Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-11 / 161. szám

1980. július 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Idilli a kép: a szépen gon­dozott udvaron a tűző nap •elől a garázs árnyékába hú­zódva anya és leánya együtt szerelik a villanykapcsoló­kat. Szól a rádió, időnként egyikük feláll a kecskelábú asztal mellől, hogy berántsa a levest, szót váltson a pos­tással. Uring Sándorné és leánya, Papp Sándorné a Kontakta mezőtúri gyárának bedolgozói: — Áldott legyen, aki ezt kitalálta — kezdi Uring Sán­dorné. — Ilyen dolgom so­se volt még; pedig könyvelő­ségtől dadaságig sok min­dent próbáltam már. Ma­gam ura vagyok, egy mun­kaidő alatt tudom le a gyári, és a második műszakot. Ket­tőnk pénze közel hatezer — de ebből a lendületből, a két- lakiság túlterhelése nélkül felnevelünk még tízegyné­hány hízót és néhány száz csirkét is évente. Annak jö­vedelmével már jobb a pén­zünk, mint a gyáriaké, össze is jön majd a lányomnak az indulás az építésre. A lánya alig egy éve ke­rült össze a párjával, aki la­katos a Fémfeldolgozó Szö­vetkezetben. Sokan csodál­koztak, néhányan megríkat- ták, amiért kitűnő érettségi­vel otthon maradt. — örül a férjem is, hogy A bedolgozók „központjá­ból” az elaggott fürdőépület­ből épp útnak indul a fel­újított Zetor, amely az alkat­részeket hordja ki a bedol­gozók lakására. Ha készek a kapcsolók, beszól a munkás, és az ellenőrzés, majd a cso­magolás után ugyanez a jár­mű hordja be a késztermé­ket is: — Nemcsak a bedolgozók­nak előnyös az 1978 márciu­sától bevezetett rendszer — mondja Bán László. — Negy­venkét dolgozónk többsége többgyermekes anya — az ő csöppségeiket nem kell be­zsúfolni az amúgy is túlter­helt gyermekintézménybe. A gyesnél többet keresnek, nem okoz gondot egy-egy gyerek- betegség sem. A vállalatnak is hasznos: bár a rendelet en­Fegyverneken eddig Nagy Sándor foglalkozott a nagy­községi tanács ipari ügyeivel. Amikor a bedolgozók után itthon dolgozhatok. Admi­nisztrátorként a mostaninak felét sem keresném. A szak­mája is jól jött: ahogy job­ban ráállt a kezünk a mozdu­latokra, egyre több ötletünk támadt a könnyítésre is. Ez az U-alakú csodarab egy­szerre két anyát rögzít a csa- varozáshóz: én kitaláltam, az uram megcsinálta. Egész doboz ismeretlen rendeltetésű célszerszám az asztalon. Bán László, a be­dolgozók művezetője: — Ezeknek a szinte primi­tív eszközöknek köszönhetően — minden gyári szerelősor, meg mozdulatelemzéses gyár- iásszervezési metódusok nél­kül — a házi „szefeldék” ter­melékenysége megközelíti a gyári munkásokét. Papp Sándorné veszi visz- sza a szót! — De ezt a munka előzetes megtervezése nélkül nem ér­hettük el. Most először meg­beszéljük anyukámmal a munkafázisokat — természe­tesen beillesztve a házimun­ka időhöz kötött tennivalóit is, — és azután tervszerűen dolgozzuk le a napi 8—10 órát. De ezzel együtt időben kap ebédet a műszakból ha­zatérő férjem, és buszvezető­ként meglehetősen rendszer­telenül dolgozó édesapám is. gedte legmagasabb, 9 forintos normaórabért fizetjük, a ter­melési költségek alacsonyab­bak a gyárinál. Nem kell fi­zetnünk a termőterület bőví­téséért, a tárolóhelyért, a fűtés, a világítás is ingyen van. A szerszámok közül az amerikáner, a csavarhúzó a maximum — és itt sosem ve­szett még el kéziszerszám, a legkopottabb is visszakerül hozzánk. A családi munka- megosztás még most is nagy fegyelmező erő. — A rendszer szervezését a város vezetőinek támogatá­sával magunk alakítottuk ki, a szentesi és a budapesti