes kiszállítását biztosítja. Az export gazdaságosságá­nak javítása annál is inkább fontos, mert szerszámgépipa- ‘runk termeléséinek 85—90 százaléka kerül külföldre. Ebből 65—70 százalékban a tőkés piac részesedik. A külföldi vevők mind több, műszakilag értékesebb, nagy teljesítményű automa­tizált, számjegy-, illetve mi- niszámítógép-vezérlésű be­rendezést rendelnek a ma­gyar iparvállalatoktól. Elektrttttluz rr ff ww ŐRLŐM U A Csepel Művek móri gyá­rában ötvenmillió forintos költséggel őrlőművet építe­nek. Az új beruházássá^ de­vizát takarítanak majd, meg, ugyanis az ott készülő elekt­ródákhoz eddig importanya­got használtak fel. A jövő­ben csupán az alapanyagot kell külföldről beszerezniük. A móri gyár a megkötött szerződés értelmében a má­sodik félévben a Szovjet­unióba szállít összesen 850 tonna elektródát. A második gazdaság ögtön elismerve: már az elnevezés vitatott, vannak, akik így, mások ki­egészítő gazdaság­ként, megint mások árnyék-, háttér-gazdaságként jelölik. Az azonban bizonyos: van, létezik, hat, tehát vitákra is, töprengésre is — okot adhat. A termelés és az elosztás egy sajátos — és: hasznos! — te­repéről van szó, a szocialista szektor kiegészítőjéről, köz- napian fogalmazva, a szocia­lista szektor együttműködési réseinek betöltőjéről. Hiba lenne azonban mindent ide sorolni, ami „nem illik bele” a nagyüzemi tevékenységbe, ami furcsa, ami esetleg el­lenérzést kelt, azaz: a má­sodik gazdaságnak — értel­mezésük szerint — semmi köze a borravalóhoz, a hála­pénzhez, az üzérkedéshez, amit jogtalan előnyöknek, munkanélkül szerzett jövedel­mek, vagy éppen törvény­szegésnek nevezünk. Beletartozónak tekinthetjük viszont a magántevékenység olyan, féllegális, fél-illegális terepét, mint a hatósági en­gedély nélküli szolgáltatások — kontárkodás, fusizás, szobakiadás stb, — viszony­lag kiterjedt körét, s termé­szetesen elsősorban azt, ami valóban szabályozott jogi ke­reték között zajlik: a háztá­ji és kisegítő gazdálkodást, a magánkereskedést, a magán­kisipart, ebbe a magánépítő­mestert is beleértve, a fizető­vendéglátást. S olyan, meg­lehetősen áttekinthetetlen cselekvési kör szintén bele­tartozik a második gazdaság­ba — áttekinthetetlen, mert jónéhány mozzanatában a szabályost, a majdnem sza­bályost — majdnem törvény­telent keverő, elegyítő kör ez —, mint az úgynevezett házi­lagos építkezés. Más nem lehet a megítélés alapja, mint az: valós szük­ségletek kielégítője-e ez a tevékenység? Ha tárgyilago­sak vagyunk, azt kell felel­nünk: igen. Ráadásul: a szo­cialista szervezetek nem ké­pesek — olykor nem alkal­masak — ezeknek a felada­toknak az ellátására, illetve csak rendkívül gazdaságtala­nul hajthatnánk végre azo­kat. Ilyen és hasonló ténye­zőkre figyelve kell mérlegel­nünk, s akkor kiderül: ter­mészetes jelenség ma nálunk a gazdaságnak ez a szem­lélete. Természetes és szükség- szerű kiegészítőről van szó, hiszen — példával élve — a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok adják bizonyos mezőgazdasági termékeknek a felét, kétharmadát, — a sertéseknek több, mint a fele nevelkedik, s kerül vágóhíd­ra innét —, de a hízott libák­nak — a májnak! —, külön­féle bogyós gyümölcsöknek majdnem a teljes egészét. A mezőgazdasági szövetkeze­teknek ma már jelentős cso­portja segíti ezt a tevékeny­séget, a nagyüzemi munka egyik — különleges — ága­ként kezelve. Folytathatjuk a szerepkör illusztrálását: a magánépítés évente a tető alá hozott új otthonokból hatvan, hetven százalékkal részesedik — esztendőnként 57—62 ezer lakás volt ez az 1976 és 1979 közötti időszak­ban —, s ennek döntő több­sége a második gazdaság ke­retei között jön létre. Veszélyes az egyoldalú ítélkezés, s ezért hibás gon­dolati út a szocializmust a nagy vállalatokkal — azono­sítani. S még nagyobb hiba, ha mindenkor és mindent csak szabályok közé gyömö- szölten, központi