Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-14 / 190. szám
1980. augusztus 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Magyar Közlöny 1976. január 30-i száma: „Iránymutatás a vállalatok, egyéb gazdálkodó egységek és tanácsok számára a gyermekgondozási szabadságon lévő, segélyben részesülő anyák fokozottabb segítésére.” Kiadta a Munkaügyi Minisztérium. Részlet az irányelvekből — ami nem más, mint javaslat, ötletadás, aminek he- tartása nem kötelező. Minden munkahely annyit fogad meg belőle, amennyit akar, amennyit szükségesnek lát. „.. .Célszerű a segélyen lévők számára tájékoztatást adni az üzemi élet fejlődéséről, a fontosabb üzemi eseményekről és általában mindarról, amelyet a vállalat fontosnak tart a kapcsolat- tartás érdekében... ” Mindkét félen múlik A Tisza Cipőgyár kunszentmártoni üzemének vezetője Felföldi Antal. Irodájában beszélgetünk, miközben az üzemcsarnokból beszűrődik hozzánk a varrógépek monoton zaja. — Most is kilencvenegy nő van tőlünk gyesen, a dolgozói létszám egynegyede. Képzelheti, mennyire hiányoznak. És mivel nálunk 28 év az átlagéletkor, mivel dolgozóink 96 százaléka nő. nem számíthatunk jobb helyzetre évek múlva sem. — Akkor különösen fontos, lehet, hogy ezek a fiatalasz- szonyok ne szakadjanak el a munkahelyüktől. — Ezért rendezünk számukra minden évben kismamatalálkozót. Nagy százalékuk el is jön, a gyerekeket is hozzák magukkal. És mi mindig elmondjuk, milyen jó volna, ha már itt volnának közöttünk. — És tesznek is ennek érdekében? — Üzemünk másfél millió forintot adott a nagyközségi tanácsnak, dolgozóink pedig öt kommunista szombat bérét ajánlották föl óvoda építésre. Támogatjuk a • bölcsőde építését is, mert rá vagyunk utalva. Tavaly harminc fiatalasszonyt nem tudtunk visszavenni a gyárba, mert nem •volt hely az óvodában, és nem tudták hol elhelyezni a gyerekeiket. — És a kismamatalálkozón kívül? Más kapcsolat? — A szocialista brigádok rendszeresen meglátogatják a gyesen lévő brigádtársaikat, meg kirándulásra is ríieg- hívják őket. Persze, akik bejárók, azokkal a kapcsolat- tartás sokkal nehezebb. Az üzemben dolgozók egy- harmada naponta a környező községekből jár be munkahelyére. Az üzemvezető sorolja: A személyzeti, oktatási vezetőnk is felkeresi őket, hátha tovább akarna tanulni valaki közülük, de kevés a jelentkező.' A törzsgárda jutalmat itt veszik át az üzemben. Az az igazság, hogy aki régen itt dolgozik, nem szívesen válik meg a gyártól. Milyen ez a kapcsolat? Lehetne jobb is, de higyje el, a lehetőségekhez mérten megfelelő. Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet öcsödi részlege. A hatalmas termekben perzsaszőnyegeket csomóznak az asszonyok. A másik tereimben íorontálik készülnek, egy harmadikban a híres merinó szőnyegek. Ügyes kezük nyomán „megelevenednek” az apró kockás papírokra álmodott tarka mintáik. Bíró Imréné részlegvezető kicsit elkeseredetten sorolja: — Nehéz, monoton munka a miénk. Aki nem szőtt még szőnyeget, nem is tudja milyen nehéz, milyen poros piszkos munka. Nem csoda, hogy az asszonyok minden alkalmat megragadnak arra, hegy ha egy kicsit jobb lehetőség' adódik 'munkahelyet változtassanak. Mert ráadásul nálunk a kereset se nagy, Csak példaként: egy négyzetméter perzsaszőnyeg, amiben 100 ezer csomó .van, kilencezer forintba kerül. A szövőnő (így nevezik,bár csomózza a szőnyeget) 1500 .forintot kap érte. Az alapórabér 10 forint, de van, aki ezt sem éri el. Aki óránként ezer csomót tud kötni, az 15 forintot keres. Találkozunk, találkozunk — Igaz, hogy nem örülnek, ha egy dolgozójuk továbbtanul? — Igaz. Mert ha tanulnak, már nem jönnek vissza az üzembe. Elmennék Kün- szentmártonba a