ta­pasztalatok egyszerűsítéséből. A 22 milliós évi termelési ér­ték és a kialakuló törzsgár­da minket igazol. érdeklődtünk, panaszkodik: — Éppen két hete jártam a Kossuth utcában egy fel­jelentés kapcsán, akkor vet­tem észre a budapesti Ne­mez- és Rostfeldolgozó HTSZ telephelyének tábláját. Most akartam utánanézni, mert a tanácsnál még nem jelent­keztek a munkáltatók. Az állítás jogosságát So- modi Andrásné részlegvezető is elismeri, pusztán ennyit tesz hozzá: — öt éve vettem át a telep irányítását Nagy Mihályné- tól, de már előtte is fizettük az adót a műhely után a tanácsi folyószámlára. A szü­lők foglalkozása pedig az iskolai naplóba is bekerült. A negyvenegynéhány asz- szony havi 7—8 ezer nylon­szatyrot készít. — A „felszerelés” egy két­ágú tűből és egy vonalzó­darabból áll — ez a bedol­gozó „beruházása”. Egyetlen papírra írom rá, mennyi anyagot visz, ugyanerre a cetlire kerül a beérkező ter­mék. Havonta egyszer te­herautó viszi a készet, hozza az újat. Még csökkent mun- kaképességűekből is egy egész részleget szervezett a szövetkezet. Hargitai Imréné nem kö­zülük való: a fürdőszobaépí­tés és a nagymosás rettentő munkáit szakította félbe, hogy behozza az elkészült szatyrokat. Kisfiával, Imré­vel érkezik: — A gyereknek is jó, ha anyja mellett cseperedik. Bár a nagylányom külker szakra jár már, ezt a kicsit nem tudnám hová tenni: nincse­nek nagyszülők. A férjem Pesten dolgozik, csak ma­gamra számíthatok; a pénz meg kell. Gyerek mellett, jószág mellett csak így lehet. Tanulságok Bár kezdeményezések már vannak, az igazi „áttörést” a bedolgozói rendszer me­gyénkben még nem érte el. Pedig a mind nyomasztóbb munkaerőhiány, másfelől a kihasználatlan — töredék — munkidők indokolják a sok előnnyel kecsegtető megol­dást, amely elsősorban nein a háziiparban, hanem a mű­szeriparban, a szerelőmun­káknál kínál jövedelmező le­hetőségeket. És a gyermekes anyák, a vállalatok és a sok­sok nehézséggel küszködő gyermekintézmények számá­ra egyaránt előnyös megol­dást. Kőhidi Imre Kiszolgálják a dolgozókat Kávés papírral Kiosztották R MTESZ az energiatakarékosságirt pályázat első fordulójának dijait Tanácskoztak az SZMT propagandistái Tegnap délelőtt az SZMT szakszervezeti iskolájában évzáró tanácskozást tartot­tak a szakszervezeti politikai tömegoktatás propagandistái. A tanácskozást Nyolczas Mária, a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának titkára nyitotta meg, ezután Kiss József, az SZMT kultu­rális agitációs és propaganda osztályának vezetője értékel­te az 1979/80-as oktatási év eredményeit, és ismertette az újabb oktatási év legfonto­sabb feladatait. A tanácsko­zás végén a több éve ered­ményesen dolgozó propagan­distáknak Szabó László szob­rászművész által készített „Kiváló propagandista mun­káért” bronzplakettet adtak át. Tegnap a MTESZ székhá­zában ünnepélyes keretek között átadták „A MTESZ az energiatakarékosságért” cí­mű pályázat első fordulójá­nak díjait. A Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesüle­tek Szövetségének év elején meghirdetett országos körű pályázatára 176 mű érkezett be a műszaki értelmiségiek­től. A javaslatok, ötletek ma­gas színvonalát bizonyítja — amint azt Tóth János, a MTESZ főtitkára hangsú­lyozta bevezetőjében — hogy a bíráló bizottság kétszer akkora összegű jutalmat adott ki, mint amennyi az eredeti kiírásban szerepelt. Az energiagazdálkodásnak szinte nem volt olyan terüle­te, amellyel ne foglalkoztak volna a pályázók. A díjak átadásával még nem zárultak