rendelkezé­sektől „egyenesre nyírtan” tudunk elképzelni, s ami csak kicsit is szokatlan, nem illik a hagyományos .képbe, azt elutasítjuk, sőt gyanús­nak, kiátkozásra érettnek tartjuk. Ez utóbbival már csak azért is vigyázni kell, mert becslések szerint a csa­ládok kétharmadának van valamilyen, a második gaz­daságból származó jövede­lemforrása. S itt ne gondoljunk rögtön a kiugró bevételekre — ez egyébként, a szakem­berek becslése szerint, a má­sodik gazdaságban tevékeny­kedők csoportjának töredé­kére jellemző —, hanem sok­kal inkább azokra, akik nyugdíjukat, alacsony egy főre jutó családi jövedelmü­ket így egészítik ki, így érik el, vagy közelítik meg az át­lagos életszínvonalat. Ezzel már azt is kimond­tuk, hogy a szóbanforgó te­vékenység bővíti a munka­idő-alapot. illetve a társadal­mi termelésben addig részt nem vevő, de hasznos mun­kaerőt mozgósít, gondoljunk csak a háztáji — kisegítő — gazdaságokban dolgozó csa­ládtagokra. S ugyanakkor, ha a tevékenység formája, tar­talma nem sérti a közérde­ket, hozzájárul a családi élet- színvonal növeléséhez; több­let jövedelem forrása, az életkörülmények javításának egyik lehetséges eszköze, az­az harmonizál az össztársa­dalmi célokkal. ugalmas, a szükség­letekhez gyorsan Igazodó terepe ez a gazdaságnak, azaz tekintélyes nagysá­gú mozgósitható tartalékok rejlenek benne, s ezek a tar­talékok, hasznosítva, nagyon is valós igények kielégítői lehetnek, olyanoké, amelyek máskülönben kielégítet­lenül maradnának. L. G. A RAMOVILL szervizhálózat keretén belül dolgozik a ti- szaföldvári Épí­tő Vasipari Szolgáltató Szö­vetkezet motor­javító műhelye. Valamennyi külföldi és ha­zai márkájú ke­rékpár és mo­torkerékpár ga­ranciális javí­tását elvégzik MUNKA UTÁN ÉDES A FAGYLALT Vízhordó gyerekek Fegyverneken A két gyerek biciklijére támaszkodva áll a körtefák alatt. A kerékpárok kormá­nyán egy-egy vizeskanna. A szeplős, dundi fiú hátratolja homlokán a sapkát. — Hű, de meleg van... — Szervusztok, srácok. Dolgoztok ebben a nagy melegben ? — Igen — bólogat a na- ' gyobbik. — Itt hordjuk a vizet. — Fejével körbeint a körtefák felé. A fegyverneki Vörös Csil­lag Tsz gyümölcsösében rek- kenő hőségben szedik az emberek a körtét, és szál­lítják a Debreceni Konzerv­gyárba. Nachtigál Tibor — a ki­sebbik gyerek — és Réti András, a nagyobbik — vi­zet hordanak a gyümölcsös­ben dolgozóknak. — Hanyadikosok vagytok? Bandi a bátrabb, ő mond­ja. — Pisti, nyolcadikba megy, én hetedikbe. — Hogy jutott eszetekbe, hogy nyáron is dolgozzatok? — Hát — vonja meg a vállát Bandi. — Én már ta­valy is itt voltam. Az idén szóltam Pistinek is ... — Otthon ugyanis unat­koznék — mondja Pisti. — tMeg... a szüleim is itt dol­goznak a gyümölcsösben. — Nem lenne jobb a strandon, ebben a kánikulá­ban? Nevetve fejüket rázzák. — Vasárnap úgyis me­gyünk a strandra... Szol­nokon. — Mennyit kell itt dol­gozni ? — Kijövünk reggel, úgy hétre, aztán délutánig — magyarázza Pisti. — Leitat­juk az embereket... — Leitatjátok? Vízzel? Kacagnak. — Hát nem leitatjuk — helyesbít Bandi <... hanem vizet adunk nekik. — Szóval, ti itt most na­gyon fontos emberek vagy­tok. Hiszen a vizet vár­ják ... Bólogatnak. — Mennyit kerestek, és mi lesz a pénzzel? — Jól keresünk, — bi­zonygatja Bandi. — Hetven forintot naponta. Már két napja dolgozunk... — Odaadjuk a pénzt a szülőknek — mondja Pisti. — Aztán, ha megyek a nő­véremhez Pestre, lesz mihez nyúlni. — Én pedig Hatvanba me­gyek augusztus végén. Ta­valy, amikor itt dolgoztam, a keresetemből vették ne­kem ezt a biciklit — mutat­ja büszkén Bandi. — Munka után bemegyünk a cukrászdába... így még jobban esik a fagylalt.... — magyarázza Pisti. — Na — lódul neki Ban­di — menjünk, mert vár­nak ... Elkarikáznak. Eszembe jut, hogy kezet kellet volna fogni velük, hi­szen — ha csak két hónapra is — de kereső emberek.- Pé -

Next

/
Thumbnails
Contents