Pannóniába, vagy a cipőgyárba, mert ott jobbak a körülmények. — Ha kedvük van a tanuláshoz, csak segíteni kellene 'őket. — Törtük már mi is a fejünket, ihit tegyünk. Most úgy néz ki, hogy ősszel mégis csak beindítunk egy szakmunkásképző tanfolyamot. A szarvasi szakmunkásképzőből járnának ki a tanárok. Tíz hónapon át hetenként háromszor lenne oktatás. — Szóltak már a gyesen lévőknek? i — Hozzájuk még nem jutottunk el. De félek, hogy a szövetkezet a tanulást bérrel nem tudja honorálni, így a dolgozóknak nem érdékük, hogy szakmunkásvizsgát tegyenek. — Ügy gondolja, hogy ez a munkaerő-csökkenés állandósulni fog önöknél? — Néhány éve még 250— 260 nő dolgozott a szőnyeg- szövőben, ma száznyolcvanán vagyunk, ebből húszán gyesen. Elhiszi, hogy nagyon hiányoznak? És ha a többiek is elmennek? Nem tudom mi lesz. Pedig mi kétévenként találkozót minden évben fenyőünnepet rendezünk nekik. Közgyűlésekre is meghívjuk.őket, hogy ne szakadjanak el tőlünk. És rendez kismamák részére összejöveteleket a téesz... meghívják őket közgyűlésekre, nőnapi ünnepségekre. „Már akit meghívnak” — mondja Székelyné. Néha a brigádtagok meglátogatják a gyesen lévőket. íme, ebből áll többnyire a kapcsolattartás. Elég? Sok? Kevés? Ki tudja. Csak a gondolatig Mériné Rónyai Erzsébet általános iskolai tanár Öcsödön, társadalmi megbízatásként községi vöröskeresztes titkár. Az asszonyokkal folytatott kerekasztal-beszélge- tést végighallgatta, s most azt mondja: — Ez volt az első alkalom, hogy gyesen lévő nőkkel ilyen formában találkoztam. Nagyon tanulságos volt számomra mindaz, amit hallottam. — Á Vöröskereszt helyi szervezete nem foglalkozott eddig a fiatal anyákkal? Hiszen a családi neveléssel a kisgyermekek gondozásával kapcsolatban sokat segíthetne nékik a szervezetük. —■. Eddig ez kiesett a programunkból. Beszélgettünk már arról a művelődési ház vezetőjével, hogy egy klubot kellene létrehoznunk, de az nagyobb szervezőmunkát igényelne, mert akkor a gyermekek felügyeletét is meg kellene oldani arra az időre, amíg a- klubfoglalko7ÓC +517*+ — Mióta titkára itt a Vöröskeresztnek ? — Három éve. Öcsödön körülbelül hat- van-hetven nő van gyesen. — Sajnos a gondolatnál non jutottunk tovább — ismeri el Zubor Ferenc is. — De kérdés, ha beindítjuk, a klubot, eljárnának-e azok, akiknek létrehoztuk? (folytatjuk) Varga Viktória A Dunaújvárosi Papírgyár kollektívája, a Joliot Curie Szocialista Brigádja társadalmi munkában korszerű termoregu- látort készített a Debreceni Orvos- tudományi Egyetem II. számú sebészeti klinikája szívsebészeti csoportjának. A tervek megvitatása a társadalmi együttműködés alapja S. Hegedűs László nyilatkozata — Vége felé közeledik az V. ötéves terv időszaka, s már szinte bizonyossággal állapítható meg, hogy a lakosság, a legszélesebb rétegek cselekvő módon azonosultak a terv céljaival — hangsúlyozta IS. Hegedűs László <a Hazafias . Népfront országos tanácsának titkára Mélykúti .Attilának, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. Ügy véljük, ez az azonosulás, a tevékeny közreműködés nem utolsósorban annak is köszönhető, hogy a tervet annakidején országos vitára a lakosság elé bocsátottuk. Az utóbbi fél évtizedben a társadalom továbbfejlődött, nyilvánvaló tehát, hogy a VI. ötéves terv elképzeléseinek társadalmi vitáját a korábbinál is magasabb színvonalon kell megtartani. Minderre a Népfront soron következő kongresszusának még az idén megkezdődő előkészítő szakasza, a községi, városi Népfrontválasztás széles körű lehetőséget nyújt. A korábbiakhoz hasonlóan megkérjük a kormány illetékeseit, hogy a mozgalom országos testületéi előtt ismertessék a VI. ötéves tervidőszakra szóló elképzeléseket. Javasolni fogjuk a Minisztertanácsnak, az Országos Tervhivatalnak, a pénzügyi szerveknek, hogy együttműködve teremtsük meg a társadalmi fórumok szervezeti feltételeit, biztosítva : közvéleményünk hozzá is szólhasson a legfontosabb kérdésekhez. E hozzászólások nyilván vitákat is jelentenek. Az országgyűlési, valamint a tanácsi választások során elhangzott mintegy kétszázezer lakossági vélemény, s számos Népfront-fórum tapasztalata utal például arra, hogy finomítani kell a területfejlesztési pénzösszegek eddigi elosztási rendszerét. Nevezetesen: az arányosabb fejlesztés érdekében mérsékelni kell a megyeszékhelyek gyarapításának ütemét, hogy nagyobb összegeket fordíthassanak általában a városokra és a városias jellegű településekre. Csak az arányosabb elosztással javítható a népességünk ötven százalékát kitevő falusi lakosság alapellátása. Azonnal hozzáteszem, hogy a városoké is, hiszen az utóbbi években tapasztalt, a községekből a városokba irányuló túlzott áramlás miatti zsúfoltság az oka a nagyobb településeken érzékelhető gondoknak. Figyelembe véve az eddigi jó gyakorlatot, a kezdeményezéseket — különösen a kommunális fejlesztésben — az állampolgárok anyagiakkal is hozzá tudnak járulni a középtávú terv valóravál- tásához. Ehhez azonban az kell, hogy megismerjék, azt, egyetértsenek a fejlesztéssel, a terv testesítse meg javaslataikat, valamint személyesen is legyenek érdekelték a megvalósításban. Mindezt megfelelően előkészített, tartalmas társadalmi fórumok és más szervezeti intézKedé- sek biztosíthatják. Az eszmecseréken hasonló nyíltsággal kell felvetni egy másik témát is, amiről az emberek ugyancsak beszélnek, s ez gazdasági alkal-" mazkodásunknak a feladataihoz mért merevsége, lassúsága. A központi elgondolásokról folytatandó szélesebb körű eszmecsere, az alaposabb tájékozottság nemcsak új gondolatokat és tökéletesebb kimunkálást jelent, hanem elmélyültebb lakossági megértést és támogatást is. Itt van például az intézmények, vállalatok átstzervezése. létszámcsökkentése, vagy a termelési szerkezet módosítása. Mindez embereket érint; pályaválföztatásra kényszerít sok dolgozót. A váltás egyénileg problémákat okozhat, hiszem az emberek egy része még akkor is szereti, szeretheti a munkáját, a munkahelyét, ha az társadalmilag, a köz ítéletén méretve felesleges. De ha a pálya- módosítást megértő, az ész- szerűsítés szükségességét elismerő környezet veszi körül és segíti akkor ez nagyobb konfliktusok nélkül megvalósítható. Mozgalmunk tapasztalata, hogy a tervek, az elképzelések megvitatása á társadalmi együttműködés alapját jelenti, ez főként a mostani időszakban fontos, amikor a nemzetközi gazdaság előre nem látható, nem számítható módosulásai, továbbá hazai termelésünk alakulása miatt a jövőben több olyan' változó tényezővel kell számolni, ami még inkább szükségessé teszi a társadalmi együttműködés erősítését. Nem csak pénzben kifejezhető értékekről van szó, hanem a kizárólag a közös munkából, a konkrét együttműködésből kihajtó emberi morális nyereségről — zárta nyilatkozatát S. Hegedűs László. Kvarcórát, magnót, rádiót tessék! A molett, középkorú asz- szony forgatja kezében a hatalmas méretű melltartót. — Mennyi? — néz a bajuszos- fiatalemberre. — Száz — mondja és mutatja az egyszerre. — Nem csóválja fejét az asszony. — Nyolcvan. — Tessék bemenni magazin — győzködik a bajuszos —, ott több. mint száz.. Délelőtt tíz óra a szolnoki Csáklya utcai használtcikk- piacon, közismert nevén a „lengyelpiacon”. Hosszú asztalokon a teríték: külföldi áruk tömege. Lengyel, magyar, román, orosz szavak röpködnek, folyik az örök alkudozás a vevők és eladók között. Kvarcórát 1200 forintért, televíziót 