le a pályázat aktái. A MTESZ ugyanis szervezetten keresi a pálya­művekben megfogalmazott javaslatok megvalósításának lehetőségét. Szakmai bizott­ságokat alakítanak, amelyek tanácsokat nyújtanak majd egy-egy ötlet bevezetéséhez, s eljuttatják azokat az érin­tett üzemekhez. A pályázat formálisan sem ért véget. A MTESZ ésszerű energiagazdálkodásra szólító felhívása változatlanul ér­vényben van. Megtárgyalta a Minisztertanács KEVESEBB AZ ÚJÍTÁS Évekig tartó lendületes fejlődés után kisebb-na- gyobb megtorpanás jellemzi az újítómozgalmat — álla­pították meg a Miniszterta­nács tegnapi ülésén. Igaz ugyan, hogy ma már két­százezres az újítók tábora — a hetvenes évek elején még százezren sem voltak — ám az utóbbi két évben megcsappant az újító kedv. 1977-ben még 132 ezer ja­vaslat érkezett az újítási irodákba, tavaly viszont már ötezerrel kevesebb; s a hasz­nosított újítások száma is kétezerrel csökkent. Külö­nösen az ipari ágazatokban szembeszökő a visszaesés. Akad olyan gépipari nagy- vállalat, ahol egyetlen év alatt harminc százalékkal csökkent a benyújtott ja­vaslatok száma. Az átmeneti visszaesés a vállalati érdekeltség és az újítómozgalom ellentmondá­sos kapcsolatából fakad. A vállalatok ugyan hosszú tá­von érdekeltek az újítások hasznosításában, ám rövid távon legalább ennyire nem érdekeltek azok anyagi elis­merésében. Az újítási díjak kifizetése ugyanis a bér-, il­letve részesedési alapból tör­ténik. A hasznos ötletek, ja­vaslatok pénzbeni elismeré­se gyakorlatilag a vállalati kollektíva bér- és jövede- lemforásait szűkíti. Anyagi elismerés híján viszont — érthetően — lanyhul az újí­tási kedv is. Pedig a vál­lalatok tisztában vannak az­zal, hogy fejlődésük egyik lényeges belső tartaléka ép­pen az újítómozgalom. Ezt bizonyítja egyébként a ta­valyi — nem túl erős év — statisztikája is: 1979-ben hetvenezer újítást vezettek be a gyakorlatba, s ezek csaknem négymilliárd fo­rinttal gyarapították a vál­lalatokat. Az ellentmondás persze nem elsősorban azok­nál a vállalatoknál látszik igazán, amelyek gazdasági nehézségekkel küzdenek, s a kis nyereségük okán kicsi a bérfejlesztési, illetve része­sedési alapjuk. Az erőforrások szűkös vol­tának tulajdonítható az is, hogy a vállalatoknál számos esetben indokolatlanul mel­lőzik az újítások bevezeté­sével kapcsolatos gazdasági számításokat. Terjed az a gyakorlat, hogy inkább esz­mei díjjal jutalmazzák az újítókat. A gazdasági szá­mítások nélkül díjazott ja­vaslatok arányára jellemző, hogy tavaly száz újítás kö­zül már hetvenhétnek az ak­tájára írták, hogy „eszmei­leg díjazott”. Ezzel volta­képpen kényelmességre, az újításokkal kapcsolatos fe­lelősség elhárítására, és per­sze pénzbeni megtakarításra törekednek a vállalatok. Az újítások hasznosításá­val összefüggő és ráadásul népgazdasági vetületű gond az újítások vállalatok közöt­ti áramlása. Jóllehet, az utóbbi három év alatt négy­száz újítás helyett már több mint hétszáz hasznosítható ötletet adtak át a vállala­tok más gyáraknak, a meg­valósított javaslatoknak még mindig csak egy százaléka kerül gyárkapun kívülre. Ez megintcsak a vállalati ér­dekeltség hiányára vezethe­tő vissza. A jelenlegi tapasztalatok azonban még nem elegen­dőek ahhoz, hogy az újító­mozgalom rendszerét meg­változtassák. Most arra van szükség, hogy pontos kép rajzolódjon ki az év elején hatályba lépett új szabályo­zó rendszer tényleges hatá­sáról. A nagy kérdés nem­csak az. hogy miképpen, de az is, hogy milyen mérték­ben hatnak az új