2700-ért kínálnak. A 4000 forintos rádiómagnón a Baccara együttes énekli az aláfestő zenét az alkudozáshoz. A kék és barna szemhéjfesték ára 15 forint. Tízforintos porcelánnyuszik csücsülnek egy asztalon. unott képű leányzó álldogál vevőre várva ócska, pettyes bikinivel kezében. Kövér, kifestett nő felmarkol egy csipkés, rikító szoknyát. Az eladó már mondja is az árát: — Nyolcvan forint. — Nagyon csicsás — véli a nő. — Én már öreg vagyok, nem vehetem fel. — Tessék venni... gvé- vuska ... harasó... öreg férfi nagy szakértelemmel kínálgatja fúrógépét. Hosonló korú magyar lép hozzá, s rövid. többnyelvű — mutogató — „párbeszéd” után az öreg megengedi. hogy a magyar mellette áruljon egy r>ár ócska cinőt. Nemigen törődik tovább „üzlettársával”, újabb vevőket szemel ki magának. Odalépek, s közelebbről megnézem az árut. — Tizenöt forint — mutatja az öreg a kölnit. — Príma, madám! — S hogy bebizonyítsa, milyen kölnije van. rámzuhint egv félüveg- nvit. Alig menekülök ki a Nem minden jó, ami nem magyar Kereslet és kínálat a feketepiacon kölnizuhafag alól, egy lengyel asszony karonragad: — Tessék, tessék... ele- gánt... klasszis ... — vonszol asztalához, s mutatja parfümjeit. Tenyerembe rajzolja az árát: 35 forint. Egyik asztalnál egy fényképezőgép cserél gazdát. —- iPi'tyszxft (öltszáz) — mondja az eladó, mire a vásárló — nyilván félreértette — nagy hangon háborog, szóhoz sem hagyja jutni á másikat. — Mi? Ezerötszáz? Ezért az ócska vacakért? Nyolcszázat adok, egy fillérrel sem többet! Az eladó ravaszkás mosollyal bólogat, a felhevült vevő pedig leszámolja a nyolc darab százast — ötszáz helyett. Odébb valaki hangosan perlekedik: — Húsz forint, kérem! • 4 Lengyelpiac — mindenki igy ismeri, nevezi. De a mögötte rejlő veszélyeket, az árnyoldalt kevesen ismerik. Nemcsak arról van szó, hogy az embernek esetleg ellőp- hktják a pénzétől. Engedély nélküli árusítás esetén a rendőri szervek nemcsak az elárusító, hanem a vevő ellen is indítanak szabálysértési eljárást. Tagadhatatlan, hogy bizonyos árukhoz a feketepiacon olcsóbban lehet hozzájutni, mint az üzletekben. De gyakran előfordul, hogy ócska, használt ruhadarabokat, fehérneműket (egészségügyileg is kifogásolható!) kocátokat sóznak rá a vásárlóra. ViAnnyit megér a bolondnak is! Csak húsz forint! Nagydarab ’ férfi lohol oda, s körbes zimatol: — Mi ikerül húsz forintba? Mi húsz forint? Hol van? Aztán csalódottan távozik, úgy látszik, nem nyerte meg tetszését a húszforintos áru. Idősebb asszony viseltes, kávébarna jersey nadrágot nézeget. — Kétszáz... az. sok... ide hallgasson... — mutatja a szemüveges fiúnak. — Adok érte 160-at. A fiú gondolkodik. — Száznyolcvan. Már kifizette az árát az asszony, amikor eszébe jut: — Muzscsin, zsensin? (Férfi? Női?) — Vszjo rávnó (Mindegy) — legyint a fiú. Ahogy elnézem a bő. formátlan nadrágot, tényleg mindegy. Vidékről jött, 35—40 év körüli, jól öltözött asszony kapkod fűhöz-fához, majdnem sírva meséli el, hogy a táskájából ellopták az irattárcáját. s benne volt 2000 forint, egy épp most vásárolt kvarcóra és a személyi iratai. — Most mit csináljak? Hogy menjek, így haza? — hajtogatja. • szonylag olcsón adják a műszaki cikkeket, de ha a ma megvett magnó holnap elromlik. mit tehet■ a vevő? Nyakába varrtak egy rossz masinát. Előfordul az is, hogy drágábban veszi meg az árut, mint a boltban, csak azért, mert úgy véli, a külföldi eleve jobb minőségű, mint az itthoni. A veszéllyel, hogy becsaphatják őket, nem számolnak a feketepiacra járók, Csak a kétes értékű cél lebeg a szemük előtt: olcsóbban venni valamit. S mert csak az okos ember tanul a más kávák. sokan egyszer-kétszer póruljámak. P. É. Elég? Sok? Kevés?