szabályo­zók az újítások iránti válla­lati igényre, és a dolgozók újító kedvére. Ezért a Mi­nisztertanács állásfoglalásá­nak értelmében már a kö­zeljövőben sor kerül a sza­bályozó rendszer tényleges hatásának feltérképezésére. E vizsgálat eredményeinek ismeretében kerülhet majd sor az újításokkal kapcso­latos szabályozás korszerű­sítésére. Az újítók gondjai­nak. elképzeléseinek továb­bi megismerését szolgálhat­ja az újítók és feltalálók V. országos tanácskozása is, amelyet 1981 második felé­ben hívnak össze. A MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM CÉLJÁRÓL, FELADATÁRÓL A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az állam- igazgatás ésszerűsítését szol­gáló átfogó törekvések ér­telmében törvényerejű ren­deletet alkotott a Művelődé­si Minisztérium létrehozá­sáról. Az új minisztérium az oktatási és kulturális tevé­kenység állami irányításá­nak, illetve felügyeletének egységes központi szerve. Feladata az oktatási és kul­turális ágazat egymásra épü­lő, egymást kiegészítő tevé­kenységének összekapcsolá­sa. a kultúra társadalmi sze­repének növelése, az okta­tással szemben tapasztalha­tó, egyre fokozódó népgaz­dasági és társadalmi igé­nyek jobb kielégítése, vala­mint a művelődés és a tár­sadalmi-gazdasági fejlődés teljesebb összhangjának megteremtése. E törekvéseknek felel meg a Művelődési Minisztérium feladatköre, amely felöleli és egységes államigazgatási rendszerbe foglalja a közok­tatást, a szakmunkásképzést, a felsőoktatást, az iskola- rendszerű felnőttoktatást és továbbképzést, a posztgra­duális képzést, a kulturális nevelést és a közművelődést. Hatáskörébe tartozik a mű­vészetek támogatásával,, fej­lesztésével összefüggő állami feladatok ellátása, a kultu­rális és oktatási rendszerbe illeszkedő tudományos Ku­tatás, valamint az állami ve­zetőképzés szervezése, irá­nyítása. Munkájához tartó-- zik a nemzetközi kulturális és oktatási kapcsolatok tar­talmi irányítása, az e kap­csolatok fenntartását, fej­lesztését szolgáló államközi egyezmények végrehajtásá­nak megszervezése és a — részben — koordinálása is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt művelődéspolitikai céljainak eredményes meg­valósítása, az oktatáspoliti­kai, közművelődési és mű­vészetpolitikai határozatok végrehajtása során jelent­kező új feladatok megoldá­sa érdekében a minisztérium a korábbiaknál nagyobb mértékben épít a felügyelete alá tartozó intézmények ön­állóságára. A tanácsi irá­nyítás sajátosságainak figye­lembe vételével tart kap­csolatot az intézményhálózat tevékenységében érdekelt ál­lami és társadalmi szervek­kel. Az egységes szervezet­ben jelentősen növekszik a koncepciók kidolgozására al­kalmas szervezetek és ta­nácsadó testületek szerepe. Előtérbe kerülnek az elem­ző-tervező, valamint az el­vi-politikai irányítást szol­gáló. a szervező és felügyele­ti tevékenységet egyesítő szervezeti formák. Jó termés Palotáson A napokban elkezdték a fűmag betakarítását a Palo­tás! Állami Gazdaság dobai kerületében. A száz hektáros területen 12 kombájn állt munkába. A gazdaság szakem­berei bizakodóak; úgy tűnik az idén kifizetődő volt a fű­mag termelése. Hektáronként átlagosan öt mázsa piacké­pes maggal számolnak, amelyet 4100 forintos mázsánkénti áron tudnak értékesíteni. A magon kívül hektáronként nyolc-kilenc mázsa száraz szénát takarítanak be, a levá­gott rét pedig késő őszig gazdag legelőt biztosít a gazda­ság juhainak. Ipar a fakanál melletf;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents